Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-06 / 106. szám

1992. május 6., szerda OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 ■becsület példája Háromezer forinttal el­hagytam a pénztárcámat két hete. Csak sejtettem, de nem tudtam, hol felejtettem ott. A nyugdíjam maradéka volt benne, szinte fillér nélkül maradtam, kétségbeesve. Örömömben könny szökött a szemembe, amikor a 10. sz., volt Lenin téri ABC-ben Ké­kesi Attilámé átadta nekem. Megtalálta, és megőrizte, és csak köszönetét fogadott el érte. özv. R. K.-né Nyíregyháza, Északi krt. ■dómentes jövedelem Egy éve özvegyen marad­tam egyedül, több rezsivel, mint amennyi nyugdíjam van. Ezért a lakásomat sze­retném eladni, kisebbre cse­rélni. Információim sze­rint, ha nem tudom felmu­tatni, hogy ingatlanba be­fektettem a lakás árát, har­minc-negyven százalékot be kell fizetnem jövedelem- szerzés miatt. Szeretném megtudni, hogy mi a tör- tény. E. A.-né Nyírbátor (Amennyiben olvasónk 1982. január 1. előtt szerezte az értékesítésre szánt ingat­lanát, úgy adókötelezettsége nem lesz, mivel az 1991. évi XC. tv. 7. §-a szerint az így szerzett jövedelme — füg • getlenül attól, hogy azt mi­re fordítja — mentes az adó alól. Egyéb esetben az ingat­lan értékesítéséből szárma­zó jövedelmének lakáscélú felhasználásakor a korábbi adómentesség „nem bevétel” kategóriává alakul át. Így, ha az ingatlan értékesítéséből származó jövedelmét saját- célú lakásvásárlásra fordít­ja, e bevételnek a szerzési és ráfordítási értéket meghala­dóan az új lakás vásárlásá­ra fordított része nem minő­sül SZJA-köteles bevételnek Nem véletlen, hogy tavasszal olyan sok munkájuk van a tűzoltóknak, az óvatlan, egyébként káros és ér­telmetlen avartüzektől lángra lobbanak pompás, egész­séges erdők, elégnek mezők, vetemények. Mikor jön már rá az ember, hogy az ilyen tüzekkel önmaga kör­nyezetét pusztítja el. Képünk néhány napja a 41-es úton, Nyírmada közelében készült. HARASZTOSI PÄL FELVÉTELE addig, amíg az ily módon szerzett lakást el nem ad­ják. Az új lakás vásárlására a meglevő lakása eladásának évében, és az azt követő év­ben van lehetősége. Lakás­csere esetében a cserélő fe­leket úgy kell tekinteni, mintha adásvételi szerződési kötöttek volna. Ebben az esetben a bevétel a kapott csereingatlan forgalmi ér­téke, hiszen az a véltelár ter­mészetbeni formája az APEH tájékoztatása alapján.) Fantomcégnél dolgoztunk A NYÍRLAND Német- Magyar Kft.-nél dolgoztam tavaly november 6-ig. Még jelenleg is munkaviszony­ban vagyok a nem létező cég­nél, ugyanis a kft.-t nem jegyezte be a cégbíróság, új kérelmet meg nem nyújtot­tak be hozzá. Ügyvezető igazgatónk tudomásunk sze­rint felbontotta a társaival a szerződést. Néhány hét múlva közúti balesetben el­hunyt, én és öt társam még elvégeztük a munkát. A munkakönyvünk el van zár­va néhai igazgatónknál, nincs aki megszüntesse a munkaviszonyunkat. A mun­kakönyvünket a fennálló munkaviszonyt igazoló be­jegyzéssel nem voltunk haj­landók átvenni. Sürgős kérelemmel for­dultunk a Munkaügyi Bíró­sághoz fél éve, de még nem történt érdemleges intézke­dés. A családtagok, örökö­sök felénk se néznek. A volt (?) társak kérésére ez év januárjáig dolgoztunk tovább a fantomcégnél, remélve, hogy a dolgok rendeződnek, de januárban közölték, me­hetünk. A három hónapi fi­zetést nem kaptuk meg, já­radékot sem kaphattunk, hisz nem tudtuk bemutatni a munkakönyvét, igazolni a fizetésünket. Nekem sikerüli elrendezni a járadékot az ezt megelőző munkaviszo­nyom alapján. Minden tarta • lékomat feléltem, azt sem bántam már, hogy tavaly jú­lius közepétől, amikor be­léptem a kft.-hez, nem ve­hetik igazolás hiányában fi­gyelembe, hogy dolgoztam, pedig ez is számítana a já­radéknál. Ki figyel a hozzánk hasonlóan ártatlanul bajba jutottak sorsára? Kinek van joga intézkedni. Gy. Mihályné Nyíregyháza (Pontos cím) Mellette keres Olvastam az újságban a feketemunkáról, a gyanús segélyekről. Tavaly január­ban született a kislányunk, rá hat napra a férjem a szü­leihez költözött, mivel őneki többet ér az egészsége, mint a családja. Felmondott a munkahelyén, beadta a vá­lópert, munkanélküli-jára­dékot kért, 7200 Ft-ot adtak neki. Júniusban adott elő­ször gyermektartást, ami­kor a válóperi tárgyalásunk volt. Addig 2570 Ft-ból él­tem a kislánnyal. Beteg volt, jártam az or­vosokat. Utána kaptam az önkormányzattól segélyt, így most van 2570 Ft családi pótlékom és 1500 Ft nevelési segély. Augusztusban és szeptemberben nem, október­ben kaptam a munkaügyi kirendeltségtől 1353 Ft-ot, és van még 300 Ft' tej- és tej­termékjegyem, ennyiből élünk ketten. A férjem egye­dül kap ennyi pénzt. Sőt azt is mondta, hogy nem fog elhelyezkedni, mivel ötször annyit keres, mintha dol­gozna, szobafestő, megkere­si a magáét. Bizonyított tény, hogy tíz- tizenötezer forintos munká­kat végzett. A szülei ellen­őrzéskor azt mondták, mun­kát ment keresni. Eszébe sincs munkába állni, jobb így neki. Válásunk óta az apósom is százalékoltatja magát a pénz nyelvével. De nem értem, hogy tud egy munkaképtelen ember öt te­henet ellátni, háztájit mű­velni. Ez a munkaképtelen­ség? És így jár a munkanéi- küli-járadék, ha mellette tízezreket keres valaki. Ez nem csalás? Pontos név és tokaji cím Ötven éve megvették: Háború a sosemvolt földért Kállósemjéa (KM — TMI) — A föld szeretete sok emberben olyan mély, hogy nem bánnák, ha maguknak kellene húzni az ekét is, csak kapnák már vissza. Kállósemjénben vagy negy­ven család két évtizede harcol a földjéért... Nagy Gerzsonné házának szűk konyhájában tíz sem- jéni ember szorong, indula­tosan, egymás szavába vágva beszélik el hosszú csatáju­kat a falu határában, a Né­meti-tagban lévő földjükért. Ök már örökösök, szüleik, rokonaik 1942-ben ügyvéd előtt, formailag szabályosan kötött adásvételi szerződés­sel, tehermentesen megvá­sároltak özvegy Kövér Gusz- távné helyi földbirtokostól egyenként 1200—1500 öl föl­det. Ezt 1979-ben, a téesz betagosította. Egy szekér szalma — Egyszerűen elvették! — háborognak annyi év után sem csituló haraggal. — A faluban három szak­csoport működött — magya­rázza szószólójuk, Teremi Já­nosáé. — Ezek az Üj Élet Termelőszövetkezetté egye­sültek, és akkor betagosítot- ták, elvették a tulajdonosok­tól. — Csak egy papírt kap­tunk, hogy nem nyúlhatunk hozzá — kiabál közbe egy idős asszony. Közben állan­dóan nyílik az ajtó, jönnek a sorstársak, az indulathullá­mok elöntik a kis helyiséget. — Énnekem be volt vetve árpával — mondja Pallagi Béla. — Kapok tavasszal egy felszólítást, hogy mondjak le a területről, mert ők a birto­kukba veszik. Kénytelen vol­tam lemondani róla, de nem papíron. Ök az árpát nem aratták le, hanem otthagyták kint tönkremenni, majd ősz­szel, kihívnák engemet, hogy becsüljük föl az árpát. Azt már felverte a dudva. Kárpótlásul adtak nekem egy szekér szalmát, hogy létesül­jek. Kárpótolják az örököst? A betagosításba nem nyu­godtak bele, követelték visz- sza a földet, és mindig meg­fellebbezték az elutasítást. A megyei földhivatal 1989-ben azt írta Pallagi Bélának, hogy a föld tíz évvel azelőtt meg­váltással került a téeszbe, a tulajdonjog megállapítását elutasítják, mert az örökö­sök kívülállók. Ám — egy­hangúan állítják mind — egy fillért sem kaptak, szó sem volt megváltásról, sem föld- járadékról. A téesz most sem adja vissza nekik a földet. Furcsállják, hogyan örö­kölhették meg ők a földet, ha az nem volt a szüleiké, roko­naiké. Aztán egyesek már közülük el is adták, amióta a téesz gazdálkodik rajta. Két semjéni embert emlegetnek, akiknek évekig tartó jogi hercehurca után a bíróság kimondta a tulajdonjogát. Nekik miért nem ismerik el a jogukat? — Jártam márciusban a földhivatalnál, de azzal uta­sítottak engem el, hogy kár­pótlást nyújtott be erre Grazból Kövér Gusztávné örököse, a menye. Hogyan lehet kárpótlást benyújtani olyan földre, amit nem őtőle vettek el, amit megvásárol­tunk? — kérdi furcsáilva Te­reminé. Egyébként a föld eladása is kételyeket vet föl, bár a szerződésben az áll, hogy a vevőket nem korlátozza a 2. zsidótörvény (amely megtil­totta a vagyon adásvételét, ha ilyen származásúak), ada­taink szerint Kövérnét is érintette az 1945-ig hatályos antiszemita diktátum. Nem Íratták a nevükre Ám a bajok gyökere nem ez. ötven év távlatából már kideríthetetlen, hogy azok, akik megvásárolták a Né­meti-tagban lévő földeket, miért nem íratták át a föld­hivatalban a nevükre. Akik még élnek a vevők közül, már mind idősek, többféle­képp emlékeznek: jött a há­ború, a helyi jegyző nem egyezett bele az átírásba, mert az akarta magának a földeket stb. A nyírbátori földhivatal­nál az is kiderült, hogy az adásvételi szerződés (egyről van szó, de sejthetően a töb­bi is ilyen) tulajdonjog be­jegyzésére nem alkalmas. Az 1942-ben érvényes szabályok­nak is megfelelően csak lé­tező helyrajzi számra lehe­tett tulajdonjogot bejegyez­ni, márpedig az a helyrajzi szám, ami a szerződésben szerepel, nincs a telekkönyv­ben. A szerződéshez megosz­tási vázrajz nem készült Vagyis Kövérné hatalmas birtokának egy helyrajzi szá­ma volt, a földet felparcel­láztatta, de a telekkönyvbe sem ő, sem pedig a vevők nem vezettették át. Lehet, hogy megkezdték, vázrajzot is csináltak, de abbahagyták valamiért. A földhivatai is akkor szerzett tudomást a vásárlásról, amikor bemutat­ták nekik a szerződést: év­tizedek múlva. Bármi és bárhogy történt tehát, az elődök mulasztása miatt úgy tűnik, a semjé- nieknek nincs, nem is volt földtulajdonuk, hiába fizet­tek ki 1942-ben több, mint négyezer pengőt érte a szü­lők. Az államosításkor a Né­meti-tag, mint egykor úri birtok, az állam tulajdonába került. Ezek szerint huszonöt évig ingyen használták, és a téesz törvényesen tagosította be. A hagyatékátadásnál nem vizsgálják, hogy a föld be van-e jegyezve a földhi­vatalban, megörökölték tehát a szülőkői azt, ami sosem volt az övék. Ráadásul még egy csomó bosszúságot, időt és pénzt rabló fáradtságot is. Szerkesztői üzenetek Piros Imréné, Kisvárda: A gyermekgondozási segély meghatározott összeg a harmadik és minden továb­bi gyermek után a gyer­mekgondozási segély 1000 Ft, a jövedelempótlék ösz- szege pedig 3350 Ft havon­ta. Pallagi Béla és Orbán György, Kállósemjén: A tejipari vállalat és a tej­termelők között az erre az évre kötött termékértékesí­tési szerződésben úgy sza­bályozták a fizetés rendjét, hogy a tej ellenértékét utó­lag, a tárgyhónapot követő hónap 25. napjáig utalja át a vállalat. A február havi tejpénzt március 25-től fo­lyamatosan utalták át, a márciusi tej pénzfizetést áp­rilis 25-től teljesítik. Cs. B., Nyíregyháza: A jubileumi jutalom kifizeté­séhez azokat az éveket le­het egész évként figyelem­be venni, amelyekben évente a közösben legalább 1500 munkaórát dolgozott. Amelyik évben a teljesített órák száma ettől kevesebb, a teljesített órákkal ará­nyosan töredékévet kell számolni. Ha az így kiszá­mított idő eléri a 25 évet, jogosult a jubileumi juta­lomra. Kovács Józsefné, Vásá- rosnamény: A biztosítás után járó összeget a hagya­téki végzésben megjelölt örökösnek fizetheti ki a biztosító. A kifizetés azon­ban csak két év múlva évül el. Ha ennél is tovább húzódna a hagyatéki eljá­rás, azt jelentse be a biz­tosítónak, és igénye a beje­lentéstől számítva újabb két évig érvényes. Megvárta a kisvonatot Az ember sokféle autó­busz-vezetővel találkozik, né­ha olyannal is, aki nem ve­szi észre, hogy rohan a busz­hoz és bezárja az orra előtt az ajtókat. Példa értékűnek tartjuk azt, ami április 10-én reggel 7 óra után történt Sóstógyógyfürdőn. Az AVE — 335-ös rendszámú 9-es autó­busz a kisvonat megérkezé­sekor már nem volt a meg­állóban, de vezetője, Bellus József látta, hogy beérkezett a kisvonat, az állomás mö­gött megállt a busszal, és megvárta a munkahelyre, is­kolába menőket. Szurovcsák István szolgálatos MÁV- forgalmista pedig hangosbe­mondón közölte az utasokkal a busz várakozását. Segítő­készségüket és magatartá­sukat mindannyian kö - szönjük. Az utastársak ne­vében : Kralcomperger Béláné Búj Jogászszemmel ____________________________ A vagyonjegy bevonása Dr. Somogyi János A nyugdíjasok háztáji jut­tatásáról érdeklődött egy li- szaberceli nyugdíjas téesz- tag olvasónk. Ö a helyi ter­melőszövetkezettől mástél évtizeden át kapott háztáji­ként terményjuttatást, de ezt tavaly már nem adták ki ne­ki. Jogszerű-e a téesz eljárá­sa? — fordult lapunkhoz. A termelőszövetkezeti tag­nak — ha az alapszabály­ban meghatározott munka­mennyiséget teljesítette —, alanyi joga van a háztáji földjuttatásra, valamint az ezt helyettesítő terményjut­tatásra. Az idős, rokkant, tartósan munkaképtelen ta­gokat a föld- vagy termény­juttatás a munkavégzéstől függetlenül megilleti. A háztáji juttatás mértékét az alapszabályt módosító közgyűlési határozattal le­hetséges. A termelőszövet­kezet vezetőségének ebben a tekintetben döntési jogosult­sága nincs. Amennyiben a termelőszövetkezet közgyűlé­se az alapszabályt nem mó­dosította, a korábbi termény­mennyiséget kiadni köteles. Az igény végső soron tagsá­gi per keretében érvénye­síthető az eljárást a szövet­kezeti döntőbizottság előtt kell megindítani. Balkányi levélírónk a sze­mélyi tulajdonában, de a termelőszövetkezeti haszná­latban lévő föld szövetkezet­ből való kivitelével összefüg­gésben felmerülő költségek viselésére kér választ. A termelőszövetkezeti ta­gok. a tagokkal azonos jog­állású személyek, valamint a kívülállók tulajdonában lévő földek bármikor kivehetők a termelőszövetkezetből. A részaránytulajdonként nyil­vántartott földterületekből kivitelre kerülő földek in­gatlan-nyilvántartási munka­részeinek elkészítésével kap­csolatos költségeket azonban a tulajdonosnak kell viselnie. A felmerülő költségek mér­téke ötezer és tízezer forint közötti összegre tehető. Az állam csak a kárpótlás során tulajdonba kerülő földek ki­mérésével, tulajdonba adásá­val kapcsolatos költségeket vállalta magára. A tulajdon­ba adáskor vagyonátruházási illetéket nem kell fizetni, azonban a tulajdonos ezer forint eljárási illeték megfi­zetésére köteles. Egy jánkmajtisi olvasónk viszont azt szeretné tudni, hogy a korábban kiadott va­gyonjegy termelőszövetkezet általi bevonása jogszerű-e. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekkel kapcsolatos korábbi jogi szabályozás le­hetővé tette, hogy a terme­lőszövetkezet a vagyonának felét felossza a tagjai között. A jelenlegi rendelkezések vi­szont a teljes vagyon felosz­tását lehetővé teszik, ezért nem kevés problémát okoz, az, hogy mi a helyes eljárás, hogyan kell kezelni a koráb­ban kiadott értékpapírokat. Az átmeneti törvény ren­delkezése ebben a tekintet­ben egyértelmű. Kimondja, hogy a korábban kiadott va­gyonjegy névértékét — a vagyonjegy bevonása mellett — a vagyonjegynevesítés so­rán megállapított üzletrész névértékével össze kell von­ni. Ugyanakkor a törvény garanciális rendelkezést is tartalmaz, amikor rögzíti, hogy a tag részére az új szö­vetkezeti üzletrészben meg­határozott részvagyon-nyil- vántartás névértéke nem le­het kevesebb a tag részére korábban kiadott értékpapí­rok együttes névértékénél. Ebből pedig az következik, hogy a termelőszövetkezettől korábban kiadott vagyonjegy névértéke nem csökkenthető, s a vagyon újrafelosztásakor a tag részére minimálisan a korábbi vagyonjegyben sze­repeltetett névértékű va­gyonrészt az üzletrészben is meg kell adni. A vagyonjegy bevonásával kapcsolatos szövetkezeti el­járás mindezekre való tekin­tettel jogszerű, viszont az a kilátásba helyezett eljárás, miszerint az új vagyonfelosz­tás során a korábbi vagyon­nevesítést teljes egészében fi­gyelmen kívül hagyják, és különböző indokok alapján még a jogosultságot is két­ségbe vonják, minden ala­pot nélkülöz. Az oldalt összeállította: TÓTH M. ILDIKÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom