Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

1992. május 21., csütörtök HATTER Kelet-iMagyarország 3 Jószágra vár a karám M egállít a lát­vány: egy régi ka­rám az út mellett. Girbe-gurba desz­kái pontos négy­szöget rajzolnak a legelő májusi zöld­jére. Benne, körü­lötte érintetlen a fű, látszik, az idén még nem volt lakója. Eszembe jutnak a hírek a csökkenő állattartási kedvről. A borúlátók igazát számok támasztják alá. Ám a karám sarkánál az ütött- kopott bódén lakat őrzi a tűzhelyet, az edényeket, a szer­számokat. Azért, hogy újra lehessen kezdeni SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Befürödtek a stranddal Kisvárdán \ tulajdonos már mossa kezeit ováts Dénes Kisvárda (KM) — Nincse- lek könnyű helyzetben az inkormányzatok, s vélhe- ben a vállalatok sem, mert zámos probléma és vita orrása a vagyon, így a köz- lűvagyon átadása, átvéte- i. Kisvárdán is dúl a harc, ülönösen a Vérfürdő körül, jelek szerint nem könnyen jt egyezségre az önkor- lányzat és a SZAVICSAV. A Vagyonátadó Bizottság lésén nem született döntés a jrdő átadásáról a tisztázatlan jgi helyzet és a vitás kérdé- ek miatt — mondta Márton- é Csimbók Ildikó, Kisvárda igyzője. — A lakosság érde- ében szeretnék minél előbb mdezni a dolgot, hogy a trandot megnyithassák, de éleményük szerint ebben em partner a SZAVICSAV. livel még a vállalat a fürdő azdája, neki kellene üzemel- ;tni, működtetni, de a jelek zerint alapállásuk az: nem az vék lesz, nem érdemes énzt és energiát ráfordítani... feledékeny »ZAVICSAV A kisvárdaiak úgy vélik, ogy a működtetés felelőssé- a a jelenlegi gazdáé, de a Szakmai út Görögországba Nyíregyháza (KM) — Az urópai Közösség PHARE ogramjának keretében a agyar Vállalkozói Kamara, t Országos Kisvállalkozás sjlesztési Iroda és a Kis- és özépvállalkozások Kamarája :akmai utat szervez az 392. június 22—23-án a gö- gországi Thesszalonikiben egrendezésre kerülő EU- OPARTENARIT konferen- ára. A találkozón a kis- és izépvállalkozók számára lé­vőség nyílik a bemutatko- isra, szakmai és üzleti kap­hatok kiépítésére, a nem- itközi gazdasági életbe való íkapcsolódásra. A részvételi j 50—70%-át az utat szer­kők biztosítják. Érdeklődni ortobágyi Istvánnénál, a egyei régió vezetőjénél le­st. Telefon: 14-422. jelenlegi műszaki feltételek, körülmények nem megfelelő­ek, a strandra nem lehet ven­dégjei beengedni. Mintha elfelejtette volna a SZAVI- CSA V, hogy kezelnie kell tisz­tességgel ezt a vagyont. Nem teljes felújítást kér az önkor­mányzat — hasonlattal élve nem nercbundában, csupáfl felöltöztetve a leányzót — de az úszómedence alja kataszt­rofális, a termálmedence nincs kifestve, azaz nem tör­tént meg a karbantartás, és a Vagyoniistát sem tartják teljes­nek. Segítene a vállalkozás? A képviselők felvállalják a fürdő üzemeltetését, több va­riáció is felvetődött. A SZA- VICSA V két és fél milliót kér­ne, hogy tovább működtesse azt (bár másutt ingyen vállal­ta...) Az önkormányzat tervezi önálló intézményként üzemel­tetni, de ez időigényes, így várhatóan a polgármesteri hi­vatalhoz tartozó szervezet ré­vén lehet csak — időlegesen — ezt megtenni. Félő, hogy az idén az ön- kormányzat nem tudja átvenni e vagyonát, s a SZAVICSAV kezelésében marad. De vajon hogyan működteti majd?... — aggódnak a kisvárdaiak. Fesztóry Tibor, a vállalat igazgatója másképp látja a vi­tás kérdéseket. Emlékeztetett arra a tényre, hogy anyagi gondok miatt országszerte több fürdő bezárt, mert az önkormányzatok már nem támogatták anyagilag az üze­meltetésüket (mint korábban), mely az esetek többségében veszteséges volt. Nem egy megyében már tavaly önkor­mányzati tulajdonba kerültek a strandok, fürdők, jó néhány helyzete már Szabolcs-Szat- már-Beregben is megoldó­dott, egyes helyeken vállalko­zásba adta ki az önkormány­zat, esetleg anyagi áldozatot is vállalva. A SZAVICSAV Kisvárdán is megadta a vagyoniistát, ezen találtak kifogásokat a várda- iak, esetenként alaptalanul, például olyat kérve, mely egyébként is önkormányzati tulajdon. S mivel a pótlistát csupán a Vagyonátadó Bizott­ság ülésén adták be, erre az első olvasatra nem lehetett se igent, se nemet mondani. Idő­közben egyeztettek a polgár- mesterrel, s a jelek szerint a főbb kérdésekben sikerült megegyezni. Ottjártamkor Fesztóry Tibor éppen a kisvárdai fürdőről tár­gyalt munkatársaival, akik szintén furcsállották a kifogá­sokat. Hiszen a helyi vezetés­nek tudnia kellene, hogy a ko­rábbi években is mindig tisz­tességgel felkészültek a rohannak, nászukat tartják méltóságteljesen. Köszönti őket a májusi erdők harangja: a gyöngyvirág. Büszkén lép­des a színestollú fácán, mintha semmitől sem tartana. Ragyog az őz csillagszeme. Családot tervez a róka is, amely messzi tájakra kószál ilyenkor, menyasszonyt ke­resve. Hozsannás fények úsznak a tavak felett, amelyre vadlúdak ereszkedtek. A nádasok, a hangoskodó fészkek kitűnő búvóhelyéül szolgálnak. Féltő nyitásra, az idén sem lesz másképp. A karbantartási munkálatokat sosem március- áprilisban, hanem a szezon kezdete előtt, májusban cél­szerű elvégezni. A gépészeti’ karbantartáson túlvannak, a nagymedence rendbetételét is elkezdték, azt éppen a kisvár­dai kft. végzi, mely a volt költ­ségvetési üzem jogutódja. Pont a város vezetése ne is­merné ezt a tényt?... Nyitás június 15-én A strand — miként tavaly — az idén is június 15-én nyit, ezt vállalja a SZAVICSAV. Mielőbb tisztázni kellene azonban, kié-lesz, kire hárul­nak az üzemeltetés költségei, kit illet a bevétel. Meg kellene kötni már a szerződéseket az idénymunkát végző dolgozók­kal, s a kereskedőkkel. A vállalaton nem fog múlni a helyzet rendezése — jelentet­te ki az igazgató — a túlzott, vagy alaptalan követeléseket viszont nem tudják teljesíteni. Május 22-én ül össze ismét a Vagyonátadó Bizottság, remélhetőleg már döntést is tud hozni. Hiszen itt a meleg idő, közeleg a nyári szünet, várja a lakosság, hogy stran­dolhasson. Talán nem lesz akadálya... tilalom őrzi a kerek szemű pontyok szertartását, a halá­szok méla szomorúságára. Csapongó hullámok fürösztik a lecsüngő fűzfa rojtosodó ágait, sosem látott madarak siklanak az égen. Zöld szőnyeggel ékesked­nek a mezőn az elvetett mag­vak, hosszú lábon a búzaka­lász. Világot a boglárka apró lámpása, rózsa pünkösdpiro­sa a kertek alatt. Illatok felhoznék álmos időt­lenségben. Édes vágyak bó­dult megsemmisülésben. BODNAR ISTVÁN Hozsannás fények ^__________________________________: ______________ Nézó'(poní) Esőváró ^ gondolatok Galambos Béla 5 zárazság van. Sőt mi több, aszály fenyeget. Volt már ilyen a törté­nelemben, ám mostanában mintha kissé túl sűrűn for­dulna elő. Nem elég. hogy annyi egyéb probléma vár megoldásra a mezőgazda- sagban, ami miatt bizony csorbát szenvedtek az idei termést megalapozó mun-, kálatok sok felé. Nem elég{ hogy a megyében is jócskán marad vetetten terület. Most még az a kevesebb is ve­szélybe kerül. A megdöb­bentő és egyben elgondol­kodtató azonban az, hogy ez az aszály már nem a vé­letlenek játéka. Klimatikus változás tanúi vagyunk ugyanis. A megál­lapítás a közelmúltban lezaj­lott erdőművelési konferen­cián hangzott el az erdőfelü­gyelet főmérnökének szájá­ból, aki előadásában a me­teorológiai, azon belül első­sorban a csapadékadatok elemzésére is kitért. Méghozzá meglehetősen félelem keltő az a tenden­cia, amelyet követ az éghaj­latunk alakulása. Az elmúlt százhúsz esztendő nyíregy­házi csapadékadatait négy harmincéves szakaszban átlagolta az erdőmérnök előadó, amelyből kiviláglik: ha lassan is, de folyamato­san csökken az évente le­hulló eső mennyisége. Míg a századforduló környékén át­lag 620, addig az utolsó har­minc esztendőben évente már csak 520, azaz 100 mil­liméterrel keveseb volt a Nyíregyházára lehulló csa­padék. Sőt, ha az utóbbi tíz évet vizsgáljuk, ez idő alatt évi átlagban csupán 484 mil­liméter eső esett, ami az át­laghőmérséklet egyidejű, egy fok körüli emelkedésé­vel együtt már komoly aggo­dalomra ad okot a jövőt Ille­tően. Amikor a törpe szárral ki- kalászoló gabonára, a repe­dezett, csontszáraz földön senyvedő, kigyomosodó ta­vaszi vetésekre, a késve, nagynehezen meginduló gyümölcsfa-csemetékre, a kisebb traktorokkal meg- szánthatatlan, betonkemény tarlókra, vagy a homokve­réstől újraültetendő palán­tákra nézünk, jusson eszünkbe — ha mi magun­kat nem is akarjuk bűnösnek tudni —; az emberek (mindannyiunk) kisebb-na- gyobb, levegőt szennyező tevékenysége játszik közre végül is a mostani, s ha nem változtatunk, a még ettől is súlyosabb helyzethez veze­tő folyamatokban. . Máriapócsot és Pócspetrit csak a tábla választja ej, hi­szen az útszéli házak már összeérnek HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Tényleg verseny a tárgyalás? Tóth Kornélia gy versenytárgyalás- * j- nak nem az az értel- me, hogy a tervbe vett létesítmény a legol­csóbban készüljön el? Miért az a vállalkozó nyerhette el a kivitelezési jogot a mátyu- si ravatalozóra, aki 200 ezer forinttal drágább költségve­tést nyújtott be? E kérdések köré csoportosította mon­dandóját egyik olvasónk, aki szintén részese volt a pályá­zatnak, kőművesmester, pontos nevét és címét csak szerkesztőségünknek írta meg. Mi is történt hát Mátyu- son? A részletekről dr. Lipők Sándor körjegyző elmondta, kétfordulós versenytárgya­lást tartottak a ravatalozó kivitelezésére kiírt pályázat elbírálásáról. A hét pályázó anyagát a helyi képviselő- testület gondosan tanulmá­nyozta és végül titkos sza­vazással, 25:1 arányban a kisvárdai Poncsák László­nak és brigádjának ítélték a kivitelezési jogot. Igaz, hogy ő 1 millió 280 ezer forintos költségvetést készített, míg a levélírónk 1,1 milliót vetett papírra. Ami mégis a drágább mel­lett tétette le a voksol a kép­viselőkkel, az az, hogy Poncsák László nem csupán kőművesmester, hanem komplex brigádot hoz magá­val, amelyben ott az épület- gépész, a burkoló, a festő és kulcsra készen adják át a ravatalozót. Szó sincs tehát részrehajlásról, a hiteles­séghez annyit tett még a jegyző úr, az önkormányzat­nak nincs lehetősége külön- külön keresni szakembere­ket a ravatalozóhoz. A győz­tes csapat pedig nem isme­retlen, már megnézték Gemzsén az általuk épített ravatalozót, most is dolgoz­nak hasonlókon Lónyán és Győrén. Tárca ■hhhh /-* zorgalmas vőfély a má­\ jus, teszi a dolgát szaka- ^ datlan. Virágot varázsol a meggyfák kontyába, május­fát állít a lányok ablaka elé, és szegfűt tűz a legények gomb­lyukába. A tavasz csahos szelei már megjuhászodtak, csak hajnal­felé borzolják a hűvös tavakat. A felhők mérhetetlen messze­ségben, inkább csak mutató­ban. Vidám és jókedvű az erdő, pászmáin ritkul a napfény, ár­nyas, jó búvóhelyet találni. A kibomló bokrokon megkezdő­dött a méhek zsongó körfor­gása. s a sűrűsödő lombok között százféle madár, száz­féle hangon válaszol. Lakodalom erdőn, mezőn, nádason és vizen. Piros hátú bő, rak időznek a hatalmas páfrány jövében, most nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom