Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-18 / 116. szám
1992. május 18., hétfő HATTER Kelet-Magvarország 3 Egy fagylalt két kiló búza! Tsz a határon Hogy mit hoz a holnap a barabásiaknak, azt nem is akárhogyan befolyásolja majd, a hegyek irányában itt elhaladó autópálya. a szerző felvétele Galambos Béla Barabás (KM) — Páratlan szépségű tájon, agonizáló gazdaság. Aki nem turistaként gyönyörködik a „felszínben”, hanem alá is merül a közösségek gondjaiban, annak ez a mai Bereg. Miként csodaszép legelőin a hajdan hatalmas legelésző csordák, úgy enyészik el, az itt élők szeme láttára a környék, — gazdagabb vidékekhez persze nem mérhető — ilyen-olyan gazdasági ereje, amit a „belepumpált" milliók mellett azért mégiscsak az itt élők hoztak létre, hosz- szú évtizedek beregi föld kemény munkájával. A gazdasági romlás, a magát legutóbbi időkig tartani képes beregi „várat”, a tíz éven keresztül nyereségesen gazdálkodó barabási „Üj élet” Termelőszövetkezetet is kikezdte. A 91-ben hihetetlenül megnövekedett költségek, velük szemben a jó esetben stagnáló termékárak, a 15 millió forintnyi meg nem fizetett tartozás a partnerek részéről, ez év elejére lehetetlen helyzetbe hozta a két éve még a megye tizenhatodik legjobb tsz- ét. A „tarthatatlan” állapot oda vezetett, hogy április második felében még pénzhiány miatt parlag földek és metszetlen gyümölcsös borzolta Barabáson a kedélyeket. Gyarapították — Februárban még úgy volt, hogy vége a tsz-eknek — meséli Tóth Kálmán, a szövetkezet elnöke — aztán itt ért bennünket a tavaszi munkák -kezdete, egy 35 milliós veszteséggel a nyakunkban, egyetlen fillér, illetvé hitelforint nélkül. Pedig nálunk, ahol a földeken kívül 154 milliós a nevesítésre váró vagyon, nemhogy vagyonfelélésre nem kerül sor eddig, de még az elmúlt évben is gyarapítottuk azt.* A zárszámadó közgyűlésen a helyzetünk ellenére azt akarta az ötszáznyolcvan fős tagság túlnyomó része, hogy legyek én továbbra is az elnök, és próbáljunk meg együtt maradva kilábalni a bajokból. Tizennégy éve vagyok ebben az üzemben. Nincs ugyan előírva, hogy én csak elnök lehetek, de nekem már becsületbeli ügy is, hogy végig csináljam ezekért az emberekért. Lejáratják Amíg az elnököt elszólítják valahová, az iroda egyik adminisztrátora fakad ki az újságírónak: — Elkeserítő volt, amit az újságban rólunk írtak április vége felé — mondja Orosz Lajosné — mármint, hogy „tarthatatlan, ami Barabáson van, ahol ma is hetven hold alma metszetlen, a földek, parlagon.” Mindezt olyan felhanggal, hogy e ..bűnökért” az elnök a felelős. Ha ez az ember, akit itt helyben is egy szőkébb társaság megpróbál lejáratni a tagság előtt, nem vállalja a szövetkezet vezetését, akKor egyszerűen nincs olyan, aki ezt azon a szinten tovább vigye. A szövetkezetei pedig egyszerűen elfelejthetjük mint közösséget. Az ellenlábasok a tsz tönkremenetelére várnak, mert jó cselédalapanyag lenne a jelenlegi tagságból, amelyik képtelen önmaga erejéből magángazdálkodásba kezdeni. — Hogyan lehet pénz nélkül a tavaszi munkákat elvégezni? — ez a lecke volt feladva számunkra még április közepén is — folytatjuk a beszélgetést Tóth Kálmánnal, most már a gépkocsiban, amellyel a határban zajló lázas munkát indulunk megnézni. — Ügy három héttel ezelőtt, kétségbeesett keresgélés után, jött a lehetőség, mégiscsak meg tudjuk művelni, be tudjuk vetni az egész határt. A nyíregyházi Agrosz Kft. 8,4 millió forint összegben vetőmaggal és növényvédő szerrel tulajdonképpen megelőlegezte az idei növénytermesztésünket. Így, ha minden sikerül május 20-ra el tudunk vetni majd’ 1500 hektár kukoricát, amihez gépi segítséget Szerezhetünk a szomszédos üzemektől, s a kárpátaljai Csonkapapiból. Az összesen kilenc nagy traktorral már nem csak egyszerűen letudjuk a munkát, hanem megfelelő szakmai igényességgel végezhetjük el azt. Az Ógát nevű táblában hatalmas porfelhőt húz maga után a két vetőgéppel dolgozó traktor. Szárazság kínozza már az agyagos beregi földeket is. Eldől minden? — Elkelne már egy kis eső — száll ki a fülkéből egy rövid kis beszélgetésre Révész János, a Vámosatyára való traktoros — harminc—negyven milliméter még meg sem kottyanna a földnek. Egy két órát akasztaná csak meg a munká. Hogy mi mit akarunk? — kérdez vissza. — Hát, ami van. A szövetkezetei. Nincs itt az embereknek pénze, amiből egyénileg megindulhatnának. Az idősebbek is csak úgy vinnék a földet, ha a tsz megművelné nekik. Hogy én vállalkozó lehetnék? Az sem lenne jó — mondja kissé bizonytalanul. Havi 4500 forintot, hogy befizethessen az ember adóba, legalább 30 ezret kellene keresnie. Ami a saját földet illeti, hát a Hajdúságban nem mondom, nem lenne rossz vagy 100 hold. De itt! Látja, mi rengeteg munkával lehet megművelni, s mégis hogy néz ki! A Kiserdő tábla után — ahol jo „ágyat” készít a kukorica vetőmagjának a hatalmas RÁBA traktor hazafelé mentünkben a maga módján fogalmaz húsbavágó kérdésekről az elnök: „Egy gombóc, valamire való fagylaltért jjvár közel két kiló búzát kell adni. Hát nem röhej? Legalábbis elgondolkodtató. Miként az is. amit a metszetlen almás sorsának megoldásáról mond: „A huszonhatezer ter- mőalmafából öt és félezernél nem kellett több a helybélit eknek. Munkabérre nem tellett, így a többi metszetlen maradt. Az a vajai vállalkozó sem végezheti már el az elmaradt munkát, aki végül is készpénzzel fizetve kibérelte erre az esztendőre. De miután permetezi, ápolja, legalább meg lesz mentve a jövő évig. Addigra meg csak eldől minden. Talán van esély egyben maradni!” Tárca Á vizsgázó Réti János A vizsgázó többnyire sötét ruhát hord, elvégre nem tudhatja előre, miként alakul a sorsa. Szolid öltözékével szerény felkészültségét igyekszik előrebocsátani, nem szólva arról, hogy ha rosszul végződik a találkozás, legalább kívülről is látható lesz a sötétség, ami belül ereszkedett a lelkére. A vizsgázó minden tekintetben elüt az évszakra jellemző verőfénytől, mivel azt a bizonyos tavaszi zsongást legfeljebb agytekervé- nyei tájékán érzi, de hangulata leginkább a fogorvosi előszobákban várakozókéra emlékeztet. Már amennyire egy bölcsességfog tőből való kicsavarásának kockázata egyáltalán hasonlítható a megpróbáltatáshoz, amit a Szikla Szilárdnál teljesítendő kollokvium ígér. Különös tekintettel az általa sokat emlegetett majdani szigoxlat egyre jobban feltornyosuló árnyékára. Jó, jó, tudja ő, hagy Szikla Szilárd két éve már Keő-Sziklay Szilárd Leventére módosította a nevét, de ez mit sem változtat a helyzeten. A vizsgázó nem érti, de nem is érzékeli a világot maga körül. Ügy van a kora reggeli vonaton, hogy igazából azt se tudja, hol van, mindössze annyit sejt, hogy még nem Ott! Kimegy a fülkéből a folyosóra, majd a folyosóról vissza a fülkébe, pedig a tudatáig nem ér el, hogy ez vele, mi több, általa történik. Nem érti azt sem, miért süt a nap és hogyan járkálhatnak emberek az utcákon gondtalanul, amikor ő Szikla Szilárdnál fog vizsgázni. Az meg végképp felfoghatatlan a számára, hogy a kövér pali ott az ablak mellett, milyen megátalkodott közömbösségtől indíttatva olvas újságot, amikor neki a tételek feléről halvány sejtelmei is alig vannak. Mit tudhat egy ilyen újságolvasgató a keservekről? Néha felveszi jegyzeteit az ülésről, itt-ott beléjük lapoz, de egyre inkább úgy érzi, az oldalak nem is magyarul, hanem a maláj rovásírás valamilyen alválfajával íródtak. És az állomások csak fogynak. Sókkal gyorsabban, mint máskor. A vizsgázónak nincs neme, mert mire a vonat beérkezik, már azt sem tudja, fiú-e, vagy mi a ménkű. Motyog valami köszönésfélét a kövér ma- nusnak, aztán leszáll. Deréktól lefelé nem érez semmit, fölfelé még annyira se. Fehér, mint egy kezdő kísértet és a szája széle halványlilában játszik. Ebből a kómaszerű állapotból csak a buszmegállóban enged fel egy kissé, amikor találkozik az első sötétruhással, aki fehér, akárcsak egy kezdő kísértet és hí ványlilában játszik a szája széle. Évzáró in is tanulnak Fehérgyarmat (M. K.) — A fehérgyarmati Bárdos Lajos Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola már harmadik alkalommal kínál nyári táborozási lehetőséget a szatmári térségben hazai és külhoni érdeklődőknek. Az üdülés, zene, sport és néptánc mellett újból várják azokat, ákik angol és német nyelvi tábor iránt érdeklődnek. Középhaladó és haladó csoportokban nyújtanak segítséget a középiskolában való „kezdéshez” az AVS Center kanadai—magyar vállalat által készített 24 személyes nyelvi laboratórium, illetve szaktanárok segítségével. Természetesen a foci, asztalitenisz és tenisz, a termál vizű városi strand; de az iskolai könyvtár, a városi tv kínáLta helyi és műholdas tv-programok ugyanúgy részei az itt töltött napoknak, mint a Petőfi-, Kölcsey-, Móricz-emlékhelyek, s a természeti szépségek felkeresése. A korábbi évek tapasztalatait hasznosítva (s az akkori gyerekek kívánságaihoz igazodva) több, a fehérgyarmati diákokkal közösen szervezett programra is sor kerül. Az itt táborozok teljes ellátását az iskolában oldják meg, s természetesen itt van a szállás is. Az elmúlt évben Romániából, s az akkori Szovjetunióból, csakúgy, mint az ország távoli településeiről érkeztek diákok, hogy megismerjék Szatmári, a szatmári embereket, diákokat. Néző(pont) Keleti vadnyugat Kováts Dénes A jelek szerint bizo- JX nyos foglalkozást végzők egyre kevésbé érezhetik biztonságban magukat. Ékes példa erre annak a pénzszállító taxinak esete, melyre fegyverrel támadtak bűnözők, szó nélkül lőve a sofőrre és a biztonsági emberekre. Dörögnek a fegyverek hazánkban, s már nemcsak a lőtereken, és a vadászatok során, hanem a nyílt utcán is. Mintha a vadnyugaton lennénk. Elő á pisztolyt, puskát, s tűz! Az emberélet nem számít, csak a zsákmány legyen meg. Fő a saját biztonsága — ez a bűnöző vezérelve. A többi csupán mellékkörülmény. A megtámadottak pedig talán még nincsenek megfelelően felkészülve, hiszen miért is lennének, nem szoktak hozzá a hasonló esetekhez. De úgy látszik, fel kell készülniük. Ha egyáltalán fel lehet. Sajnos, számtalan hiányosság figyelhető meg — különböző okok miatt — nemcsak a bűnüldözésben, de a bűnmegelőzésben, s az igazságszolgáltatásban is. Nem véletlenül említem ez utóbbit, hanem mert meggyőződésem, az ügyészi-bírói gyakorlat, s a törvénykezés sem eléggé hatásosan járul hozzá a megelőzéshez, s a büntetéshez. Túl könnyen maradnak szabadlábon bűnözők, nem elég hatékony az igazságszolgáltatás. Mert tény, a fegyverropogás áldozatán nem segít gyilkosa, megsebesítöje elítélése, de a megfelelő súlyú, szigorú számonkérésnek meg kellene történnie. Mielőtt még teljesen elszabadulnak az indulatok, mielőtt kezelhetetlenné válik a közbiztonság. lii síM IfásárosnaÉiwInn Szép új épület Vásárosnainényban a Kereskedelmi Bank székháza. elek emil felvételei KOMMENTÁR __________ Nyerő befektetés Máthé Csaba Prominens személyiségeket kérdeztek a Magyar Rádióban: ön mibe fektetné a pénzét? Néhány jól menő cég neve is elhangzott, emellett a javaslatok között szerepelt különböző helyeken az ingatlanok felvásárlása, illetve a szolgáltatási és kereskedelmi szféra egy-egy eleme. A termelést egyikük sem hangsúlyozta, mintha nem is létezne. Való igaz, aki jelentős pénzeszközhöz jut, az tényleg jobban jár ha beteszi a pénzét a bankba és bejár a kamatokért. Mindenkinek a kereskedelem a lényeges, belépni egy lán- eolatba újabb kapocsként és ebből valamilyen jövedelemhez jutni. A termelés tőkeigényes, forgóeszköz nélkül öngyilkosság belevágni, a legtöbb esetben csőd vagy bukás lehet a vége De akkor végül is mibe érdemes befektetni? A pék- üzemhullám végigsöpört a megyében, viszont ebben még mindig van tartalék, hiszen vannak olyan települések, körzetek, amelyek elbírnak egy-egy kisebb pékséget. Enni azért még eszünk és ez a filozófia egyet jelenthet a profittal. Hasonló megoldással telepítenek mini sörfőzdét, népies nyelven a folyékony kenyér még mindig jelentős mennyiségben fogy. Továbbra is kelendőek a kisebb mezőgazdasági üzemek, hűtőtárolók, hiszen most kezdődik a szezon. A legújabb sláger a benzinkút. Lehet privatizálás útján hozzájutni, illetve újonnan kell építeni. Még mindig vallom, emelhetik a benzinárát, a többség ha egyszer kocsit vett, járni is akar vele, nemcsak a tyúkólba tartja. A zöldség-gyümölcs szezon kezdetekor sokan ezúttal sem a termelésre, hanem a kereskedelemre spekulálnak. Ez nyerő, de meddig? A SZERZŐ FELVÉTELE
