Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

1992. május 16.

A 'Kefet-Magyarország hétvégi mellélete ~] 9

Szerelem,

titok, áhítat

lány” kacsintó incselkedésé- től. A trubadúr-típusú költészetet nálunk szerelemben bujdosó Balassi nyitja: „Térdet fejet neki hajték..." S boldog, mert szómuzsika lett belőle. Csokonai szívét szintén elragadta: ,,A hatalmas szerelemnek / megemésztő tüze bánt.” Annuska igézetje, Tóth Árpád szinte égiesíti az édes érzékiséget: „Áldott csipkebokor drága tested.”

„Angyalok citeráján" szólni tudó Dzsida Jenő Violája előtt leborulnak az angyalok, Ilonája előtt önmaga. S máris fakad a „dal pihekönnyű magáról /zizge aranybafutó/ fürtjei zuhatagáról”. Mintha virágok verselgetnének...Minden zeneszerszámon szólni tudó Weöres Sándor szavaiból takarót sző egy fehér leánynak: „Mint esti harangszó, / tiszta, testtelen, / mint a rezgő fűszál, / fázós, meztelen.”

A Nadányi-verszenében halkra fogott hegedű eseng, telihold oson „szent parázna” légyott „illetlen” emlékével. Rezeda-testű s nagyon is testmeleg alkotások világában lebegünk és lobbanunk. Lyra Coelestis in terra, égi líra a földön — persze kétszólamú, teljes odaadásban és befogadásban. Karcsú szók építik az áhitat gótikáját. Rózsaablak sejtelme dereng, mosoly melege áramlik, s egyszerre csak „összebújtak a kezek / és sugdosódni kezdtek”, — s boldog kísértésbe esés: „Eljött a szád a számhoz.”

A szerelem égívűsége örökösen frigyesül földi kívánságok hatalmával. Akit szeret a lelkem, annak nyelvén nádi méz dala csordul, óarany szavakba csordul. A szerelem szépsége, s versbe vágyakozása mindéltiglen és világvégezetig változatlan. Hozzá menekszünk mindahányan, zaklatott század árvaságra ítéltjei. A Tragédia Évája jobbikfelünk, bennünk rejlik, mint egy teliholdas álom. Csupán hinnünk kell napsugárküldetésében: „ E földre csak mosolyom hoz gyönyört..." Ez a mélabút is megragyogtatja: „csak nézek és találgatom, / hol az én kedvesem. / Álomban, ébren egyre csak /keresem, keresem /Mert megvan ő, tudom, tudom, / csak elmaradt, de hol? /És addig addig keresem, / én se vagyok sehol.”

Nadányinak a fájás is édes, s százszorosán is az a nyíló titok: egy Szép nő az ablakban, Lányok a dombon, Anna a hágcsón. Mikor az éneklés ideje eljön, fölzeng a Minnesang, a szerelmi dal, köröskörül virágok és szép szavak körmenete hullámzik.

Nők, tündéri teremtmények, mosolyba és könnyfátyolba öltözötten tanítják boldogságra a verset.

Bakajsza András

alnok, trubadúr,

D

minnezenger... Száz esztendeje született a szerelmesvers provan- szál-bájú mestere: Nadányi Zoltán. Egyik gyöngyfüzérbe illő költeményét, — Sannyi egyik van! — boldog befejezéssel lendíti a halhatatlanságba: „A két szemed szeretett legtovább, / még mostan is szeret. / Még éjszakánként zöldes csillaga / kigyúl ágyam felett.” (A két szemed szeretett legtovább.)

Ó, lélektükrű szemek beszéde; ó, álombéli „látogató” balzsamos tekintete! Éjjel s a fölkelő nappal életre hívod a világ legédesebb és legékesebb szerelmi frigyét, a bibliabeli Énekek énekét. A valóságos és misztikus Szerelmet, a földit és az égit, Salamon és Sulámit kereső s egymásra lelő életének gyönyörű tavaszi győzelmét a „pokol tél” tovatűntén. Mézelő mezők pironkodnak, halk virágeső pereg. Gileád halmain szerelmi gyógyír terem.

Várad hárszsongású útjain tündökletesen fiatal a szerelem. Boldog bódulatban kibontakozik a kikelet, most különösen sebes a Körös, arra jár Ady és Léda. Arra andalog „Tűnt Anna..." emlékével Juhász Gyula egyedül. Adél és Anna, és két égő szemű költő. Zsongó hársak és esték: illa- :osak és csábosak. S ahol híd öleli át a két partot, föltűnik lonka, s mellette profán imát ebegő poétája: Nadányi Zolán. Az ő szerelmes fohásza a iői test és lélek titkos templo- nában csendülő dal: „Azt hitem, a szemed kék, /a hajad színarany, a melled rózsabim- )ó, / viharban nyugtalan.” Árvaság)

Színek zengése, hangok ingatózása, metaforák muzsikja... Bokrok fészkén gerle- ;zó. Angyali adoráció.

Másszor aromás ajkú az dili: törékeny derekú rezedánál omlik hozzáhajoló társá- a. Gyúlékony érzékszerveink lamar lobot vetnek a mirha- iegyen és a „tömjéndom,on”: ...most a zuhany zálorzik! / egész testét veri! /az gész teste porzik! / halmai, ölgyei!” Mariann a kádban.) vz öröklét percei ezek, s a zerelmes szójátéké: „Hold agy, delejes, Nap vagy, áldó, én meg holdkóros napimá- ó." (Nap és Hold). Illat- és zózápor után így frissül föl a imartine-i intelem: „szeress, ííg itt vagyunk!”

Mióta is tart e lázas udvar- is? Talán ógörög Anakreon ta, aki fehér fejét nem óvhat- i „egy szépcipőjű, aranyhajú

Ember és táj

Iványi Grünwald Béla emlékezete

Áhítat (1891)

Brestyánszky Ilona

Iványi Grünwald Béla képei múzeumokban és néhány magángyűjteményben láthatók, de ha aukciókon felbukkannak, csillagászati árakat érnek el, jeléül annak, hogy a közönség nagyra értékeli.

Modern festészetünk vezető egyéniségei közé tartozott az „embernek szelíd, jóságos, halk és kedves” mester, aki a századelőtől fogva hathatósan közreműködött nemcsak saját képeivel, de tanításával is festészetünk arculatának kialakításában.

Százhuszonöt éve született, 1867. május 7-én Somogy- somban. A Dunántúl szelíd lankáin szerette meg a természet őrökké változó arcát, ekkor ébredt fel benne a művészösztön. Igen fiatalon, mindössze tizenöt évesen iratkozott be a budapesti min- tarajziskolába, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1886-ban került ki Münchenbe, az akadémiára, de amikor tudomást szerzett a művészet akkori központjában, Párizsban folyó új kísérletekről, odautazott, és a Julian akadémián folytatta tanulmányait. Ő is, mint ekkortájt más magyar pályatársai, nem az impresszionizmus kezdeti eredményeire figyelt fel, hanem Bastien Lepage gyöngyfényű szürkéire, a finom naturalizmusra. Iványi Grünwaldra különösen az irányzat lírája hatott erősen, mint 1891-ben festett Imádkozó parasztlány című művén látható.

Korai képein a különleges világítási hatások érdekelték. Életében nagy fordulatot jelentett a nagybányai iskola megindulása. A nagybányai iskola alapító tagjai közé tartozik. Élete három nagy szakaszra oszlott. 1889-től a századfordulós évekig festészete a nagybányai művésztelepen dolgozó társaival azonos vonásokat mutat, a szinte mesébe illően szép izvorai tájat festi a zöldek különböző árnyalataival (Bércek közt, Itatás). Ferenczy Károly egyénisége rá is, mint az iskola minden tagjára hatott. Együttesen tanulmányozták a plain air hatásokat, az ember és a táj viszonyát. „A természet szeretettel való elmélyedő tanulmányozása... volt a tavasza

minden művészeti virágzásnak... elemző megfigyelés összefoglaló előadásban, az önkorrektúra kiterjesztése volt a cél.”

Iványi Grünwald azonban rá igen jellemzően a vörösek, a sárgák, zöldek felfokozott színértékeivel fejezte ki élményeit, szinte impresszionista módon a több változatban is ismert Ruhaszárításban (1902). 1903 és 1905 között a nagybányai iskola legderűsebb képeit festette.

A Háromkirályok című művével római ösztöndíjat nyert. 1907-ben újra Párizsba utazott, és ott a Nyolcak törekvései nyomán elfordult a nagybányai iskola szellemétől. Nagyszabású, dekoratív pan- nókat festett. Mozgékony lénye hamar reagált az új gondolatokra. A francia posztimpresszionizmus 1905 körül éreztette hatását a magyar művészéletben. Az új dekora- tivitás Gauguin szellemében, a körvonalak erős hangsúlyozásával második festőkorszaka egyik alkotóeleme lett.

Újabb levéltári adatok

A könnyező Madonna képe Pócson

Dr. Gyarmathy Zsigmond

Tévedések és tájékozatlanság lelhető fel a világi és egyházi irodalomban. A hibák forrása az, hogy a szerzők nem tárták fel a levéltári forrásokat. Egymás írásait kritika nélkül veszik át, ez vezethetett számos pontatlansághoz.

Dr. Szita László Baranya megyei levéltárigazgató tette ismertté számunkra a müncheni választófejedelmség titkos levéltári anyagában fellelt magyar vonatkozású adatait a máriapócsi kegyhely legkorábbi történetére vonatkozóan. Szükségesnek tartjuk, hogy minden új adat és fontos forrás közismertté legyen.

A 18. században Máriapócs a Károlyi család birtoka volt. A

19. században a bazilita rend kapott birtokot. Az 1630-as években ide telepedett ruszinok építettek kis méretű fatemplomot. Nincs bizonyító adat arra, hogy abban iko- nosztáz lett volna. A kép azonban az ikonográfia szabályai szerint készült. A képről, ami oltáron állt, több forrás tudósít. Valószínű, hogy 1675-ben készült el a kép, melyet Csigri László Máriapócs bírója fogadalomból festettette meg Pap István „paraszt ikonfestővel”. A 6 magyar forintot sokallta a megrendelő, így azt Hurta Lőrinc vette meg és 1676-ban a templomocskának ajándékozta. 1696 novemberének első vasárnapján a mise idején a

hívek egy részének tanúvallomása szerint a Madonna szemeiből könnyek peregtek. E hírre tömegek gyülekeztek Pócsra. Erdődy egri püspök a tridenti zsinat határozata szellemében egyházi vizsgálóbizottságot küldött ki. Kihallgatták Csigri Lászlót (45 éves), aki közölte, hogy a kép 1675- ben készült el (21 év).

Hazai és külföldi leváltári iratokban említik, hogy a könnyezés mögött valami praktikát gyanítottak, ezért a bécsi bajor nagykövetség levéltárában található nagyköveti jelentés szerint 24 tiszt és 3 század ájtatosságot tartott Pócson és sok tanú jelenlétében levették a képet az oltárról és megvizsgálták. Az 1696. december 26-i terjedelmes jegyzőkönyv szerint Eöry Mihály 50 éves görög szertartásé pócsi lakos figyelte meg a különböző színű könnycseppeket, amelyek a kép alá helyezett kendőre hullottak. Ezt hitelesítették a császári tisztek is. 1697-ben két tiszt a bajor nagykövetnek jelentette

személyesen, hogy ...előbb

fényben látta, majd mindenütt könnycseppek jelentek meg az istenanya szemeiben...” A tanúk semmiféle fortélynak a nyomát nem tapasztalták.

1697. január 1-jén a tokaji főhadiszállás tábornoka deklarációt készített a katonai viszgálatról és személyesen Bécsbe, a császárnéhoz vitte azt. A kis fatemplomot és környékét egy század kirendelésével védelem alá helyezte.

Tömegek gyülekeztek a csoda hírére, ,,minden rangú és hitű csoportok". Az év szeptemberében Kis Albert, Esze Tamás szervezkedni kezdtek az elégedetlen parasztok élén. A császári csapatok ellátására császári biztosokat neveztek ki, akik kemény eszközökkel láttak hozzá az eg- zekúcióhoz (végrehajtás). Pócs és környékén az egyházon belül is komoly küzdelem folyt a görög és latin hívők, illetve ezek uniós törekvése az erősödő reformáció miatt.

Sokan a vizsgálat eredményét kétségbe vonták. Azt állították, hogy a Mária-kép könnyezésével az erősödő reformáció éllen akarták hangolni a római katolikus és az uni- tus vallásban megerősített csoportokat. Az érdeklődés előbbiek ellenére is tovább fokozódott. Az egri püspökség a kép áthelyezésére gondolt; Kálló és Eger lett volna a kép új otthona. Magasabb egyházi és politikai érdekek következtében „Magdolna Eleonóra jámbor császárné-királyné azonnal az Egri Püspöktől azt a Tsuda képet kívánta". I. Leopold parancsára a képet Pócsról Bécsbe szállították 1697 elején. Útközben a képről a bárczai templomban készült egy másolat, ezt Kassán a Szent Erzsébet templom főoltárára helyezték.

Bécsben óriási érdeklődés övezte a Mária-képet. A török elleni háborúban a hit megszilárdítását szolgálta az iszlám ellen. Növelte a kép hitelét,

hogy Mörmann főkonzul a császárt is több jelentésben a kép csodáiról tudósította. Többek között tudatta, hogy amikor a könnyezés karácsonyán a templomban a bor és szenteltvíz megfagyott, a könnyek nem.

1697 nyarán Bécsben 40 órás imádságot és körmenetet szenteltek a képnek óriási tömeg részvételével.

Különösen a lengyel udvar neheztelt a kép Bécsbe szállítása miatt és a könnyek elapadásáért a császári parancsot okolták.

1697. augusztus 6-án a császárné alapítványából készített másolatot a Dominia ünnepén mutatták be, majd az egri főszékesegyház útján Máriapócsra szállították 1707- ben Telekessy István egri püspök közvetítésével. Ez a kép 1715-ben újra könnyezett.

Az 1697 szeptemberi nagyköveti jelentés tudatja, hogy a képről a tisztek és katonák részére metszetet készítettek. A Zentánál lezajlott ütközetben ez a császári seregben nagy bizalmat keltett.

A szakirodalom 20 darab kisgrafikát ismer a pócsi Má- ria-képről. A legnagyobb publicitást ez a kép kapta, 1697— 1699 között Bécsben a tisztelet központjába került. A metszet alatti szöveg fordítása: „A mi kedves asszonyunk valódi ábrázolása. 1696. november 4-én a felsőmagyarországi Pócson, elsőízben könnyezett mindkét szeméből. ”