Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-16 / 115. szám
Aktuális (érdesek Szerepváltás a megyeházán Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Amikor szóba kerül, hogy Pataki József a megyei ön- kormányzati hivatal intézményfenntartási osztályának vezetője a rendszer- váltás előtt a megyei tanács művelődési osztályát vezette, mosolyogva hozzáteszi: Azt is lehet mondani, hogy átmentettem magamat. ► A valóság ennél sokkal árnyaltabb, mindenesetre tény, hogy az előző rendszerben — amellett, hogy az intézmények fenntartása a helyi tanácsok feladata volt — a szakmai munka irányítása, koordinálása a megyei igazgatás hatáskörbe tartozott. — Korábban a művelődési osztály önálló jogi személy volt, az osztályvezető döntési jogosítvánnyal is rendelkezett. Ezzel vissza lehetett élni, de megvolt az a haszna, hogy úgy dolgozhattuk ki az egységes szakmai koncepciókat, hogy előzetesen konzultálhattunk az érintettekkel. Igaz, a helyiekre rá lehetett kényszeríteni az akaratot, ez néhány esetben gyakorlati példával is igazolható. Ilyen volt az iskola körzetesítésének kierőszakolása. Sok esetben ebben a helyiek is partnerek voltak. > Mekkora apparátussal látta el a feladatait az osztály, és mennyien maradtak? — Korábban harminchármán,dolgoztak az irányító apparátusban. Jelenleg a megyei hivatalban az oktatás és a közművelődés irányítására két fő van. >- Elég ez? — A megyei szinten megmaradt feladatok ellátására — megfeszített munkával — elegendő. Főképpen azért, mert megszűnt az ellenőrzési funkció. Korábban az osztály átfogó és célvizsgálatokat tartott. Ezek lebonyolításához sok emberre volt szükség. ELEK EMIL FELVETELE >- Ön hogyan élte meg a lehetőségek beszűkülését? — A váltás számomra lelkű: areti válságot okozott. Át kellett gondolnom, hogy amit eddig csináltunk, az valóban olyan rossz volt-e, mint ahogyan egy 1989-ben megtartott értekezleten Gazsó Ferenc áldotta. A következőképpen fogalmazott: - Önök azok, akik felelősek a magyar közoktatás je. nlegi válságos helyzetéért. Mindig arra törekedtem, hogy er bürokratikus megyei irányítást szétverjem. Őrülök, hogy végre sikerült. — Töprengtem, hogy menynyi volt az én személyes részem ebből. Arra jutottam, hogy voltak hibák — a rendszer természetéből fakadóan is —, de tény: a megyében az 1980—90-es évek között a települések nagy részében új, korszerű iskolák épültek, korszerű szemléltető eszközöket kaptak. Tény, hogy a felső tagozatos általános iskolások szakrendszerű oktatásban vettek részt. Ez eredmény még akkor is, ha a pedagógusok 3,5—4 százaléka képesítés nélküli volt. Ebben az időszakban az ének-zene mozgalomban a megyében országosan kiemelkedő eredmények születtek. Ekkor kezdődtek a nemzetközi kapcsolatok is. Országos jelentőségű rendezvényeknek adott otthont a megye: videó- szemle, karika- túra-biennálé, országos nép- művészeti kiállítás, a nyírbátori zenei napok, a kisvárdai várszínházi játékok stb. > A megyei tanács jól-rosz- szul, de mecé-• nása volt az elmúlt évtizedekben az amatőr művészeti tevékenységnek is. Mostanában pedig arról hallani, hogy egymás után szűnnek meg a csoportok, sőt az igazán híres együttesek is a létezésükért harcolnak. A megye „megszűnésével” elszürkült az élet? — A művészeti csoportok valóban nagy számban szűntek meg, elsősorban fenntartási gondok miatt. A vezetőket rendszeresen továbbképeztük, ez napjainkban nem nagyon megy. Szintén pénz híján. Nagyon fájdalmas a népdalkörök, a különböző klubok megszűnése. Mi mindig azt mondtuk, hogy ha megcsináljátok, akkor segítünk. Mindig a helyi forrást egészítettük ki. — Azt azonban nem mondanám, hogy elszürkülés figyelhető meg. Tiszteletre méltó erőfeszítéseket tapasztalunk. Minden önkormányzat saját iskolát akar, mert rájött, hogy helyi értelmiségiek nélkül nincs települési kultúra. Ehhez jön még az egyház státusának a helyreállítása. így a lelkészek aktívabban vesznek részt a település kulturális életének a kialakításában. Inkább az a baj, hogy a helyi erőfeszítések mögül hiányzanak az anyagi erők. Az a kettőszáz forint, ami fejenként jár a kultúrára, nagyon kicsi, és az önkormányzatok másra is fordíthatják. Maradnak a pályázati pénzek. Ezekhez nem könnyű hozzájutni. Az előző rendszerben a tanácsi vezetőnek csak a megyéig kellett jönni, most már Budapesten kell megkeresni azt, aki tud is, akar is segíteni. >• Korábban minden oktatási és közművelődési intézmény a megyéhez tartozott. Mi maradt belőlük? — Négy gimnázium, egy szakmunkásképző, tíz gyermekotthon, az idegenforgalmi hivatal, a színház, a levéltár, a múzeum, a pedagógiai intézet. Ezekhez jött nyolc szociális otthon és két kórház. >Ésa feladatokból? — A megyei önkormányzat kötelező alapfunkciója a területi feladatokat ellátó intézmények fenntartása. A közművelődésben ilyenek nincsenek. Ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy a megye létrehozott egy közművelődési irodát. Feladata az amatőr művészeti mozgalom számára fellépési lehetőségek teremtése. Á megyei közgyűlés érzékeli, hogy megyei érdekeket is meg kell jelenítenie. — Az oktatás területén a megyei önkormányzatra hárul — a megyei jogú város kivételével — az érettségi és szakmunkásvizsga szervezése, irányítása. Középfokon a beiskolázás koordinálása. A fentieken kívül a pedagógiai szolgáltatás megszervezése. >- Bizonyos politikai körök megkérdőjelezik a megye létjogosultságát. Hogyan tovább? — Ebben a kérdésben még nem született meg a parlamenti döntés. A kormány véleménye az, hogy nincs a megyére szükség. Nekem az a véleményem, hogy a területi feladatokat a települési önkormányzatok nem képesek ellátni, mert erre nincsen pénzük. Egyébként pedig ez a megye már nem az a megye. Erőteljesen érzékelhető a települések és az intézmények magukra hagyottsága. Egymás után kérnek tőlünk szakmai segítséget. Zavarja őket, hogy nincs kitekintésük, nem tudják reálisan megítélni a munkájukat. A megye az értékek közvetítésében korábban is partner volt, és most is az szeretne lenni. >• Köszönöm a beszélgetést A TARTALOMBÓL: _________ • Táj és ember • Nyugtalan homokon • Tolipróba Erdelics Hajnalka: Nélküled IVí Íf| jféptcpj és siller. Mar egészen fiatalon. Mert i| I J az egész így er valamit! NcKÍÉ megadatott. JL Még majdnem kortalanoké tehetségeseké és a Éi siker madara a vállukra repül. !A Nyíregyházi Művé- || szeli Szakközépiskola fotósnövendékei. A XX'V. Or- Is m szagos középiskolái — pécsi — fotókiállítás díja- || zottjai. Az. „ezüst fokozat "-os Miskptczi “Emese és Miskplczi Orsolya, a „Bronz fokozat "-os Erdelics || ‘.Hajnalka és Nőhalmi “Krisztián. És akiket „csak." Be- É| jfcä válogattak. a kiállítás anyagáBa: Eucsok. Andrea és Sitku Ágnes. Ők. már sokat, nagyon sokat tudnak, a mesterségBől, és még töBBet a világról, az emBerről, az H életről. Ahogyan a kimerevített fénypillanat Ban meg- || mutatja rejtőzködő szépségeit. || Máthé Csaba Menthetetlen —p lőször hihetetlennek C és túl magasnak tartottam a számot,----- amely, mint kiderült, valós volt. Még soha nem is fordult meg a fejemben, hogy utánaszámoljak, vajon 100 forint munkabérből az összes levonások után mennyit fizetnek ki. Nem akartam tippelni, mert ez ritkán vált be. Ha a nyugdíj-, a társadalombiztosítási járulékot, a szolidaritási alapba befizetett ösz- szeget és a személyi jövedelemadót is figyelembe vesz- szük, akkor a munkahelyet összesen terhelő 100 forint munkabérből az állam 84-et levon és 16 marad. Ennyit kapunk kézhez. Minimális százalék eltérés lehetséges a jövedelemarányok alapján, a lényegen nem változtat: óriási az elvonás. A köztudatban a nyugdíj- és a társadalombiztosítási járulék szerepel mint a legnagyobb tétel, amit levonnak, a többi elsikkad, azok apró tételeknek tűnnek, viszont összegezve már irdat- lar pénzeket tesznek ki. Csak ezután gondoltam át, hs a szolidaritási alap százalékát, ahogy tervezik, ismét növelik, hiszen intenzíven emelkedik a munkanélküliek száma, akkor még jobban zsugorodik a kézhez kapott összeg. Ezt a százalékot, szerintem, már nemigen lehet tovább srófolni, mert egyszerűen nem marad a dolgozónak pénze. Hogy fog megélni abból a 16 százaléknyi pénzből, főleg ha ezt még tovább csökkentik? Ez a 16 százaléknyi maradék pénz, másként nehezen lehetne megnevezni, elsősorban a bérből és fizetésből élőket — no meg a munkaadókat — sújtja igen keményen. Nem lehet manipulálni, fehéren-fe- ketén papíron szerepelnek a kifizetések, a levonások. Nincs mese, ezután be kell fizetni a járulékokat, el kell küldeni az összeget az alapba, és év végén az szja-bevalláspénztárcáink nál ugyanúgy hozzá kell adni a többihez ezt a kifizetést is. Ekkora elvonás mellett nem csodálkozom azon, hogy a zsebből zsebbe fizetések száma növekszik és egyre felbecsülhetetlen. Mindenki számol, még az is, aki nem adja össze a teljes leve. ás mértékét, csak hozzávetőlegesen a tébé- és a nyugdíjjárulék mértékét ismeri. A „zsebbe” juttatásnál a kifizetőnek nem kell a járulékos tételeket befizetni, aki kapja a pénzt, az mentesül a személyi jövedelemadó alól, mivel nem vallja be ezeket a tételeket. Az egyik oldalon minden kifizetés papírén szerepel és csak a 16 forint marad, a másik oldalon minden kifizetés zsebből zsebbe történik és a 16 forint akár 50, akár 100 is lehet. Utóbbinál ki sem ejtik azt, hogy bruttó, mindent nettóban számolnak. Most mondják meg, melyik éri meg jobban? A saját érdekem is azt kívánja, hogy az utóbbira szavazzak, de hiába, nekem sem marad több a 16 forintnál. És bármennyire keménynek és súlyosnak találom az elvonást, és szorgalmazom, hogy az állam ne csak a bérből és fizetésből élőktől hajtsa be azt a pluszbevételt, amit a másik oldalról, a zsebből zsebbe fi- zetésűektől nem tudja. Ha valamilyen szakembert hívok egy munka elvégzésére, szinte természetesnek tűnik, hogy előveszem a zsebemből a pénzt, odaadom neki. Nem vagyok érdekelt abban, hogy ő számlát adjon nekem. Es abban a pillanatban, amikor odaadom a pénzt, nem is gondolom át, hogy ő ezután nem adózik, emiatt többek között az én adóterheimet is növeli az állam. Játsszunk egyenlősdit, de hogy? Erre már annyi variáció született, de egyik sem vált be. Ilyen volt többek között az is, hogy valamennyi kifizetőnek kötelező volt adóelőleget levonni. Az adóbevalláshoz és elsősorban az adóvisszatérítéshez így valamennyi összeget be kellett volna vallani. A kifizető pedig a kifizetett pénzekről a tárgyév március 31-ig tételes kimutatást ad az APEH-nek, amely számítógépen összegzi: mindenki bevallotta a tételeket? —1 iszont az adóelőleg- 1/ levonás körülményes, iszonyatos ------- papírmunkát igénylő volt, csak részben érte el célját, meg is szüntették. Újabb változatot várunk, olyat, amelynél a 16 forint helyett mi is legalább 30-at vagy akár 50-et is kézhez kapunk. A KIM hétvégi melléklete KMgaléria ‘/otósteíe tseßefj
