Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-16 / 115. szám
1992. május 16., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 A bűvös szó: burgonyaszirom Baisa a világpiacra készül Nábródi Lajos Balsa (KM) — A Tisza- parti községben, Balsán tapasztaljuk, hogy bővül az iskola, a szakosított tehenészeti telepen sok-sok kis- borjú cseperedik, a falu határában egy talpalatnyi föld sincs parlagon, a művelődési házba kifüggesztett új program csalogat. A folyó közelében kijelölték egy burgonyafeldolgozó üzem helyét. Az itteniek — minden jel szerint — a jövőt tervezik. Nem társközségként, nem társtéeszként, hanem önállóan akarnak talpra állni. Igaz, némi központi segítségre is számítanak. A fél falu beszéli, hogy a polgármester nemrég járt a miniszternél és biztató hírrel jött haza. S mindenki reméli, hogy az új üzem megépítéséhez a körzet országgyűlési képviselője is kellő támogatást ad. (Vagy adhat.) A múltat, a Gávához való kötődést feledni akarják az emberek. A rendszerváltás óta van már saját polgármesteri hivatala, saját iskolája a falunak, s pár hete a tsz is elszakadt a „nagy testvértől". Tavasszal a balsai határban új barázdát szántott az eke. Egy dombról messzire látni: zöldell a határ. Segít a miniszter Az önállósodás, a sok változás fő mozgatója dr. Mátyás László állatorvos, aki mellék- foglalkozásban látja el a polgármesteri teendőket. Ideális ¥ korban lévő, mozgékony ember, kis Trabantjával megjelenik mindenütt, ismer minden embert, minden portát. Tudja, hogy a környék fő terményének számít a burgonya, s átérzi a munkanélküliek sorsát. Ezért is harcolta ki, hogy fogadja őt a mezőgazdasági miniszter. Erről így beszél: — A burgonysziromnak nagy piaca lenne Nyugaton. Balsa, Gáva, Tímár környékén jó burgonya terem. Alapanyag, munkaerő, piac van — ezzej, érveltem a miniszter úrnál. Ő megígérte, hogy az évi 800 vagon feldolgozására alkalmas burgonyaüzem létrehozásához segítséget ad. Az új típusú mezőgazdasági szövetkezetünkhöz pedig úgynevezett reorganizációs hitelt szeretnénk kapni, „fenti” segítséggel. Vetőmag hitelben Beszélgetünk, tapasztalatokat szerzünk, közben a falu vezetői izgatottan várják a térség országgyűlési képviselőjét, Várkonyi Istvánt. A képviselő pontosan, a jelzett időben érkezik, s egyszerre örömteli tájékoztatást ad a falu vezetőinek. — A Kereskedelmi és Hitelbank szakemberei oelga üzletemberek társaságában május végén jönnek eí Balsára. A bank garanciát váltál a feldolgozó' üzem létrehozására, működésére. Banki segítséggel értékesítenék a burgonyaszirmot külföldön. A belgák a korszerű berendezést, a technikát hozza.v Valószínű, vegyes vállalat jöhet létre. A másik jó hírem, hogy a franciák idén és a következő években nagy mennyiségű borsót vennének át. ügy tudom, e határban a borsó is jól megterem. Rozoga kisteherautón járjuk a határt az új típusú szövetkezet elnökével, Heinrich Lajossal. Az egyik dülőút mentén mutatja, szárba szökkent a borsó. A friss hantoknál magyarázza, felszántottak, termőre fognak egy nélkülözhető legelőt. Némi büszkeséggel közli, a Szerencsi Cukorgyártól hitelbe kaptak vetőmagot, s a szépen kelt cukorrépát öntözni is tudják a Tisza vizével. Egy helyen megállunk, s az elnök sorolja: — A tiszavasvári ismereteim nyomán gondoltam, ide érdemes mákot vetni. Húsz hektáron kelt a mák, kevés munka után gumóstul, jó pénzért átveszi a vegyészeti gyár. Ha beválik, jövőre már ötven hektár mákunk lesz. A közeli nádas vízgyűjtőbe vadkacsákat szeretnénk telepíteni. Az új típusú szövetkezet azt jelenti, hogy nemcsak termelünk, kereskedünk és gazdálkodunk is. A központi telepen a tápkeverő üzemet mutatja az elnök, s mondja, hogy ez is pénz forrása lehet, hiszen a szomszéd falvaknak is termelnek. Gizgazos területen a két rozsdás kombájn mellett a géppark lepusztult. Az istálló is kissé elhanyagolt. Tennivaló bőven van. Csontos arcú, kérges kezű ember a 69 éves Futkos Béla gazdálkodó. Fiatalosan mozog és ezt mondja: — Mint az utóbbi negyven évben mindig, most is van egy lovam. Korán kelek, későn fekszem. Ha kell, fuvarozok, ha kell, szántok, ekekapázok másoknak is. Kertekben, fák között a nagy traktor nem tud mozogni, csak a ló. Szerintem az új fajta szövetkezet és a jó néhány kisgazda megfér egymás mellett. Kiegészítik egymást. Gázt is szeretnének Mészáros Lászlóné jegyző beszámol arról, hogy a munkahelyteremtés melle.tt az ellátás javításával akarják itttartani a lakosságot. Nemrég megnyitották az olcsó húsboltot. Tervezik, hogy vezetékes gázt kap a falu. Végűi így hangzanak Somogyi Szilvia ügyintéző figyelemre méltó mondatai: — Februárban vettem át a leromlott művelődési házat. Rendcsinálás, átrendezés után falunapot, bált, táncversenyt rendeztünk, megvolt a legek versenye is. Talán én is hozzájárulok ahhoz, hogy Balsán megpezsdüljön az élet. Közös írásbelik Május 18—19-én Nyíregyháza (KM — K. J.) — A közös írásbeli érettségi— felvételi vizsgákra május 18- án és 19-én kerül sor országszerte. Megyénk közép- iskolásai közül 1499 tanulót érint ez a vizsgaforma, akiknek mintegy hetven százaléka az idén fejezi be tanulmányait. A jelzett napokon — a beosztás szerint délelőtt és délután — matematikából 630, fizikából 465, biológiából 311, kémiából pedig 93 tanuló rugaszkodik neki a nem kis erőpróbának. Megyénkben — a korábbi évek hagyományainak megfelelően a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola fogadja házigazdaként a vizsgázókat. A tantárgyak sorrendje a következő: május 18-án 9-től 12 óráig fizika, 14- től 17 óráig kémia és matematika (mindkettő külön beosztás szerint); május 19-én, 9- től 12 óráig matematika (azoknak, akik előző nap nem írtak). 14-től 17 óráig biológia és kémia (ez utóbbi külön beosztás szerint). Tárca ^ » mázom a frissre for- ' 1/ rósított (éppen most v sütött?) túrós rétest, omlik számban a remek tészta, ízorgiájával kábít a kapros-cukros-vaniliás töltelék. FinomI Mennyei élvezet ez a javából. A méretekkel sincs baj: mindkét sütemény darabonként is tisztességes porció. Jaj a hízásra hajlamos embereknek! Asztaltársaságomra sem lehet panasz. Igaz, egy ,,fő” mindösszesen, de kellemes beszélgető, barátságosan bensőséges társalgó, mi több: szemgyö- nyörködtetően dekoratív. ínyenckedésünk örömeibe azért — de hogy is lehetne ez mifelénk már másképp? — némi üröm vegyül. Ahhoz a néhány kortynyi előitalhoz, amit fogyasztottunk, nem igazán pászol sem a kapros túrós, sem a csokis öntető palacsintaálom. Valami sós, durvábban egyszerű, a paraszti konyha szolid rafinériájával készített pogácsaféle, lapcsánka, köményes stangli, vagy — uram bocsá! — hagymás-kacsazsíros kenyér kellene —, illene. De nincs. És nemcsak Nyíregyházán, a belváros egyik valóban exkluzív vendégfogadójában, hanem szerte e vidéken, beleértve a megyehatárainkon túli, flancosabb helyeket. Van viszont kaviáros akármi, majonézes tudomisén, ízes-mézes-marcipános csodasütemény, drágábbnál drágább egytálak, frissen sültek, specialitások. (Ez utóbbiak árvizsgálatához már fel sem teszem az olvasószemüvegemet. Annyi pénzem úgysincs!) Szóval, mi szem-szájnak ingere, és van sürgő ,.csoport”, pincérek, alkalmazottak, csak éppen vendég nincs. Persze, akinek nincs mit aprítani a tartárba — akarom mondani: a tejcsikébe —, az menjen a ,,négyesbe”, igyon Borsodit meg kólafröccsöt, rágja hozzá az idült-kemény vagdalt gombócokat, mondhatják a kényes-fényes helyek gazdái. Mondhatják, csak egyről ne feledkezzenek meg: az a sokat emlegetett, és talán majd egyszer ismét újraformálódó középosztály sokszor nem az evés-ivás kedvéért, hanem csupán a miliő varázsáért, az elegancia levegőjének beszippantásáért tér be a vendéglátás luxusváraiba. Lehet, hogy sznobériából, de még valószínűbb, hogy csupán azért, hogy elmondhassa: voltam ott. Azért, hogy szerényebb pénztárcával a zsebében, de átmeneti ,,egyenrangúként” belekóstolhasson a tehetősek menüjében. Hát ezért kellene a legnagyobb rongyrázás közepette terítéken — étlapon — tartani mindenhol és mindig egy-egy tál, barna-pirosan mosolygó tepertőst, hamvas hátú buktát, krumplilángost, újhagymával karikázott, har- sogó-ropogós pirítóst.- /'em hiszem, hogy *J\I ezek a ,,mezítlábas'' Vj fogások összezavarnák a konyhaművészet csúcsattrakcióinak kiváltságos rendjét. Meghittebb, emberibb és elérhetőbb lenne tőlük az egyre többeknek már csak az üvegen át — a kasszáig terjedő — szemlélhető, kegyetlenül furcsa világ. V éráramtalanítás Páll Géza alán erőszakoltnak CT tűnik e jegyzet címe: J- véráramtalanítás. Nem egy új eljárásról szeretnénk hírt adni, de nem is az vezetett bennünket, hogy egy meghökkentő szóösszetétellel lepjük meg az olvasót. Egyszerűen arról van szó, hogy ország-világ megtudhatta nemrég, talán épp a vöröskeresztes világnapon, hogy a véradóktól ösz- szegyűjtött — és sajnos a kelleténél kevesebb — vérmennyiség mintegy 40 százaléka tönkremegy. Elvész a gyógyítás, az életmentés számára, mert... S ezután a szakember az egyik alkalommal részletesen kifejtette, milyen okok miatt. Nincs elegendő hűtő és a tartósítást megoldó eszköz, nehézkes a szállítás, nem mindenütt korszerű a vér feldolgozása és így tovább. A világért sem szeretnénk elkeseríteni a véradókat, akik a megyénkben is százával, ezrével nyújtják a karjukat, hogy segítsenek rászoruló embertársaikon. így is egyre kevesebb a véradó, amelynek egyik oka, hogy a munkahelyek egy része nem nézi jó szemmel, ha a dolgozó a munkaidejében megy a véradóállomásra, vagy éppen a véradóállomás szakemberei szállnak ki a helyszínre, s ezzel egy kis időre megbolygatják a munkahely rendjét. Igazában nem is ez számomra a legelkeserítőbb, bár az iméntieknek sem tudok örülni. Az a bizonyos negyven százalék foglalkoztat, ami elvész, pedig már megvan, vagy megvolt, s különböző okok miatt mégsem jut a kórházakba, a betegekhez. Ez még akkor sem nyugtat meg, ha tudom, valószínűleg nem néhány ember megrögzött hanyagsága okozza a bajt, hanem az egészségügy mai állapotával, felszereltségével, pénztelenségével függ össze, hogy az összegyűjtött vér nem minden cseppje teljesítheti funkcióját. De beletörődni se tudok, gondolom, nem egyedül vagyok így. Reménytelen és az önzetlen véradókkal szembeni megalázó viselkedés lenne, ha úgy vélekednénk, a kieső 40 százalékos veszteséget úgy lehetne behozni, ha ennyivel több vért gyűjte- nének a véradóállomások. Azaz eleve bekalkulálnák a veszteséget... Ez így járhatatlan és senkit nem ösztönöz arra, hogy a bajba jutott embertársainak segítsen. Ha létezik kiemelt feladat az egészségügyben, bár tudom több ilyen van, a vér megmentése az elsők közé tartozik. Különben marad a ráolvasás, a siránkozás, hogy sajnos, kevés a véradó. Talán nem is kevés, csak nem lenne szabad megengedni, hogy egyetlen csepp vér is megszűnjön élni... Vigyáznak rám HARÁSZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Holland kapcsolat Tóth Kornélia közelgő nyár a ter- vezgetések időszaka. Sajnos, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a felhőtlen kikapcsolódást, a tengerparti üdülést. Még inkább ösz- szehúzzák magukat a nagycsaládok, ahol nemhogy nyaralásra, lassan a mindennapi kenyérre is alig jut. Ebben a helyzetben jelentett már tavaly is örömet, hogy megyénkből egy fiatalokból álló csoport — kivétel nélkül nagycsaládokban nevelkedő gyerekek — Hollandiában tölthettek három hetet, teljesen ingyen. Most hallottuk a jó hírt dr. Pethő Ágnes főorvostól, a Hollandiai Magyar Barátok Alapítvány hazai megbízottjától: ismét várnak 16 gyermeket a holland—német határnál fekvő De Steeg városkában Természetesen nagycsalá dósokat és magától értetődően nekik sem kell fizetni a nyaralásért. . A júniusban utazó csoportban találunk olyanokat is, akik már tavaly jártak ott először. Hiába kívánná úgy az igazságosság, hogy most mások menjenek, egyszerű az akadálya: a vendéglátók név szerint kérték a már megismert gyerekeket. Közülük sokan az egész év során leveleztek és így nem véletlenül kaptak ismét meghívást Hollandiába. Talán mondani sem szükséges. milyen nagy segítség ez a lehetőség a nagycsaládoknak. Bizonyára belátható időn belül nem nyílna alkalmuk arra, hogy a cseperedő gyermekeket elvigyék világot látni. Jó tudni, hogy élnek olyan szívélyes emberek, akik megkeresik és megtalálják rá a jogi alapot, hogy segítő szándékuk ne ■ maradjon ousziac kiáltott szó. Nézőpont)
