Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-15 / 114. szám
1992. május 15. HATTER Kelet-Magyarország 3 Bégető dollárok Kevesebb a búsuló juhász Galambos Béla A múlt év őszén, amikor mélyponton volt a juhágazat, a térség nagyüzemeinek és magángazdálkodóinak érdekvédelmét ellátó, mátészalkai székhelyű Szat- már-Beregi Gazdák Szövetsége, látva a régió több száz juhászának kiszolgáltatott helyzetét, elhatározta, hogy értékesítési lehetőséget teremt a juhágazat számára. Felvették a kapcsolatot a Terimpex Rt-vel, akikkel először bizományosi szerződést kötöttek a juhászat termékeinek a forgalmazására, megállapodva abban, hogy a hagyományos kapcsolatokkal rendelkező külkereskedelmi cég hozza a piacot. Az idén megindult forgalom sikerein felbuzdulva — 50 tonna birkát exportáltak 14 millió forint értékben az első negyedévben — szorosabb együttműködést határozott el a két fél, melyet áprilisban szerződésben is rögzítettek Mátészalkán. A szerződés aláírása előtt a szövetség juh- tenyésztői tagozatába tömörült juhászokkal találkozott a Terimpex vezérigazgatója dr. Ránky László és juhtermék- értékesítésben sokéves tapasztalattal rendelkező osztályvezetője Sumi László. A Gazdák Szövetségének vállalkozói tevékenységét és elképzeléseit, az ügyvezető Pál Zoltán ismertette. P. Z.: — Újabb háromszáz tonna juhexportra adtunk be pályázatot az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottsághoz, amelyből 250 tonnára meg is kaptuk az engedélyt. A hátralévő negyedévben a kvóta 50, 30 és 20 százalékát kell kiszállítanunk. Amennyiben nem teljesítenénk, jövőre csökkentik a lehetőségeinket. A Terimpex jó partnernek bizonyult, hitelgaranciával is támogatták a kezdeményezésünket. Ugyanis csak így vált lehetségessé, hogy a kilogrammonkénti 8 forintos letéti díjon kívül, a termelők azonnali kifizetésének feltételeit is megteremtsük. A szövetségünk vállalta a szervezési munkát, és az árualapról gondoskodik. Jó lenne, ha sikerülne az ágazat egyéb termékeit, így a gyapjút is elhelyezni külpiacokon a Terimpex segítségével. Sőt, a közeljövőben szeretnénk kiterjeszteni ezt az együttműködést a szarvas- marha- és sertéságazatra is. R. L.: — A Terimpex már évek óta nem állami vállalat. 1989 óta egy 18 százalékban külföldi, 14 százalékban magánérdekeltségű rt., amelynek 752 milliós alaptőkéjén, az előbbieken kívül még több hazai vállalat osztozik. Mint ilyen, az eseményekre gyorsan reagáló, eredményorientált cég, amelyik szolid nyereséghányaddal, nagy forgalomra törekszik. A tavalyi 44 milliárdos forgalmunknak csak másfél százaléka, 600 millió forint volt a nyereség, s ennek is csupán fele származott exporttevékenységből. A többit a korábbi invesztícióink, mint a városföldi vágóhíd és a geleji sajtüzem hozta. Nem idegen tőlünk a most létrejött együttműködés gondolata, ugyanis közvetlen termelői kapcsolatok létesítésén már régebben gondolkodtunk. A Szatmár-Beregi Gazdák Szövetségével most aláírt szerződésnek példaértékén kívül az is a jelentősége, hogy ennek a hátrányos helyzetű térségnek nagy szüksége van arra, hogy a termékeit értékesíteni tudja. S. L.: — A nyolcvanas évek elejéhez képest ma már csak a fele anyajuhállománnyal, mintegy 1,3 millió darabbal rendelkezik az ország. Ez egyben azt is jelenti, hogy a piaci lehetőségek kedvezőek, hisz az elhelyezhető élő- és vágottjuh-mennyiség nem csökkent. Igaz, nem is nőtt. Távlatilag sem rosszak a kilátások, mert a közös piaci társult tagsággal járóan 93—96- ig, évi 5 százalékkal növekszik majd a juhexport-lehető- segünk, és ez a piac az, ahol a 2300—2400 dolláros ár elérhető, szemben az egyéb külpiacok 8—900 dolláros árszínvonalával. Ma a világ legdrágább szállítója a Terimpex, mert a merinónak, no meg a magyar juhászoknak köszönhetően, már régóta minőségi áruval jelenik meg a piacokon. A most elnyert 250 tonnás kvóta, teljes egészében a szatmár-beregi juhászoké lehet, ha meglesz itt az árufedezete. R. L: — Egyelőre a talpon maradáshoz, később pedig a kilábaláshoz is segítséget kell nyújtani ennek a térségnek, s benne az egyre nagyobb teret nyerő magántermelői szférának. Az áru ellenértéke, garantáltan a legrövidebb időn belül el kell és el is fog jutni a legtöbbet invesztáló termelőkhöz. Erről a bankkal is megállapodtunk, amelynek kellő garancia volt a cégünk neve. A Terimpex tisztességes árat és egész évi biztonságot ajánl az értékesítésben. Ez nem csekélység ebben az évben, amikor a konjunktúralovagok kereslet idején, ugyan ráígérgetnek majd az árakra, de a holtszezonban — május, június és Szeptember, október hónapokban — nem lesznek sehol. A Szatmár-Beregi Gazdák Szövetsége Juhtenyésztői Tagozatának küldöttei örömmel vették tudomásul a Te- rimpexszel szövődő kapcsolatot, és küldötteiken keresztül annak a véleményüknek adtak hangot, hogy szélesíteni kell az együttműködést. Nagy szükség volna ugyanis a ju- hon kívül a gyapjú, aztán a szarvasmarha (itt még viszonylag nagy számban található magyartarka), de még az itt évről évre fölöslegben rendelkezésre álló szálas takarmányok piaci értékesítésére is. Ahogy a kereskedők s a termelők első személyes találkozóján kiderült, egybeesnek az érdekek. A kapcsolat kialakítása és szélesítése „elemi érdeke” a Terimpexnek. A termelők számára pedig az ösz- szefogás — horizontálisan és vertikálisan egyaránt — biztonságot teremt. Tárca Drukk fip okonságunk egyik családja érettségiér- dekelt az idén. Mire észrevettük — hogy repül az idő! — a nagyfiú vállára akasztották a ballagótarisznyát. Volt is szép ünneplés! Kiglancolt autókon érkeztek a meghívottak, halomnyi virágot raktak a legény ölébe — új szokásként —, pénzes borítékot a zsebébe, illendő köny- nyek szöktek a „ ballag már" szívbe rezdülő dallama nyomán a szemekbe... Otthon aztán várt mindenkit a terített asztal, főzőasszonyok sürög- tek-forogtak a csigatésztás húsleves tálaival, a töltött káposztával, a különféle sültekkel, hogy a tízféle aprósüte- ményrol már ne is essék szó. Zene volt a gépből, hancúroz- tak a legapróbbak, egy-két pohár után ,,pártosodtak” a felnőttek. Csak az ünnepelt ült megszeppenve. Rettenetesen ideges már napok óta — vallotta meg csendben az örömanya —, merthogy nagy dolog az érettségi, azt csak mi érezzük, akik látjuk, hogy már aludni sem tud a fiú az írásbeli izgalma miatt. Megkezdődött aztán a druk- kos legény bátorítása: fel a fejjel, túlleszel rajta, meglátod, sikerül, az a jó, hogy úgy érzed, hogy már semmit sem tudsz, akkor nyugodt lélekkel állhatsz a vizsga elé. így voltunk ezzel mi is, ma már csak nevetünk rajta. — Azt se felejtsd, hogy ilyenkor a tanár is vizsgázik, ő se szeretne felsülni a tanítványaival, segíteni fog, ahol csak tud... Hallgattam a fiút cseppet sem megnyugtató tanácsokat, s közben a saját hasonló élményem jutott eszembe... Akkor nem a rádióból meg a tévéből kaptuk a tételeket, csak felbontották a borítékot, ami Pestről jött és krétával írták a táblára a választható témákat... A magyar irodalommal nem is volt gond, legfeljebb annyi, hogy szegény Titi bácsi, a felügyelő tanár már zavart ki néhányunkat dél felé a teremből ,,Nem gondoljátok, hogy azt a temérdek oldalt el is kell olvasni?" A többi tárgy tételeinek is nagyobb volt a füstje, mint a lángja — túlvoltunk rajta egykettőre. Hanem a matek! A puskázást megelőzendő a kitűnő és jeles tanulókat külön terembe ültették, többek között Beglár Gabit is, aki már akkor számtanzseni volt. Öt példa közül fél tízre négyet kivégeztünk, de az utolsóval még dél felé is birkóztunk. Valami geometriai feladvány volt, amihez minimális adatot meg kellett volna adni a példában. Mire Gabi rájött, hogy a feladvány hiányos, már régen elharangozták a delet. Készülőben volt a botrány... De jött a számtantanárunk, dühösen felírta a hiányzó harmadik adatot a táblára, és szidta a minisztériumot, hogy ilyen szarvashibát nem tudnak ott észrevenni. kkorra én mar annyira t belefáradtam a példa kibogozásába, hogy képtelen voltam a kétszerkettőre is. Felálltam hát odamentem az előttem ülő Gabihoz, gyorsan lekoppintottam a megoldást... A felügyelő tanár persze mindebből — szerintem szándékosan — semmit sem vett észre. Csak nézett ki a virágban pompázó iskolaudvarra... Megérkezett az újság 57 előfizetője van a megyei lapra a kis nyírségi falunak, Nyírpilisnek ELEK EMIL FELVÉTELE A képviselő is vizsgázott Demecser (KM) — Sikeres vizsgát tett a héten az a huszonöt hallgató, akik a Deme- cseri Gazdakör szervezte, a feltételes forgalmú növényvédő szerek használatára feljogosító növényvédelmi tanfolyamot végezték el az elmúlt hetekben. Demecserből és a környékbeli községekből tanár, technikus, tsz-elnök, húsipari dolgozó, szövőgyári munkás és nyugdíjas, magángazdálkodó és munkanélküli egyaránt végigjárta a szélesebb szakismereteket nyújtó tanfolyamot. amelynek megrendezésében komoly segítséget nyújtott a helyi Vári Emil gimnázium is. A vizsgázók között ott volt a szervező gazdakör elnöke, az országgyűlési képviselő Jakab Ferenc is. A „főállású” és jövedelemkiegészítési céllal gazdálkodó, magukat önszorgalomból művelő emberek, saját bevallásuk szerint olyan új ismereteket szereztek a vizsgán kapott „zöld könyv” mellett, aminek révén ezután jobban, olcsóbban. tehát eredményesebben tudnak majd termelni. Néző^oní) Családi ütközet Angyal Sándor ócskán megoszlik a fl társadalom különbö- ző rétegeinek véleménye a jelenlegi politikaigazdasági helyzetről. Ezt azonban nemcsak a parlamentben vagy a különböző pártrendezvények szócsatái érzékeltetik, tapasztalni egyre több családon belüli ütközetet is. Hiszen ahány ember, annyiféle módon kötődött az elmúlt rendszerhez, vagy ismeri fel a bekövetkezett változásokban a saját érdekét, lehetőségeit. Legközvetlenebbül és kendőzetlenül ez a kis közösségben, a családban kerül felszínre, ahol eddig is együtt élt a sikeres és a vesztes, az ügyeskedő és a mellőzött, a kaméleon természetű és a meggyőződésében rendíthetetlen. Tanúja voltam nemrég egy családi körben zajló éles vitának. Sógorok vágtak egymás fejének kemény dolgokat, például a tsz sorsának alakulása miatt. A mostani „elkötelezett” erősen állította, hogy a mező- gazdaság tönkremenetelében a telhetetlen téeszveze- tők a vétkesek, akik mindig csak a saját hasznukat nézték. ,,Ezeket mind keményebben el kellene számoltatni a vagyonukról, amit nagyon sokan összelopkodtak." „Volt olyan, hogy biciklin érkezett az elnöki székbe és nyugati autón távozott, maga mögött hagyva a legyengült, adóssággal teli téeszt. ” Mire a másik oldal: „Azért azt nem mondan- nám, hogy mindenki rabló volt, sok becsületes vezető is dolgozott, de az új rendszer lehetetlenné tette a téeszeket. Nem volt például pénz üzemanyagra, vetőmagra, parlagon maradtak a földek. Közben a tulajdonnal hülyítgetik még mindig a szerencsétlen népet, aki semmihez sem tud kezdeni vele eszközök nélkül." A másik: „Te ott sütötted a pecsenyédet mindig a vezérkar körül, láthattad, azért herdáltak, hazudtak mérleget, hogy pénzt kapjanak a banktót, s megtömhessék az erszényüket." A munkanélküli-segélyen lévő sógornak meg azt ajánlják, fogja be a száját, ő többet kap havonta, mint aki még a varrógép fölött görnyed napi 8 órát. A volt párttag unokatestvér megkapta: „ Ti hoztátok ösz- sze ezt az egész trágyát, és most a kormányra mutogattok. " Emez azzal vág visz- sza, hogy könnyen beszél az, akinek még jó bruttója van, mert dörgölődik az új hatalomhoz. A négy nagy- fröccs után már mámoros hangulatban lévő após meg egyre csak azt hajtogatja, itt mindenki a demokráciáról beszél, a fenekünk meg kilátszik a nadrágból. Közbevág aztán az anyós, hogy ti mind olyan nagyokosok vagytok, túltesztek a minisztereken is, a jószág meg éhen döglik az ólban, arra egyikőtök se gondol... Izzik a vita órákon át, s amikor már fáradnak, csak abban értenek egyet: azért az jó, hogy még senkinek sem görbült - a fíajászála se... Csak már .a kormány minél előbb hozná a döntéseit a gazdaság javítására is, hogy lehetne normális kamatra kölcsönt felvenni, kezdeni valami jövedelmező próbálkozást, s kevesebbet törődni a rádióval, a tévével, mert abból még nem lesz kenyér, hús, meg tej. Pedig ez a lényeg! Szerintük, ha már annyira Európához akarunk csatlakozni, akkor nyitott szemmel kellene széjjelnézni arrafelé. Mert ott kevesebb a pártoskodás, a politikai cihelődés, de van nagyobb munkafegyelem, ott megregulázzák az adósokat, s ott nem lehet büntetlenül lopni meg ígérgetni. Leginkább pedig abban értenek egyet, hogy kevesebb kellene a szóból, sokkal több az akaratból meg a cselekedetből. Ha nekik egy kis lehetőségük adódik rá, majd ők megmutatják, hogy mire képesek, s akkor nagyítóval sem lehet majd parlagföldeket látni a falu határában. Kommentár Letarolt fasorok Balogh Géza s-* ájus van. Kizöldültek j/l a fák, a bokrok, az L erdőkben már derékig ér a csalán, a vérehulló fecske fű. Nemcsak szép, de kegyes is a tavaszutó. Eltakarja a tél sebeit. Mert a szabolcsi erdők súlyos sebeket kaptak az elmúlt hónapokban. Járjon az ember Kékesétől Opályiig, szerte a megyében mást se lát szinte, csak a lecsón költ fákat, a derékban kivágott fasorokat. Nem a nagyüzemekről beszélünk most, hanem az egyéni gazdálkodókról. Felháborodott telefonüzenetek hívták fel a mi figyelmünket is az elképzelhetetlen méreteket öltött falopásokra, ám, sajnos, nem segíthettünk. Sokkal szomorúbb ennél, hogy mások sem akadályozták meg mindezt. Ott tartunk most, hogy a kutya sem törődik az erdőszélekkel, a fasorokkal, a magányos fákkal. Az állami kezelésben lévő erdők még úgy ahogy átvészelték az elmúlt hónapokat, de a többinek alig nyújtott valaki védelmet Tudjuk, az érintett közösségek vezetői e sorok olvastán felháborodnak majd, de ki kell mondanunk: a jelek azt mutatják, a falopásokban a cigányok jártak, járnak az élen. Tudjuk persze, hogy közülük kerülnek ki a legelesettebbek, köztük legnagyobb a munkanélküliek aránya, rengetegen élnek közülük havonta pár forintból, s ugye a tél hideg, fűteni pedig mégiscsak kell valamiképp. A kérdés azonban kérdés marad. Ez az egyetlen mód, hogy beszerezzék a fűtőanyagot? Mert az ellenkező tábor, olvasván a falopás lehetséges indokait, joggal replikázhat: százával lehet találni olyan szabolcsi öregasszonyokat, akiknek sokkal kevesebb a jövedelmük, mint egy-egy cigánycsaládnak, mégsem mennek el fasort irtani, fát lopni, kuporgatnak inkább, hiszen tudják, hamarosan jönnek a hidegek... Az idei tél hál' istennek még odébb van, így remélhetőleg néhány hónapig békén hagyják az erdőket, fasorokat. De ha eljön a november. szinte biztos, hogy újból felcsattannak a fejszék. derékban bicsaklanak le a fák... Hacsak az erdészet, önkormányzat, a rendőrség nem talál ki valamit.
