Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
1992. április 25. A LKelet-'Magyarország hétvégi melléklete 9 század második felében a keletről be-betörő nomád népek — úzok, kunok, besenyők — bolygatták meg. Az 1068-ban benyomuló ellenséges csapatok a Képes krónika szerint „Bihar városáig kegyetlenül végigprédálták az egész Nyírséget, véghetetlen sokaságú férfiakat, asszonyokat és állatokat vittek magukkal, akadálytalanul átkeltek a Lápos patakon és a Szamos folyón, majd visszahúzódtak." Salamon király Géza és László hercegek csapataival végül a Doboka vármegyei Kerlésnél győzte le a támadó sereget. 1091- ben a bizánci császár zúdította a kunokat Erdélyre és vidékünkre. Az esemény összefüggött László király hódító hadjárataival, mellyel Horvátországot Magyarországhoz csatolta. A hazatérő László király a Temes folyó közelében ütközött meg a kunokkal, és legyőzte azokat. Róma ellenérzése több gondot okozott a magyar királynak. Mivel II. Orbán pápa sem ismerte el László hódításait, ezért a magyar uralkodó az ellenpárt — IV. Henrik és III. Kelemen ellenpápa — elveihez közeledett. Ezen akaratát öntötte formába az 1092-es szabolcsi zsinaton. Hogy miért éppen Szabolcsban került sor e jeles eseményre? A helyszín kiválasztását Németh Péter szerint két tény indokolhatta: elképzelhető, hogy a kun betörés során talán súlyosan megrongálódott szabolcsi templomok újra- szentelése adott okot a zsinat ottani megtartására. Másrészt 1092- ben indított László király Halics ellen hadjáratot. A május 20-i zsinat idején Szabolcsban gyülekezhettek a hadak is. A háromhajós Szűz Mária monostorban — a mai református templomban — megtartott zsinat után indulhatott az uralkodó új hadicéljai felé. HATODIK Aga volt a fenekünkön, csak a bőrt, meg a csontot csépelte a bot. Az öreg Braun megérezte vége közeledtét. Fiát megeskette. Zokogva borultak össze: „En nem voltam jó zsidó, fiam, emlékezhetsz rá. Templomba csak ímmel-ámmal jártam, te légy jó zsidó. Mégy el fajtánkbélit, ha túléled. Te túléled, meglátod..." Aztán jött az ismerős barát: „Apádat én vettem le az ágyról.” Braun György tudta, hogy apja meghalt, zsidó ember csak a földön halhat meg. Az élők pedig költöztek tovább az oroszok elől. Nem volt már, aki a halottakról takarót lopjon a fiára, aki aranyfogakat szedjen ki azokból, akik már nem éreznek, hogy a fiúnak egy darab kenyérrel több jusson. A három fiú közül az első egy angol szőnyegbombázás alkalmával vesztette életét. Teltek a hónapok és fogyott a Braun család. Hullottak az emberek, mint ősszel a legyek. Braun György neveket sorol. Jórészt szalkaiak. Apát és fiút, akik reggelre együtt fagytak meg, testvéreket, anyákat, nővéreket... Csodálatos megmenekülési történeteket. Aztán Ebensee-ről mesél. Arról az ausztriai faluról, ahol fel- és megszabadulásuk előtt kikötöttek. Alagutakat mélyítettek a földbe, lehettek vagy tízezren. Egy napon az SS-ek azt mondták: ha kedves az életük, maradjanak az alagút- ban, mert másnap odaérnek az amerikaiak, és nagy harcra van kilátás. Akadt azonban a németek között is, akinek megszólalt a lelkiismerete, és elárulta a tervet. Alá volt aknázva minden. Rá akartak robbantani a tízezer emberre. Nem tudtak senkit rákényszeríteni arra, hogy bemenjen az alagútba. Hajnal háromkor valamennyi berobbant. Ebensee után a két fiú a nyugati szövetségesek által szabadult fel. Egyiküket az oroszok megfogták, mert a hadifogolytranszportból hiányzott a létszám. Hiába tiltakozott. Odaveszett Szibériában... Lili Danzig ban, a mai Gdanskban állt ki a menetből, mert elfogyott az ereje. Amint leült, a kísérő katona tarkón lőtte. így maradt a Braun család hatágú csillagából egy, csak egy. ❖ ♦ ❖ — Nem volt itthon maradásom — lép át a történetben egy hosszabb időszakot. Megindultak a zsidók Palesztinába, máshová... Negyvenhatban én is átléptem a határt. Hamarosan Kanadában voltam, Saskatchewanban úgy volt, hogy adoptál egy család. Gyanús volt nekem az egész, hiszen volt már két nagy fiuk. Arra gondoltam, hogy csak a munkámra van szükség. Később délebbre költöztem, Torontóba. Ott ismertem meg egy lányt, akiről — hiába volt született amerikai — kiderült, hogy nagyon távoli rokonom. Moziba készültünk, mondom a barátomnak: nézzük meg a Bagdadi tolvajt Tony Curtis játsz- sza a főszerepét. Kiderült, hogy ő is rokon. Az anyja tótosan beszelte a magyart. Mondja a barátom: ismer két lányt, az egyik nagyon csinos, de nem szép. A másik szép, de kissé molett. O a feleségem ma is. ❖ ♦ ❖ Braun György életének története ezután már szokványos ameriai sztori. Átköltöznek az USA-ba, Butfalóba, onnan Los Angelesbe. — Szőrmeüzletem van, a szabó mesterség után ezt tanultam ki — mesél a kaliforniai évtizedekről. Már nyugállományba vonultam vagy háromszor, de nem tudom, mikor lesz a végleges döntés. Jól bírom magam, ha kedvem tartja, vagy ha rávisz a szükség, újra kinyitok. Vagy pedig hazajön. Magyarországra, Európába, mikor hova. Elmegy Felső- Sziléziába, ahol a lengyelesített nevek között nem ismeri ki magát, de az első taxisofőrről kiderül, hogy német, és tudja, hol van Schönberg, meg a többi falu. Megtalálja a tömegsírt, nehezményezi, I hogy kereszt van rajta, holott zsidók nyugosznak benne. Los Angelesben a \ Simon Wiesenthal alapítvánnyal meg- \ beszéli, hogy mi a teendő egy Dávid- \ csillag elhelyezése végett. Felkeresi Auswitzot, a magasfeszültségű vezetékek porcelántartói közül ellopja azt, amelyik látta az anyját a gázkamrába menni... Szálkára húz leginkább a szíve. Benéz az atyai házba, amit a háború után elvettek tőle... Amikor lebontják, meg- ' csodál minden tornácos házat — másutt. Eszébe jut Annika, a titkos szerelem. Tizenkét esztendős volt, amikor be- j leszeretett az akkor kilencéves kislány- \ ba. A háború után összehozta vele a \ sors. Húsért álltak sorba az emberek, \ közöttük Annika. Ismerős volt a boltos, \ kihozott neki hátul két kiló birkahúst. \ Annika megkérdezte: „Gyuri, szereti a birkahúst?" Ő — ó, őszinteség! — azt válaszolta: nem. Pedig Annika meg \ akarta hívni hozzájuk. Ma már moso- \ lyogva tárja szét a kezét: így volt az jó, j legalább be tudtam váltani apámnak tett \ ígéretemet. Anika ugyanis görög katolikus. r-------- ifogyunk a szóból, ismét a . képeket nézegetjük. Felál- . 1/ j lók a házigazda kényelmes j JiM. szófájáról, keservesen roppan alattam. Sose bánd, ■, —1 én tettem tönkre, vigasztal Farkas József, nagyokat szív a pipájából. Állunk a könyvekkel körülvett dolgozószoba közepén, kézről kézre adjuk a régi felvételeket. Áztán egy vaskos kézi- ratcsomó kerül elő, Braun György végigfuttatja kezét a tartalomjegyzéken: címszavak abból, amiről mesélt. A könyv pedig Hatan voltunk címmel, az ő élettörténete. „Olyan szépen tudod mesélni, írd meg!” — mondta egyszer a család egyik nőtagja. így hát megírta. Piros jelzés a vörösöknek Egy szabadságharcos feltámadása Fazekas Árpád ^ 4 S Szűcs Sándor a fontos közlekedési gócpontban, Csap községben született, harmadíziglen vasutas családból 1919-ben. Már 24 éves korában állomásfőnöki vizsgával rendelkezett. Katona volt a csehszlovákiai Königgrátz (Hradec Králové) városában, majd Szolnokon, a 16. számú Kinizsi Pál tábori tüzérosztálynál, s Kárpátalja visszatérésekor már magyar katonaként vonult be szülőföldjére. Magyar hazafiassága és embersége minden tettében megnyilvánult. Ezért szerették beosztottjai és kiálltak mellette felettesei. Záhonyban először 1951—52-ben dolgozott az állomásfőnök helyetteseként, azonban az itteni ÁVJH- sok körmei közül Somkúti Árpád vezérigazgató csak Mátészalkára történt áthelyezéssel tudta megmenekíteni. Amikor a hullámok körülötte elcsendesedtek, visszahelyezték a kiemelkedő fontosságú Záhonyba állomásfőnöknek. Ezen állásától csak 1957. január 22-én fosztották meg. Előző napon jóindulatú figyelmeztetés nyomán az újabb letartóztatás elől kénytelen volt Jugoszláviába szökni, s megjárva Szabadka, Pa- lics, Belgrád és Pancsova menekülttáborait, 1957. április 1-jén végül is Norvégiába került. Néhány hétig még itt is menekülttáborban élt, majd 8 hónapig ipari munkásként dolgozott, s csak ezután nyílt meg előtte szeretett szakmája, a vasútmérnöki pálya. Idővel a Norvég Államvasutak vezérigaz- gatóságának egyik vezető szaktekintélye lett. Kétségtelen, hogy az 1956-os szabadságharc egyik legnagyobb és ma is élő egyénisége Szűcs Sándor. Meg tudta akadályozni 10 napig a hazánkat kíméletlenül lerohanó szovjet csapatok vasúti utánpótlását, mert Záhony és Eperjeske térségében 10—12 km-es szakaszon a sínek közé hányatta a tehervagonok értékes rakományát. Ekkor Ki- jevig torlódtak össze a vonat- szerelvények! Kényszerű, de mégis szerencsésnek mondható „disszidálása” után pedig még mindig volt bátorsága tanúvallomást tenni 1957-ben az ENSZ magyar ügyet vizsgáló bizottsága előtt. Pedig ez akkor életveszélyes cselekedet volt. Ma már ismeretes, hogy akkor egy dán diplomatát épp ilyen okból tettek el láb alól. Szűcs Sándor a hitszegő szovjet elözönlés után 40 napig raboskodott az ungvári KGB börtönében, és ezután még 3 napot töltött Nyíregyházán a fogház pincéjében. A szovjetek kínozták, ütötték, leköpték, haját lenyírták, ka-, pott 48 ún. „vallató” injekciót, és több ízben falhoz állítva „ijesztésként” 72 golyót lőttek teste köré géppisztolyból. Amikor kicsúszott a markukból, tehetetlenségükben halálhírét keltették. Az ismert szabotázsperben is távollétében ítélkeztek felette. Élete főművének egyesek a gyönyörű oslói főpályaudvart és a norvég vasutak modernizálását tekintik, de én azt hiszem, hogy ezek eltörpülnek emberi nagysága és magyar hazafisága mellett. Van tehát példaképe ifjúságunknak Szűcs Sándor személyében, feltéve, ha nem titkolják vagy hallgatják el tevékenységét. Ez már megtörtént az 1956- os emlékérmek 1991. évi első kiosztásakor. Kihagyták Szűcs Sándort! Csak utólag és dr. Virágh Pál köztársasági megbízottnak közbenjárására kapta meg: 1992. február 28- án az oslói magyar nagykövetségen. Mostani magyarországi látogatásáról így írt nekem Szűcs Sándor: ,,...a legjobban annak örülök, hogy eljuthatok Nyíregyházára... Nyíregyháza megyém fővárosa, az egész pályafutásom alatt mindig a Nyírségben voltam. Nem beszélve arról, hogy szabadságomat az orosz deportálás után egy néhány napra itt nyertem vissza.” Á nyíregyházi börtönben emberségesen bántak velük. Tény, hogy 19/5 óta halottnak tekintették. Örülünk, hogy ezt a „feltámadott magyart”, a kitűnő vasutast és rendíthetetlen szabadságharcost városunkban és baráti körünkben üdvözölhetjük. 1957-ben ön- feláldozóan a vasfüggöny mögül hírt, üzenetet vitt a szabad világba. Most saját hazájában van szükség Szűcs Sándor tanúságtételére, igazmondására, mert felfogása szerint: „Sajnos egyes írókés újságírók csak azt tudják, hogy a forradalom csak Budapesten volt. Arról nem tudnak, hogy mi történt Záhonyban, Nyíregyházán és sok-sok más helyén az országnak. Ugyancsak ezeknek a személyeknek rosszul jött az én úgynevezett „feltámadásom”. OSLÓBAN ...a magyar nagykövetségen Szűcs Sándor (MÁV igazgatói egyenruhában) 1992. február 28-án D. Nagy Gábor nagykövettől (középen) átvette az 1956-os emlékérmet. Jelen volt: Fónay Jenő, a Pofosz országos elnöke
