Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

1992. április 9., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Jé lapot tárnunk! vg» Nevet a markába! Okosabban adni TISZTELT SZERKESZ­TŐSÉGI Az önkormányzatok fi­gyelmébe szeretném aján­lani az alábbi javaslatomat, amely hiszem, hogy egész társadalmunkat érinti. Az elszegényedés napjaink sú­lyos problémája. Ellené leggyakrabban, sajnos, csak segélyek formájában küzd- hetnek feletteseink. EzeK- re a segélyekre főleg több- gyermekes családoknak van szüksége. Iskoláztatá­sukhoz szinte minden ön- kormányzat biztosítja a tá­mogatást. A baj ott kezdő­dik, hogy a lumpen csalá­doknál ez a pénzösszeg nem mindig szolgálja a célt. Javaslatom az lenne, hogy a segélyek egy részét ne a szülő vegye lel, ha­nem a pedagógus, aki számlák ellenében elszámol azzal, azaz: befizeti belőle a tanítványa étkeztetését, megvásárolja a szükséges iskolai felszereléseket, ez­által biztosítható lenne a tanulók zökkenőmentesebb iskolába járása. Nyugdíjas pedagógus va­gyok. Családom több tagja aktív nevelő, ennél fogva tapasztalatból tudom, hogy mennyi gondot okoz az, ha nincs megfelelő felszerelt­sége a tanulónak, és azt is tapasztaljuk, hogy a nyúj­tott segélyek sokszor a kocsmákban kötnek ki (tisztelet a kivételnek!) Remélem, hogy a cél ér­dekében a plusz feladatot valamennyi osztályfőnök fel is Vállalja, mint ahogy erre már néhány iskolában példa is van. Lippai Margit ny. pedagógus Fényeslitke Egy kis optimizmust Olvastam a Kelet-Ma­gyarország március 17-i szá­mában megjelent Mozaikok c. írást. Megdöbbentett, hogy az ősz hajú néni nem tudja kevés nyugdíjából kifizetni a gáz- és vízdíjat. Hogy a fia­tal pár sokat töpreng, fanya­lodjon-e segélyre. Hogy a kukázó mérgesen csapta le a konténer tetejét, mert a fel­sőrészt valaki telerakta fa­levéllel. Mindezt értem. Egyet vi­szont nem. Pontosan az a szer­ző ír ilyen hangvételű cikket ? Korábban — beosztásánál fogva — járta a járás falvait, ezeket a jelenségeket nem tapasztalta? Nem hiszem! Csak akkor nem volt szabad látni. Hát még írni. Az öreg néni nyugdíja ugyan kevés, de azt már írásában nem tette hozzá, hogy ne keseregjen, mert ebben az évben kétszer eme­lik a nyugdíját. Azt a kis- nyugdíjat Önöktől kapta. Biztosra veszem, aki most kukázik, az az előző rend­szerben is azt csinálta. Március 15-én Göncz Ár­pád a megbékélésre szólítot­ta fel az ország népét, még az újságírókat is. Az Ön kis cikkecskéje tele' van tinóm uszítással. Javaslom, hogy írásaiba próbáljon egy kis optimizmust belecsempészni. Tisztelettel: Mártha Sándor TISZTELT SZERKESZTŐ­SÉG! A Kelet-Magyarország 1992. március 30-án megje­lent „A pénzbehajtók négyen járnak” című írásához né­hány észrevételt szeretnék tenni: A cikkből egyértelműen megállapítható, hogy az író­ja az adósok védelmére kel és elítéli a hitelező követe­lését, illetve á pénzbehajtás­nak ezt a módját. Nem tit­kolt szándékkal a közvéle­ményt igyekszik a becsületes hitelezők ellen hangolni. A több évtizedes kereske­delmi tapasztalatokra építve az én véleményem merőben ellentétes a szerző vélemé­nyével, azzal együtt, hogy nem vagyok híve az erősza­kos módszernek. A konkrét esettől elvonat­koztatva (hiszen nem isme­rem a cikkben szereplő adóst és hitelezőt), aki az üzleti életben dolgozik, nap mint nap tapasztalhatja, hogy most már tűrhetetlen az országban uralkodó fize­tési fegyelmezetlenség. Itt mindenki tartozik valakinek. A gazdasági és pénzügyi A Népjóléti Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Főosztályának vezetője meghívásunkra március 5-én intézetünkbe érkezett. A főosztályvezető úr az utóbbi hónapokban többször tett — véleményünk szerint nem megalapozott — nyilat­kozatokat a gyermek- és ifjúságvédelem mai helyze­téről, ezért kértük, nézze meg intézetünket személye­sen és kölcsönösen cserél­jünk véleményt. Nyíregyházára délelőtt 11 órakor érkezett, találkozott a városi és megyei önkor­mányzati vezetőkkel. Fél 3 óra tájban lépett be intéze­tünk kapuján. _ Körülbelül 60—70, a gyermekvédelem­ben dolgozó, azzal kapcso­latban álló ember várta, akiknek egy része órákat utazott lakóhelyéről Nyír­egyházára. Á főosztályvezető úr azzal kezdte, hogy nem sok ideje van, mert 4 órakor indul a vonata Budapestre. A láto­gatását nagy érdeklődéssel váró nevelők, családsegítők, intézeti munkatársak, neve­lőszülők, családsegítők, az Egészségügyi Főiskola kép­viselői, a szociális munkás­képzésben résztvevő főisko­lai hallgatók csalódással fo­gadták bejelentését. Az elhangzott kérdésekre a főosztályvezető úr azzal kerülte meg a válaszokat, hogy. elmesélte sa ját nevelő­szülői kudarcát, amelyért a Fővárosi Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézetet tette fele­lőssé. Miután az a vélemé­nyünk, hogy a leendő gyer­mekvédelmi törvényt nem a gyermekvédelemben dolgod zók alkotják és szükség vol­rendszerünk fogyatékossága­it, joghézagait és a jog te­hetetlenségét kihasználva né- hányan már komoly vagyo­nokra tettek szert (egv fillér befektetés nélkül) azáltal, hogy a vásárolt áru értékét nem fizették meg! Azért szólok szenvedélye­sebben erről a témáról, mert az általam vezetett kft. is hasonló cipőben jár, mint a cikkben szereplő hitelező. Az elmúlt évből több millió fo­rintos kintlevőségünk van, amit jogi eszközökkel behaj­tani nem lehet. Másfél év alatt egyetlen forintot sem tudtunk bírósági úton behaj­tani. Egyértelmű, hogy ne­künk is a pénzbehajtás más módszeréhez kell folyamod­ni... A cikkben említett „meg­félemlítést” nem tartom el­ítélendőnek, mert a hitelező a saját pénzét követeli. Ha a cikkírónak valaki egv éve tartozna 2 millió forinttal (amit jogi úton behajtani nem lehet) bizonyára nem válogatna az eszközökben. Jelenleg is egyre nő az adósok tábora, és mind több becsületes hitelező megv tönkre. A hitelezőnek bank­na szakemberek bevonására, reméltük, hogy közös él­ménycserénk konstruktív ja­vaslatokat fog eredményezni. Ez az illúziónk hamar szer­tefoszlott, ilyenre sor sem került. A főosztályvezető nem nézte meg az intézetet, hanem távozása előtti utolsó percekben kijelentette, hogy a saját és kollégái agyában megszületett az elképzelés, hogyan kell átalakítani a gyermekvédelmi rendszert. Úgy gondoljuk, a demok­rácia azt jelenti, azok is ki­fejthetik álláspontjukat bi­zonyos dolgokkal kapcsolat­ban, akik nem ülnek minisz­tériumi főhivatalokban. Az országban közel 30 ezer, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben 2700 gyermek jövendő sorsáról van szó, ezt nem döntheti el néhány ember. Az újságokban tett nyilat­kozatai alapján a gyermek- védelemben dolgozók felké­szültsége igen hiányos. Ez sérti a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet dolgo­zóinak . önérzetét, de úgy gondoljuk, nemcsak a mi megyénkben, hanem szerte az egész országban. Meghívásunk célja az volt, győződjön meg ő maga az intézetben folyó munkáról és állapotokról. Ám erre sajnos, nem jutott ideje. Na­gyon szeretnénk párbeszédet kezdeményezni a főhatóság­gal. Az ágazatban dolgozók nem zárkóznak el a tovább­fejlesztéstől. Tudjuk, hogy annak egy része pénzkérdés, másrészt viszont az irányító hatóság, a szakember-garni­túra és a segítőhálózat együttműködése, együtt gon­dolkodása. (21 aláírás) kölcsönt kell felvenni 40 szá­zalékos kamattal ahhoz, hogy talpon maradjon — az adós meg nevet a markába! A megbízhatatlan vállal­kozók miatt (sajnos, ez a többség!) a készpénzfizetést kell általánosítani, mert ta­pasztalataink alapján most már nemcsak a magánvállal­kozók, gmk-k, kft.-k, tsz-ek fizetésképtelenek, hanem az áfészek egy része is! Mi abból az álláspontból indulunk ki, hogy ha egy kereskedő nem fizet határ­időre, feltételezzük, az árut nem tudta eladni. Ebben az esetben az árut visszahozzuk minden erőszak és joghát­rány nélkül. Ugyanis az áru mindaddig a szállító tulaj­dona, amíg az ki nincs fizet­ve. A cikkíróval ellentétben én arra buzdítom a vállal­kozókat, hogy becsülettel fizessenek a számlán feltün­tetett határidőre, mert ez­zel elkerülik a 44 százalékos késedelmi kamatterheket és nem lesznek kitéve a várha­tó zaklatásnak. Szinyei Bertalan ügyvezető igazgató KELET-BOR Kft. Sóstóhegy A Kelet-Magvarország 1992. április 1-jei számában megjelent egy fotó a penyi- gei templomról, és vandál módon letarolt környezeté­ről. Én, Barkaszi Sándor, a győrteleki református egy­ház nyugdíjas, de még szol­gáló lelkésze nagy megdöb­benéssel olvastam és szem­léltem a Kelet-Magyarország április 1-jei számában meg­jelent közleményüket és fo­tójukat. Szomorú és megdöb­bentő látvány amit láthatunk és olvashatunk. Letarolták a penyigei ref. templom szép környezetét, kivágták az ál­talam harminc éven keresz­tül ápolt és gondozott fenyő- parkot. 1960—1990-ig voltam penyigei ref. lelkész, és fél­tő gonddal ápoltam, ültettem és neveltem ezt a szép fe­nyőligetet. Festők és fotósok, tévések és újságírók, mind­mind megálltak, és lencse­végre kapták a szép környe­zetet. Most úgy néz ki, mint a Szahara sivatag. Ott árvál­kodik a templom és parókia. Ügy néz ki, mint egy sira­lomvölgy. Én 1990-ben eljöt­tem onnan, de amit most lát­hattam, az a fájdalom és a felelőtlenség érzetét váltotta ki bennem. Így akarják a templomot rendbe tenni? Én szép rendben hagytam ott, százezer forintból ma is szé­pén rendbe lehetne lenni. Jobban oda kellett volna fi­gyelni Balogh Tihamér es­peresnek, és ez a felháboro­dás nem borzolná a szatmári emberek kedélyét. Talán tel­jes kártérítésre kellene ítél­ni a vandalizmusért a fele­lősöket. Tisztelettel: Barkaszi Sándor Szétfoszlott illúziók A Kelet-Magyarország 1992. március 30-án megjelent cik­kében és a jelzett bizonyta­lanság eloszlatására közöljük, hogy a bérlőktől kapott in­formációink szerint nem lesz pénznyerő automatás játék­terem a Nyírvíz palotában, mivel a Szerencsejáték Fel­ügyelettől a vállalkozó nem kapott engedélyt. Az újságírói szándékot nem ismerve ez ügyben egy kira­gadott kérdésre adtunk ko­rábban részinformációt. A szerkesztői megjegyzés, mely az üzletnyitás ügyében pár­tatlanságot jelez, ugyanakkor a hivatalos eljárás ellen fog­lal állást, bennünket is véle­ménynyilvánításra késztet... A szerencsejáték-szerve­zés korábban kizárólag álla­mi monopólium volt. és a lehetőség vállalkozásba ke­rülésével erősen centralizált maradt az engedélyezési el­járás és az állam elvonási rendszere. Az ezzel kapcso­latos engedélyezési forma te­hát messze nem azonos a polgármesteri hivataloknál gyakorolt vállalkozások en­gedélyezési eljárásával. A szerencsejáték-szerve­zés ma Magyarországon szi­gorú szabályokhoz kötött és speciálisan ellenőrzött te­vékenységnek minősül. Az engedélyezés iránti kérelmet a vállalkozónak a fővárosban működő Szerencsejáték Fel­ügyelethez kell benyújtani, ahol először a kérelmező sze­mélyi alkalmasságát vizsgál­ja meg a hatóság. Ennek megítéléséhez szükséges do­kumentumok: 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyít­vány, valamint az önkor­mányzatoknál beszerezhető szabálysértési priorálás, va­lamint adóhatósági igazolás. E dokumentumok alapján a Szerencsejáték Felügyelet igazolást ad ki a személyi alkalmasságról, melynek bir­tokában a vállalkozónak kérni kell a helyileg illetékes építési hatóság nyilatkozatát arról, hogy az üzlethelyiség megfelelő-e játékterem ki­alakítására. valamint a jegy­zői nyilatkozatot arra. hogy ellátási szempontból nem emel kifogást a játékterem megnyitása ellen. A helyi szákhatósági nyilatkozat szól arról is, hogy a játékterem tervezett helyének 200 m-es körzetében van-e egészség­ügyi, oktatási és egyházi in­tézmény. Ebben az esetben ugyanis a vonatkozó törvény szerint e tevékenység gya­korlása nem engedélyezhető. Amennyiben önkormány­zati tulajdonban lévő üzlet- helyiségről van szó, az üz­let bérlőjének a hasznosítás­sal kapcsolatos szerződést is be kell mutatni engedélye­zésre a kiutaló hatóságnak. Az ügyintézés során tehát nem oktalan huzavonáról volt szó, hanem egy körülte­kintően szabályozott, hossza­dalmasabb hatósági eljárás­ról, mely érthető is, ha az országban csak egy engedé­lyező főhatóság létezik sze­rencsejáték-ügyekben Eh­hez tartozik viszont, hogy a szakhatósági véleményein­ket minden esetben 5—6 na­pon belül megadjuk. Visszatérve a QUEENS Club történetéhez — melyet önkormányzati tulajdonban lévő épületben terveztek megvalósítani — itt 200 m- en belül oktatási és egyházi intézmény található és tudni véljük, hogy az érintett in- tézménytek is tisztában vol­tak jogaikkal. Végül a szerkesztői .meg­jegyzéssel szemben mi nem a hatósági eljárást, hanem azt a magatartást tartjuk „elképesztőnek”, hogy a pia­ci élre kerülés érdekében egyes vállalkozók óriási be­fektetést kockáztatnak a te­vékenységre jogzosító enge­dély és a konkrét jogi felté­telekről történő tájékozódás nélkül. Szomorú tapasztalati tény, hogy városunkban pl. 1991. évben minden második engedély nélküli vagy enge­délytől eltérő építkezés is valamilyen vállalkozáshoz kapcsolódott. Kondomé dr. Kán Elvira Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala A bűnözés háttere TISZTELT FŐSZERKESZ­TŐ ÚR! A február 6-i számukban a „Jó lapot kívánunk” című rovatukban megjelent Ki­rály Béta Szamostatárfalva. „Intő példa” című cikke. Abban igazat adok neki, hogy senki nem születik bű­nözőnek. csak azzá lehet tenni, de nem azért, mert nem szeret dolgozni, ahogy ő írja, hanem azért, mert éve­kig nem tud elhelyezkedni ebben az életkörülményben, ami van és ha letelik a munkanélküli-segélye, nem vagyok benne biztos, hogy így vagy úgy, de a lopást fogja választani. A mi kör­nyékünkön nagyon szegény emberek élnek, zömével akik igazán megbecsülik a fo­rintjaikat és igy sem tudnak kijönni a fizetésükből illetve a nyugdíjukból, az egy­re növekvő áremelkedések miatt. Mert ha mások len­nének az életkörülmények, akkor biztos lennék benne, hogy nem volna ennyi bűnö­zés ha minden embernek munkát tudnának biztosítani, mert azzal a kevéske mun­kanélküli-járadékkal nem nagyon rugódozhat senki, kü­lönösen az nem, akinek két kiskorú vagy több gyermeke van és emellett albérletet is fizet. Írja továbbá, hogy hazán­kat nem fenyegeti külső ka­tonai veszély. Szerintem a cikk írója nem néz tv-t, il­letve nem olvas újságot. Gondolok a horvátországi eseményekre vagy a körülöt­tünk lévő többi országra. Mindenütt baj és gond van. Naponta kopognak be hoz­zánk is pénzért, román ál­lampolgárnak adják ki ma­gukat, holott: nekünk is ne­héz a megélhetés. Tisztelettel• Kéninger Andrásné Nyíregyháza, Kéz u. 20 B. Ezek után jogom van fel­tételezni, hogy a kiadvány inkább szórakoztató. mint hasznos. Abban viszont tö­kéletesen igaza van, mit szinten az előszavában említ „Az információ időt, pénzt, fáradságot takarít meg, na és persze egy év múlva még alaposabb, teljesebb munkát kell végezniük.” Így legyen. Kiss Csaba vállalkozó A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁ­NAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVE­LEKET rövidítve KÖZÖLJE. A FŐSZER­KESZTŐ POSTÁJA AZ OLVASÓK FÓRUMA, A KÖZÖLT LEVELEK TARTALMÁVAL A SZERKESZTŐSÉG NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Nem nyit! Siraioiiölgy Pontatlan a Városi Címtár? A Polgármester Úr a Vá­rosi Címtár 1992. évében megjelenő kiadványának elő­szavában — nyilván jó szán­dékkal — azt írja — és eb­ben nem érthetek Önnel egyet —, hogy „segíti váro­sunk lakosait, vállalkozóit.” Mindenki hasznosan forgat­hatja, és jól szolgálja Nyír­egyháza polgárainak min­dennapi életét. Nos — és ezt alant be is bizonyítom — számomra in­kább bosszúságot és költsé­get nyújtott és okozott. Terveim megvalósításához szükségem lett volna egv íntő- és egy rézművesmés- terre. örültem, hogy e régi mesterségnek még vannak művelői itt Nyíregyházán. Felcsaptam tehát a kiadvány 29. és 32. oldalát, és már mentem is az ott szereplő :ímre. M. Z. öntőmeslert azonban hiába kerestem a Blaha Luj­za sétány 41. sz. alatt. Fél napos utánajárás Után meg­tudtam, hogy Nyíregyháza, Kodály Zoltán u. 30. szám alatt lakik és mellesleg a Főtaxinál taxizik. Ugyanígy jártam V. M. bronz- és rézművesmester­rel is. Öt ugyan megtaláltam a megadott címen, de mivel mezőgazdasági kisgépet nem vittem magammal. így nála sem értem célt. Ö ugyanis ilyen gépek javításával fog­lalkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom