Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
1992. április 9., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Hazahívta fiát a község Tanulják a demokráciát Kemecsén Kemecse (KM S. E.) — Két éve még megyei főkertész volt. Értője a szakmájának. Ma polgármester Kemecsén. Mondta volt, ne csodálkozzam. A község szülötte és bárhol dolgozott, Kemecsén élt és lakott. Nem egy dicsekvő fajta, de megemlíti, nemcsak lakta a házát, koptatta szülőföldjének útjait, de a községért mindig is tett valamit. — Erre az útra — mondja —, ahol most megyünk, évekkel ezelőtt én jártam ki a pénzt. Nem volt könnyű. Azelőtt ez az út tavasszal és ősszel egy sártenger volt. — Ne a múltról, a jelenről beszéljünk. Hogy lettél te egyáltalán polgármester? Volt szíved megválni a gyümölcsfáktól? Javul a közbiztonság —- Felkértek, majd megválasztottak. Egyébként a kertészkedéstől nem váltam meg. Van egy gyümölcsösöm és azt szeretném, ha itt a községben egyre többen kertészkednének. Kész vagyok, sőt akarok is segíteni. Eddig tartott a személyes szöveg és a továbbiakban már a településről, az önkormányzat dolgairól beszélgettünk. — A választások idején egy konkrét dolgot ígértünk. Azt, hogy a közbiztonság érdekében mindent megteszünk. Már egy éve működik a rendőrőrs. Nyolc község közreműködésével hoztuk létre. A tárgyi feltételeket mi biztosítottuk. Adtunk épületet, vettünk járőröző és parancsnoki kocsit. — Ez volt a legégetőbb, legfontosabb gond? — Ez. Bűnelkövetésben kimondhatatlanul fertőzött volt a környék. Ma már jóval kevesebb a lopás, az erőszakos cselekmény, de az elkövetett bűnesetek feltárásában nem túlzók, de lehet, hogy országos elsők vagyunk. Kemecse egyik legszebb része SZEKERES TIBOR FELVETELE A közbiztonság valóban fontos. De miután Szentpéteri József polgármester említette, hogy falugyűlés lesz a közeljövőben, rákérdeztem, mi mindenről lesz szó. — Mindenről, amit végeztünk. Például az iskolabővítésről, korszerűsítésről. Ez má régen aktuális volt, de hiá. yzott 7 millió forint. Ezt a céltámogatást pályázat útján elnyertük. — Tornaterem is van? — Van. De az iskolabővítés megoldásával egy korábban tanításra használt épület megüresedett, szeretnénk hasznosítani. Az önkormányzatnak van javaslata és elképzelése. Az az épület korábban a református egyházé volt. Vissza kívánjuk adni. Használják ifjúsági házként, öregek napközi otthonaként vagy bármire. Az lenne a jó, ha oda járnának az emberek és ne a kocsmába. Kemecse nagy kiterjedésű, de úgy is mondhatnám szép és rendhagyó település. Sok az új ház, van lepusztult régi is, a házak portái, kertjei tágasak Az utak. utcák rendezettek, tiszták. Ez feltűnő. Megemlítem. Apró léptekkel — A környezetvédelmet, a község tisztaságát az önkormányzat fontosnak tartja. Létesítettünk egy állandó szeméttelepet. Vettünk egy pótkocsis traktort, a szilárd szemetet, hulladékot ingyen szállítjuk el, hogy megszüntessük azt a korábbi gyakorlatot, hogy mindenki bújva, dugva ott rakta le a hulladékot, ahol tudta. Szippantókocsink is van. de annak használatáért már fizetni kell. — Alakult egy brigád is. Úgy hívjuk: közhasznú brigád. Munkanélküliek. 58 forintos órabért kapnak, ők végzik a parkok, a temető gondozását. Volt társadalmi munka is, az óvoda bővítése. A község lakossága ebben is, abban is támogatja az önkormányzatot. Az óvodabővítésnél jött a villanyszerelő, a kőműves, a tetőfedő, ki mihez értett azt csinálta. Senki ne higgye ezek után, hogy Kemecsén -minden simán és jól alakul. A polgár- mester szerint apró léptekkel haladnak előre. Az öregek napközijében például mostohák a körülmények. Egyre többen igénylik és igényelnék a szociális juttatást. 1991-ben már 4,5 millióval adtak ki többet szociális célokra, mint '90- ben. Az eseti segélyek száma is gyarapodik. Az önkormányzat minden iskoláskorú gyermeket nevelő családnak egyszeri támogatást ad. Segítik az első lakáshoz jutókat 50-től 150 ezer forintig. Egység a testületben Rövid volt az út, amelyen mentünk, de hosszú a beszélgetés, ami e rövid úton elhangzott. Azzal fejeztük be, hogy sok mindent csinálnak, sok mindenben határoznak, de mekkora az önkormányzatban az egyetértés? — Tanuljuk a demokráciát, vita van, véleménykülönbség is, de ha már határoztunk, akkor a végrehajtásban egységesek vagyunk. Jól teleltek a birkák, a tavaszi legelő is dús Zsurk határában ELEK EMIL FELVÉTELE Tárca —* csődhullám, mint azt a gazdasági yj szakértők jelezték, nem április 8- án kezdődött. Ezt a szomszédnak, Stohanek úrnak magyarázom, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy mi az a csőd, a csődeljárás. Nem érti meg, hogy ha egy éve nem Képes kiegyenlíteni a tartozását, akkor köteles csődöt mondani. — Csőd. — Tessék? — Azt mondta, köteles vagyok csődöt mondani. Hát kimondtam. — Maga ne mondjon csődöt, hanem adja meg az ezresemet. A maga tartozását én átvitt értelemben értettem. Ha maga most egy vállalat, vagy egy kft. avagy egy magánvállalkozó lenne, és nem tudna fizetni, akkor köteles lenne csődöt mondani. — Ja. Ha lenne egy gyáram. Egy üzemem. Egy üzletem? Semmim sincs. Egy buznyákom, egy vasam, egy fillérem sincs. Szerintem ez maga a csőd. Kinek jelentsem? Különben az államnak sincs pénze. A költségvetési hiány 50 milliárd forint. Az én költségvetésemből csak néhány ezres hiányzik. Az 50 milliárd az nem csőd? Nem. Megmagyarázom a szomszédnak, amit ő is hallott, de nem értett, hogy nem az állam tartozik, hanem az államnak tartoznak. A tervezett adók, a megelőlegezett vámtételek nem jutottak el a kincstárig. Lóg a levegőben vagy 150 milliárd. Ennek egy része még behajtható, nagy része elúszott, leírható. — Ez baj. Nagy baj. — Nem baj. Nincs baj — mondta volt a pénzügyminiszter. — Szigorú behajtás és ellenőrzés következik. A határátkelőknél máris szigorúak. Vámolás, fizetés. Eddig csak pecsételtek és vagy fizettek vagy nem. Most előbb fizetnek és azután pecsételnek. — Ezt értem. De mit akart azzal mondani, hogy a csődhullám nem április 8- ával kezdődött? — Azt, hogy volt itt már csődhullám tavaly is, januárban, februárban is, de úgy tettünk, mintha nem vennénk észre. Stohanek fenemód nagyra értékelte az okfejtésemet. Pedig ha tudná, hogy én sem értem azt, amit senki sem ért. Egyben azonban biztos vagyok: Stohanek nem azért sörözik, mert ritka csontja van, hanem azért, mert csontritkulása van. Ez is egyfajta csőd. Nézőj^on^ Fontos részletek Kállai János bizalomerősítés szán*7\ dókával és a részlete- sebb informálódás igényével hívta össze a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium szülői munkaközösségének választmánya április 6-án az anyákat, apákat, és nem utolsó sorban azokat a nyilatkozni, tájékoztatni hivatott személyeket; akik az iskola jövőjét tekintve meghatározók lesznek, illetve: már most azok. Mintegy kétszáz ember vett részt a rendkívüli szülői értekezleten. Az igen nagy érdeklődés hátterében az a közismert tény húzódik meg: a város patinás gimnáziumát a jövő tanévtőt az evangélikus egyház fogja működtetni. Ebben, a volt felekezeti oktatási intézmények egymást követő visszaszerveződése időszakában nincs semmi rendkívüli. És több konkrét lépés is történt már. Megvan a pályázat útján kinevezett, az egyház elvárásainak megfelelő, új igazgató, és a jövő tanévi beiskolázást is az átalakulás szellemi és tartalmi motívumrendszeréhez igazodva bonyolították le. Ezen a héten pedig aláírják a városi önkormányzat és az egyháziak megállapodását az átadásról. Az értekezlet légköre a sok, teljesen világos momentum ellenére, pattanásig feszült, sőt ideges, ingerült, mi több, gyanakvástól és bizalmatlanságtól volt áthatott. Hogy miért? Erre sem nehéz válaszolni. Tulajdonképpen megtette ezt a nyíregyházi önkormányzat egyik illetékese, amikor kimondta: tét évvel hamarabb kellett volna ebben a körben leülni. Valóban. Azt hiszem, ismét a tájékoztatás elégtelensége spanolhatta fel a kedélyeket. Elsősorban azo- két a szülőkét, akiknek a gyermeke már megkezdett tanulmányait folytatja a jövő évtől egyházi szellemiségű iskolában. Mi lesz az ő ,, világnézetükkel”? Hogyan kell majd eleget tenniük egy más felfogású iskolairányítás és összetételében feltételezhetően megváltozó tantestület elképzeléseinek, értékrendjének? Mit fed a tanári lojalitás fogalma? Lesz-e kötelező hitoktatás, templombajárás, egyenruha, tandíj...? A kérdések sokszor önmagukat ismétlő kanyarjai is mutatták: sok-sok a tisztázatlanul, feltáratlanul hagyott részlet. Márpedig az iskolai, egyházi ügyekben járatlanabb emberek esetében ezek az ,, apróságok” sokszor föténőnek a valóban kardinális dolgoknak. Anélkül, hogy a jó szándékkal megadott, de a nyugtalanságot eloszlatni mégsem tudó válaszok mindegyikét számba venném, csupán a leglényegesebbet idézem. A jelenlegi — tehát már ott tanuló —- kossuthos diákok megkezdett tanulmányaikat mindenféle egyházi kötelezettség nélkül fejezhetik be. Nekik nem lesz kötelező hitoktatás, és nem lesz különbségtétel — vallási alapon — a gyerekek között. És — bár e tekintetben garanciát nem vállaltak a válaszolók — nem hull szét — a szülők megítélése szerint igen jó ,,minőségű” tanári kar. Végezetül: hogy mégis felemás, sőt keserű érzésekkel, gondolatokkal távozott az egybeszólítottak többsége... Ezen sem lepődöm meg igazán. Egy hosszú éveken át elbizonytala- nodott(-ított) társadalom, melynek jelenlegi, napi gondjai sem egyértelműen a hitét, a tartását szilárdítják, aligha reagálhat másként. Ezért nem szabad felháborodni. Elmarasztalni sem. Senkit. Ehelyett a türelemmel, az adott szó egyébként tisztes garanciájánál sokszor erősebb biztosítékok vállalásával és pontos tájékoztatással szükséges eloszlatni a kételyeket. Mert az is nyilvánvalóvá lett a parázs hangvételű értekezlet végére: a szülők, az egyház, az új iskolavezetés egyaránt békét, nyugalmat és eredményességet akarnak. A gyerekekért! Kommentár Kamatüzöttek M. Magyar László ^ Ikeseredett hangú levelek az íróaszta- Ion a megye minden részéből: Rohodtól Milotáig, Botpaládtól Tiszavasváriig. Valamennyinek egy a témája: a lakáshitelek megemelt kamatának fizetése súlyos terheket jelent az amúgy is szegényen élő állampolgárok számára. Alacsony nyugdíjé özvegy, munkanélküli édesapa, magára maradt rokkantnyugdíjas ragadott tollat, hogy csatlakozhasson a Jogvédő Liga aláírásgyűjtő akciójához. Az 1990 végén született országgyűlési döntés által keltett indulatok tehát mind a mai napig nem csillapodtak le. De hogy is higgadnának le a kedélyek, hiszen egykoron kis hazánk állampolgárai épp azért vállalták a kedvezményes hiteleket, mert csak úgy látták számukra elérhetőnek az önálló lakás megteremtését, a családi boldogság alapjának biztosítását. S a szerződés egyoldalú felbontásával, illetve a kamat megemelésével a korábbi tartozásnak immár a többszörösét kell fizetni, s így a bérből és fizetésből élők, a nagycsaládosok, a fiatalok és nyugdíjasok megélhetése veszélybe került. ,,A rendelet nyomorba döntött bennünket, szinte egy becsületes ebédre nem tudunk bevásárolni” — olvasható többek között az egyik levélben, s ez talán mindnyájunk számára önmagáért beszél. Természetesen mindenki bizakodik a gazdasági fellendülésben, de addig még néhány esztendőnek el kell telnie. A boldogabb jövőnek csak úgy van értelme, ha meg is érjük, s nem családi tragédiákkal, öngyilkosságokkal kikövezett út vezet el odáig. A kamatemelést fizetők remélik, hogy az aláírás- gyűjtési akció sikerrel jár, s az országgyűlés újra tárgyalni fogja a ,,büntetőkamat” kérdését. S akkor talán sikerül olyan megoldást találni, amelyet mindenki elfogad. s senki sem érzi magát száműzöttnek saját hazájában.
