Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
A KM hétvégi melléklete A TARTALOMBÓL: • Piros jelzés a vörösöknek • A csillag hatodik ága • Álmodozó magyarok • A világ végén Aktuális kérdések Baraksó Erzsébet Dr. Erdelics Barnabás hajdú-bihari születésű. Biológiából doktorált, szakmérnök és biológus, pályakezdése óta a vízügy és a környezetvédelem területén dolgozik. A Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség környezetvédelmi laboratóriumának vezetője. Tudományos folyóiratokban rendszeresen publikál külföldön is, angol nyelven. Családos, két gyermeke van. ►Ön az elmúlt napokban a szomszédos országok szak- ' embereivel folytatott tárgyalásokat a környezet- és vízvédelemről. Milyen kérdések merültek fel ezeken a megbeszéléseken? — Azt tapasztaltuk, hogy a Tiszán Dombrádtól lefelé biológiai túlprodukció alakult ki, ami a mikrovegetáció túlburjánzásában nyilvánul meg. Ez olyan káros hatással volt a Tiszára, ami az ottani élővilág egy részének pusztulásához vezetett. Emiatt kezdeményeztünk nemzetközi környezetvédelmi vizsgálatot ez év nyarára, ukrán, román és szlovák szakemberekkel, amit ukrán területeken és a felügyelőségünkhöz tartozó teljes Tisza-szakaszín végzünk el. ► Milyen tevékenységet folytatnak általánosságban az Önök laboratóriumában? — Fő feladatunk a Felső- Tisza vidékén a felszíni és a felszín alatti vizek minőségi megfigyelése rendszeres mérések alapján, valamint a terület szennyvízkibocsátóinak és légszennyező üzemeinek, intézményeinek hatósági ellenőrzéséhez a laboratóriumi vizsgálatok elvégzése. A mérések eredményeit értékeljük, jellemezzük, s azután szolgáltatunk adatokat az illetékes hatósági részlegek számára. ►Egy mondásunk így kezdődik: Ki a Tisza vizét issza... Újabban idegenforgalmi kiadványok azzal csalogatják Ki a Tisza vizét issza 1990-es tanulmány szerint akkor 15 üzem fizetett ki két és fél milliós bírságot. ►Nagyon sokan még mindig félnek Csernobiltől. Mit tud mondani most erről a veszélyről? — A mi szakterületünket ez jelentősen érintette, mivel laboratóriumunk vizsgálta annak idején a felszíni vizek és Nyíregyháza ivóvíz- készletének radioaktív szennyezettségét. A csernobili katasztrófa HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE a vendéget: itt még inni lehet a Tiszából. Ezt Ön is jó szívvel ajánlja? — Nagyon szép, tiszta a Tisza vize, főként ott, ahol hozzánk érkezik, Tiszabecsután számottevő mértékben megemelkedett területünkön a folyók radioaktív szennyezettségének szintje, de néhány hét elteltével ez megszűnt, és azóta sem észleltünk kifogásolható állapotot. nél, talán tényleg csábít is az ivásra, de kerülhetnek a folyóba különféle szennyező anyagok, ezért én senkit nem buzdítok arra, hogy a Tisza vizéből közvetlenül igyon. ►És milyenek a Felső-Tisza mellékfolyói? — A Túr vize jó minőségű. A Szamossal az elmúlt tíz-tizenöt év alatt nagyon sok gond volt, viszont az utóbbi két évben javulást tapasztalunk vizének minőségében. Addig összességében szeny- nyezettnek nyilvánítottuk, tavaly már csak kissé szennyezettnek minősült. A legszeny- nyezettebb a Kraszna, amelynek minőségében az utóbbi két évben kedvező változások észlelhetők. ►És mi a helyzet a levegőszennyezéssel? — A megye területén 240 olyan üzem van, amelyik kibocsáthat szennyező anyagokat — mi ezeket vizsgáljuk. Tapasztalataink alapján hat vállalat okoz rendszeresen problémát. A felügyelőség munkatársai által készített ►Említene az On környezetvédelmi gyakorlatából olyan esetet, mely a szakembereket is meglepte? — Ilyen volt a császárszállási tavon az ágascsápú rákok tömeges elszaporodása, amit a tó biológiai egyensúlyának megbomlása okozott. Pályafutásom alatt olyat még nem láttam, a kis rákocskák úgy ellepték a vizet, hogy piros lett a tó. ► Milyennek látja Ön itt Európa közepén az ország környezetvédelmi helyzetét? — Hazánk viszonylag jól felkészült szakembergárdával rendelkezik, de a környezet- védelemre fordítható anyagi lehetőségek korlátozottak. Európához viszonyítva ezen a téren is ott tartunk, ahol sok más mutató alapján: vagyis a kelet-európai régió lényegesen elmarad a nyugatitól. ► És hogyan érzékeli a szakember a magyar mentalitást, milyen a viszonyunk a környezetvédelemhez? — Számomra az a természetes, hogy az ember aggódik a természetért, szeretne tiszta levegőt szívni. Ezért nekem egy kissé érthetetlen, hogy vannak, akiket ezek a kérdések hidegen hagynak, vagy a környzetvédelmet az utolsó helyre sorolják. Meggyőződésem, hogy ez rossz szemlélet, hiszen a gyermekeink jövőjét veszélyeztetjük, ha tönkretesszük magunk körül a természetet. Sajnos, ennek a jelei tapasztalhatók, holott az lenne a feladat, hogy tartsuk meg a környezetet természetes állapotában, de legalább olyan minőségben, amelyben az életet a jövő számára meg tudjuk őrizni. ►Ön nemrég Japánban járt, tanulmányúton. Mit tapasztalt a japánok környezetvédelmi beállítódásáról? — Csak egyetlen példát mondanék el: valaki véletlenül a kuka mellé dobta a papír- szalvétáját, mire egy utcai járókelő felkapta és utánavitte, hogy ezt el tetszett veszíteni. Több évszázados hagyomány náluk a tisztaság megőrzése, a természet tisztelete kultúrájukból következik, A 70-es évek elején még azt írták az újságok: Tokió utcáin ösz- szeesnek az emberek, olyan szennyezett a levegő. Feleszméltek. Japán három év alatt kicserélte teljes gépkocsiparkját, autóit katalizátorokkal működteti, és most már ott tartanak, hogy felkészültek a 2000. év környezetvédelmi feladataira. ►Hazánk rendezheti meg az 1996-os expót. A világkiállítás áldásaira különösen nagy szüksége van a mi térségünknek, de vajon hogyan védhető meg a környezet az expo esetleges környezeti ártalmaitól? — A megyének mindenképpen szüksége van olyan beruházásokra, amelyek az expóból származhatnak. Természetesen lehetnek negatív hatásai is, ezért nekünk idejében fel kell készülni, és meg kell tenni azokat a környezetvédelmi intézkedéseket, amelyekkel a rossz következményeket kivédhetjük. Áldoznia kell a kormányzatnak és a helyi önkormányzatoknak is az expo sikeres megvalósításáért, illetve a környezeti ártalmak elhárítása érdekében, és propagálni kell a környezetvédelem fontosságát és aktualitását. ■ ‘Jxyiregyhazan elő szobrász es eremmuvesz >. 1959-6en kapott dipComát ‘Kisfaludi Strobífi É| »'L Zsigmondi növendékeként. Ä Munkácsy-díj || kitüntetettje, a firenzei Vasari-érempáíyá-1| És zat díjnyertese. ‘Tóth Sándor reális szemléletű szobrai-1| 1| nak. Urai Hajtatna és kemény formáCás áítaf feCszínre Ä fc| hozott érzeCmi-formai feszüítséy ad egyéni karaktert. f|| 8| Jó színvonaCú érmészetének. jő erénye a plasztikus í| ti kompozíció és a szép felületképzés, tyíregyházán a 1| || városi galériában több és a debreceni ‘Déry Múzeum-1| || ban mintegy 600 alkotása látható. Ikmúímm BÉKE LEGYEN VELÜNK! Nábrádi Lajos enyegetünk és fenyegetve érezzük magunkat. Sokan már nem azok, akik voltak egykoron, belőlük a jobb rész kihalt. A dicsérő szó, a biztatás kevesek ajkán hangzik el. Itt, a keleti végeken, megyénkben néha az átlagosnál is magasabbra csapnak az indulatok. Gyakori beszédtéma, gyakran olvasható a sajtóban, hogy megszaporodtak a bűncselekmények, a rendőrök és a büntető bírók túlterheltek. Arról kevés szó esik, hogy a becsületsértési perek száma is megszaporodott. Sarat, követ dobálunk egymásra. Tanúként idéztek be a Nyíregyházi Városi Bíróságra, ahol egy 70 és egy 65 éves ember becsületsértési pere folyt. A két ősz hajú ember kígyót-békát kiabált egymásra még a tárgyalás előtt is. Aztán a bíró és a tanú (vagyis jómagam) kérésére kibékültek, s nyújtották egymásnak békejobbjukat. Megható volt látni a jelenetet. A felperes feladta a gőgjét, makacssága felengedett, így jött létre a béke. S az iménti ellenfelek egy pohár jó magyar borral koccintottak a közeli bisztróban. Sajnos, nem ez a jellemző, az indulatok sok helyen lassan csillapodnak, a harag örökkévalónak tűnik. Talán azért van ez így, mert nem próbálunk a másik fejével gondolkodni, arra nem is gondolunk, hogy ellenfelünknek is lehet igaza, vagy legalábbis nála lehet az igazság egy része. Itt van például egy másik eset. Kora este az egyik sűrűn lakott nyíregyházi utcán a kapu előtt megállt egy gépkocsi és a benne ülő lusta volt kiszállni kaput nyitni, ezért többször egymás után nyomta a dudát, hogy a házban lévők nyissanak kaput. Az egyik szomszéd udvariasan, szinte könyörögve kérte, hogy ne dudáljon már kilencedszer, vagy tizedszer, hiszen a közelben tévét néznek, sőt az egyik helyen alszik a kisbaba. A goromba autós nem elnézést kért, hanem kiugrott a kocsiból és ütésre emelte a kezét. Ütésre áll a kezünk, mocs- kolódásra áll a szánk? A társadalmi, családi feszültséget nem tudjuk levezetni? Miért? Miért van az, hogy vitapartnerünket nem meggyőzni, hanem legyőzni akarjuk? Hogy lehet az, hogy sok helyen a falu békéje is felbomlott? Az utóbbi kérdés akkor merült fel bennem, amikor egy jól működő szabolcsi tsz elnöke mondta és mutatta, hogy egy helybéli asszonyság hónapok óta rágalomhadjáratot folytat ellene a pártjában, a falusi fórumokon és 2-3 újságban. A rendőrség és az ügyészség ugyan semmi rosszat nem állapított meg a tsz-elnökről, de sajnos, az alaptalan rágalmakra is vevő egyik-másik újság. Megy a vádaskodás és vag- dalkózás a falusi kultúrházak- ban, különböző megyei fórumokon, a ,.bulvár" sajtóban, mi több, a Parlamentben is. Különböző vezetők a tv csatornáin át zúdítják egymásra a szennyt, a mocskot. Csoda-e, hogy az iskolaudvarokon a szünetekben a gyerekek nem játszanak felszabadultan, hanem ocsmány szavak kíséretében hadakoznak egymással, s a szellemes diákcsínyek helyett gyakran pofonokat láthatunk. „Megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is!” Ez lenne a magyar mentalitás? „Mint oldott kéve hull nemzetünk." Igaz és megint időszerű lenne ez a régi verssor? Nem tudjuk türtőztetni magunkat? Meddig megy fel a pumpa egyeseknél? Igaz az a filozófiai tétel, amely szerint ellentét csak ott van, ahol egység is van. Manapság mintha nagyobb lenne az ellentét, mint az egység. Azt hittük, a rendszerváltás után egy társadalmi megnyugvás is következik. Azt hittük, az egyház szerepének növekedésével több lesz az igaz hívő, az egyház is segít békét teremteni. P ozitív hős, vezéregyéniség, összetartó erő kell családban, munkahelyen, az egész kis országban. Simogatóvá szelídüljön a kezünk, biztatásra, jó szóra nyíljon a szánk. Legyen béke a szívünkben!
