Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-22 / 95. szám
1992. április 22., szerda Kelet-Magyarország 3 Milliók forognak kockán Nem kifosztás, adósságbehajtás Nyíregyháza (KM — G. B.) — Amint arról riportunkban beszámoltunk, 13 milliót meghaladó tartós adóssága miatt végrehajtás zajlik Ti- szabercelen, a helyi Bessenyei tsz-ben. A korábban már zár alá helyezett 2500 sertés elszállítását a Végrehajtói Iroda a múlt héten megkezdte a hitelező Agro- ker kérésére, amely csak így látta biztosítva, hogy visszakapja pénzét. Közjáték zavarta meg a végrehajtást az elmúlt héten, mivel a tsz elnöke egy időre eltorlaszoltatta a telep bejáratát. Ugyanis az elszállított sertések között párszáz tenyészállat is volt, amelyeknek az értéke három hízó árával is felér a szövetkezet számítása szerint. Elodázza a rendezést Még aznap kompromisz- szum született. Feloldották a „blokádot”, és abban maradt ✓ végrehajtó, tsz, Agroker, hogy hétfőn Nyíregyházán ülnek le tárgyalni és próbálnak meg egyezségre jutni. — Egyezség nem született — nyilatkozta a tárgyalás után lapunk érdeklődésére Kovács Károly, az Agroker igazgatója. — Ez nem elsősorban rajtunk, hitelezőkön múlott. Az már nem elég, hogy a szövetkezet elismeri az adósságot és ki akarja fizetni. A szándéka sokkal inkább az lehet, hogy ismételten elodázza a számla rendezését. Nem vagyunk bank — Az egy éven túli legnagyobb tartozásról van szó a partneri körünkből, amelynek a kifizetésével hosszú ideje hitegetnek bennünket a ber- celiek. Mi az elmúlt évben is felajánlottuk azt a széles körben gyakorolt megoldási lehetőséget, hogy törlessze terményben vagy gyümölcsben az innen elvitt és felhasznált anyagok árát. Ám egyetlen kiUj ruházati üzlet ... nyílt a napokban Kisvárdán a Flórián téren. VINCZE PÉTER FELVÉTELE Tárca Nyíri Akáchoz címzett J/J vendégfogadót priva- L tizálták. (Nincs ilyen nevű étterem megyénkben. Ha hasonló van, az is csupán a véletlen műve.) Az új tulaj mindent átrendezett. Ahol eddig székek voltak, oda asztalok kerültek és fordítva. A konyha átköltözött a raktárba, az eddigi konyhából raktárt alakítottak ki. A törzsvendégek miatt a patinás cégtábla maradt, de átfestették, s rajta áll az új név így: Nyíri Akármi. Nos, beültem ide egy kávéra, s az asztalnál ülő öreg szivartól hihető történetet hallottam. Azt, hogy az új tulaj szép lassan szélnek eresztette a régi személyzetet, s a rokonait állította be helyettük. A képzett, Arany Leves-díjjal kitüntetett szakácsot ezzel az indokkal tette az utcára: „Magát a múltban kitüntették, de különben sem akarom, hogy valamit kifőzzön ellenem. ” A képzett szakács helyére beállt a sánta és tüdőbajos Mari néni, aki a tutajnak a második anyósa. A csapost egyszerre két lábbal rúgta ki a tulaj, aztán utánakiáltotta: „Igaz, hogy maga vendéglátó főiskolát végzett, de a múlt rendszerben végezte. És láttam, hogy tegnap nemcsak sört .öntött a vendégeknek, hanem vörösbort is.” A csapos helyét a tulaj sógora vette át, aki eddig háromszor volt alkohol-elvonókúrán. Elképzelhető, hogy mit fog művelni a csap alatt. — Mi lett a pincérrel? — kérdeztem kávémat szürcsölve.Az öreg elmondta, hogy annak a nyelveket is beszélő, vendéglátóipari szakközép- iskolát végzett pincérnek a helyén a tulaj süketnéma unokatestvére talpal. Az új pincér a minap is kocsonyát hozott ki annak a vendégnek, aki spenótos habarcsot rendelt. — S milyen indokkal dobta a tulaj a pincért? — kérdeztem izgatottan. Mire ő: — A tulaj csak ezt mondta neki rosszallóan: „Maga a régi rendszer vendégeit is kiszolgálta. ” logrammot nem adott el nekünk, inkább különböző kftken keresztül értékesített. Amikor lehetősége lett volna rá, akkor sem kísérelte meg, hogy faragjon valamit az adósságából. — Szinte a bankok helyett hitelezte a múlt esztendőben is vállalatunk a megye mező- gazdasági üzemeinek nagy részét. Ennek „köszönhetően” halmozódott fel több száz milliós kintlévőségünk, amiből még jelenleg is kint van közel 200 millió. A nem fizető adós, ha úgy tetszik, akadályozza a vállalat működőképességét és ezzel azt, hogy a többségben lévő korrekt partnereknek ez évben is rendelkezésére tudjunk állni a megszokott kínálattal és a fizetési kedvezményekkel. A megye mezőgazdasági termelését ilyen formán nem veszélyeztétheti senki. — A végrehajtás, amely a törvény adta lehetőségünk, tehát tovább folyik. Ám hangsúlyozom, nem kifosztásról van szó, csak a jogos pénzünkhöz akarunk jutni. A Végrehajtói Iroda végzi a sertések értékesítését is, s ha a piac a kocák tenyészértékét megfizeti, mi nem zárkózunk el attól, hogy olyan áron keljenek el, ahogy a tsz számolja. Ebben még segédkezünk is. Meg kell azonban érteni, hogy mi minden megoldásba belemegyünk, csak egybe nem, hogy a tiszaberceli tsz helyett mi írjuk le veszteségként a 13 milliót. A végrehajtás azonban — mint arról tudomást szereztünk — továbbra sem megy simán Tiszabercelen. Ismét nehézgépekkel torlaszolta el a tsz a sertéstelep bejáratát, megpróbálva megakadályozni az általa számolt értéken felüli sertések elszállítását. A tegnapi napon karhatalom segítségét vette igénybe a végrehajtó, hogy a törvényes határozatnak érvényt szerezve folytathassák az adósság behajtását. Szégyen a vetetlen föld — mondja a képviselő Budapest (KM — Kovács Éva) — Beköszöntött a jó idő, kezdődhetnek a tavaszi munkák. A határban most mégis szokatlanul nagy a csend, a korábbi pezsgésnek alig van nyoma. Szűcs M. Sándor MDF-es parlamenti képviselőt is számos választója keresi fel ezekben a napokban, hogy segítséget, tanácsot kérjen tőle. ▼ Mit tud az Önhöz fordulóknak mondani? — Úgy érzem, egy-egy község sorsa megpecsételődött. A földek vetetlenek, az almafák metszetlenek, áll a munka. Márpedig vagy rövidesen elindul a gazdálkodásban valami, vagy tízmilliók kerülnek kalapács alá, válnak semmivé. Folyamatosan figyeljük az egyeztető fórumok munkáját és sok helyen nem látjuk megnyugtatónak a helyzetet. Pedig mi, MDF-es képviselők mindent megteszünk a részletes tájékoztatásért. Járjuk a településeket, immáron negyedszer látogatjuk végig a választókörzetet. ▼ Mi az, amit ez idő szerint a legnagyobb gondnak tart? — Végtelenül sajnálom, hogy a bankok nem mozdulnak, szinte ellenünk játszanak. Szívesen látnám néhá- nyuk bírósági ítéletét. Azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy egy falu sorsát ma három Änber dönti el: a téSszel- nök, a főkönyvelő és a gépészmérnök. Rendkívüli jelentősége van tehát annak, milyen emberek ők, és mit csinálnak. Tarthatatlan, hogy Barabáson például ma is hetven hold- alma metszetlen, a földek parlagon. Nem hiszem el, hogy nem lehet jó megoldást találni, hiszen ezek a földek ősszel már magántulajdonba kerülnek! ▼ Milyen tanácsokat ad az embereknek? — Szeretném választókörzetem minden lakójának az eszébe vésni a mondást: a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinknak vettük bérbe... — így kell hát bánnunk vele, a jelen gondjai mellett is a jövőt nézni. ▼ Bizonyára sokan gondolják most magukban: jó, jó, de ha nincs gép, nincs pénz, tisztázatlanok a viszonyok, hogyan lehet akkor gazdálkodni? — Össze kell szedni az erőket! Adják a földeket akár egyetlen fillér térítés nélkül is bérbe! Tudom, nagyon nehéz, mondhatni válságos a helyzet. De kell lennie megoldásnak! Már csak azért is, mert a léalmáért például már most hét forintot ígérnek, s ez azt jelenti, átvételkor az ára kevesebb nem, inkább több lesz. Ha szerződnek, az előlegből lehet gépet, permet- szert venni. Vetőmagvásárláshoz pedig nemcsak a Békés Megyei Gabonaforgalmi Vállalat, hanem a szabolcsi is ad kedvezményeket. — Szégyen lenne ránk, szabolcsiakra, ha vetetlen földeket találna a határban a kora nyári nap. Azt mondom: ne menekülnek a nehézségek elől, a kitartás később gyümölcsözni fog! Mindenkit biztatok, zaklassák, „gyötörjék” a bankokat, s bármi problémájuk van, keressék a megyei földhivatal vezetőjét, együtt biztosan találnak megoldásokat. Fizessen! A világ bankára, a gazdag Svájc, úgy tűnik, megtalálta az ellenszerét, hogy miképpen lehet a polgárokat rávenni szavazati joguk feltétlen gyakorlására. A megoldás: a zsebükbe kell nyúlni. „Valamit tennünk kell” — mondotta a genfi kanton pénzügyminisztere a költségvetési vitában, amikor is arról tárgyaltak, hogy hogyan faragják le a deficitet. A kanton kormányzata e következő javaslatot terjesztette el3*250 fővel csökkenteni kell a közalkalmazottak számát, és ezeket a státusokat meg is kell szüntetni. Egyidejűleg emelni kell az adókat — és ez okozta a legnagyobb meglepetést —, meg kell adóztatni azokat, akik nem mennek el szavazni. Az utóbbi korántsem annyira látszat- intézkedés, mint amennyire annak tűnik a külső szemlélő előtt. A genfi kanton notórius „tartózkodóinak” aránya ugyanis 70—80 százalék körüli! Tehát az adó, a szavazás mellőzésének aa&ára, tekintélyes összeget jelenthet, ha megszavazzák. Balogh Géza emrég egy baráti társaság a megye- székhely egyik patinás éttermében tartotta meg a szokásos bálját. S aki bírta, még hajnali kettőkor is ropta... No, de nem arról akarok én most írni, hogy ki kivel, hol s hányszor... táncolt, hanem arról, hogy hosszú évek után a társaság elégedetten zárta be maga mögött valamikor a hajnali órákban az ajtót. Pedig az előjelek nem voltak valami biztatók. A szervezők még a tél derekán hozzáláttak a munkához, s ahogy telt az idő, úgy lógott mind mélyebben az orruk. Mert az istennek sem találtak megfelelő helyet. Az egyik szűknek ígérkezett, a másik a zalaturbolyai kaszárnya legénységi étkezdéjére emlékeztette őket, a harmadik helyen úgy éjfél tájra ígérték a vacsorát, s negyedik helyen... Nos, ott nem ígértek semmit. Pedig csak két kérésük lett volna. Hogy a leves meleg, a sör meg hideg legyen. „Hát ezt nem garantálhatjuk..." — volt a sajnálkozó válasz. Ám mindezeken a mi szervezőink cseppet sem csodálkoztak. Hiszen az elmúlt évek során megszokhatták már, hogy a nyíregyházi éttermekben nem tanácsos ilyen „lehetetlen” kívánságokkal előállni. Tudomásul vették, hogy száz ember sörmennyíségét képtelen a vendéglátóipar behű- teni, az pedig eszükbe sem jut, hogy kitegyék az üvegeket az erkélyre, ha szűk a hűtőkapacitás. Aztán persze csak letették a voksot az egyik belvárosi étterem mellett. A biztonság kedvéért azonban vittek magukkal vagy három üveg konyakot is, hogy ne kelljen a pincérekre várni, ha megszomjazik a vendég. Am ezen az estén valóságos csoda történt. A sertéssült meleg, a sör hideg, a kiszolgálás pedig villámgyors volt. Nem volt olyan kérés, amit a pincérek ne teljesítettek volna. Most persze valami mélyen szántó gondolatnak kellene következnie összegzés gyanánt, hogy lám-lám a társadalmi-gazdasági változások milyen változásokat okoztak a vendéglátós berkekben is. Ehelyett engedtessék meg csupán egy suta megjegyzés: örüljünk annak, hogy a vendéglátóipar lassan felfedezi, mégiscsak ők vannak értünk, mégiscsak ők élnek belőlünk. Talán jövőre is így örvendezhetünk majd. Az első körök SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Kommentár Minőségi védjegy Szőke Judit sjt z Európa-ház egyik J/J jellemzője a közös. *" belpiac lesz. Ahhoz, hogy a különböző termékek minőségének közös nevezője legyen, szükség lesz olyan műszaki normákra, szabványokra, melyek „fölötte” állnak a nemzetieknek (hiszen minden országnak van saját szabványügyi rendszere). A tervek szerint a távoli jövőben ún. Európa- védjeggyel is ellátják az európai közösséghez tartozó országok termékeit. Ha erről nyilván nem is tudott sokat mondani, de a témához szorosan kapcsolódó kérdésekről felvilágosítással szolgált Seregi Ervin, a Taurus nyíregyházi gyára minőségügyi vezetője. Aki mostanában magas színvonalú nyugati árut vásárol, felfigyelhet egy eleddig nálunk ismeretlen betűjelre, az ISO-ra. Ez a nemzetközi szabványügyi szervezet angol rövidítése. Különböző számokkal ellátva egy szabványügyi sorozatot alkot. A vevők igénylik azt is, hogy ismerjék azt a rendszert, mely az általuk vásárolt terméket előállítja. Az ISO-szabványok azt írják le, hogy a termékeknek, szolgáltatásoknak milyeneknek kell lenniük. Jelenleg Magyarországon az ISO műszaki irányelvek formájában van jelen. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező. De aki új, nyugati piacokon jelen kíván lenni, annak erre számítania kell. A magyar vállalatokra komoly terheket fog róni. Azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a minőség bizalom kérdése. A bizalomhoz pedig előbb bizonyítani kell. Nézó'jpont) Ez is tükör HÁTTÉR
