Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
1992. április 1., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Az Elit Ruhagyár vásárosnaményi gyáregységében elsősorban férfiöltönyöket varrnak. Ebben az évben az itt dolgozó 440 főnek 185 millió forintos árbevételi tervet kell teljesítenie. Az itt készült ruhák döntően nyugati, elsősorban francia, amerikai és angol piacra kerülnek. Képeink: Rövid megbeszélés a zakóvarrodában (balra). Sokat könnyít a zsebvarró automata a zakók összeállításánál (fent). Az Adli France részére tízezres nagyságrendben készülnek az öltönyök. Bakó Gyuláné minöségellenőrnek a vevő szemével kell vizsgálnia az elkészült darabokat (lent) SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI Öltöny — külföldi ízlés szerint Ajtót mutattak az időseknek Az emberség nem kerül pénzbe Püspöki látogatás Aranyosapáti (KM — Ko- váts Dénes) — Egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk, számos teherrel kell meg- küzdenünk manapság. Fokozottan vonatkozik ez a pályakezdő fiatalokra, s a magukat ellátni már kevésbé tudó idősekre. Ezért is szomorú hallani a hírt: az önkormányzat bezárja Aranyosapátiban az öregek napközi otthonát. Az épület nem szívderítő, eléggé leromlott állapotban van, miként azon idős emberek egy része, akik ott leltek támaszra, társaságra. Fájdalommal, elkeseredéssel teli hangon szóltak sorsuk alakulásáról. Józsi bácsi 62 éves, jól tartja magát. így vélekedett: — Bár van házam, de egyedül élek, szívesen jártam ide, szerettem az otthont, társaságra leltem. Háromszori étkezést kapunk, s ha délután hazamegyünk, ki-ki teszi amit tud, amit lehet. Szégyen ez a tett az önkormányzattól, arra nem voltak képesek, hogy megkérdezzék mi van velünk. Nem tudom elhinni, hogy egyszerűen kitesznek minket. Annak is rossz, aki el tudja magát látni, de mit csinál majd Imre vagy Péter? — Hónapok óta be se tette senki ide a lábát a vezetők közül, honnan tudják, mi van velünk? — mondta sírástól elcsukló hangon Berti bácsi. — 78 éves vagyok, mit tudok én már csinálni otthon? Le voltam bénulva, műtötték a kezemet, de itt elfelejtettem a rossz emlékeket. Mindig jövök, pedig öt kilométerre lakom innen. A gondozónők igazán rendesek, nem volt olyan, amit meg ne tettek volna értünk, szinte a gondolatainkat is kitalálták. Sérelmezik, hogy valaki a falu salakjának nevezte őket, pedig mindannyian becsülettel dolgoztak, s térítési díjat fizetnek az étkezésért. Adnának még többet is, csak az otthont ne zárnák be. Akkor nézik semmibe őket, amikor szinte tehetetlenek, amikor rászorulnak a segítségre. Még az is, akinek — bár gyereke van — az mégsem nyitja rá hónapokig az ajtót. — Otthon nézzük majd a négy falat, semmihez nem tudunk kezdeni, s aztán a végső elkeseredésben jön az elhatározás... — hangzott a tragédiát sejtető kijelentés. Erre persze gondolni sem volna szabad. Mester Jánosáé, az otthon vezetője is osztozik az öregek fájdalmában: — Úgy zárják be április elsejével az otthont, hogy senki nem volt képes eljönni, hogy megmagyarázza az okot ezeknek az embereknek. Se a polgármester, se a képviselők. Igaz, most nem nagy a létszám, csak kilencen járnak, Jólesik a meleg étel, bár most keserű szájízzel fogyasztják... A SZERZŐ FELVÉTELE de mindannyian rászorulnak a gondoskodásra. Többen lemorzsolódtak, mert a megszüntetésről szóló mendemondák miatt nem jöttek a bizonytalanra. Volt már több bejárónk és szociális gondozottunk, novemberben harminckét idős eftiberről gondoskodtunk, de a huzavona elriasztotta őket. Pedig többükre itt mosunk, itt fürdenek, esznek és beszélgetnek, társaságban vannak, segítünk, amiben tudunk. De a körülmények miatt elromlott a hangulat. Sajnos senki sem kíváncsi arra, mi lesz ezután az öregekkel, hogyan alakul a sorsuk: Aljelek ezt mutatják. Csupán gyorsan bezárják az otthont... Pálfy András polgármester a rossz kihasználtságra hivatkozik, mondván, nem zárták volna be az intézményt, ha többen jártak volna oda. A házi szociális gondozást, az étkeztetést pedig megoldják — mondta. A testület már korábban is fontolgatta ezt a döntést, megoldást nem találtak, Ricsikán sem sikerült helyet találni az időseknek. S hogy miért nem jutottak el oda, hogy legalább tájékoztassák az embereket? — Higgye el, annyi a dolog, hogy ki sem látszunk belőle, az esték és a hétvégék is a falu ügyeinek intézésével telnek... S a munkanélküliek gondját éppúgy meg kell oldani, ez is feszítő probléma. Sok mindenre kéne a pénz. Én úgy vélem, a pénz hiánya mellett az emberség hiánya is felfedezhető a döntésben. Még akkor is, ha a polgármester szerint a falu lakosságának megvan a véleménye az otthonba járók életviteléről... Úgy látszik, valami hiányzik a lelkekből. Legalább annyit megérdemeltek volna ezek az emberek, hogy eléjük álljon a polgármester, vagy egy képviselő: ez a szándék, értsék meg, nem tudnak mit tenni. Hisz az emberség nem kerül pénzbe... Fehérgyarmat (KM — M. K.)> — Az elmúlt héten két napon át látogatást tett a Szatmári Egyházmegyében dr. Kocsis Elemér püspök. A terület 35 gyülekezetének lelkészeivel találkozott. Közös határozattal dr. Tóth, László látja el az egyházmegye jogászi teendőit a jövőben. A lelkészek napi gondjai mellett Nagygéctől Kispaládig templomfelújítás; Csenger református középiskolai osztály — több település általános iskolájában református osztály jövendő indítása is szóba került. ú'0'' „Ha a majmoknak papagájképességük lenne, miniszterek lehetnének. ” Chamfort „Szólott az Úr: osztozkod jatok. így aztán a gazdagoké az ennivaló, a szegényeké az étvágy. ” Colouche „ Egyesekről csak akkor lehet tudni, hogy milyen szerepet játszottak, amikor már leléptek a színről. ” S. J. Lee „Az egyetlen érv, mely sohasem cáfolható meg — a hallgatás. ” C. Brückner „Ma a körmünkre ég a munka, főnök — mondta a tűzoltó a parancsnokának, mivel ellopták a kesztyűjét." M. Hoppe „A civilizáció akkor kezdődött, amikor az egyik ember leigázta a másikat, és arra kényszerítette, hogy ezentúl kettő helyett dolgozzék. Ő pedig megengedhette magának. hogy a világ igazságairól elmélkedjék. ” Galambos Béla nyhén szólva nem megoldott a mező- gazdaság finanszírozásé. Elvileg öt nagy kereskedelmi bank foglalkozik az ezerkétszáz tsz, a száz- huszonnégy állami gazdaság, valamint a számos élelmiszeripari vállalat pénzügyeivel. Ám ez ma elsősorban a pénz behajtását, és nem a hitelnyújtást jelenti, ugyanis a minden ízében ropogó — átalakulás, tulajdonos- és piacváltás közben lévő — hazai agrárágazat, ha átmenetileg is, de elvesztette a hitelező bankok bizalmát. Az egy másik kérdés, hogy a mezőgazdaság, ha kapna, sem tudna mit kezdeni hosszú távon az olyan drága kölcsönnel, mint ami nálunk manapság elterjedt. A földművelésügyi kormányzat felismerte, hogy az átalakulás és privatizáció után (és persze közben is) a gazdálkodás alfája és ómegája a pénzügyek, a finanszírozás olajozott működésének megteremtése. A múlt esztendőben felállított Pénzintézeti és Vállalkozás- fejlesztési Főosztály kidolgozta az ágazat pénzintézeti fejlesztési elképzeléseit. Abból indult ki, hogy a jövőben jelentősen megszaporodik a kevésbé informált, több tájékoztatást és szolgáltatást igénylő ügyfelek száma. Ennek megfelelően felkészültebb ügyintézőkre van szükség a bankoknál, és javítani kell azok hitelezőképességét. Legalább háromezer lakosra kell jutni hitelezéssel foglalkozó pénzintézetnek. Ezért olyan hálózat kialakítását szorgalmazzák, amelyik a legközelebb viszi a szolgáltatást a termelőhöz. Legalkalmasabbnak a jelenlegi takarékszövetkezeteket tartják e terv megvalósítására. Ezeket kell abba a helyzetbe hozni, hogy finanszírozni tudják a mezőgazdaságot,. A PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány megyei vezetője két angol szaktanácsadó kíséretében a szatmári térségbe látogatott. Dr. Nemes István — Fehérgyarmat polgármestere — és munkatársai segítségével Peter Dowling és John Harding részletesen tájékozódtak a lehetőségekről. A tervek szerint áprilisban a vállalkozókkal is találkoznak a városban és körzetében MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Közteherviselés Seres Ernő ^ árok egyet Nyír/ egyházán a vízto-z rony környékén. Mit látok! Kiskatonák gereblyézik, gyűjtik össze az őszi avart, a tél maradékát, a szelek hordalékát, papírokat, nejlontasakokat, rin- gyet-rongyot, egyszóval a szemetet. Mint megtudom, sokéves hagyomány már, hogy ott a tiszti lakások környékén a tavaszi nagytakarítást a katonák végzik. Dicsérendő ez a társadalmi, társadalomért végzett munka. Mit mondok. Nem társadalmi, közmunka. Bármit tesz az ember ingyen, önszántából, másokért avagy a környezetéért, az lehet társadalmi és lehet közmunka is. Illetve mégsem. A társadalmi munkával szemben a közmunkában van valami kényszer. így vagy úgy, de van. Egy államtitkári nyilatkozat töredékmondata okán jutott az eszembe. Nehéz gazdasági és szociális helyzetünket említve kijelentette, szükség van a közteherviselésre. Egyetértek, közös a gond, közös az államadósság, közös a költségvetési deficit, közös itt minden, de nem egyformán. Az anyagiakat és a szociális helyzetet tekintve a közteherviselés már nem annyira egyértelmű. Engedtessék meg egy példa. Gázvezeték-fektetésről és gázbekötésről volt szó. Az, aki szervezi és szószólója az ügynek, biztos egzisztenciával, nagy jövedelemmel rendelkezik. Fél zsebből kifizeti, ki tudja fizetni a ráeső 15 ezer forintot. A nyugdíjas viszont zsémbes. A hétezer forintos havi bevételből éppenhogy él. Jogos a tiltakozása. Neki ne mondják azt, hogy közös érdek, közös teherviselés. Közös ügyünk minden, csak az a baj. hogy a teher bármerről nézzük is, nem egyformán nehezedik ránk. Másrészt közmunkával — van rá elég ember—, mint a kiskatonák, sok mindent rendbe lehet tenni — csak hát a közmunkára fogható had, például a munkanélküli, a segélyen élő ódzkodik ettől. Nézőpont) Föld és pénz w
