Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

8 Sl “Kelet-Magyarország ünnepi meCCéf^ete 1992. április 18. „...dolgozz töretlenül, fiam...” Az erdélyi fametszo Nyíregyháza (KM — B. E.) — Rendszeresen találkozha­tunk az utóbbi években a Nyíregyházán élő Csizmadia Attila fametszeteivel a kiállító- termekben és a különböző la­pok hasábjain, a Kelet-Ma- gyarországban is több alka­lommal szerepelt. Ezúttal pá­lyájáról, művészi céljairól, el­képzeléseiről kérdeztük. Katolikus munkáscsaládból származik, Marosvásárhelyen született, foglalkozása techni­kusi végzettségű szerszám­tervező. Magyarországra 1976-ban települt át feleségé­vel és az akkor hat éves fiá­val, aki ma joghallgató. Kap­csolata a művészettel az 50- es években kezdődött és azó­ta is folyamatos. Miután elvégzete egy népi művészeti iskola szobrász szakát, fafaragással kezdett foglalkozni, eleinte a körplasz­tikát kedvelte, kiállításon is részt vett, országos tárlaton Bukarestben. Pályájának ala­kulásában jelentős hatással volt rá Gy. Szabó Béla kolozs­vári fametsző útbaigazítása és biztatás^, akinek buzdító szavait, hogy „...dolgozz tö­retlenül, fiam, mert megéri...” — s egyikük sem gondolt anyagi értékre — ma is szere­tettel őrzi. Nyíregyházára kerülve a népi faragásra tette a hang­súlyt és a megyei Népművé­szeti Stúdió hároméves kur­zusán folytatta tanulmányait, ahol szakkörvezetői minősí­tést is szerzett. Az erdélyi stí­lusok érdekelték, főként a kopjafafaragások és a szé­kelykapuk díszítő elemei. Az itt megrendezett Országos Népművészeti Kiállításon fel­hívta magára a szakemberek figyelmét kopjafafaragásával, amiért elismerésben része­sült. Több temetőnkben talál­hatók meg kopjafasíremlékei. Az utóbbi években szinte ki­zárólag a fametszéssel foglal­kozik. Ezzel kapcsolatban em­líti meg,hogy az egyik kiállítá­sán, amelyen fametszetek bemutatását hirdették, egy látogató fafaragványokat ke­resett. A fametszet nem fafa­ragás, hanem rendszerint papírlapon megjelenő grafikai lenyomat, aminek a negatívját fába vésték. Általában száz darab körüli példányszámban lehet sikeresen sokszorosíta­ni. Csizmadia Attila főként a táj, a hegyek-völgyek, az er­délyi vidék természeti szépsé­gét örökíti meg a fanyomatok­ban, illetve a történelmi leve­gőt árasztó régi épületek, múzeális értékű népi lakóhá­zak hiteles másolatát adja vissza a metszeteken. Jellem­zője a pontos és részletező ábrázolás, a hitelesség. Grafikai munkássága az utóbbi időszakban szép ter­méseket érlelt: több pályáza­ton nyújtott be olyan terveket, melyekkel helyi, illetve orszá­gos díjakat nyert. A szakmá­ban egyebek között az Ifjúsági Barátsági Verseny (sport), az I. Európai Szívfutás emblémáinak terve­zéséért jegyzik. Megfaragta többek közt Nyíregyháza város címerét és más olyan címere­ket is farag, ame­lyek sorozatban gyárthatók. Több országos és helyi kiállításon mu­tatkozott be rajzai­val Romániában és hazánkban, majd el­jutottak munkái Lengyelországba és Kanadába is. Szá­mos alkalommal dolgozott direkt megrendelésre üze­mek, intézmények, irodák számára, egy sorozatot pedig a Sóstói Múzeumfa­lu felkérésére készí­tett el. Az utóbbi időszakban címer­faragással is rend­szeresen foglalko­zik, ezek nagymére­tű darabok, s főként díszítőként funkcio­nálnak. További ter­veit nagyon röviden így foglalja össze: szeretne minél töb­bet dolgozni... Juhász Gyula A föltámadott Negyven napig még a földön maradt. Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben, Szívében érezé a szent tavaszt. A gyermekek közt játszott és mesélt, Virágát derűs homlokára fonta, Ujjongva mondta: 0, élet, te szép! Negyven napig még a földön maradt. Ragyogó lelke távol ködbe látta A koponyák hegyét, az árnyakat. Egy orgonavirágos hajnaltájon Oly könnyű lön a teste, mint a fény S elszállt némán a mennybe, mint egy álom. Brestyánszky Ilona A nagyhét minden napja a hitélet és a vallásos művészet forrása. Minden mozzanatát többszörösen rögzítette a Szentírás, mégis az elmúlt századok folyamán ihletett művészek újabb és újabb megrendítő formákban ábrá­zolták. Leggyakrabban a ke- resztre feszített Krisztust látjuk a templomok oltárképein, a barokk korszak nagyméretű Kálváriáin, de nem hiányozha­tott a parasztszobákból sem, ahol egy kis feszület hirdette az Isten jelenlétét. Talán a világ legművészibb ábrázolásainak egyike Mátyás király 72 cm magas, szín­arany, igazgyöngyös, zomán- cos és drágaköves díszű Kál­váriája, az európai ötvösség világhírű emléke. A Mátyás ki­rály rendelésére készült, más­fél kiló súlyú műkincset ma az esztergomi bazilikában őrzik. Két részből áll. Fent a Kál­vária jelenete három sziklá­val, középen a Megfeszített, drágakövekkel megrakott fe­születen. Lábánál a Szűzanya és János apostol színes zo­mánccal bevont, teljes plaszti­kában megmintázott alakja. A sziklák alatt csúcsíves fülké­ben a szégyenoszlophoz kö­tözött, töviskoronás, vérző Fájdalmas Krisztus. A kápolna sarkain kis baldachinok alatt Izaijás, Illés és Jeremiás pró­féta álló alakja. A szobrocskák realisztikusak, rendkívül fi­Részlet Mátyás Kálváriájából nőm, érzékeny mintázással, a lelki állapotok ábrázolásával. Ez az 1400—1410 közötti felsőrész Párizsban vagy Bur­gundiában készült: Isabeau francia királynő ajándékozta Zsigmond magyar királynak, aki német-római császár is volt. A Kálvária Zsigmond kincseivel szállt Mátyás király­ra, aki nagy gyűjtő és finom érzékű műpártoló lévén olasz, esetleg udvarában dolgozó lombard ötvössel készíttet új talpat a valószínűleg megron­gálódott régi helyre. A há­romszögű talapzat három oroszlánmancson áll, felette három arany, színes zománc­cal festett szfinksz tartja a ki­rály címerét. Középen gerez- des díszváza, amelynek pere­mét három delfin kapcsolja a felső tagozathoz. E zománcos alapon a kor ízlése szerint mitológiai jelenetek vannak Jupiter, Apolló és Diana ábrá­zolásával, Mátyás humanista műveltségének tanúságaként. Felette emelkedik a csúcsíves kápolna a porfiroszlophoz kö­tözött Krisztussal. A Kálvária sorsa éppoly vi­szontagságos, mint hazánké. Mátyás fiának, Corvin János­nak adományozta, aki előbb 5600 aranyforintért elzálogo­sította Bakócz Tamás eszter­gomi prímásnak, majd szolgá­lataiért neki is ajándékozta, amikor a magyar trónra való igényét fegyverrel akarta ér­vényesíteni. Bakócz az esz­tergomi székesegyházra hagyta. A törökök elől a szé­kesegyház kincseivel Nagy­szombatra vitték, majd Bocs­kai István és Bethlen Gábor elől biztosabb helyre, Grácba és Olmücbe szállították. 1808-ban Pozsonyban I. Fe­renc császár és magyar király koronázásán szerepelt. 1818- ban szállították vissza Eszter­gomba, ahol a prímást kincs­tárban ma is teljes pompájá­ban látható, hírmondójául an­nak a sok kincsnek, mely év­századok során eltűnt Ma­gyarországról. A szegények orvosa, a gyógyító herceg Batthyány-Strattmann László boldoggáavatási pere Budapest (MTI-Press) — 1915-ben örökölte meg a her­cegi címet, a körmendi birto­kot, a kastélyt, a parkot és a Strattmann nevet dr. Batthyá­ny László Negyvenöt éves volt, híres szemész, tizenöt éve operálta, gyógyította már a szegényeket Köpcsényben (Pozsony közelében, ma Ausztriához tartozik), magán­kórházában. Trianon után, 1920-ban Körmendre költö­zött népes családjával (14 gyermeket szült felesége, Co- reth Mária, tizenegyet fel is neveltek). Birtokai jövedelmé­ből itt is kórházat rendezett be. Folytatta azt az életet, amely kortársaiból megrendü­lést, csodálatot váltott ki. Szent életűnek, imádságos lelkűnek tartották, aki különös érzékenységgel viseltetett a szegények iránt. Ingyen ke­zelte, operálta őket. Feltérké­pezte Körmend nyomorúsá­gát. 1920-ból maradt meg egy füzet, amelyben családon­ként, személyenként írja le az emberek testi, lelki állapotát, tesz javaslatot gyámolításuk- ra. A segítő legtöbbször saját maga volt. 1929 őszéig ope­rált, akkor súlyos, fájdalmas betegség támadta meg. 1931- ben meghalt. Betegek ezrei siratták, és őrizték emlékeze­tükben. Az egyház példamu­tató hívét gyászolta. Bécs ér­seke szentelte be koporsóját, a szombathelyi Mikes püspök temette el Németújváron (ma Ausztria, Güssing), a családi kriptában. A boldoggáavatási eljárást 1944-ben a bécsi egyházme­gye indította el. 1951-ben azonban elakadt az ügy, a po­litika megbénította a magyar katolikus egyházat. 1971-ben Ijjas József, a magyar püspöki kar akkori elnöke tett lépése­ket a per folytatására. Elküld­te Rómába a szombathelyi püspökségen őrzött tanúki­hallgatások jegyzőkönyvét. A következő dátum 1986, amely fordulatot hoz Batthyány- Strattmann László ügyében. A bécsi, a kismartoni és a szom­bathelyi püspökség együtt szorgalmazza a boldoggáava- tást. A perben az ügyvéd sze­repével dr. Gyürki László ka­nonokot, a körmendi Szent Erzsébet-templom plébánosát bízzák meg. Amit a közvéle­mény itthon és külföldön tud a szegények doktoráról, azt 1986 óta tudja. Gyürki László hatalmas energiát fektetett a munkába. Újjáélesztette a gyógyító herceg kultuszát. Gyűjtötte élete dokumentu­mait, templomának oldalszár­nyában egy kis múzeumot rendezett be. Művészeket kért fel, Lesenyei Márta elké­szítette Batthyány-Strattmann László szobrát, Kiss Sándor plakettet és két bronz táblát csinált. A templom falán, a kastély parkjában elhelyezték a szobrot, az emléktáblát, majd a várkerület egyik szép utcáját is a hercegről nevez­ték el. Újabb jegyzőkönyveket vettek fel, jelentkeztek az egykori betegek, elmondták emlékeiket a herceg gyerme­kei. Körülnéztek Körmenden a boldoggáavatási eljárás római megbízottai. Úgy tűnt, hogy II. János Pál magyarországi láto­gatásán bejelenti a boldog- gáavatást. Gyürki László és a beava­tottak azonban tudták, nincs még olyan állapotban a per. Megvan a dokumentált élet­rajz, a sok tanúvallomás, de hiányzik a bíborosi kar ítélete. A bíborosok jelenthetik ki ugyanis, hogy a bizonyítékok alapján Batthyány-Strattmann László hősi fokon gyakorolta az erényeket. Ha ez az állás- foglalás meglesz (1991 de­cemberére jelezték, de késik), akkor jöhet a csodatevés bi­zonyítása. Vallomások, orvosi vélemények szükségesek hozzá. Ha csodás gyógyulást sikerül bizonyítani, utána szó­lal meg a pápa, és nyilvánít­hatja boldognak a gyógyító herceget. Időpontot senki sem tud mondani. Az egyházat nem sürgeti az idő. Hogy magyar példáknál maradjunk: még mindig folyamatban van Ka- szap István boldoggáavatási pere, és csaknem hétszáz évvel a halála után, 1943-ban avatták szentté Margitot, IV. Béla lányát. Jelenleg a Vati­kánban 1200 boldoggáavatási kérelmet jegyeznek. Köztük van a győri Apor Vilmos püs­pök, az erdélyi Márton Áron püspök és Mintszenthy József bíboros ügye is. Üvegkép a szegények orvosáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom