Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
A KW ünnepi melléklete Aktuális kérdések Kováts Dénes Azt mondják, a vállalkozások korát éljük. De hogy, milyen feltételek, viszonyok között, arról erősen megoszlanak a vélemények. A kereskedelmi tevékenység során kulcskérdésnek számít a kapcsolatok, az áru- beszerzés lehetősége mellett az is: hol sikerül megfelelő üzlethelyiséghez jutni, s mennyiért. Hiszen megnőtt az igény — s ezzel párhuzamosan a helyiségek bérleti, valamint bérleti joguk megszerzésének díja. Jó egy éve, tavaly március elsején lépett érvénybe a nyíregyházi önkormányzat határozata, melynek értelmében a városközpontban tízezer forintra nőtt a helyiségek éves bérleti díja négyzetméterenként. A külső, kijjebb eső területeken ez az összeg kisebb. Dr. Mező Andrással, a polgár- mesteri hivatal Vagyon- és Vállalkozási Irodájának csoportvezetőjével az eltelt időszak tapasztalatairól beszélgettünk. ► Egyesek szerint feleslegesen emelte az önkormányzat a bérleti dijakat, mert többen nem fizetnek, így nem számolhatnak a tervezett bevétellel. Nem kellene csökkenteni a tarifát? A válasz egyértelmű: nem. Egyrészt a tisztességgel fizetők miatt nem lenne etikus, másrészt célszerű sem, mert jelentkező van bőven. S általában másutt sem kevesebbért bérelhetők a helyiségek. Ráadásul azt, hogy nem fizetnek, sem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni. A bíróság részére készítettünk a közelmúltban egy kimutatást, s ebből kiderült: tavaly év végéig a bérlők hetven százaléka megkötötte az új szerződéseket, emellett — akiknek kellett — a többnyire licitálás utáni igény- bevételi díjat is letette, ez nem kis pénzt jelentett. A nem fizetés több okra vezethető vissza. Egy részük — akik már hosszabb ideje bérlik az ÜZLETEK ÉS DÍJAK kormányzat hozzá akar jut- . ni ahhoz a mértékű díjhoz, amennyiért a helyiséget hasznosítani tudná, ehhez viszont a szerződést módosítani kell, mert ez biztosítja a követelés jogalapját. Ezekben az esetekben a módosított szerződéseket nem írták alá, i ezért a bírósá- I got kértük, 1 hogy állapítsa meg a bérleti díjat, azaz módosítsa a szerződést, mert ■I megváltoztak a SZEKERES TIBOR FELVÉTELE viszonyok. adott helyiséget — magasnak tartja a felemelt díjat, hiszen korábban jóval kevesebbről szólt a szerződés. Ebbe a csoportba tartoznak a nagy- vállalatok is, mint a Zöldért, a Vendéglátó, az Élelmiszer- és az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Az egyeztetések, alkudozások most is folynak, de valószínűleg a bíróság mondja majd ki a döntő szót. Van már olyan — egyelőre nem jogerős — ítélet, melyben a bíróság a szakértői vélemény alapján megalapozottnak, jogosnak tartja a tízezer forintos összeget. Egy másik körbe tartoznak azok a bérlők — elenyésző számban, akik az előprivatizációs versenytárgyalásokon nyerték el az üzletek bérleti jogát (nem kis pénzért), s úgy gondolják, a díj mértékét vitatva egy ideig sikerül megúszni a fizetést. ►Mit lehet tenni a notórius Most ennél a szakasznál tartunk. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a korábbi partnereink a régi díjat fizetik, csupán az újat nem hajlandók, ezért kell a bíróság ítélete, ami pótolja a bérleti szerződést. Alig van olyan per, amely a szerződés felbontásáért folyik, mert egyáltalán nem fizetnek. ►Tulajdonképpen mennyi hiányzik Nyíregyháza kasszájából? — Most készül egy részletes, ingatlanonkénti felmérés, amely többek között a bérleti díjat és a hátralékot is tartalmazza. Pontos választ a felmérés elkészültével tudnék mondani. ► Mi történik, ha a nem fizetők példáján felbuzdulva, „Ha nekik lehet, nekünk miért ne!” jelszóval mások sem akarnak majd fizetni? nem fizetőkkel? Az általános tapasztalatok szerint ugyanis a birósági eljárás *hosz- szadaimas, rossz esetben évek is eltelhetnek az ítéletig, s ez még nem azt jelenti, hogy hozzájut pénzéhez az önkormányzat. Ha csupán visszaveszi a helyiséget a város, az félmegoldás, ha az elmaradt összeget nem tudja behajtani. Vagy talán foglalni indulnak? — Ha jogilag nézzük: van egy bérleti szerződés. Az ön— Aki fizet, az az általa is aláírt szerződés alapján cselekszik, ha nem így tenne, az felmondásra adhatna okot. Nem tudom egyébként, megéri-e a pereskedés, hiszen azután egy összegben kamatostul kell letenni az elmaradt díjat. Meg kell jegyeznem, a polgári jogi szabályozás eléggé bérlőcentrikus, nagyobb lehetőségeik vannak, mint a bérbe adónak. Érdekesség, hogy bár a jog szerint magasabb összegért nem adható ki albérletbe az üzlethelyiség, mégis megteszik. Különböző jogcímeken fizetve ki a tízezer helyett a húsz-, sőt harmincezreket is. Ez is mutatja, hogy van pénz, és van kereslet a helyiségek iránt. Volt, aki a licitálás után húszmilliót tett le az asztalra, azaz több mint százezer forintot adott négyzetméterenként csupán a bérleti jog megszerzéséért a Vagyonügynökségnek. S ezután még fizeti a több mint kétmilliós éves bérleti díjat az ön- kormányzatnak... A fővárosban, ahol — talán politikai okokból is — meghagyták a régi tarifát, hat-nyolcmilliót fizetnek pici pincehelyiségekért. Jó helyen lévőkért még többet — albérleti díj fejében, így az önkormányzattal szemben az albérletbe adó szerzi meg a maga óriási, tulajdonképpen illegális hasznát. ►A jövőt illetően akkor mire számíthatnak a jelenlegi és a leendő bérlők? Újabb jelentős tarifaemelésre? — Ha valami egészen váratlan dolog nem jön közbe, terveink szerint marad a jelenlegi 1993 végéig. Azután se gondolunk drasztikus emelésre, az infláció mértékével emelkedik majd. Úgy gondolom, ha lezajlik ez az önkormányzat-ellenes előprivatizáció, mely során újabb bérlőmozgás is várható, beáll egy viszonylag stabilnak mondható állapot, megnyugszanak a kedélyek. Túl kell azonban jutni a nagyvállalatok privatizációján,mely remélhetőleg két- három év alatt lezajlik. Az ön- kormányzatoknak ugyanis hatalmas veszteség, hogy bár a helyiségek tulajdonjoga az övék, rendelkezési joguk nincs, s az igénybevételi jogért kifizetett jelentős összeget az állami vagyonügynökség teszi zsebre, s még meg is szábja, ki lesz az a bérlő, akivel szerződést köt az ön- kormányzat. Csupán a város- központ 6-8 felkapott helyiségéből 80-100 millió forint folyt be az ÁVÜ kasszájába. Mi pedig csak várunk, hogy végre teljes mértékben rendelkezhessünk tulajdonunkkal. Hiszen több szempontból előnyös, hogy bőven van igénylő az üzletekre, ezt bizonyítják a licitálás tapasztalatai is. A TARTALOMBÓL: • Gyökeret eresztettünk az országban • Húsvéti hitvilág — húsvéti örökségünk • Az utazó Bartók • Tétova tavaszoló Gégényben Orr Lajos: Poseidon 'Mjgföwitmwf ®L1$ R ESÍTÚT Baraksó Erzsébet z elmúlt két esztendő A politikai-közéleti han- gulatát tekintve visz- szatérően vetődik fel társadalmi életünk egyik neuralgikus kérdéseként: milyen a viszonyunk a’ kereszténységhez. Hirtelen hihetetlenül sok lett körülöttünk az önmagát vallásossá minősítő, bigott kereszténységet mutató embertársunk, akik látványos hitéletet jeleznek, ám, hogy mi annak a valóságos tartalma, arról nincs mód a meggyőződésre. Az igazi hit nem kiabál. Személy szerint engem ezért zavarnak az utcán szembe jövő irdatlan méretű keresztek a nyakban, a fülben, mintha egyfajta sikk, divat is lenne a vallásosság, vagy annak imi- tálása. Ez az egyik véglet. A másik véglet: megkérdőjelezni, elutasítani vagy gyanakvással fogadni a kereszténységhez kapcsolódó dolgokat, jelenségeket. Amikor az utóbbi két esztendőben valóságos politikai földrengés vesz körül bennünket, és jó lénne az alapvető értékekben megkapaszkodni, azt is tapasztalhatjuk: a társadalom tagjainak egy része túlhaladottnak érzi a kereszténység megjelenését űrkorszakunk tudományos világában, amikor az ember a Holdon jár. Felvetődik a kérdés úgy is: miért van szükség a különböző foglalkozásúak keresztény kamaráira, miért kell a keresztényi mivoltot külön deklarálni. Különösen szembetűnő egyes iskolák álláspontja a vallásoktatással kapcsolatban. Gyakori panaszként hangzik el a szülők képviselői részéről: vannak olyan iskolák, amelyek szándékosan megnehezítik az egyházak tevékenységét azáltal, hogy a vallásórákat olyan időpontra helyezik, amikor azt más, általában vonzó program keresztezi. Hisztérikus hangulat alakult ki az oktatási törvénytervezet előzetes vitafórumain is a vallásoktatásról. Vannak, akik már-már az öklüket rázzák, kifelé a papokkal az iskolából, tegyék az oktatási intézményeket az egyházaktól elzárt- tá. Hogy akkor mi történik, azt már ismerjük. Az egyházi ingatlanok visszaadása körül is a vártnál nagyobb feszültségeket érzékelhetünk, jócskán vannak települések, ahol elodáznák a döntéseket, hátha jön valami más politikai éra. Reméljük, amire várnak, végképp letűnt. Véleményem e kérdésről at: nem tartozik senkire, mindenkinek a legszemélyesebb magánügyé, milyen a világnézeti meggyőződése, de nem lehet magánügy a kereszténység tényének megítélése. Ha összehasonlítunk két történelmi szakaszt, jelesen az elmúlt negyven évet és az azt megelőző kétezret, nem érdemes vitát nyitni arról, melyiknek a világnézeti beállítódását igazolta az idő. És akár elfogadjuk, akár nem, tény: Európában mindenütt jelen van a kereszténység. Európaiság és kereszténység összetartozó fogalmak, s legyen a kormányrúd akármelyik párt kezében, Európa szelleme nem engedi magához közel a bolsevik típusú ideológiára programozott agyakat. Az Európába vezető jelképes utat nem tehetjük meg a kereszténység mellőzésével. Nem szabad erőltetni a vallás- oktatást, a vallásgyakorlást annak, aki azt nem tudja elfogadni, de nem szabad akadályozni, megkérdőjelezni, vagy gyanakodva fogadni a kereszténység eszméjének érvényesülését, ha arra igény van. Mondom ezt olyan személyként, aki nem tartozik egyik egyház közösségéhez sem, aki korábban sem éltem hitéletet, és most sem vagyok vallásgyakorló. ngedni kell, hogy a P lelkiismereti szabad- L~ ság akár így, akár úgy érvényesülhessen. Tanulnunk kell még az egymás iránti lelkiismereti türelmet, a másik meggyőződésének tiszteletét. Miért ne kezdhetnénk el ezt most, amikor a húsvét családias ünnepe alkalmat ad a meditációra útjainkról és keresztútjainkról. | eszprémből kerekedett fe( Orr Lajos szók || • t / rászművész, hogy Nyíregyházára jöjjön és ||| ► az új képzőművészeti szakközépiskolában |§ tanítson. Azóta már röbb tárlaton is bemu-1| tatkozott, s a közönség is megismerhette a többnyire || közösségi goldolatokflt megformáló kisplasztikáit és 'm egyéb munkáit. _í? groteszk^ komikus ábrázolásmód sem idegen tőle. Alkotásaiból a napokban nyílt tárlat a || művészeti szakközépiskolában.
