Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-02 / 79. szám
1992. április 2., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország Q o Tizenegy mérges asszony Nem segélyt, munkát kérnek „Bizonytalanságban vagyunk, de dolgozni akarunk” SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Seres Ernő Nyíregyháza (KM) — A dohányiparnak megvan az elképzelése 1992-re. A dohánytermelőknek (kukásoknak) nincs. A nyíregyházi dohányfermentáló most azzal számol, hogy négy dohányfajtából 7890 hektárt ültetnek majd be, az átlagtermés 1925 kilogram lesz hektáronként, az összes mennyiség 15 ezer 200 tonna. A termeltető egy vezérelvet is megfogalmazott, azt, hogy prioritást élvezzen a termelő. Ez így együtt több mint gyönyörű. Tizenegy asszonnyal beszélgetek a nyírmadai tsz telephelyén. Márciusi eső lába lóg a levegőben, de az ég borulásához képest borúlátóbb a hangulat. Nagy a hangzavar, záporoznak a különböző vélemények. Mert százfelé nem figyelhetek, Pócs Gáborné szavaira koncentrálok. Nem törődünk bele — Amikor belekezdtünk a fólia felhúzásához, még húszán voltunk itt. Vállalkozók. Mert azok vagyunk, de hogy mire vállalkoztunk, még nem tudjuk. Azt itt most senki sem tudja. Két hete indultunk, mert aztimnondtuk,' valamit csinálni kaUeo^ojnijnkanélküli segélyt febibárbarrín megvonták. De néküt&TWíT) is a segély kell, mj&l dobozni akarunk. Meg aktóru&tlévélni. A két kezünk munkájából akarunk megélni, mert <a segély az semmire sem volt elég az embernek. Az embereknek családja van. a kiadás nagy, a megélhetés nehéz, nem tudunk, nem akarunk beletörődni abba, hogy munka nélkül legyünk. Meglehet itt-ott pontatlan az idézett beszéd, hiszen sebes a folyása, nagy sodrása volt a szónak és egyszerre többen is beszéltek. Másrészt saját gondolataim is kavarogtak, sőt jegyzetelés közben a környezetre is figyeltem. Láttam, hogy a rengeteg vas- és favázas tartószerkezetből mindössze nyolcat vontak be fóli- vál. — Ez is sok — mondják, lehet hogy az itt hajtott palántáknak sem lesz gazdája. Itt a nyolc sátorban legalább 45 hektárra elegendő palánta lesz. Most itt vagyunk tízen, tizenegyen, ha ki-ki kiültet másfél hektárt, az akkor is csak 15-16 hektár. Mi lesz a többivel? A favázakra meg ne is nézzen. Ott valamikor paprika és paradicsompalántát hajtattunk. Kinek kellene?... — Tavaly az uborkát oda az árokba hordtuk, s ott büdösödön, ott rohadt el — szól közbe egy termetes asszony karba öltött kézzel, haragos tekintettel, nekem tesz szemrehányást — miért csinálták ezt velünk, miért csinálják ezt, uram! Egy fillért se Ha tudnám a választ? Inkább arra terelem a szót, hogy két hét alatt nagy és szép munkát végeztek. Miből tellett fóliára, vetőmagra és mennyi a munkabér? — Az úgy volt — mondja megint Pócs Gáborné, hogy a dohánygyár minden mázsa leszerződött száraz dohányra adott a tsz-nek 500 forint előleget. Abból vették a fóliát, azért adták a magot. Pénzt mi még egy fillért se láttunk..., — De szerződést se. Úgy volt, hogy ma hozzák ki a szerződéseket aláírni, de még nem jöttek. (Ez egy közbe- szólás volt.) — Ez igaz. Bizonytalanságban vagyunk. Tavaly azért más volt. Akkor volt munkabér, előleg, decemberben a végelszámolás. Hogy most mi lesz? A tsz-nek nincs pénze. Nincs munkabér, nincs előleg, csak a mi akaratunk... Jó ez az erős akarat. A dohányiparnak kell majd a dohány, hinni kell abban, hogy nem szükségtelen a munka. De a múlt évihez képest a mai valóság tényleg kritikán aluli. Legyen erejük Pócsné elmondása szerint tavaly nyolcán voltak egy csapatban, 16 holdat műveltek, kaptak előleget, megvolt az elszámolás, biztosak voltak a dolgukban. Megértik ők — mondják, hogy az ipar csak annyi pénzt ad a tsz-nek, ami induláshoz a költségekre elég, — de ha nem lesz előleg, akkor ők, a dohány- termesztők, hogyan tartsanak ki októberig vagy az év végéig. Vannak kiadások, a családot etetni kell... A fólia alatt a jól előkészített földbe már kiszórták a magot. Most az ágyásokat átrostált, gonddal kezelt magházfölddel fedik. Nyolc-tíz nap és a mag kikel. Élet sarjad. De milyen élet? Tisztelem a 11 asszony elszántságát és akaratát. Húsz-huszonöt éve ezt csinálják és nem tudják, nem akarják abbahagyni. Palánta lesz. Legyen erejük, kitartásuk elültetni. Tárca ffiSayBéía^® Somfavirágzáskor —. zen tavaszomat a vj március végi somfa- virágzás hozza el. S ekkor gyakran állok az ablak előtt, melyen túlról, mint ezernyi csillaggal telerakosgatott tavasz, szívemig nyújtja ágait a fa, s ott bent is kinyitja a virulást. mely emlékezetemből szívja nedveit. Gyermekkoromban álltam így, elrévedezve a nagymamám ablaka előtt, hol azon túl is állott egy somfa. Jóságos volt a Ja, jóságos nagymám is. Ő mind átadta nekem azt, amit a somfa neki. Kedvenc habart ételemet főzte a gyümölcséből. S ráadásul pedig az ágakon át a kertaljai naplementét is élvezhettem. Nekem a felcseperedés édes tanyája volt a nagymamám közelsége. Ő és itt tanított meg málécsutká- kon tízig számolni, s innen búcsúzkodtam el leghosszab- ban a távoli városba diákos- kodni; s haza-hazajöttömre mindig tiszta fehér abroszt terített fel a hónapokig óhajtott éteiem alá. Nemcsak öröme, bizakodása is telt abban, hogy ugyanazon a napokon születnünk, és somfavirágzáskor. Most a napfelkeltét iátom, s hogy a somágakon át, az akkori éveket érzem vissza. Az akkori ágakon ragyogó naplemente emlékezete az őseim iránti hálát ébreszgeti, a mostani napfelkelte pedig az utódaimét sugallja bennem. S ahogy egyre feljebb húzódik a nap, egyre jobban kitágulnak a som virágcsillagai, melyeket egyre inkább nagymamám földre szállt lelke jóságainak képzelem. A somfában, éppúgy mint a dióban, elmúlt századok, ősök gondoskodása. dicsősége testesül meg. Ez a fiatal fa is, itt az ablakunk előtt, elődeink példájából fog int örökül utó- dainknai .ikn ajkairól már csak leg dá ■ i érett mese lengi kö> ha. irt gyümölcséről. Pénzt eszik a koca Nyíregyháza (KM — G. B.) — Az év elején kialakult, tavalyinál magasabb nagyüzemi hízóárak, a sertéságazat fellendülését sejtették. Ám a megyei sertésállomány nem indult idén növekedésnek, csupán arról lehet beszélni, hogy megállt a csökkenése — mondta el lapunk kérdésére a Kelet-Magyarországi Sertéstenyésztők Egyesületének ügyvezetője, Zengő Ákos. A malacárak bár egy hónappal ezelőtt a csillagos égbe szöktek — egy választási malacért 2500—3000 forintot is elkérnek — ám a kereslet nem növekedett ilyen arányban. Nagyüzemi sertéstartók mély pénzügyi válságban vannak, képtelenek finanszírozni a takarmányozás hatalmas költségeit. Egyik tsz-ben a kocaállományt kezdték el kiárusítani, a másikban, miután nem tudják megvenni a takarmányt, a hízókon igyekeznek túladni. Tulajdonképpen a háztájiban, illetve a kisüzemi sertéstartóknál is hasonlóak a gondok. A pénzügyi tartalékok kimerülőben vannak, s nemigen bírnak ma már a megyei kistermelők a magas malacárakkal és a folyamatosan emelkedő, de minőségben sokszor romló, táp- és abrak- takarmány-költségekkel. Most, egy kisebb méretekben árutermelésre berendezkedő sertéstartónak 35—40 ezer forintot kell malacvásárlásra fordítani, s még ezen felül kell megelőlegeznie a több tízezer forint árú takarmányt — foglalta össze véleményét a nyíregyházi szakember. Csendélet a szatmárcsekei főutcán BALOGH GÉZA FELVÉTELE Helyi honatyák Kováts Dénes zt kell mondanunk, a kezdeti útkeresések, gyermekbetegségek korszaka lezárult már a települési önkormányzatok életében, túl kellett (volna) jutniuk a tanulóévek időszakán. Bizonyos jelek, tények viszont azt mutatják, nem mindenütt van ez így. Egyes helyeken a polgár- mester és a testület viszonya romlott meg látványosan, másutt a képviselőcsoportok (pártok) közötti pengeváltások jelentik a nyugalmat borzoló eseményeket. S nem egy esetben a település lakói isszák meg — közvetve vagy közvetlenül — mindennek a levét. Az egyik községben több- ütközetes csatát vívott a polgármester a képviselőkkel, az újabb választás ismét az ő sikerét hozta. Egy másik faluban szintéi. az első számú vezető és a testület közötti nézetekére■ I sek vezettek választásig, \ nem minden helybeli van at ról meggyőződve: az ő érdé- í kük volt az elsődleges. De a ! pártcsatározásoktól, szemé- I lyeskedő megnyilatkozásoktól sem mentes — több helyen tapasztalható a példa — testületi ütések sem járulnak hozzá a falu vagy város előrelépéséhez, az ott élő!: közérzetének javításához. Hiszen amíg a szócsatáK, vádaskodások zajlanak, háttérbe szorulnak azok a problémák, melyek gyors megoldást kívánnának. Tudom, hisz emberek vagyunk mindannyian, a magunk gyengeségeivel nem könnyű mindig túllépni a sérelmeken. De a polgármestert és a képviselőket azért választották meg bizalommal az állampolgárok, hogy Mégis — a jelek szerint — keserű lehet szájíze, mert szinte bojkottálták az üléseket a helyi honatyák. Az ellentétek miatt csupán arról feledkeztek el: ők azért vannak. hogy falujuk lakóinak érdekeit képviseljék, döntsenek halasztást nem tűrő ügyekben is. Határozatképtelen ülésen (a hiányzók miatt) ugyan hogy lehet? településük érdekeit, és ne a párt- vagy magánérdekeket tartsák szem előtt. Még akkor is, ha tudatában vannak a ténynek, őket nem lehet csak úgy lecserélni, mint a sakkfigurákat. Arra viszont j gondolniuk kell: négy év j alatt nemcsak sok ered- 1 ményt lehet elérni, de sok \ kárt is okozni. Május 2-ár- Nyíregyházán (Kodály Zoltán korábbi ven- dégvezénylese évfordulóján) nagyszabású zenei produkciót hallgathatnak az érdeklődők. Fehérgyarmatról a Seres Gezáné és a Szárazné Szabó Marianna vezette ,,dalosok’ szerepelnek több Kodály-müvel. MOLNÁR KÁROLY FELVETELE Kommentár A szomszéd termése Réti János ebrecenben máso- '/) dik félidejébe fordúlt a tavaszi fesztivál, a budapesti, már hagyománnyá nevesedett kulturális rendezvénysorozat kistestvére, kelet-magyarországi lenyomata. A. MÁV ötven százalékos kedvezményt is adott a programokra utazóknak, és több mint ezer közreműködő készült arra, hogy látva láttassa önmagát a művészet valamely ágában fogant teljesítményével. Ellenben Szabolcs-Szat- már-Bereg megyéből nem találunk fellépőt a programfüzetekben, kiállítót a katalógusokban, és ahogy hírlik, utazási irodáink sem vesznek részt az idegenforgalom hó végi találkozóján. Ugyanakkor készül az együttműködés nagyszabású stratégiája a geopolitikai szempontból számba vehető országokkal egy határokon átnyúló üzleti-gazdasági poli- gámia reményében. Ahhoz mélyebbre kellene I ásni okok és okozatok ősz- j szefüggéseiben, hogy el- : dönthető legyen: ők nem , hívtak bennünket, vagy mi I nem ajánlottuk magunkat, de a jelenség önmagáért beszél, ám nem tudni róla, hogy európai, kelet-közép- európai, csak magyar vagy általánosan emberi. Az, hogy a rosszat készséggel megosztjuk, a jót viszont \ szeretjük kisajátítani, ma- 1 gunknak birtokolni mindenek j felett. Ennél fogva előbb ke- \ résünk partnereket, akár a tengerentúl is, mint azok között, akikkel összeér a ke- 1 rítésünk. Pedig ha több bi zalommal viseltetnénk a I szomszéd termése iránt, nyitottabb szívvel, barátság- I gat invitálnánk egymást, \ ajánlanánk magunkat valami j nagy közös gyékényre, ak- \ kor talán több hívet szerez- j nénk ügyes-bajos dolgaink- I hoz a határokon innen és túl i egyaránt. Mi, akiket ugyanaz a nap perzsel, ugyanaz a szél fúj, és ugyanaz az eső áztat itt. az ország keleti te- j lén.
