Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11 / 87. szám
1992. ápriCis 11. ÍA ‘Ketet-LKÍagyarország hé tv égi meíCéhjíete 7 Veszélyforrások Baraksó Erzsébet A mindennapi megélhetés gondjai közepette sokfelöl fenyegetheti veszély társadalmunkat, ezek közül e sorok szerzője szerint kettő látszik a legkomolyabbnak: az egyik az, ha a politika az utcára kerül, a másik a teljes politikai közömbösség. Visszapillantva az elmúlt két évre, és előretekintve a következő kettőre, a legnagyobb eredmények között könyvelhetjük el, hogy hazánkban béke van, a nemzet megőrizte nyugalmát, ami felbecsülhetetlen érték számunkra, ha távolabb nézünk az ország határainál. Keleten gazdasági romhalmaz, délkeleten kisebbségellenes uszítás, délen polgárháború. Bár nálunk is volt kiélezett veszélyhelyzet, például a taxisblokad idején, amikor úgy tűnt, a politika kalandorai barikádokra vezérelhetik ki a tömeget, ezt a tragédiát sikerült elkerülni, s ha vegyültek is amatőr eszközök a demonstráció békés levezénylésébe, komolyabb baj nem történt. Veszélyes szituációk esetleges megteremtődésé- re készen kell állniuk a politikai vezetőknek és a nemzet fiainak egyaránt, mert nem engedhetjük meg, hogy egymással szemben álló felek vitája az utcán dőljön el. Nem múlt még el a fejünk felől annak a réme, hogy különböző okok miatt robbanhat a társadalom közhangulata: nem vagyunk még képesek kellően feldolgozni azokat a nehezen emészthető intézkedéseket, melyektől életünk minősége akár naponta tovább romolhat. Két választás között félidőben körülnézve, munka- nélküli tömegeket, kukában kotorászó, még eléggé jól öltözött öregeket látunk, a középosztály egyes csoportjai, a pályakezdő fiatalok, a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok helyzete gyakran kilátástalan. Valakinek meg kell szenvednie szabadsagunkat és függetlenségünket, sajnos, ilyen nagy az ára. További veszélyforrásnak tekinthetjük azt a teljes politikai közömbösséget, amely a közéletben egyre inkább tapasztalható, es ami egy szóval szimbolikusan úgy fejezhető ki: Kisbér. Fogalommá vált ez a település azáltal, hogy az emberek legyintettek, ugyan minek mennének választani, úgysem történik semmi. Nem igaz. Nem szabad legyinte- ni, mert a változásokat csak mi magunk hozhatjuk létre. Ha nélkülünk, a fejünk felett, vagy rajtunk kívül hozzák meg a döntéseket, akkor ugyanott vagyunk, ahol az elmúlt negyven esztendőben. Ezért hárul most rendkívül nagy felelősség a közéleti személyiségekre, a nyilvánosság ele kilepő politikusokra, hogyan tudják az önérdeken felül egy nagyobb közösség érdekeit képviselni, miként kívánják a nemzetet megszólítani. Hadd ossza meg a tudósító egy ezzel kapcsolatos élményét az olvasóval: az egyik párt országos vezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy talán még annál is nagyobb feladatnak tartják az elkövetkezendő választásokra a polgárokat mozgósítani, mint saját pártjukat népszerűsíteni. Amint fogalmazott: nem érezheti magát senki sem biztonságban egy pozícióban, ha a választópolgárok részéről csak egy igen szűk csoport bizalmát élvezi. Négyévente egy nap igenis muszáj politizálni, és el kell menni az urnákhoz, mert nem engedheti meg magának ez a nép, hogy 7-8 százalékos választói szavazatokkal be lehessen kerülni fontos posztokra, aminek nyomán egy esetleges új diktatúra veszélye megteremtődhet. Mentalitás S okáig hordozzuk még magunkban, cipeljük magunkkal örökségeinket, az elmúlt évtizedek eredményét. Nem tudunk még jó ideig megszabadulni beidegződéseinktől, mentalitásunkban túlságosan nagy helyet foglal el a minden mindegy szemlélet, a természetellenes dolgok természetes elfogadása. Koszos a város, rendezetlenek a lakóterületi parkok, büntetlenül kivágják a fákat, a gyermekek a szemétkupac tetején nőnek fel, észre sem veszik, hogy másképpen is lehetne, a telefonkészülékek kibelezve, a boltban nem köszönnek vissza, még meg sem kérdezheted, mi az, amit keresnél, már nyeglén a képedbe vágják: nincs, a hivatalokban átnéznek a fejed fölött, megjárkál- tatnak, fölösleges papírokat töltetnek ki veled, arról nagyon sokszor szó sincs, hogy emberszámba vennének, Téged, az európai embert. Ezt szoktuk meg, így volt természetes. Ehhez képest felüdülést nyújt, ha mentalitásunkban olyan vonások is felfedezhetők, amelyek nem nagyon ismerősek még a számunkra, amelyeket elölről kezdve most kellene megtanulnunk, s amelyek egy összeurópai értelemmel felfogva természetesen kellene, hogy hassanak. Sajnos, ma meg nem természetes, amit egy nyíregyházi üzlet vezetőjétől a napokban láthattunk: a főnök úr kiállt az utcára a bejárat elé, és nem tolakodva, de nagyon udvariasan invitálta a járókelőket, szíveskedjenek a frissen megnyitott bolt árukészletét megtekinti, a vásárlás természetesen nem kötelező, csak hadd legyen információjuk, itt mi kapható. Talán mondanunk sem kell, a szíves betessékelést a legtöbben idegenkedve fogadták — csodálkozva nézve egymásra, hogy most mi is történik —, kivéve az idősebbeket, akik még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor tisztázott volt, ki kiért van. Hasonlóképpen szokatlan még az is, hogy például telefonos taxirendeléskor a taxis cég ügyeletese így válaszoljon az utasnak: mi köszönjük, hogy cégünket választotta, legyen szerencsénk máskor is. Apró jelei ezek annak, hogy vannak már változások, és két év elteltével mi mást is kívánhatnánk magunknak, mint amit a taxis mondott: legyen szerencsénk. Nyíregyháza közbiztonságáról HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt évben Nyíregyháza város közigazgatási területén 6340 bűncselekmény történt, a városi kapitányság illetékességébe tartozó körzetben — a megyeszékhellyel együtt — 11-402. A számokból rögtön kiderül, rengeteg dolga volt a rend őreinek, közel 30 százalékkal több bűncselekmény vált ismertté, mint 1990ben. A közelmúltban Nyíregyháza képviselői bizottsági és testületi ülésen vitatták meg a közbiztonság helyzetét, a tennivalókat. Dr. Illés Kálmán rendőrkapitány, dr. Gábor Pál, az önkormányzat jogi, ügyrendi és közbiztonsági bizottságának vezetője, és Bartha László képviselő, tanácsnok voltak beszélgetőpartnereim a helyzetelemzésben. > Melyek voltak a leggyakoribb bűncselekmények? — Meghatározó volt a személyi tulajdont károsítok száma — mondta a rendőrkapitány — 4105 ilyen cselekményt regisztráltunk. De sok gépkocsit és víkendházat is feltörtek. Amit eredményként könyvelhetünk el, hogy az elmúlt évben kevesebb rablás történt, s bár az esetek 99 százalékában ismeretlen tettes ellen indítottuk a nyomozást, az elkövetők 78 százalékát sikerült felderíteni, ez a mutató országosan is egyedülálló. Sajnos több, az egész országban visszhangot kiváltó esemény történt, például az Árok utcai fegyveresen elkövetett benzinkútrablási kísérlet, a fegyveres postarablás, a gólyabáli és a taxis gyilkosság. — Nekünk, képviselőknek is fel kell vállalni a helyzet javítását — vetette közbe Bartha László —, hiszen egy helyi közvélemény-kutatás egyértelműen bebizonyította: a válaszolók 99 százaléka a köz- biztonság javítását tartja elsődleges feladatnak. Kötelességünk tehát, hogy mindent megtegyünk mi is a cél elérése érdekében. — Óriási felelősséggel tartozunk a városért, ezen a téren is meg kell felelnünk az elvárásoknak — fejtette ki Gábor Pál. — Addig nem lesz itt nyugalom, amíg leüthetnek az utcán embereket. Sajnos időnként falba ütközünk, ha tenni akarunk valamit. Mi úgy segíthetünk a városi kapitányságnak, ha technikai eszközökkel támogatjuk, mert a pénz elveszhet a nagy kalapban. >• Mit tett a rendőrség a közrend és közbiztonság javítása érdekében? — Belső átszervezést hajtottunk végre, ennek eredményeként több egyenruhás rendőr teljesít szolgálatot a közterületeken, a 2-3 helyett 5-6 járőrpár cirkál most a városban, melyet körzetekre osztottunk fel. A napi munka mellett számos akciót és figyelőszolgálatot is szerveztünk. Rendszeres a kapcsolatunk a polgárőrszervezetekkel, legtöbbjük munkája elismerésre méltó, jelentősen hozzájárulnak a bűncselekmények megakadályozásához. — Talán szerencsés lenne, jegyezte meg Gábor Pál, ha Miskolchoz hasonlóan, mi is kifejeznénk azt a szándékunkat: nyilvánítsák a megyeszékhely rendőrkapitányságát főkapitánysággá. Megnyugtató érzés addig is, hogy a főkapitány úr, dr. Hajzer László megígérte, hogy kiemelten kezeli a létszámfejlesztés terén is a nyíregyházi kapitányságot. Az elkövetett bűncselekmények aránya is azt mutatja, erre szükség van. »- Milyen gondok, problémák gátolják a hatékonyabb rendőri munkát? — Sajnos nagyon sok állampolgár a legelemibb elővigyázatosságot sem tanúsítja vagyona, értékei védelmében, példa erre a sok bezáratlan lépcsőház, a hétvégi házakban és a gépkocsikban hagyott értékek sokasága. Számos esetben irritálja a közvéleményt a mozgóbüfék, italmérő helyiségek számának növekedése. Emellett le kell szögeznem, Nyíregyháza és környékének közbiztonsága csak akkor javulhat a kívánatos mértékben, ha jóval több aktív, egyenruhás pendőr teljesít majd szolgálatot a közterületeken, ehhez jelentős létszámnövelésre van szükség — jelentette ki Illés Kálmán. — Közös munkával alkotjuk meg a bűnmegelőzési koncepciót — mondta Bartha László —, ezzel is szeretnénk hozzájárulni a közbiztonság megszilárdításához. Ehhez segítséget is adunk, biztosítva némileg a hátteret, elsősorban technikai eszközökkel. Támogatjuk a polgári őrségeket is, hiszen szükség van a tevékenységükre. Én, mint képviselő, azt szeretném, hogy éjjel is nyugodtan mehessünk az utcán, hogy gyerekeinket félelem nélkül engedhessük közlekedni a városban kísérő nélkül. Örömmel tapasztaljuk, hogy ennek érdekében — s lehetőségeihez mérten — a városi rendőrkapitány minden tőle telhetőt megtesz. — Nem ülünk ölbe tett kézzel, gyorssegélyként, melyet hat képviselő ajánlott fel, 600 ezer forintért vásároltunk technikai eszközöket. Jó lenne, ha a Közbiztonság Alapítvány révén mások is hasonlóképpen cselekednének, vállalatok, intézmények, magán- személyek. Emellett az önkormányzat a Köztér Vállalat Bokréta úti épületét rendőrtiszthelyettesek képzésére a rendőrség rendelkezésére bocsátja, így a gyakorlóőrs ittléte sokat jelenthet majd a köz- biztonság megszilárdításában — tette hozzá Gábor Pál. — A cél elérése érdekében tovább növeljük a figyelőszolgálatok és akciók számát — ígérte Illés Kálmán —, miként a járőrök és körzeti megbízottak éjjeli szolgálatának aktivitását is. Intézkedéseink hatékonyságát, s a szükséges mértékben a keménységét fokozni fogjuk. Azon munkálkodunk, hogy minél jobban megfeleljünk a város polgárai elvárásainak. Ez nem lesz könnyű feladat, de reméljük, összefogással a várt eredmény nem marad el. Mert jó lenne már nyugodtan, félelem nélkül járni, s nem arra gondolni, vajon mikor támadnak meg, mikor veszik el értékeinket. Persze az sem ártana, ha a rendőrök, ügyészek és bírók szigorúan, s megfelelő összhangban tevékenykednének mindannyiunk biztonságának érdekében.
