Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
4 Kelet-Magyarország MEGYEN INNEN, MEGYEN TÚL 1992. március 9., hétfő „Visszafogod az ellenzék ' A Fidesz már a választásokra készül Húszezres tüntetés EgésiséiBgyieh tiltakozása Nemzetközi biztonsági kérésekről tárgyaltak A Visegrádi Hármak tanácskozása Budapest (MTI) — „A mai napon a tagságunkkal folytatott párbeszéd eredményeképpen nyújtott kezet egymásnak 20 ezer egészségügyi dolgozó. Jogos követeléseinknek kívánunk n/omatékot adni ezzel az országos tüntetéssel, melyhez hasonló Magyarországon még nem volt az egészségügyben.’' Mindezt Gulyás Judit hangoztatta szombaton délelőtt 11 órakor a Nádor utcában, az egészségügyi dolgozók budapesti demonstrációjának kezdetén. Az EDDSZ elnökasszonya hangsúlyozta: akik eljöttek, törvényben biztosított jogukkal élve tüntettek. Az ország minden részéből gépkocsikkal, autóbuszokkal, számos különbusszal, valamint két különvonattal érkeztek a tüntetők. Az EDDSZ február 28-i felhívásához csatlakozva nem csak az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének tagjai, de más szakszervezetek és szervezeten kívüliek is eljöttek a fővárosba, hogy ily módon adjanak nyomatékot bérköveteléseiknek. Az elnökasszony nyitóbeszédét követően a tömeghez beszédet intézett az orvosok, a diplomások és a szakdolgozók képviselője; köszöntötte az egybegyűlteket a mentődolgozók önálló szakszervezetének és a gazdasági, műszaki, ügyviteli dolgozók küldötte. A nagygyűlés után a menet a Népjóléti Minisztérium épülete felé indult. A követeléseket Surján László népjóléti miniszter vette át, aki magá is szólt az egészségügyi tüntetés részt- vevőihéz. Rövid beszédében kijelentette: a tárgyalások folytatódni fognak, ám ha most azonnal konkrét választ tudnának adni a követelésekre, akkor nem lett volna szükség erre a demonstrációra. Ezért most csak arra tud ígértetet tenni — mondta —, hogy a tárgyalások hétfőn folytatódnak. Budapest (MTI) — A visegrádi csúcstalálkozón 1991. február 15-én kezdeményezett együttműködési folyamat részeként, annak szerves elemeként a Magyar Köztársaság, a Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság honvédelmi miniszterei 1992. március 6-án Budapesten megbeszélést folytattak. A találkozón az alábbi közös közlemény kiadásában egyeztek meg. Az 1991. október 6-ai krakkói nyilatkozatban foglaltakkal összhangban kölcsönösen tájékoztatták egymást hadseregük helyzetéről, áttekintették a katonai kapcsolataik és együttműködésük néhány területét, megvitatták a nemzetközi biztonság kérdéseit. Egyetértettek abban, hogy a három ország közötti kapcsolat fejlesztésével elősegítik térségünk stabilitásának és az európai biztonság erősítését a Párizsi Chartában foglalt elvek és közös értékek alapján. Megerősítve korábbi álláspontjukat kijelentették, hogy együttműködésük nem irányul egyetlen ország ellen sem, nem céljuk zárt csoportosulás létrehozása, találkozóikon a párbeszéd és az egyeztetés rendszeressé té • telére törekszenek. Geostratégiai helyzetük hasonlósága, a rendszerváltozásban és a demokratikus intézmények megteremtésében elért eredményeik, hadseregeik hasonló problémái, nehézségei, a biztonsági igényeket kielégítő működőképes hadsereg kiépítésében alapot adnak az együttműködéshez. Nagy kalló — Nyíregyháza (KM — Baraksó Erzsébet) — Fodor Gábor országgyűlési képviselő, a parlament emberi jogi és kisebbségi bizottságának elnöke, a Fidesz országos választmányának tagja március 5-én Nagykál- lóban tartott előadást, azután adott interjút lapunk munkatársának. O ön üdvözölte az Alkotmánybíróság döntését a Zé- tényi—Takács törvény ügyében, amelynek elfogadása ön szerint ártott volna hazánk nemzetközi megítélésének. Ugyanakkor az emberek igazságérzete berzenkedik, sokan nem értik, miért engedik futni azokat, akik megvalósították a gyilkosság, vagy a hazaárulás bűncselekményét? — Azért örülök ennek a döntésnek, mert ez azt jelenti, hogy a jogállamiság eszméje, a jog, az alkotmány a legfontosabb ebben az országban, és azt a politikai többség akarata sem törheti át. Történelmi jelentőségűnek tartom a döntést Magyarország és az egész régió számára, mert mindenütt ezzel a visszaható hatályú jogalkotással és az igazságszolgáltatással küszködnek. — Az tény, hogy létezik berzenkedés, sokan mondják azt; itt igazságtalanság történik, de ezzel kapcsolatban tudomásul kell vennünk; a jog nem alkalmas eszköz arra, hogy megpróbáljunk ilyen módon igazságot tenni, mert nem lehet ma már ezeket a bűnöket pontosan felderíteni, illetve ha fel is tudnánk deríteni, a büntetés gyakorlása érdekében meg kellene sértenünk általános jogelveket. Szerintem arra van szükség, hogy a történelem, a történészek segítségével kutatások induljanak el, és világosan szembe tudjunk nézni azzal, milyen volt a múltunk, kinek milyen szerepe volt benne, milyen szerepe volt az egyénnek és milyen volt a pártállamnak . . . O Bocsásson meg, de mégiscsak fontosabb az ember, mint a jog, nem? — Ne értse félre, én nem az emberek ellen beszélek. Amikor a jogot védem, a jogállamiságot, azzal embereket védek, az emberek életét, a méltóságát és a szabadságát védem. Látszólagosan könnyű azt mondani, hogy igazságot kellene tennünk a bűnösökkel, de biztos vagyok benne, ez a törvénytervezet nem alkalmas az igazságtételre. O Vajon ön ebben a kérdésben mennyire érintett személyében, vagy a családban? — A családban, a rokonságban többen vannak, akik börtönbüntetést szenvedtek el a Rákosi-rendszerben és ’56 után is, tehát közvetlenül is érintettek vagyunk, de hozzá kell tennem, senki nem kívánja a számonkérést ... O Ha a Fidesz kezében volna a döntés, hogyan szolgáltatnának igazságot? — Ügy gondolom: az áldozatok nézőpontjából kell vizsgálni ezeket a kérdéseket, és én minden esetben azt javasolnám: elsősorban arra törekedjünk, hogy akiket sérelem ért az elmúlt év- tizetíekben, akiket meghurcoltak, megaláztak, őket kárpótoljuk, őket segítsük. Az úgynevezett bűnösök elleni hajsza nem vezet eredményre. mert nem fogjuk tudni a bűnösöket megtalálni, viszont ártatlanokat meghurcolhatunk. Én vallom azt a több évszázados jogi elvet, hogy inkább engedjek futni egv bűnöst, mint egy ártatlan embert megbüntessek. O ön most távozik a nemzetbiztonsági bizottságból, amelynek eddig tagja volt. Mi indokolja a változást? — Az egyik ok az, hogy a helyemre lépő Wachsler Tarmás képviselő foglalkozik a honvédelmi ügyekkel a Fide- szen belül, és a nemzetbiztonságban több olyan ügy van, ami kapcsolódik a honvédelem ügyéhez. A másik ok, hogy most vagyunk a választási időszak félidejében és azt hiszem, a Fidesz több más feladattal szeretne megbízni. O Hogyan fér meg ön szerint a Fideszben az a kettősség, hogy egyrészt nem akarják a politikát az utcára vinni, (taxisblokád), másrészt feltüzelhetik a tömeget a kormány elleni újabb heves kirohanásokkal? — Én azt hiszem, nincs szó kettősségről, a Fidesz mindig is nagyon civilizált, szerény és visszafogott ellenzéke volt ennek a kormánynak. Nehezen tudom elképzelni, hogy feltüzelt embereket az utcára vigyünk, tömegakciókat kezdjünk. Aki ilyet tesz Magyarországon, az kalandor, mert nincs garancia arra, hogy vissza is tudják vezetni az embereket az utcáról — és ahhoz kell igazából energia, tehetség, képesség. A magyar ellenzék nem él ezekkel az eszközökkel, mert olcsó dolog volna azt mondani: „Emelik az árakat?” „Kevés a nyugdíj?” — gyerünk az utcára. O Nagykállóban On kijelentette: esélyes a Fidesz a következő választáskor a győzelemre. Nem korai erről beszélni? — Nem, nem korai, hiszen félidőben vagyunk, esélyekről lehet beszélni, és valóban, a Fidesznek nagyon jó esélyei vannak, hogy jól, akár a legjobban szerepeljen a következő választásokon, hiszen a közvéleménykutatá- sokban mindenütt az első helyen áll 30 százalék felett, a legszimpatikusabbnak tartott párt. de önhittség és nagyképűség lenne azt hinni. hogy meg is nyerjük a választásokat, mert addig még nagyon sokat kell dolgoznunk. A politikai harc nem a kamara feladata Mezey Károly lemondott a megyei elnökségről A Kelet-Magyarorszag március 6-i számában két cikk is megjelent az egészségügyi dolgozók másnapi tüntetésével kapcsolatban. Az egyik dr. Losonczy Jánossal a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezete titkárával készült interjú, a másik pedig a MOK megyei szervezete elnökségének és az EDOSZ megyei vezetősége közös közleménye. Mindkettő a demonstrációt helyeslő nyilatkozat. Mindenekelőtt, mint a MOK megyei szervezetének elnöke tiltakozom az ellen, hogy e nyilatkozatok szervezetünk nevében kerültek közlésre, mivel sem a kamara elnöksége, sem választmánya nem hozott olyan döntést, hogy részt vesz az akcióban. Az orvosi kamara szakmai önkormányzat, ami 1988-ban alakult meg (újra), amikor a diktatúra kezdett kimúlni. A kommunista rendszer nem tűrt meg semmilyen autonómiát, sem helyi, sem szakmai önkormányzatot A rendszerváltás kapcsán két fő célt tűztünk magunk elé: 1. VALÓSULJON MEG A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI FINANSZÍROZÁSI RENDSZER az egészségügyben, mert csak ez biztosíthatja az orvosok teljesítmény szerinti bérezését, egyben munkájuk minőségének ellenőrzésével a betegellátás megfelelő színvonalát, és ez teszi lehetővé az orvostársadalom szabadságát minden hatalommal szemben. Ez minden demokratikus országban így működik. A magunk mögött hagyott rezsim azáltal hajtotta igájába az orvosréteget, hogy bérét a segédmunkásokéval azonos szinten állapította meg, ezzel mintegy szükség- szerűvé tette a hálapénzrendszer kialakulását, amit viszont állandóan felhasznált az orvosok sakkbantartására. Ez az értelme annak, hogy az orvostársadalom legfőbb érdeke az, hogy önálló, a költségvetéstől független betegbiztosító intézet az állampolgárok által befizetett társadalombiztosítási járulékból, valamint az állami vagyonból tulajdonába kerülő vagyon hozadékából finanszírozza az egészségügyet és ezen belül fizesse az orvosokat és általában az egészségügyi dolgozókat. 2. LEGYEN ORVOSI KAMARAI TÖRVÉNY, ami lehetővé teszi, hogy az orvosok szakmai önkormányzata maradéktalanul kiteljesedjék. Ennek lényege az, hogy az orvostársadalom az ökörtől évszázadokra öröklődő és a mai kor igényeihez is alkalmazkodó etikai szabályok között gyakorolja hivatását, ebből is eredően a lehető legmagasabb szakmai színvonalon, és valósítsa meg ennek önellenőrzését. Kizárólag a tiszta orvosi etika és magas szakmai színvonal azok a mércék, amik alapján az orvosoknak el kell íog- lalniok méltó helyüket a társadalomban, beleértve az anyagi elismerést is. Az orvosi kamara tehát mindenekelőtt azzal képviseli tagjai érdekeit, akkor biztosítja az orvosréteg felemelkedését jelenlegi szomorú erkölcsi és anyagi állapotából, ha elősegíti az orvosi kamarai törvény keretei között tagjainak magas szintű etikai magatartását és szakmai felkészültségét és mindezek folyamatos ellenőrzését végzi. A bérharcok, netán a politikai harcok nem tartoznak az orvosi kamara feladatai közé, előbbi a szakszervezeteké, utóbbi a pártoké. Milyen követeléshez csatlakoztak kollégáim az orvosi kamara nevének felhasználásával? Elhangoztak 300, 100, végül 50 százalékos béremelési követelések. A szakszervezettel közös állásfoglalás azt is tartalmazza, hogy tiltakoznak a munkakörönkénti eltérő arányú béremelés, illetve többlépcsős bérrendezési elképzelések ellen. Csak megjegyzem, hogy ugyanennek a szakszervezetnek ugyanezen vezetése egyáltalán nem vitte ki az embereket akkor, amikor még az előző rendszerben négylépcsős béremelés indult, s aminek ígéreteit részben az új kormánynak kellett teljesítenie. Tévedés ne essék, teljesen egyetértek abban, hogy gyalázatosán alacsonyak az egészségügyi fizetések és különösen az olyan egészségügyi dolgozó rétegek élnek nagyon nehezen, akik nem kapnak hálapénzt. A KÖVETELÉS TEHÁT JOGOS, DE IRREÁLIS. Nem veszi figyelembe, hogy a finanszírozás már nem a költségvetés, hanem a Társadalombiztosítási Alap feladata, s köztudott, hogy a járulék- befizetések 55 Mrd Ft-tal maradnak el a törvény által előírttól, behajtásuk — egyelőre — reménytelen. Teljesíthetetlen követelésekkel tüntetésre, sztrájkra buzdítani olyan politikai erőknek áll érdekében, akik a társadalombiztosítási reform kellős közepén a gyökeres változások sikerét akarják lassítani, hogy ezzel növeljék saját választási esélyeiket 1994-ben. AMI AZ EGÉSZSÉGÜGY ÉPÜLETÉT ILLETI, ime a válasz: A mi rozoga épületünk 1950-ben kezdett „épülni”, amikor a négy magyar biztosító intézetet államosították, vagyonukat amit a járulékfizetők pénzéből teremtett, elvették, tartalékalapjukat az államkasszához csapták. A pártállam szabadon garázdálkodott az állampolgárok által befizetett járuléktömeggel, hol Sztalinvá- rosra, hol Bős-Nagymarosra, hol Nikaraguára, de még 1989rben is lakáskötvényre vont el a Társadalombiztosítási Alaptól. Miközben a befizetett járulékösszeg meglopott maradékából a költségvetés egy eszköz rendszerében és az egészségügyi fizetések vonatkozásában is Európától évtizedekre lemaradó egészségügyet finanszírozott, fennen hirdették, hogy az „ingyenes” egészségügy a szocializmus vívmánya! A tüntetésre éppen olyan időben került sor, amikor a társadalombiztosítási rendszer valóban érdemi reformja folyik, ami persze nem megy olyan gyorsan, mint 1950-ben egyetlen erőszakos rohammal a tönkretétele. Az egy-két hónapja meghozott fövényekkel — végleg leválasztottuk a Társadalombiztosítási Alapot a költségvetésről, azaz semmilyen hatalom nem nyúlhat többé a biztosításra vágyó emberek pénzéhez. — Szétválasztottuk a beteg- és nyugdíjbiztosítást, hogy aránytalanságok esetén egyik ne vonhasson el a másiktól. — Mindkettőnek saját önkormányzata van, amit most az Országgyűlés választott meg, de a következő helyhatósági választáson maguk a biztosítást létrehozó állampolgárok. — Ezután következeik a két biztosítási alap számára vagyon juttatása az állami tulajdonból, hogy annak hozadékából tartalékalapot képezhessen, ami lehetővé teszi a biztosító intézetek által nyújtott szolgáltatások értékállóságát. MINDEZEK MELLETT ORSZÁGGYŰLÉSI HATÁROZAT VAN ARRÓL, hogy az egészségügyi és szociális törvénnyel egyidőben meg kell hozni az orvosi kamarai törvényt is. Így hát nem értem az orvosi kamara nevében nyilatkozó kollégáimat, hogy nem akarnák emlékezni arra, mi az oka az egészségügy jelenlegi gyászos helyzetének, és nem akarják észrevenni, hogy éppen az történik, amit a kamara megalakulása óta legfőbb céljául tűzött ki, s ami alapfeltétele annak, hogy hosszú távon arra a helyre kerüljön az orvostársadalom mind erkölcsi, mind anyagi megbecsülésben, ami hivatásának tartalma alapján végre megilleti. A kamara jelenlegi elnöksége és köztem a kamara céljairól és feladatairól vallott alapvető nézetkülönbség miatt a MOK megyei szervezete elnöki posztjáról lemondok. Dr. Mezey Károly sebész főorvos, a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezete elnöke KAVASZAKI, JAPÁN: Félmeztelen óvodások hógolyóznak a japán város egyik óvodája udvarán. A nemrég kezdődött erős hóesés ellenére a gyerekek élvezik a szabadtéri játékot abban a különleges rendszerű óvodában, ahol a gyermekek egész évben félmeztelenül töltik napjaikat. MTI TELEFOTO
