Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-05 / 55. szám
1992. március 5., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 15 Jó lapot Iámmá! A „naményi sörgyár” történetéhez Kihívás lehetne Elnézést -kérek a zavarásért, dg a 14-j; pénteki Kelet-Magyarországban olvastam az elárvult villamosról. Szerintem < fel lehetne használni különböző Nyíregyháza környéki nevezetes részek utas-. szállításához. . A felújításával kapcsolatban meg csak annyit,’ hogy nem fontos 30—50’ éves szakemberekkel megcsináltatni, mert nekik csak egy újabb munka. De például most vég-. zős szakmunkástanulóknak egy jó kihívás, ezzel is gyakorolnának és több lenne az önbizalmuk. Én szívesen megcsinálnám, csakhát nem ezt tanulom. Űgyis mindig csak azt hallom, hogy a fiatalok így, meg úgy, lusták, meg, hogy csavarognak. Ha valaki valamit akar,, akkor úgy is megcsinálja,- csak arra van szüksé-- günk, hogy ösztönözzenek. Ez nálam is így van. Hát én csak ennyit szerettem volna írni, ez csak egy gondolat, ha tetszik, akkor jó, ha nem, akkor felejtsék el, hogy írtam és dobják ki a szemetesbe a levelem. Sebők Izabella egy 17 éves tanuló a sok közül m külsővel Nem jól látja... A „Beszélgetés Nagy Husz- szein Tiborral,"az-Agrárszövetség , főtitkárával” című cikkükhöz völna , 'néhány gondolatom: v. .' ' A nyilatkozatot .'tevő töb\ bek- között a következőt • is mondta: az emberek1, tapasztalataim szerint; belenyugodtak, "hogy elvették -tőlük, amit elvettek. Ezt cáfolom azzal, hogy ha' ez így lenne igaz, ákkör iriiért Adták be 822 ezer' kárpótlási igényt? Még azt, is merném állítani, hogy ha most lehetőség lenne még a , Jcárpót- lások beadására, ez .'pp Szam jóval megnövekedne! ’ Nem jól látja a dolgokat Nagv Husszein Tibor. Neki igazán tudnia kell, hogy a tsz-ek földterületei hogvan születtek. Nekem 13 holdam van a tsz-ben. Használják 1961-től, 65-től, 75-től, ahogyan a tsz-tag szüleim meghaltak. Én is örökös voltam .Csak azt nem akarják tud- •ni,. hogy mivel ■ feleségem és én tanítók voltunk szülőfalunkban, így ’ nem örökölhettünk. Ki is fizettek, ahogyan a mondás tártjá, „pityrével”. Nagyon sokári járták így, az- ország 'tsz-einek tulajdonában lévő földek magas százalékának voltak ilyen emberek a tulajdonosai, az állami gazdaságokról nem is beszélve. A tsz-ek használják földjeinket. Sohasem kaptunk semmit, hiszen „kifizettek” bennünket. A szinte ingyen kapott földek csak termettek valamit? Talán nem lehet e földeken jövedelmezően gazdálkodni? Hogyan jutottak a tsz-ek ilyen nehéz helyzetbe, gondolom, okai nem voltunk. Jó lenne, ha Nagy Husz- szeinék változtatnának véleményükön, az új helyzethez igyekezniük kellene alkalmazkodniuk. , Volt’ már .a* magyar mezőgazdaság néhányszor’ nehéz helyzetben és mindig úrrá' lett azokon. Gondolok itt csak az' úgynevezett bo- lettás . világra,1 amit nem. ártana ismerni a mai gazdasági szakembereknek is. Akkor is szántottak, vetettek a parasztok, mert ez volt az életük rendje. Gépek sem segítették munkájukat. A sok mezőgazdasági szakember egy része is vegye tudomásul a változást. Tudásukat adják az új életformák kialakításához. Biztos vagyok benne, aki dolgozik, vagy dolgozni akar, megtalálja boldogulását. Veress Sándor nyugdíjas általános iskolai tanár Dombrád A Kelet-Magyarország 1992. február 20-i számában egy cikk jelent meg „Mégsem kortyolgathatunk naményi sört" címmel. Mivel a cikkben foglaltak félreértésre adhatnak okot, a tisztánlátás céljából szeretném az abban foglaltakat néhány adattal pontosítani. Kimondottan örültünk annak a jó szándékú ajánlatnak, ' amit dr. ' Alföldi László közvetítésével tettek számunkra- a német tőke- befektetők. Nagyon jónak látnánk sörgyár létesítéséi Vásárosnaményban. Előnyös volna Vásárosnamény és a környék lakosságának, mert enyhítené a munkanélküliséget és kifejezetten jó befektetés a tőkével rendelkezőknek is, hiszen a piac ezen a területen majdnem korlátlan lehetőségekkel kecsegtet. Mégis áll áz ügy. Ennek a háttere nagyon egyszerű. A második egyeztető tárgyaláson, amely a Parlamentben zajlott le és részt vettek rajta az összes érdekelteken kívül a megye országgyűlési kéoviselői is. kiderült, hogy a létesítendő sörgyár tanulmánvtervét. ami 5 millió Ft-ba kerül, nekünk kell előre elkészíttetnünk. Tehát mi elkészíttetjük a tervet, kézhez is kapjuk, de ez még nem jelenti azt, hogy a tőkével rendelkezők meg is fogják építeni a sörgyárat, vagy konkrétabban, Vásárosnaményban fogják a sörgyárat megépíteni. Ezt világosan megmondták, hogy erre nincs semmilyen garancia. A terv természetesen a miénk és azt teszünk vele, amit akarunk. Mégsem mondhatunk le a sörgyárról. Mi a lehetőségeinkhez mérten Szűkös költségvetésünkből félretettünk munkahelyteremtésre, vagy ha úgy tetszik, a terv elkészíttetésére két és fél millió Ft-öt. Tekintve, hogy Olcsva község is érdekelt az ügyben, 500 000 Ft-ot tartalékolt erre a célra. Az országgyűlési képviselők szóbeli ígéretet tettek, hogy ameny- nyiben garanciát kapunk arra. hogy a terv elkészülte után a befektető meg is építi Vásárosnaményban a sörgyárat, a hiányzó kétmillióval kipótoljuk az ösz- szeget. Hegedűs Antal polgármester Szigornbb ellenőrzést Fele megmaradt Tavaly októberben felkerestem a szerkesztőséget levelemmel, amely meg is jelent a lapban, A választ meg is kaptam, amelyet megköszönök. Decemberben megjelent $gy másik cikk a Ke-. let-Mágyarországban. Gondoltam! magamban, hogy most már! végre 'ez év januárban fényszedéssel, számító- gépes eljárással jelenik meg a lap, de tévedtem. Elmúlt á január, elmúlt a február is, de még semmi eredmény nincs. Talán, ha szebb külsővel, élesebb képekkel, nagyobb formátummal jelelne meg a Kelet-Magyarország, remélném, hogy növekedne a példányszám is, amely Önöknek is több sikereket és. örömet szerezne a magasabb előfizetők száma. A remény megvan, bízunk benne, hogy hamarosan szebb külsővel jelenik meg a Kelet-Magyarország. Továb- ,bi sok sikereket és előfizetőiket kíván egy hűséges (előfizetőjük) olvasójuk. •< , . Kari János Vasárosnamény, II. k. ■ Munkácsy u. 103. *ÄS . 4803 ‘ (Nem 'kell már sokáig vár- Inia olvasónknak: megérkeztek la szükséges berendezések s március közepétől, az új itechnlka elsajátításával, fokozatosan, az egész újság fényszedéssel készül maj.d. *.Köszönjük érdeklődő sorait. A 'szerk.) A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁNAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELEKET RÖVIDÍTVE KÖZÖLJE. A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA AZ OLVASOK FÓRUMA, A KÖZÖLT LEVELEK TARTALMÁVAL A SZERKESZTŐSÉG NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Égbe szökő tejár cím alatt adta közre a Kelet-Magyarország február 5-i száma: az MDF-es Szűcs M. Sándor képviselő sajtótájékoztatón el merte mondani, hogy a mi megyénkben emelték a leghamarabb és a legmagasabb szinten a tej és tejtermékek árát. Végre, hogy már találkozunk az újságban ilyen hírrel is, és ami a legfeltűnőbb, hogy nem ócsárolja a más pártokban lévő képviselőket, hanem a tényeket közli. Sajnálatos az a tény, hogy az árak nagymérvű emelésével kapcsolatban a képviselő úr nem tesz javaslatot. Lehetséges, nincs tudomása arról, hogy az MDF nyíregyházi szervezetén belül megalakult a „monopolit” csoport, melynek feladata volna különböző ellenőrzési feladatokat elvégezni Sajnálatos, e csoport még nem kapott megbízást, hogy valamely vállalatnál ellenőrzést végezzen. Egyéni véleményem, azt nem tudom, hogy helyes-e vagy sem, de ha a meglévő monopolit csoport kapna egy megbízást ellenőrzés lefolytatására, az MDF olyan támadásnak tenné ki magát az ellenzéki, akarom mondani, ellenséges képviselők részéről, hogy annak csak a jó Isten a megmondhatója. A demokrácia létét, megvalósítását látnák veszélyeztetve. Mondandómat nem lázítás- nak szánom, de nem engedhetjük meg, hogy egyik-másik vállalat az árak emelésével azt tegye, amit akar. Amennyiben a város vagy megye önkormányzatának nincs olyan apparátusa, amellyel az ilyen típusú cégeknél ellenőrzést tartasson, úgy kérem, adjon lehetőséget, hogy nyugdíjas számviteli dolgozók, kik az ellenőrzésben jártasak, önszerveződés alapján díjtalanul végezhessünk ellenőrzést. Nem öntömjénezésként bátorkodom állítani és határozottan kijelenteni, hogy mi nyugdíjas revizorok, ha erre megbízást kapnánk, bármelyik vállalat szennyesét tisztává tudnánk tenni. Kókai Ferenc nyugdíjas . Tisztelt Főszerkesztő Ür! Ügy gondolom nagyon is időszerű kérdéssel foglalkozott a K.M. 1991. december 3-án az „Erdőt unokáinknak” c. írásában. Sajnos több tsz-vezető is van, aki nem veszi figyelembe, hogy az erdő léte társadalmi érdek. Az erdők pusztításának elszaporodása több-kevesebb mértékben, de összefüggésben van a közeledő földrendezés sei, vagy egyéni érdeket szolgáló jövedelemszerzéssel. Ilyen pusztulásra ítélték a2 illetékesek a Záhony—Győröcske között lévő kis akácerdőt is. Éppen akkor olvastam a lapban a fent említett írást és az erdőpusztítást haladéktalanul jelentettem az erdőfelügyelőségre. A gyors intézkedés következtében a fele erdő megmaradt. Valószínű, hogy a penyigei tsz-elnök,.-^ » KM-ben 1992. február 6-án‘„Vágják a fát hűvös halomba” c. írás szerint jobban megtalálta a kiskaput az erdő pusztításához, mégis lenne hozzá egy megjegyzésem. Igaz, hogy a fakitermelési tervük szerint a kiirtott erdőt 3 éven belül kötelesek újratelepíteni, mégis szebben festene a dolog, ha már az erdő kipusztitása előtt telepítettek volna helyette újat. Sőt még többet. Mert különben hogyan valósul meg az a kormányprogram, mely szerint SzabQlas- Szatmár-Bereg megyében a jelenlegi 80 ezer'hektár érrfo területe 10 év alatt 105 ezer hektárra fog növekedni? Tisztelettel: Bátyi Sándor Záhony, József A. u. 4. „Megszűntek a fájdalmaim...” Á táskát eldobta Sajnos ritka ma a segítőkész, becsületes ember, ezért érdemes szóvátenni: január 28-án a lezárt személyautónkból, míg a Virág utcai óvodában lévő gyermekünkért felmentünk, feleségem táskáját az összes iratokkal, kulcsokkal, pénzzel, személyes holmikkal ellopták; Sajnos, idáig nincs rendőrségi ügy, azonban a tolvaj csak a pénzt vitte el, a táskát eldobta. Másnap reggel a Toldi utcai lakások házkezelő- ségének dolgozói megtalálták a táskát és azonnal (az iratok alapján) értesítettek, megkímélve a zárcserék, iratok és személyes holmik pótlásáról. Emberséges és segítőkész magatartásukat ezúton tisztelettel köszönöm. Décsy' Zsolt Olvasva a „Kelet-Magyarország" január 31 -i számában az „Évkönyv a kőházról” című cikket, amely a megyei Jósa András Kórház dolgozóinak munkáját, munkahelyi légkörét mutatja be, úgy érzem — nem mulaszthatom el, hogy én is ne szóljak néhány szót az én tapasztalataimról. Ugyanis alig pár napja kerültem ki a megyei kórház Sóstói úti orthopédiai osztályáról, ahol körülbelül 3 héten át kezeltek és gyógyítottak, mint aki a jobb lábamra — immár másfél éve — súlyosan mozgáskorlátozottá váltam, s csakis bottal, kínkeservesen tudtam csak járni. Az orvosaim megállapítása szerint szükségessé vált protézis beoperálása, amitől én nagyon féltem. Látva a félelmemet, úgy döntöttek, hogy injekciós és gyógyszeres kezelést alkalmaznak .. . Nem tudok eléggé hálás lenni a, döntésükért, mert az osztályon töltött idő alatt a fájdalmaim megszűntek, s járásom, báb bottal, lényegesen megjavult, ma már idehaza a buszra is fel tudok szállni s szinte fájdalom- mentesen tudok járni! Lapunk* tftján ezúttal szeretnék köszönetét mondani kezelőorvosaim eredményes gyógyító munkájukért. Megnyugodva örömmel tapasztaltam meg, hogy nagy érték az orvosok szaktudása, s viszonyuk a náluk gyógyulást kereső betegek iránt. Köszönetét mondok a mindenkor kedves és szolgálatkész nővéreknek, a takarítógárdának és a konyha dolgozóinak. Tisztelő hívük: Varga Ferenc nyugdíjas Lakógyűlés Emberléptékű várost Egyetértek Veres István főépítésszel abban például, hogy „A lakótelepek a város- építészet teljes csődjét jelentik, a lakásalap-biztosításnak egészen biztosan tév- útjai”. Egyetértek, hogy a Jósaváros és az örökösföldi lakótelep, az állomástéri lakótelep — és a többiek —, mindezek, amelyek együttesen a város lakossága közel 50 százalékának nyújt jelenleg otthont, „a városépítészet teljes csődje.. Igaz, a háború utáni Európa (!) nem talált ettől jobb megoldást. A világégés városokat pusztított el, de az élet a pincékben kisarjadt. Ezek az emberek nem nyugszanak és gyorsan lakáshoz akarnak jutni. Városunkban is évente 1200—1800 lakás épült az 1960—1980-as években. És ma a lakótelepi „tévutakon” jár a város lakóinak jelentős hányada. Mi későn jutottunk ehhez a lehetőséghez is (sajnos). Hogy aztán milyen is legyen az új ház színe (?), hát én drukkolok a sokszínűségnek, ha azok barátságos, meleg hangulatot is keltenek majd. Dr. Fodor József NYVE titkára Egy többlakásos társasház lépcsőházában nagy a vitatkozás, már-már veszekedés. A vita tárgya a közös költség. A lakásban kb. fele részben nyugdíjasok laknak, azok közül is több az egyedül élő. A közös képviselő előzőleg már kifüggesztette az egyes lakásokra eső közös költséget, tehát már mindenki tudta, hogy az eddiginek a dupláját kell fizetni. A közös képviselő pontosan kidolgozott minden részösszeget és annak mikénti felosztását, amelyet igyekezett elmondani. A háborgás azonban olyan nagy, hogy azt .sokan nem figyelik, mások pedig nem hallják. A lakók (lakástulajdonosok) mindent kifogásolnak. Miért fizetünk többet a lift karbantartójának, a házmesternek? Főképpen miért olyan sok a vízdij? Szó ■szót követ és elhangzik egy mondat: aki nem bírja fizetni, az menjen a tanyára lakni. Kegyetlen mondat, aki mondta talán magára is gondolt. A keserűség mondatta vele. Harminc-negyven év tisztességes munka után kapott nyugdíj nem elég egy másfél szobás lakás fenntartására? Hatvan- hetven-nyolcvan évesen, betegen menjen ki a tanyára, ahol nemhogy fürdőszoba, de még jó ivóvíz sincs? öregen, betegen vágja a fát, hordja a szenet, a salakot? Ez már majdnem olyan, mint a valamikori elmaradott néger- vagy eszkimószokás, ahol az idős embert magára hagyták, meghalni.' Ezen a lakógyűlésen egymást bántották az emberek, pedig ők nem tehetnek arról, hogy olyan sóidat kell fizetni a karbantartásért, a takarításért és ki kell fizetni a vízszámlát akkor is, ha az nagyon magas összegű. Tudnak-e a kormány tagjai — számukra kis összegekkel, úgy tízezer forint alatt — számolni? Húsz-harminc-száz- forintos tételek jelentőségét érzik-e? Hány ilyen társasház, bérlakás van, ahol a nyugdíjasnak, vagy a kiskeresetű családnak semmi vagy alig maiad ennivalóra pénze, miután a lakás fenntartási költségét kifizette. „barna” Név és cím a ‘szerkesztőségben
