Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

1992. március 2.4., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 RT. a recepten Privatizáció az Alkaloidánál Galambos Béla Tiszavasvári (KM) — Kül­földi részvényesek bevoná­sával, vegyes tulajdonú tár­sasággá alakul még ebben a fél evben a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt., ha a vezetése által ké­szített átalakulási koncep­ciót, melyet március 11-én nyújtottak be, az ÁVÜ elfo­gadja. A tőkeemeléssel együtt végrehajtani szándékozott második privatizációs szakasz elképzeléseiről, és a gyár ezévi lehetőségeiről Dupcsák Lászlóval, az Alkaloida Rt. vezérigazgatójával beszélget­tünk. • Milyen sajátos előírásoknak kell megfelelnie az Alkaloida privatizációs tervének? — A tavaly ősszel 4860 mil­liós alaptőkével, közel 98 szá­zalékos állami tulajdonrésszel megalakított részvénytársa­ság, tekintettel arra, hogy a gyár kábítószerek és pszicho- tropanyagok gyártásával, for­galmazásával koncessziós tevékenységet folytat, csak úgy alakulhat át vegyes tulaj­donú gazdasági társasággá, ha az állam és az önkormány­zat továbbra is többségi tulaj­donban marad. 38% a külföldinek — így a 6 milliárdra emelke­dő alaptőkéből az ÁVÜ és az önkormányzat 50, a dolgozók 10, a Postabank 2 és az egyelőre még ismeretlen kül­A SZERZŐ FELVÉTELE földi résztulajdonos 38 száza­lékban részesedik majd. • A dolgozók milyen feltéte­lekkel juthatnak tulajdoni hányadhoz? — Áz állami tulajdonú rész­vények értékesítéséből szár­mazó bevétel 20 százaléka származtatható vissza gyá­runkhoz. Ennek a 600 millió forintnak a felét ingyenes részvényként kapják meg dol­gozóink, másik felét pedig kedvezményesen vehetik meg hat év alatt, a képződő osztalékukból. • Van-e egyáltalán külföldi ér­deklődő az Alkaloida rész­vényeire? — A világ minden tájáról, Angliától Amerikán át egé­szen Törökországig vannak érdeklődő cégek, köztük nagy nemzetkközi vállalatok is. A legtöbbjüket a gyomirtószer- gyártásunk, pontosabban ter­mékeik világforgalmazása vonzza, nemkülönben csábí­tóak lehetnek világpiacon monopol helyzetben lévő gyógyszer hatóanyagaink, mint a malária elleni készít­ményünk vagy a pszichotrop- anyagnak számító Sevenal. Vétójog az államnak — Mindenesetre megvan az esély rá, hogy június 30-ára, a zárt körű meghívásos tender lebonyolítása után, külföldi részvényese legyen az Alka­loidának. Az azután követke­ző két esztendő során, a kon­cessziós jog várható meg­szerzését követően tovább növekedne a külföldi tulajdon- hányad. Az állam végül is csak a 25 százalék plusz egy, vétójogot biztosító kisebbségi részvénypakettet tartaná meg. • Miként érintik az Alkaloidát azok a belföldön érvényesü­lő tendenciák, amelyek a társadalombiztosítás siral­mas helyzetéből és a gyógyszerfelhasználás visz- szaszorításának igényéből fakadóan a gyógyszer- forgalmazás csökkenésé­ben, a mezőgazdaság tulaj­donosi és szerkezeti átala­kítása következtében pedig a növényvédő szer felhasz­nálása visszaesésében je­lentkeznek? — A hazai helyzetet ellen­súlyozza, hogy a Glialka név­re hallgató gyomirtó szerünk, Polgármester nélkül Nyírtassi mozaik-----------------------­Nyírtass (KM — Kováts D.) — A településen — bár pol­gármester híján a képvise­lők látják el „váltott mű­szakban” a napi feladato­kat — nem tétlenkednek. Rendeletet alkottak az első lakáshoz jutók támogatására, e célra 800 ezer forintos pénzalapot különítettek el. Eddig hatan feleltek meg a követelményeknek, s kaptak lakásvásárlás-, illetve -építés céljára 100—100 ezer forint támogatást, melyet tíz év alatt fizetnek vissza — kamatmen­tesen. Mint sok más községben, itt is nagy gondot okoz a szociá­lis segély iránti kérelmek elbí­rálása, hiszen nemcsak a ké­relmezők száma jelentős, de a jogosultaké is. Sok fejtörést okoz azok kiválasztása, akik végül segélyhez juthatnak, hiszen nincs elegendő anyagi fedezetük a támogatásra. Nehezíti a helyzetet, hogy je­lentősen csökken a családok többségének átlagjövedelme, s a kistermelői tevékenység számos esetben ráfizetéses, és nem jövedelmező volt, rá­adásul emelkedik a munka- nélküliek száma. Nem vélet­len tehát, hogy a segélyek odaítélése jelentős feszültsé­get okoz a település lakói kö­zött. Problémák forrása a tejjegy téma is, hiszen szélesítették a jogosultak körét: aki rászorul, kaphat — mondja ki a rende­let. Aki tavaly is kapott, joggal várja el az idén is; az életszín­vonal csökkenése miatt vi­szont még több a rászoruló, aki számít rá. Ki kellett tehát dolgozni az elosztás módját, végül a képviselő-testület úgy döntött: kielégítenek minden beérkezett igényt, de mivel a jegyek száma nem nőtt, nem egy, hanem fél évre adják ki a tejjegyet. Ezzel a megoldás­sal talán sikerült valamelyest enyhíteni a feszültségeken. Kényszermegoldás született ugyan, de talán a legigazsá­gosabb. Nyírtasson is elfogadták az éves költségvetést, a legjelen­tősebb tétel egy 17 milliós be­ruházással épülő tornaterem kivitelezése, melyhez negy­ven százalékos céltámogatás­ban reménykednek. Ha ezt miután a szabadalmi oltalmak megszűntek, ez évtől szaba­don forgalmazható a világpiacon. Ezenkívül, mint mondottam, néhány gyógy­szerhatóanyagunknak, köztes termékünknek nincs igazán versenytársa. Ennek köszön­hetően terveink szerint a múlt évi 35 millió dolláros forgal­munkat úgy tudjuk ebben az évben megduplázni, hogy közben a nyereségünk várha­tóan a négyszeresére növek­szik. Amennyiben a külföldi belép a részvénytársaságba és megkapja a törvényes adókedvezményeket, megva­lósulhatnak a fiókban lévő fej­lesztési elképzeléseink. Mint­egy 15 millió dolláros beruhá­zással a cégünk árbevétele évi 12 millió dollárral növeked­ne. Létszámstop • A fejlesztés újabb munka­helyekkel is járna? — Nem. A hatékonyságot növelve, munkaerő átcsopor­tosítással kívánjuk megoldani a kérdést. A jelenlegi 2160 fős dolgozói létszám tartalmaz ugyanis bizonyos tartalékokat. Ezért most is létszámstop van nálunk érvényben. A termé­szetes utánpótlás sincs meg a gyárban, sőt belső átcsopor­tosítások zajlanak, hogy le­építésekre ne kerüljön sor. Annak érdekében, hogy hosz- szú távon meg tudjuk tartani a dolgozóinkat, a termelésfej­lesztésre akarunk nagyobb hangsúlyt fektetni, a jövede­lem felélése helyett. nem kapják meg, a saját erőt az úthálózat fejlesztésére for­dítják, hiszen ez is égető gondja a településnek. A ter­vek között szerepel a térségi gázprogramhoz való csatlako­zás, a hírek szerint a hónap végére elkészül a tanulmány- terv. Fontos feladatnak látszik a lakosság „megszondázá­sa”, hiszen nemcsak pártfo­gói, de ellenzői is vannak e beruházásnak — anyagi okok miatt. A település lakóit egyre in­kább foglalkoztatja a jövő hó­napban sorra kerülő polgár­mester-választás, több olyan vélemény is elhangzott: igazi közösségi emberre, a telepü­lésért dolgozni akaró, tősgyö­keres helybelire lenne szük­ség... Gazdálkodás vizeinkkel Tisztázódtak a feladatok Nyíregyháza (KM) — Beszélgetésre invitálta a napokban a Felső-Tisza- Vidéki Vízügyi Igazgató­ság 1. számú Nyíri Sza­kaszmérnöksége a térség polgármestereit, akik tájé­koztatót hallhattak a víz- gazdálkodás jelenlegi helyzetéről, az ágazatban történt változásokról, va­gyonátadási kérdésekről, valamint jogszabályokban történt módosulásokról. Az önkormányzatok kép­viselői vázolták problé­máikat, elképzeléseiket, s tisztázódtak a feladataik is. Tárca _ zerkesztőségi szo- C bám falán három be- keretezett fénykép lóg. Az aprócska gyügyei re­formátus templom, Számos- becs a hetvenes árvízkor, s talán a legkedvesebb... egy öreg, magányos nyárfa, vala­hol Lónya és Mátyus között, a távoli Be reg ben. Tornyai Jánosnak van egy rendkívüli festménye, ha jól emlékszem Bús magyar sors a címe. A nagy pusztaságban egy ló áll leszegett fejjel, nyár­végi vihar tombol körülötte. Égen-földön se ember, se madár, csak a súlyos, fekete fellegek, s az a konok, vihar­nak feszülő ló. Megrendítő a drámai exp- resszionizmusig eljutott festő művének szimbolikája. Valami hasonló érzések ka­varognak bennem akkor is, ha a lónyai fára esik a tekinte­tem. Képzeljünk el egy gö- csörtös famatuzsálemet, melynek törzsén egyetlen ág sincs már, csak egészen fent, már majdnam a felhők alatt zöldell egy kis korona. Mint egy itt felejtett, őrt álló katona... a háborúnak rég vége már, de ő áll dacosan a vártán, vigyázza a tájat, ne­hogy meglephessék a védel­mezettjeit. Eshet vagy fújhat, jöhet fagy, kánikula... ő el­szántan kémleli a határt. Még akkor is, hogy egyedül ma­radt, hogy elfogytak mellőle a társak. Ha azon a vidéken jártam, mindig megálltam mellette egy-két percre. Erőt meríte­ni... Eltűnődni múlton s jele­nen... A napokban kinyitom az új­ságunkat, s megakad a sze­mem egy képen. Egy torzót látok, egy öreg, lecsonkolt fát... csak jóval később jutott el a tudatomig, hogy az nem más, mint az öreg lónyai nyár. Hát már ezt sem kímélik a fairtókl? Feldúltan rontottam a fotóriporter szobájába... hogy aztán elnehezült lélekkel for­duljak ki onnan. Valami téli vihar roppantotta meg a vén nyárfát. Nem maradt belőle más, csak egy göcsörtös csonk... meg egy fénykép, a szobám falán. Megőrzőm. Balogh Géza Nézó'(pon^ Pénzért még a... Tapolcai Zoltán zeretem és irigylem x őket. Ahogy leszé- gett fejjel sem Istent, sem embert nem is­merve végigvágtatnak a kora délutáni zsúfolt belvá­roson, kirekesztve a min­dennapok felületes nyüzs­gését, ahogy gondolataik­ban, érzéseikben élve, a vi­lágot egy nagy lélegzettel egészében beszippantják, s egy lomos-udvaros lakás fénytelen szobája felé ve­szik az irányt, hogy a vá­szon előtt ecsetet fogva, az agyagba mélyesztve a fi­nom ujjaikat, a vésőt a kőre illesztve megpróbálják örök­kévalóvá tenni a lelkűkben született megvilágosodást. Művészek. Nem erre a földre teremtettek, de ha már itt vannak, megadatott nekik tehetségük által, hogy külön világot álmodjanak maguknak. Irigylem őket ezért a külön világért, ahova mindent hátrahagyva elvo­nulhatnak, szeretem őket, hisz eleven világítótornyok­ként mutatják, hogy a part létezik, s még nem eveztem túl messzire ki a tengeren. Nem értem! Hogy mond­ják? Miért általánosíthatok? Nem minden művész ilyen? Vannak, akik százezrekben mérik tehetségüket, azaz lelkűket? Jobban mondva kimérik? A koldus önkor­mányzat megrendelésére készített alkotás árát, mint a piacon a kofák, felverik? S amikor a hivatal más után néz, már mindjárt lejjebb ad­ják? Vagy akik kapcsolataik révén plasztikáikat, szobrai­kat, festményeiket épülő iro­daházakra, iskolákra sózzák rá, mondván — hisz papír van róla — zsűrizett, ennyit és ennyit ér? A boldognak nem mondható tulajdonosok pedig inkább csendben ma­radnak, elviselik a paraván­nak nézhető mázolmányt, a fogasnak sokkal praktiku­sabban használható A tudás fája alma nélkül címre hall­gató ágat-bogat, inkább le­nyelik a félmilliós árat, de a másik tíz, húsz, százmillió is megérkezzen. Kérem szépen, én félre vagyok értve! Művészekről beszéltem, s nem... A szerelők nemcsak a hibákat hárítják el, hanem felké­szítik a jármüveket a szemlékre a megyei parancsnok­ság műhelyében Nyíregyházán HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Vitapartner kerestetik! Tóth Kornélia rabszolgát, ha az (71 elvesztette mun- kaerejét vagy végérvényesen lebetege­dett, az urának el kellett tar­tania mindhaláláig. Ezt a passzust még a hírhedt rabszolgatörvények is tartal­mazták. Talán nem véletlen, hogy ezt a hátborzongató hasonlatot húzta elő az egyik felszólaló a napokban a Szakszervezetek Házába összehívott rendezvényen. Most ugyanis a munkából elköszöntek mind népesebb serege a saját bőrén ta­pasztalja, hogy a kormány­zat felelős tisztségviselői, tárcával bíró vagy anélküli miniszterek mesterségesen szembeállítják a társadalom egyes rétegeit. Legutóbb éppen az egészségügyiek szégyenletesen alacsony bére miatt tüntetők hallhat­ták ország-világ előtt: vagy növeli most a költségvetés a pénzüket, vagy nem jut nyugdíjakra, és az emelé­sekre. A nyugdíjasok helyzetét majdnem mindig az ala­csony ellátásokból fakadó szociális nyomorúsággal hozzák összefüggésbe. Az érintettek azt is elmondták ezen a nyíregyházi megbe­szélésen, hogy talán azért halogatják az igen régen nyugdíjba mentek pénzének emelését, hogy a ,.biológiai megoldásra" spekulálnak? Bár a hazai sajtóban tág teret kapnak az újabb és újabb szakszervezeti cso- portocskák, önállósuló kis szervezetek torzsalkodásai, az eddig békés egymás mellett élésben az együtt- munkálkodás fogódzóit ke­reső megyénkben szakszer­vezetek nyugdíjasai a mie­lőbbi összetartozás mellett szóltak. Lehet az kamara, tagozat vagy bármi, de egy olyan legális erő rejlik a 2,7 millió magyar (megyénkben 123 ezer) nyugdíjas össze­fogására, amelyet bármely párt megirigyelhetne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom