Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

m2, február 25., kedd r EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 11 Az oldalt tftsszeállttottat SERES ERNŐ Röpködő kedvencek :onc Galambkiállítás volt a Kölyökvárban Győztes KINGEK a kiállításon harasztosi pal felvétele Nyíregyháza (KM — S. E.) — Szinte gyermeknap volt Nyíregyházán a Kölyökvár­ban február 8-án. Reggel 9- kor nyitott a kiállítás, és szinte megállás nélkül ér­keztek madárlátásra — ter­mészetesen szülői kísérettel — a gyermekek. Az évente, és már hagyományosan meg­rendezett esemény, amit a Galamb- és Kisállattenyész­tők Egyesülete rendez, vonz­za a közönséget. És volt mi­ben gyönyörködni. A galarmbtenyésztők népes tábora ezúttal 30 fajtából 491 szebbnél szebb galambot mutatott be a zsűrinek és a nagyközönségnek. A zsűri pontozással (100 ponttól le­felé) határozta meg az igen kiváló, kiváló, igen jó és jó fajtákat és a fajtagyőztese­ket. Általában a legmaga­sabb pontszám a 94, ezzel már kiváló, illetve fajta­győztes galambokat jutal­maztak. Sok csodálója akadt a Pá­va, a Szegedi magasan szál­ló, a King, a Magyar fod­ros, a Magyar óriás galam­boknak. A Magyar óriások egyik igen jónak értékelt galambja a 443 nevezésű, a nagykállói tenyésztő Pelyvás Mihály tulajdona, vele be­szélgettem. A középkorú férfi bevallá­sa szerint 14 éves korától, 30 éve foglalkozik galambte­nyésztéssel. — Mindvégig a Magyar óriások voltak a kedvence­im. 15 pár galambom van. Nem dicsekvésképpen mon­dom, de a galambjaimmal már országos és nemzetközi díjakat is nyertem. A ga­lambtenyésztés számomra hobbi. Egyébként kórházi műtőssegéd vagyok, szere­tem a munkám, de a kikap­csolódás, a pihenés számom­ra a galamb. Ha naponta egy-két órát eltöltők a ga­lambházban az számomra felüdülés. A beszélgetés alapján kö­vetkeztetni lehet arra, hogy milyen is egy galambház. Egy fészerszerű épület előte­rében dróthálós röptetővel. Ott tölti szabad ideje egy részét Pelyvás Mihály, rend­tartással, etetéssel, szelektá­lással és megfigyeléssel. — Jobb, élvezetesebb, hasznosabb, mintha kocsmá­ba járnék. — A Magyar óriás testsú­lya 1 kilogramm 30—35 de­kagramm — mondom — nem kimondottan húsga­lamb, a felvásárlók exportra nem ezt keresik. — Aki kimondottan áru­galamb-tenyésztéssel kíván foglalkozni, annalk Texán, vagy a King tenyésztését ajánlom. Mint mondtam, nem azért vagyok galam­bász, hogy árutermeléssel foglalkozzam. Azért kerül galambhús a konyhára, úgy mint gyerekkoromban, hi­szen, amikor én még kölyök voltam, galambhúst evett az ember vasárnap. Másra nemigen tellett. A gyermekkor említése felidézi a magyar falvak gvakori látványát, a galamb­dúcot. Sok gazda portálán magasodott a kútágasok fölé az egyszerű és cifra faragá­sú, számtalan tojópárnak fészket adó dúc. — Igen, a galambdúc tele volt az úgynevezett paraszt­galambokkal. A tenyésztés az más, munkát, időt igé­nyel. A parasztgalamb kora tavasztól késő őszig megélt abból, amit a természet kí­nált. A tenyészgalambokat etetni kell borsóval, búzával, fekete napraforgóval, ténge- rivel. Arról is szó esett, hogy a galambtenyésztésnek azért haszna is van. Egy tenyész- pár 2—3 ezer forintot is ér, de Pelyvás Mihály, ha olyan fiatal keresi fel, aki te­nyésztéssel szeretne foglal­kozni, 200—300 forintért is ad egy-egy párat. Azt sze­retné, ha minél többen fog­lalkoznának a galambte­nyésztéssel. * összesítő a galambkiállí­tásról. Négy megyéből 82 te­nyésztő 30 fajtával és 491 galambbal nevezett. A hat­tagú szakértő zsűri 94 pont­számmal 45 galambot minő­sített kiválónak. Juhász Dá­niel nyíregyházi tenyésztő King galambfajai közül négy kapta meg a kiváló mi­nősítést, kettő a fajtagyőz­tes címet. Szűcs István pet- neházi tenyésztő Karier faj­tagalambjaiból szintén négy lett a kiváló. Gincsa József nyíregyházi tenyésztő egy King galambjával fajtagyőz- tesi címhez jutott. Színgyőz­tes lett Korponai Gyula fe­hérgyarmati tenyésztő vörös King galambja. Huszonöt te­nyésztő tiszteletdíjat kapott. Ehető „nyúlárn A spárga vitaminokban gazdag Samu András Nyíregyháza (KM) — A mi vidékünkön fehér holló­nak számít a spárga, ez a vitaminokban, ásványi sók­ban, fehérjében, szénhid­rátokban gazdag, tavasszal fagyasztható zöldségféle. A spárga — más néven nyúlárnyék, kerti aszpará­gusz, amit csak vágott zöld­ként, a virágkötészetben hasznosítanak — azért ér­demelne nagyobb figyelmet, mert nem elhanyagolható jövedelemforrás ys lehet. A spárga ára mindenkor ve­tekszik a borjúhús árával. A spárga évelő növény, jó gondozás mellett 10—15 éven át „terem”, vagyis hozza a zsenge, ehető haj­tásait — a 20—25 centi­méter hosszú, ujjnyi vas­tag spárgasípokat. Telepí­tése nagyon jól előkészített, fényben gazdag területen történhet. Négyzetméte­renként 6—8 kilogramm szerves trágyát, tíz-húsz deka szuperfoszfátot, fél - maroknyi kálisót dolgoz­zunk be a mélyásással meg­forgatott talajba. Ha na­gyobb területen telepítünk, akkor másfél méter tá­volságra 20—25 centiméter mély barázdákat húzunk A tőtávolság 30—40 centi­méter. Szaporítóanyagot a ve­tőmagboltban kapunk. A magot április elején vég­leges helyére is vethetjük, három-négy szemet egy fé­szekbe, 2—3 centiméter mélyen, a barázda alj álja. Ahogy a növény fejlődik, őszig a kapálás nyomán a barázda lényegében fel­töltődik. Vethetünk kora tavasszal is ládába vagy cserepekbe és a szépen fejlődött, megerősödött magoncokat ültetjük ki nyáron az előkészített ba­rázdákba. ősszel, amikor a lomb elsárgul, a spárga szárát a talaj felszínénél levágjuk Második évben talajműve­lés, de sekély kapálással, mert a növény húsps gyö­kerei a felszín közelében fejlődnek. Össze! ismét el­távolítjuk a lombozatot. Harmadik év márciusá­ban a sorok fölé 30—40 cen­timéter magas és ugyan­ilyen széles bakhátat készí­tünk. Ebben fejlődnek ki a halványított spárgasípok. Amikor a hajtáscsúcs meg­emeli a bakhát földjét, „ki­dugja az orrát”, akkor a bakihátat kibontjuk, és ta­lajszinten, vigyázva, hogy a mellette lévő hajtást, rü­gyet meg ne sértsük, le­vágjuk a szedésre érett spárgasípokat. Tövenként első évhen 2—3 hajtásnál ne vegyünk le többet, ké­sőbb a mennyiséget meg­kétszerezhetjük. irrrk Széles Csaba Nyíregyháza (KM) — A jó gazda a derült téli napo­kon sem tétlenkedik, kijavít­ja a gyümölcssövények tám- rendszereit, kifeszíti a meg­lazult huzalokat, függőle­gesre állítja az eldőlt tám- karókat, oszlopokat. Növény­védő szerek felhasználása nélkül gondosan elvégzi a fatisztogatási munkákat, a kéregkaparás és kéregkefé­lés során összegyűlt fertő­ző anyagokat pedig elége; ti. Még ha létrázást igényel­ne, se riadjunk vissza a gyümölcsmúmiák leszedésé­től és megsemmisítésétől. A pincében ha már előző­leg egyszer fejtett boraink letisztultak, ne késleked­jünk a már tervbe vett há- zasítással vagy derítéssel. De felkészülhetünk és elvégez­hetjük a második fejtést is. Ha egy-egy hordónkból a bor már elfogyott, úgy eze­ket a hordókat gondosan mossuk ki, majd kiszikkasz­tás után azbeszt kénszelet­tel kénezzük. A zöldségeskertben az idő­járás és a talaj hőmérsék­letének függvényében je­löljük ki az ágyások helyét, és a terület nagyságának megfelelően szerezzük be a szükséges vetőmagmennyi­séget. Ha azt tapasztaljuk — február végén —, hogy a ta­laj már kellően megszikkadt, hozzákezdhetünk a sárgaré­pa és a petrezselyem veté­séhez. Ágyásainkban a sárgaré­pát 20—30 cm sortávolság­ra vessük és száz négyzet- méterre 50 gramm magot számítsunk. A petrezselyem sortávolsága 30—40 cm le­gyen, s magigénye megegye­zik a sárgarépáéval, 50 gramm 100 négyzetméte­renként. Február végén il­letve március elején vethető a spenót, majd a sóska. A spenót 20—30 cm-es sortá­volságot és száz négyzet - méterenként 150 gramm ve­tőmagot igényel. A sóska 30 —40 cm-es sortávolságra vethető, s magigénye csak 50 gramm 100 négyzetméte­renként. A rossz vágáél roncsol, és kárt okoz Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt év őszén jöttünk rá, hogy a téli alma termesztése mégsem átok a szabolcsiak­nak. Igaz a tavaszi, nyár ele­ji információk az irányárak­ra, a szovjet (akkor még szovjet) export csökkenésére, elmaradására, riasztóak vol­tak. Sokan a hírekre, híreszte­lésekre vagy felhagytak a bérleti szerződéses művelés­sel vagy csak ímmel-ámmal végezték a növényvédelmet, talajmunkát, talajerő-után­pótlást. Szüret idejére az al­maszezonban aztán gyökere­sen változott a helyzet. Az exportőrök és a léüzemek ré­széről versenyfutás kezdődött a téli alma felvásárlásában, megszerzéséért. A léalma ki­logrammját végül már 12—13 forintért vették. Mindezt csak azért írjuk, ha van is kockázat a termesztésben, becsülni illik gyümölcsfáin­kat. Becsülni úgy is, hogy a faápolást gondosan végezzük, a metszéshez olyan szerszá­mot használunk, amely a végzett munka sikerét segí­ti, a gyümölcsfát védi, a ter­mésnövekedést elősegíti. Az almafák metszése fon­tos, de gondosan metszeni csak jó szerszámmal lehet. A metszőolló a kertész egyik legfontosabb munkaeszköze. Az életlen, rosszul záródó ollóval dolgozni is nehezebb, de nagyobb baj az, hogy az ilyen szerszám roncsol, azaz megnöveli a sebzési felületét. A seb nehezen gyógyul, és ki van téve a betegségek fer­tőzésének is. Különösen ve­szélyes következményekkel járhat a roncsolás az amúgy is érzékeny csonthéjasok esetében, így a cseresznye, a meggy, a kajszi- és ősziba­rack metszése során. A rosszul záródó, úgyneve­zett nyílós olló vágó- és tá­masztópengéje között rés van. Ha az összezárt metsző­ollót a fény felé tartjuk, meggyőződhetünk a rés mé­retéről és alakjáról. A csá­pot rögzítő csavaranya meg­húzásával a rés gyakran megszüntethető. De ha a rossz záródást a támasztóél elhajlása okozza, ezen csak úgy segíthetünk, hogy a tá­masztóél behajló csúcsi ré­szét egyenesre köszörüljük. (Az olló deformálódását leg­gyakrabban a szakszerűtlen használat okozza, amikor is túlságosan vastag vagy elszá­radt ágrészeket akarunk ve­le eltávolítani.) Az életlen olló fenését a durva fenőkővel kezdjük, amelyet élezés közben gyak­ran nedvesítsünk. Fontos tudni, hogy a vágóélnek csak a domború oldala fenhető. A szétszedett olló vágópengéjét rögzítsük az asztalon, és a követ körkörösen mozgatva lassan haladjunk a penge tövétől az él fel. Ha túlságo­san tompa az ollónk, a durva fenés idejét óvatos köszörü­léssel lerövidíthetjük. A vágóéi a finomkővel kapja meg végső formáját. Ezt azonban már soha nem végezzük köszörűvel, mert ennek az a veszélye, hogy túlságosan elvékonyodik az él, és kicsorbul az olló. A gépi köszörülés szakér­telmet és fokozott figyelmet igényel. Tíz-tizenöt másod­percnél tovább ne hagyjuk a kövön a szerszámot, mert túlhevülés következtében anyaga kilágyul, tönkremegy. (Forrás a Kincses kalendá­riumból) Előadói konferencia Nyíregyháza (KM) — A TIT Gazdaköre, a Kert­barát Szövetség, a Központi Kertbarát Klub és a Bio­kultúra Klub idén már az ötödik előadói konferenciá­ját rendezi. Március 2-án a modern környezetbarát ké­szítmények felhasználásáról tart majd előadást dr. So­mogyi Tamás, a Sumitomo munkatársa. Az előadás he­lye és ideje a TESZ-szék- há:z. Nyíregyháza, Luther u. 4—6. J uhászgond Se a gyapjúnak, húsnak nincs keletje A gazda lánya Szilvia egy tejesbárány- nyal. a szerző felvétele Botpalád (KM — M. K.) — Minden siker­telenség elle­nére ragaszko­dik a botpalá- di Varga Jó­zsef a juhok­hoz. Szülei ad ták a példát. A mátészalkai tangazdaság, a Fehérgyar­mati Állami Gazdaság, a botpaládi tsz jelentett egy egy „előtanul­mányt” a vál­lalkozáshoz. 1989-ben meg­próbálta. A fel­vett 300 ezer forintból 140 darab bárány került a ho- dályba. Futot­ta némi ele- ségre is. Segített a szakszö­vetkezet takarmánnyal, föld­területtel. A gazda ismerte a mester­ség csínját-bínját, így nem kellett a kudarctól félni, hiszen (ekkor) az első osz­tályú gyapjú kilójáért 206 forintot fizettek. Volt piaca - a jószágnak. Ügy tűnt meg­fogta az Isten lábát — aki a juhászkodásra adta a fejét. A pünkösdi királyság azon­ban rövid, ö maga nyírja (nyírta) a juhokat. S ami­kor 1991 márciusában pi­acra került a termék, 20—40 forintot adtak a gyapjú ki­logrammjáért. Hasonlóan nem kísérte sze­rencse a bárányok értékesí­tését sem. A korábbi biztos vevő sehol. Elcsuklik a hangja, amikor elmondja mi­ként indult hajnali fél 4- kor a 30-as rakománnyal. A jószágok az induláskor 35 kg súlyúak voltak, délután 4 óra körül tudta eladni, s akkor több kilogrammal apadt az állatok súlya. S e^t megtoldotta azzal, mi­szerint a bárányok árára hó­napokig kellett várni. Ko­moly gondjai lehetnek, hi­szen 150 ezer forint törlesz­tendő részlet még hátra van. Nem tudni mi lesz az eled­dig bérelhető földterület­tel? Nem tudja egyáltalán szükség van-e rá, s a hozzá hasonló gazdálkodókra. A jószágnak ennie kell. A barikák a család — így az óvónői szakközépbe készülő lányuk Szilvia — kedvencei. Elválásunkkor keserűen fo­galmazott a gazda, de bízik abba», hogy nem torkollik tragédiába a vállalkozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom