Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

6 j -3 ‘Ke(et-‘Maflifarotszáfl hétvégi meíCéfcfete A menedzsert „csinálják” _ 1992. február 22. Sprechen Sie spanyolul? FÜLI ÉS SAVANYÚ Dankó Mihály Nyírtelek (KM) — Szervusz. Talán nem haragszol, hogy te­gezlek, de mi harmincöt-negy­venesek már így szoktuk meg. A második nagy generáció..., Coca-Cola, rock and roll, a Be­atles meg az Omega. Emlék­szel?... Nosztalgiázunk, hiába a boldog ifjúság. Persze nem is erről akartam veled beszél­ni. László, tudom, te hamar ve­zető lettél és most is az vagy..., ez a kérdés izgat. — Én beleszülettem a ker­tészkedésbe. A szakközépisko­lai érettségin, majd a '74-ben megszerzett kertész üzemmér­nöki diploma után Nyírtelekre kerültem a tsz-be, mint üzemág- vezető. Az itt eltöltött öt évbe be­lefért a 16 hónap katonaság, s mint a legtöbb felsőfokú végzett­ségű, én is tartalékos tisztként szereltem le. ▼ Huszonhat évesen, az akk- kori gyakorlat szerint — egyfajta kiválasztás alapján — a telepü­lés 51 tanácstagja voksolt a te tanácselnökségedre, s lettél az ország legfiatalabb községi ve­zetője. — A tanácsról annyit tudtam, hol van a tanácsháza. Először féltem, ha az államigazgatást vá­lasztom, messze kerülök a szak­mától. Mégis a szerencsés egy­beeséseknek köszönhetően szé­pen gyarapodott a hét év alatt a település. A falu elfogadott, a la­kossággal jó kapcsolatom ala­kult ki. ▼ Sikeres emberként távoztál. — Egy vezető bizonyos idő után mindent rutinból csinál. Ez az egyénnek kényelmes, de a vezetett közösség számára hát­rány. A lelkesedés hiányát, a megszokottságot nem engedhet­tem meg magamnak. Pedig köz1 ben tagja lettem az értelmiségi fiatalok tanácsának, ahol nagyon sok információt szerezhettem, s megismerkedtem a „lázadó” re­formista fiatalok gondolataival. T Mégsem mondtál nemet, amikor pártmunkásnak kértek fel, s pont egy olyan időszakban, amikor már új szelek kezdtek el fújdogálni. — Ismertem a döntési lehető­séget..., munkatársként dolgoz­tam ezután két évig. 1988 de­cemberében korábbi munkahe­lyemről, a termelőszövetkezet­ből megkeresett a tagok egy csoportja. S megválasztottak el­nöknek a több mint 500 tagot számláló nagyüzem élére. T Napjainkban is ezt a tisztet töltődbe. — Nem jó most tsz-elnöknek lenni. Sok az olyan konfliktus, amit rajtam kívül álló okok miatt nem tudok megoldani. A gazda­sági átalakítás személyi változá­sokkal jár, s aki az utcára kerül, nem áldja a nevemet. Olyan ez, mintha gúzsba kötve kellene tán­colni. Ennek ellenére bízom a felemelkedésben, a határt mű­velni kell, a dolgozóknak meg kell élni valamiből. ▼ Akkor meg se kérdezzem, hogyan tovább... — A józan ész azt diktálná, egy percig sem szabad tovább ezt a szélmalomharcot vívni, de van az embernek magával szemben is elvárása, és a kö­zösséget sem hagyhatom cser­ben. Bár, ha lejár a mandátu­mom, el kell gondolkodni, ho­gyan tovább. Különösen, ha egy vállalkozó traktoros többet ke­res, mint egy elnök. ▼ Mi beleszülettünk az akkori társadalmi rendbe. És talán mi kompromittálódtunk a legjobban. Talán ezért is kerültek kevesen a vezetésbe korosztályunkból, vá­lasztották kiútként a különböző vállalkozásokat. olnoq: — Akinek előélete van, sokkal nehezebb. Például az átalános „zöldbárózás” egy kalap alá vet­te az egész agrárértelmiséget. Végül is kollégáimmal már sok­szor nem is tudjuk, mit gondol­junk magunkról. ▼ Beszéljünk arról: te mint ve­zető, hogy értelmezed a koráb­ban úgy belénk sulykolt hármas követelményt? — A szakmai felkészültség hí­ján elvész az ember. Az informá­ciókkal nem napra, de órára ké­szen kell rendelkezni. Lényeges az önképzés, a pénzügyi szám­viteli ismeretek ö^GaDÍjása..To­vábbra is elengedhetetlenek azok a klasszikus emberi tulaj­donságok, mint a rátermettség, határozottság stb. Ma már egy menedzser típusú, céltudatos vezető az ideál. Kell egyfajta te­hetség, de nagyon sok fogást meg lehet tanulni. Lehet, hogy erről nem beszélnek, de sok he­lyen újra fontos lett a politikai al­kalmasság. ▼ Kösz a beszélgetést. — Szervusz. Azért ha találko­zol a többiekkel, mondd meg ne­kik, hogy üdvözli őket Magyar László. Engem a kerékpár érdekelt Nyíregyháza (KM — T. Z.) — A tapéta eredeti francia. Állító­lag. A főbérlő valami leárazáson vehette. De a hatvanas években. A ragasztása is ötletes. Az egyik fal pucin maradt, a rávaló tapéta a plafonra került. Román Miklós az összhatástól a padlóra. — Ül az ember egy ilyen al­bérletben, ahová úgy jön be a fény, hogy előtte kopog az ajtón. Itt pocolok egyedül, nem tudom kihasználni. Nyögöm a nyolcez­ret, plusz a rezsit... — Láttam két kerékpárt a másik szobában! — Az ötlet egyszemélyes. Tíz éve középfokúztam spanyolból. Kerestem egy embert, akinek anyanyelve. Nagykállói. Illetve perui. Szóval mindkettő. Luis Comejo. Tartósítóipari fejlesztő- mérnök^ Ami egy mellékes körül­mény. Ö adja a dolog ízét, én meg a lényeget. A nyelvtant. Ne­kem sem árt, legalább feleleve­nítem. — Látom, úgy pakoltátok össze őket alkatrészekből! — Három hete azt vettem ész­re, hogy meg sem hirdettem, de húszán ülnek az albisban az első órán. Tizenöten azóta rendsze­resen járnak. Óránként egy ötve­nesért. Hetente négyszer, sok­szor, ahogy akarnak. Szóval minden á feje tetején áll. A sza­bad időket lehetetlen össze­egyeztetni. Ezért heti tizennégy óra van. De csak négyre kötele­ző eljárni. Amikor összegyűlünk, egyeztetjük, hogy ki miről hallott már, mit lehet ismételni, ki kjér pudingot, ki kér teát. — A váz az Csepel, de a vál­tó belga! — Kizabáinak mindenemből. Eszik a pudingom, isszák a teám. De ez a lényeg. Elfelejteni a padokat, a tanárosdit. A kultúr- lényebbek szívesen hevernek! a szőnyegen. De nem mindegy? Ha elfáradunk, egy kis zeneháll- gatás következik, megy a duma, aztán újra neki a spanyolnak. Maximálisan jól kell érezni ma­gunkat, de maximálisan alá kell rendelnünk magunkat a nyelv­nek, s a hozzá tartozó kultú­rának. — Ismered ennek a vékony peremű keréknek a nikkelezett változatát? — Mostanra rohamléptekkel átvettünk a nyelvtanból annyit, amivel nem adnának el bennün­ket. Jöhet az Ibériai-félsziget. Jobban mondva, mi megyünk. Négyen. Két hétre. A benzin- pénzt összedobjuk, amúgy min­denki magáról gondoskodik. El­sősorban nyaralunk, mert kezd unalmas lenni a hideg. Kapcsola­tokat keresünk, akikhez később is kimehetünk, akik idejöhetnek segíteni. A csomagtartót csurig pakoljuk folyóiratokkal, könyvek­kel, lemezekkel, kazettákkal. — Digitális kilométeróra? Ez igen! — Na, ez eddig még nulla! Mert ennél jobb is lehet. Fela­dom ezt a lakást, elég nekem egy kis lyuk is ággyal és szék­kel. Kibérelünk egy legalább 70—100 négyzetméterest, lehe­tőleg nagy belmagasságút, egy tágasat, és sok kis helyiséggel. A nagyot felgalériázzuk — ez lesz a mintapéldány, s bárkinél vállalunk hasonló elkészítését — az egészet úgy alakítjuk ki, hogy mindenki oda ülhessen, állhas­son, fekhessen, ahová kedve tartja. Ez lenne a spanyol közös­ségi ház. Délelőtt szolgáltatóiro­da — túra-, és utazásszervezés, kölcsönzés —, az üzleti életünk is itt folyna, ide kerülne a TIT-nél már működő zenei klub, a nyelv- tanulás. Szeptemberre szeret­ném a létszámot negyvenre fel­futtatni, több nem lesz, de tari­faemelés sem. Este a klubéleté a ház, tagsági igazolvánnyal, csökkentett alkoholtartalmú spa­nyol italokkal, minőségi zenével, állandó társasággal. Eleinte nem érdekel, hogy eltartja-e magát. Van még munkám, abból vala­hogy megleszek. A bérleti díjtól függ minden. Egy tisztességes összegnél nincs gond, de ha valaki rajtam akar meggazda­godni? — De minek neked a spanyol házhoz kerékpár? — Mert a Fauna Természetjá­rd Egyesület tagja is vagyok. Fülöp Attila bokszkesztyű. Na, ezekre az ar­cokra szeretnénk mosolyt vará­zsolni. Egyébként nem politizálnak, mindennek az emberi oldalát ke­resik, azt figurázzák ki, ha arra érdemes. Civilben Attila családa­pa, komoly önkormányzati képvi­selő Tiszavasváriban, a kulturá­lis bizottság elnöke, Savanyú amúgy kereskedő, a feleségek pedagógusok, s egyben ők a családfenntartók, mert a fellépé­sek kiszámíthatatlanok. S hogy a szakmában is úgy lopják az ötle­teket, a „gégékét”, mint a szí­nesfémet szokás mostanában? (Gyorsan felmegy vidékről a poén Budapestre, sokan a kollé­gák közül még akkor sem restek eltulajdonítani, ha az szerzői jo­gilag védett). Nem baj, találnak ők ki újat helyette... S hogy meddig akarják csinál­ni? Amíg meg tudnak újulni, s amíg érzik, szükségük van az embereknek rájuk. Most minden­ki mindenkit bánt, s nincs követ­kezménye, hogy a közönség tag­jai valakit kiröhögnek... Amíg az embereken az elkeseredettség uralkodik, addig kell a nevetés, a humor. Addig az IQ-40 marad a maga választotta pályán. Placc Szőke Judit Ez itt a platz. Ez itt egy koldus. Egy húszastól fényes lesz a sze­me. Vesz este szegfűt, szépen csomagoltat — zöld nélkül. Ször­nyen szól a szájharmonika. Ki­nek visz egy nyomorék és haj­léktalan virágot? Biztos egy má­siknak. Szégyenlős nénikék és bácsikák totyognak az ingyen­konyhára — hosszú az út. Tisz­tes családfőkből lett páriák siet­nek, kezükben zálogcédula. Kis­kocsin hullámpapírhegy, kaca- tok, hátha humánus a MÉH-lera- kat. Visszafelé útba esik az első csehó, jólesik a kapualjban a fe­les. Melegít. Örökké üres uzson- nászacskót seper a szél — ak­kor meg minek hordani? A kuka körül tépett kérvénycafatók, az utolsó mondat jól látható: az ál­lam talán nem hagy magamra, kérem... Remény van a kisvállalkozó rohanásában, de hamar arcára fagy a mosoly, eloldalog. Durcás értelmiségi kinőtt kabátban, hát­tal a térnek, ökle feje fölött a szürke vakolaté falon. A kőszo­bor tövében a művész merengve ül. Kedélyes nemtörődömséggel luxusautók ajtaja csapódik, biz­tos valami értés. Káefték, érték, már azt sem tudni, melyik miből vált ki, követhetetlenek a tartozá­Kell a gondok mellé egy kis hülyeség sok. Egy munkanélküli futkos, elkapkodták a Magyar Köztársa­ság Alkotmányát. Szemlesütve áll néhány szerelmét áruló. Kez­dők. Ők is ugyanazt kapják cse­rébe. A pártok hálószobatitkait árulja egy lap. Ki kinek az ölében keresi a kibontakozást — sorolja a rikkancs. A kirakatban csillogó, tarka termékek, mellettük mere- dező árcédulák,'slampos család­anyák bámulják a zöldövezeti kastélyokat, hamar elkelnek a milliós ingatlanok, utazási irodák kínálnak, ajánlanak, merre men­jen a nép... A szájharmonika tril- láz. Ez itt a placc. A nyugati, ár­nyékos oldal, valahol Mittel-Eu- rópában. járt, majd „hullapelyhesfehérhó- zott”, óvodákban. Három évvel ezelőtt összefutottak, s azóta ezt a szórakoztató műfajt művelik. Nincs megírt műsoruk — még sok profival ellentétben is 4—, improvizálnak, így aztán megun- hatatlanok, hiszen nem tudják kétszer egymás után ugyanazt előadni. A téma mindig jön ma­gától. Az emlékezetes nyíregy­házi postarablás még szinte meg sem történt, ők Debrecenben, a rendőrkapitányságon adott mű­sorukban már reagáltak is rá IQ- 40 módra. Akár két és fél órárt át is képesek a közönséget — saját magukat is beleértve — szóra­koztatni. Mivel szinte csak kizá­rólagosan rögtönöznek, egymást is igen gyakran meglepik. S tjni- vel egymáson is jól mulatnak, a közönség az effajta őszinteséget nagyra értékeli. Léptek már fel Kecskeméttől Gödöllőn át Zá­honyig, Szolnokon, sőt jártak külföldön is. Szerepeltek már együtt pl. Sándor Györggyel, a Bergendyvel, Pap Ritáékkal. Sokszor visszahívják őket, s ez számukra nagyon fontos, mint ahogy az a színpad, a rögtön visszajelző közönség, a „frankó hangulat”. Ha nincs közvetlen kontaktusuk a hallgatósággal, ha a vakító reflektor miatt elvesztik őket szem elől, hiába hallják utóbb, hogy nagyon jó volt, amit csináltak, nem érzik igazán a si­kert. Hallotta, látta őket már egy­szerre tízezer ember, de szere­peltek nyolcvan fejőnő előtt és nyugdíjasklubban is. Szerintük a gyerekeknek hihetetlen jó a hu­morérzékük. Savanyú így fogal­mazza meg „ars poeticájukat'': — Láttam nemrég a Ludasban egy karikatúrát, melyen emberek komor képpel mennek tömött po­rokban, leengedett kezükben Tíszavasvári (KM — Szőke Judit) — Bevezetőképpen egy jó tanács: „Végy két gyereket (ha nincs, fogadj örökbe), etesd meg mindkettőt az IQ-40 termékcsa­lád bébitápszerével, amely tar­talmaz babfőzeléket, sárgaba­rackot és tejet, utána csomagold be az egyiket hagyományos, a másikat az IQ-40 vákuumzáras pelenkájába. Majd miután mind­kettőt leöntötted kék tintával, vidd le őket a játszótérre, s ame­lyik gyerekkel szemmel látha­tóan nem szívesen játszanak a társai, az biztos, hogy nem az IQ-40 vákuumzáras pelenkájába van csomagolva.” Tetszik tudni, mi az IQ? Intelli- gencíahányados. mellyel tesztek alapján kifejezik egy ember értel- mességét, intelligenciáját. Kette­jüknek ebből negyven van, ami úgy jön ki — mondja Füli, azaz Fülöp Attila, hogy 38 az enyém, kettő elment adóba, a társam meg mindig velem van. A társ Hadházy László. Magukat a Ma­gyar Köztársaság hivatalos tá­mogatóinak vallják. Ők ketten az IQ-40 humorduó. Tőlük való a fenti reklámparódia. Nemrégiben a Reggeli csúcsban is szerepel­tek. Az egész ott kezdődött, hogy Attila nyolc évig lagzizni Hadházy László HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI Hazaiak 1. Zorán: A szerelemnek múlnia kell (1.) 2. Bíborszél: Nem hiszem el (3.) 3. Szandi: Szerelmes szívek (5.) 4. MHV: Gazdátlan gitár (2.) 5. Republic: Jó reggelt kívánok (4.) 6. Ladánybene 27: Üres a ring (6.) 7. R-Go: Csak nézem a szere­tőm (7.) 8. Moho Sapiens: Veronika (8.) 9. Bonanza Banzai: Valami vé­get ér (9.) 10. Szandi: Alomból valóság (-)„ Külföldiek 1. Scorpions: Send me an Angel (4.) 2. R. E. M.: Shiny happy People (10 3. Chris Rea: Looking for Sum­mer (2.) 4. Guns N’Roses: Don't cry (3.) 5. Michael Jackson: Black or White (6.) 6. Salt’n’ Pepa: Let’s talk about Sex (5.) 7. Scorpions: Wind of Change (7.) 8. Dire Straits: Calling Elvis (8.) 9. Cher: The Shoop Shoop Song (9.) 10. Simply Red: Stars Százötven forintos könyvutal­ványt nyert Tamási Brigitta, Őr, Nagy Tünde, Nyíregyháza, Sallai Gabriella, Mátészalka. A Túr­osán András (Pepe hanglemez- bolt, Nyíregyháza, Európa üzlet­ház) által felajánlott Linda Tün­dén Lutra buli című kazettáját Bakai Ildikó mátészalkai olva­sónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföl­di dalra. Beküldési határidő: feb­ruár 29. A levelezőlapra feltétlen írjátok rá: KM-Slágerlista. A slá­gerlista vasárnap délelőtt a nyír­egyházi rádióba hallható. Az oldalt összeállította: Szőke Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom