Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-22 / 45. szám
1992. február 22., szombat HÄHER Kelet-Magyarország 3 Környezetvédelmi labor Üj épületben működik Nyíregyházán a Móricz Zsigmond utcában a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Laboratórium. ELEK EMIL FELVÉTELE Döntsön az egész falu Akkumulátorpártiak és ellenzők Piricsén Balogh Géza Több mint hétszázmillió forintos, beruházás, százötven főt foglalkoztató üzem ... Nincí?ᣠa város Magyarországim',^ahol össze ne csapnák boldogságukban kezüket az emberek, ha mindez náluk valósulna meg. A fal- vaink pedig sajnos nem is igen ábrándozhatnak ilyen nagyságú ipartelepítésről, a legtöbb helyen ürülnek, ha egy tíz-tizenöt főt foglalkoztató paplankészitő, vagy raklapokat gyártó káeftécske működésnek indul. Kivétel azonban még e szüle éhekben-isakad. A Nyírbátor fnélletti ' ÍPiricsén például majd tizenötmillió márkás beruházást terveznek, méghozzá étóhiéqJokon belül. A helyiek "kőiül azonban nem mindenki örül a tervnek. Komoly környezeti ártalmaktól tártának, gyanakvásukat a környezetvédelmi szakemberek egy része is osztja. Fii tucat telepiilís ' Piricsén ugyanis egy akkumulátor-feldolgozó, s -gyártó üzemet kívánnak építeni. .Közismert, hogy a Mátra álján. Gyöngyösorosziban felépült rpár egy hasonló létesítmény,' ám a helyiek tiltakozására letettek arról, hogy termelésbe fogják. Akkumulátor-feldolgozóra azonban szükség van, $ bármilyen furcsának tűnik, szabályos versenyfutás kezdődött érte. Féltucatnyi település, illetbe beruházó nyújtotta be a pályázatát, megyénkből két község is. A hírek szerint az ibrámyiak is szívesen látnák az üzemet, ám az előkészületekben a piricseiek mintha előbbre tartanának. Az itteni képviselő-testület az elmúlt hetekben tárgyait, s döntött arról, hogy igenis kell áz üzem. Természetesen tisztában vannak az esetleges kedvezőtlen következményekkel is, de a várható haszon kárpótolhat mindenért. Joggal kell aggódni A faiubán már most is jó, húszsZa7jíl£kps. <j rriuhkúnei'- küliség. rengetegen "szorul-" nak szociális segélyre, s a község bukszáját sem lehet kövérnek titulálni. Az üzern felépítésével sok minden jobbra fordulhatna. Radikálisan csökkenne a munkanélküliek száma, a dolgozók jó keresethez juthatnának, s az önkormányzat is komoly summát kapna évente. (Miután munkahelyteremtő beruházásról van szó, az első lépcsőben munkába lépők után vagy ötvenmillió forintos támogatást kapnának.) Az elképzelések szerint egy vegyes vállalat alakul, melynek tagja lenne a piri- csei önkormányzat is, s az üzem majdani nyereségéből a tőkerészük szerint részesednének. Márpedig az nem lebecsülendő összeg, a számítások szerint több millió forintra rúg majd évente. Az ak/kumulátorpártiaik szerint fölösleges a környezetvédők a kadók oSk od ás a, hiszen szerte a világon több •száz hasonló üzem működik és sehol sem hallani komolyabb környezeti ártalmakról. Természetesen azt elismerik, hogy veszélyes üzemről van szó, ám semmivel sem veszélyesebb mondjuk egy vegyi-, vagy gyógyszer- gyártók be kell tartani a szigorú technológiai, biztonsági előírásokat, s nem lehet semmi baj. Ám Piricsén mindezen ismeretek birtokában sem örül mindenki a tervezett üzemnek. Ennek a tábornak a szószólói áttanulmányozták a gyöngyösoroszi huzavona tanulságait, s^aj alábbi íköyet-, keztetésre Ji/toJtaklia az' 'ottaniak féltik a gyöngyösi, egri borvidék hírnevét, akikor itt is joggal kell aggódni a nem kevésbé ismeri szabolcsi almáskertek sorsáért. Persze nem arról van szó, hogy az üzem a fákat veszélyeztetné, ám ha a gyümölcsöt Nyugaton akarják eladni, tartani kell a viszolygástól. Hogy a vevő nem hajlandó majd abból az almából, zöldségből vásárolni, amit egy sokak által veszélyesnek tartott gyár környékén termeltek. Több lesz a kár Készséggel elismerik a leendő gyár nyújtotta előnyöket, ám szerintük több lesz a kár, mint a haszon. A száz- százötven új munkahely szép eredmény, ám meg vannak arról győződve, hogy az ott dolgozók között a piricseiek kisebbségben lesznek. Itt ugyanis nincs elegendő szakképzett munkaerő, azt máshonnan kell importálni, az önikormányzatnalk tehát majdnem ugyanannyi segélyt kell kiosztani azon túl is, mint korábban. Voksoljanak a lakák A külföldi befektető, s a hazai megbízottjuk feltűnő tüsténkedése is gyanakvásra ad okot. Attól tartanak, nem véletlenül vetették ki azok hálójukat az ország legszegényebb vidékére. Valószínűleg azt gondolják, itt 'jó a .fapénz _. ik, itt örülnek egy ólyalh 'üzemnek is, amit máshonnan kitiltottak, amiről másutt még csak tárgyalni sem hajlandók. Ha már ez az ország Szívességet akar tenni ennek a vidéknek, akkor olyan üzemet adjon, amit elfogad mindenki, hiszen eddig is a mások által levetett nagykabátban húztuk át a hideget. Hát így áll most a piricsei akkumulátor-feldolgozó, s gyártó üzem ügye. A két tábor közötti erőpróbára most, a hétvégi falugyűlésen kerül sor. Ott kiderülhet, akarja-e a falu vagy nem az üzemet. Nem tisztünk tanácsokat osztogatni, de a véleményünket nem rejthetjük véka alá. Egy alapos, megnyugtató tájékoztatásra van szükség, s .talán egy népszavazásra. Hogy ne két-három ember mondhasson nemet, vagy igené, hanem minden piricsei. Hisz végül is rólunk van szőj Néző^ór^i Tárca Réti János apy néha alkalmam van iv-ké- IV szülék előtt végigreménykedni ® a lottósorsolások valamelyikét. Az előírásos szertartást, aminek keretében Fortuna Istenasszony egy motorizált, légbefúvásos, teleszkópos herkentyű közjátékával dönt gyakran már felfoghatatlan nagyságrendű milliók sorsáról. Ott, a képernyő kékes kacsintásától kikezdetten, a számgolyók, illetve labdácskák levegőtáncá- tól megigézve nekem egyszer, pont a látvány hatására a jó öreg kontinensünkön élők — albánok, bolgárok, csehek, dánok, észtek, franciák és a többi — múltja, de méginkább jelene és jövője jutott eszembe. Mert mi történik a nagy átlátszó műanyag hengerben? A labdácskák — legyenek azok Európa népei, népcsoportjai, mint a görögök, hollandok, írek, katalánok, litvánok, magyarok, németek és a többiek — egy nagy kupacban, ugyanakkor mégis átlátható rendszerben és jól kivehető viszonyulás szerint (egy államon belül, szövetségben, unióban vagy nemzetközösséghez tartozón) de megvannak egymással. Ekkor a henger, akárcsak Isten Malmainak egyike, mint a történelem kereke elkezd forogni, ám ezzel a'ko- rábbi helyzet lényegesen nem változik. Legfeljebb a labdacsok érdekeik módosulásával hol ide, hol oda görögnek, közeledve erre, távolodva onnan. Es jön a légáramlat! Valamely ideológia fuvallata, technikai, gazdasági, vagy politikai forradalom szele, Isten ne adja: háború vihara és lám, a gömböcskék fittyet hányva korábbi hovatartozásunkra, vagy épp azért, megfeledkezve a kötődésről, vagy épp az ellen kikelve, repesnek, szállnak szabadon, végre a saját, de legalábbis sajátnak hitt törvényeik szerint. Aztán, amikor a felhajtóerő gyengül, vagy meg is szűnik, a labdacsok — oroszok, portugálok, románok, skótok, szlovének, törökök, ukránok, vallonok és a többiek — újra leülepednek a valóság, a pillanatnyi realitások éppen adódó talajára és viszonyulni kezdenek egymáshoz. Jól, rosszul, vagy sehogy. Aztán némelyik — mert erősebbnek, nagyobbnak, ügyesebbnek, okosabbnak hiszi, esetleg tudja magát, vagy egyszerűen azért, mert oda esik az emelő — kiválasztódik a többi közül. Egy, kettő, öt. Ezek magasabbra jutnak. A lent, illetve lemaradott labdácskák pedig rendeződni kezdenek körülöttük (övezetekben, tömbökben, piacokban, tanácsokban, szövetségekben). Aszerint, hogy melyik szám párás, melyik páratlan, egyjegyű vágy kétjegyű, milyennel kezdődik, hányasra végződik, továbbá osztható-e maradék nélkül vagy sem. Így létrejönnének az új csoportok az új tengelyek körül. Márpedig a tengelyek régről ismert rossz tulajdonsága, hogy bizonyos idő után egymásba szoktak akadni... No, a számsorsoláson nem, mert ''ott egyszerre csak egy gömböcske képek a felmelkedésre, de az élet egészen más. Mint tudjuk. Persze, felejtsük el az egészet: mindezt valószínűleg rosszkedvemben gondoltam így végig, amit nyilván annak köszönhetek, hogy mindeddig a szerencsejátékok egyikén sem jutottam említésre méltó eredményhez. Lépéselőny Balogh József B ár a felzárkóztatásra készített kormány- program ismertetésének okán járt legutóbb — rövid minisztersége ideje alatt immár negyedszer — Boross Péter Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, a lakossági fórumon mégis egy kis politikai hitvallást hallhattak tőle az érdeklődök. A belügyminiszter nyilván szívesen vállalkozott rá, mert ha vannak is súlyos, olykor elviselhetetlenül nehéznek érzett bajaink, feltalálhatok reményre jogosító helyzetek, események is. Az elmúlt 50 év legnagyobb eseménye volt — ahogy elmondta —, hogy ezen a viharvert tájon közel két éve létrejött egy polgári demokratikus kultúra, hazamentek, akik oly szívesen voltak itt 45 esztendőn át, s elmúlt vele a megalázott helyzet, eltűnt a nyomasztó árnyék, amely ránehezedett Európára. Egy birodalom hullt darabjaira, mert utolérte minden birodalmak sorsa. Ám még nem tudjuk: milyen veszélyeket hordoz magában az az átalakulás, amely Kelet- Európábán elkezdődött. Ellenséges indulatok, el nem számolt történelmi számvetések. gyűlölködések feszülnek egymásnak, zajlanak ezen a tájon. Miként reagált erre Európának ez a fertálya? Miként vélekednek azok, akik ebben az érdekközben megszállottként éltek? Aki járt mostanában valamely környező országban, látja, tudja, mi történik, ötszázszázalékos infláció, üres boltok, polgárháború, test- vérmészárlás. Mindehhez képest — ahogy Antall József fogalmazta — a béke szigete vagyunk. Ehhez képest valóban harmonikusak a viszonyaink, ehhez képest nálunk az infláció, a nyomasztó munkanélküliség mégis kedvezőbb arányú, ehhez képest beérkezett ide taixily másfél milliárd dollár külföldi töke, s a többi országba összesen ennyi nem, és ehhez képest a belső konfliktusok e pillanatban nem lépnek túl a parlamenti csatározások keretein, bár vannak olyan érdekkörök, akik szívesen túlfeszítenék a húrt, mit sem törődve azzal, hogy kívülről úgy látszik: itt rend és béke van. Sokaknak az sem számit, hogy semmiféle gazdasági erőforrás nem áramlik egy olyan országba, ahol zűrzavarról ad számot a televízió, s mindaddig, amíg ezt nálunk sikerül elkerülni, addig azt a lépéselőnyt, amit a privatizáció sokak által ostorozott lassúsága ellenére is jóval előbbre tart, mint másutt, ezt a helyzeti előnyt a biztató jövő érdekében meg kell tartani. Azokkal az iszonyú gondokkal együtt, amelyek körülöttünk vannak. Hiszen a munkanélküliség mégis nagy, az infláció mégis magas, a nyugdijak Összege mégsem megfelelő, a szociális ellátásban rengeteg a lyuk, E negatívumok ellenére, ; 'reménykedhetünk benne, hogy 1992 végére, ’93 elejére — ha a világban nem történik valami nagy baj, *. elinduljunk erről a mélypontról. KOMMENTÁR A falu ügye Seres Ernő r udom-e, milyen szokások járnak ma faluhelyen? Ha két ember megy az utcán szemben egymással, az egyik vagy átmegy a másik oldalra, messze ívben elkerülik egymást, vagy köszönnek és megállnak beszélgetni. Ez számomra nem újdonság — mondom —, hiszen faluhelyen mindig is voltak haragosok és még többen voltak egymással megférő emberek. Ki beszél itt a haragosokról? Nem a mezsgyevitás, tyúkperes idők tértek vissza. Az talán majd csak később lesz. Pártpolitikai ellentétek ■ dúlnak itt. A kisgazdapárti kerüli ki a szocialistát, a szocialista az MDF-est és így tovább. Van gazdasági háttere is az ellenszenvek gerjedel- mének. Megosztott a falu úgy is, hogy már van 300 munkanélküli, vagy 300— 400, akinek van munkája, van néhány nagymenő és hangoskodó és vannak az egyre komprabb arcú el- szegényedok. Soha nem látott és nem tapasztalt ellentétek, vélt és valós sérelmek osztják meg a falut, szüntetik meg a köszönőviszonyt és gerjesztenek indulatos hangulatot. Egy faluközösség olyan, amilyen. Eddig is voltak családi, baráti, elvi és vallási összetartozások, kiállások, összekülönbözések, élt a kivagyiság, de volt egy együttélési szabály és volt egy köszönési viszony, még ha az adjisten és a fogadj- isten nem is volt egyértelműen szívbéli. Lehet, hogy én rosszul látqm a dolgot, de amondó vagyok, nem jó úton járunk. Mert mint említettem, ha két ember nem kerüli el egymást, hanem megáll és politizál, akkor előbb-utóbb valakit szidnak, ócsárolnak, embert és politikát és nem mindig reálisan, valósághűen, mert ha az ember az embert ismeri is, de ki ismeri ki magát a politikában, a rendeletekben, határozatokban és ki tudja még községi szinten is megítélni, ki mit miért tesz. Sok a szóbeszéd, a megalapozatlan pletykaszintű híresztelés. Pedig a falu ügye a békesség lenne, a megegyezés. Semmi más nem boldogíthat. A falu azt éli át, amit az ország. Szabadabb, demokratikusabb, tulajdonon alapuló piacgazdaság formálódik. Lehetnek vélemény- különbségek, adódhatnak vitás ügyek, de fő a józanság. Ne az indulatok, hanem az észérvek győzzenek és főleg ne kerüljék el egymást az emberek. Legalább köszönjenek. x í. <-.y á .
