Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
1992. február 19., szerda OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország H Jól járunk irtetleí Lepre ment a boltosasszony Gratulálunk, ez férfimunka volt! Ezt az autóbusz-megállót Nyírszőlős határában, a Kincs utca isarkán szedték szét ismeretlen erőművészek a múlt héten. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE 365 flap Valamikor nyáron olvastam az újságban, hogy azoknak a nőknek, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, de nincs meg az öregségi nyugdíjhoz szükséges húsz évük, az 1968 előtt született gyerekeket beszámítják. Van egy ismerősöm, annak volt 363 napja, de azt nem egy évnek számolták el, két nap hiánya miatt. Hogy van ez a dolog, tessenek minket ezekről tájékoztatni. özvegy T. Károlyné Vásárosnamény (Az 1975. évi 11. törvény módosításáról $zóló 1991. évi II. törvény 54. paragrafusának 3. bekezdése alapján a szolgálati időt naptári naponként kell számítani és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét annyiszor 365 nappal kell növelni, ahány gyermeke született 1968. január Ielseje előtt. A fenti számú törvény módosítása azokra a nyugdíjasokra vonatkozik, akiknek a nyugellátását 1991. január elseje után állapították meg — a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság tájékoztatása alapján.) Gyanúper Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a február 5-én megjelent „Lóvátett önsegélyezők” című cikkhez. Nekem is felkeltette az érdeklődésemet P. úrnak a Kelet- Magyarországban többször megjelentetett hirdetése. Érdeklődő levelemre meg is kaptam a segélyezőlapokat, amelyeket kitöltetlenül visz- sza is küldtem. Levelemben megírtam neki, hogy némi kételyeim vannak a segélyt zési klub munkájával kapcsolatban. A segélyezési elv nagyon hasonlít a már ismert hólabdajátékhoz. A cikkből értesültem arról, hogy óvatosságom nem volt hiábavaló. Az ismertetett tényekből is az derült ki, hogy a hiszékeny embereket lehet becsapni. Véleményem szerint nem véletlenül került a segélyezési lapra az a záradék, miszerint „a segélyesőklubba önként léptem be”. Sajnos, a kárvallottaknak súlyos tandíjat kell fizetniük a hiszékenységükért. Végezetül a cikk azon felvetésére, hogy vajon menynyi pénzt tehetett zsebre a klubvezető, számításaimból úgy vélem: hogy ha az adminisztrációs és hirdetési költségeket felszámoljuk, akkor is tisztán több millió forintot. A nekem megküldött 750 forintos segélyezési lapból a klubot 250 forint, az 500 forintosból pedig 100 forint illeti meg. Az első segélyezési lapnak 10 808, a másodiknak 42 772 volt a sorszáma. Amennyiben ezek a sorszámok nem fiktívek, úgy 10 808 X 250 forint az egyenlő 2 702 000 forinttal, illetve 42 774 X 100 forint egyenlő 4 277 400 forinttal. Azt már a bíróság hivatott kivizsgálni, hogy a klubtagság milyen összeggel részesült a jótékonykodásából. Pintér Árpád Nyírmada, Dózsa u. 2. sz. Adja vissza Február tizenegyedikén, kedden este hat és hét óra között a nyíregyházi Csalóköznél szálltam fel a helyi 5-ös buszjáratra. A Csemegénél leszálltam, és megvártam a 7-es buszt, amelyik a vasútállomáshoz vitt. Sajnos, az egész havi fizetésem és családi pótlékom, összesen tizennyolc-ezer forint kieshetett a pénztárcámból, amikor kivettem belőle a buszjegyeket. Három gyermekem van, nem kell elmondani, mit jelent ez számunkra. Ezért kérjük a becsületes megtalálót, hogy jutalom ellenében szolgáltassa vissza nekünk a keservesen megszerzett fizetést. Név és cím a szerkesztőségben Telefonkönyv A Kelet-Magyarországban többször is megjelent a Magyar Telefonkönyv-kiadó Társaság hirdetése (címük: Nyíregyháza, Szabadság tér 9.), hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg megye új hivatalos telefonkönyvéből ingyenes példányt kap minden előfizető. Ezzel ellentétben a Debreceni Távközlési Igazgatóság által kiadott 1991-es telefonkönyvet száznyolcvan forintért lehet megvásárolni. Már nem látunk tisztán, hányféle telefonkönyv van, vagy lesz a megyében. Ha e két cégnek semmi köze egymáshoz. a hirdetésből ez miért nem tűnik ki egyértelműen, mert most már nem tudjuk, kinek az előfizetői kapnak ingyenes példányt. Jaksi János, Takács Adorján, Kővári Béla Geszteréd Előbb a pénzt kérik Olvastam a Féreginvázió a „szépnegyedben” című cikkben, hogy egy Békeszolgálatos környezetvédő végigjárta Nyíregyháza illegális szeméttelepeit. Tavaly nyáron több, mint egymillió forintba került a teleszemetelt környezet rendbe tétele. Az amerikai szakembert meglepte, hogy a telepek közelében lakók miért nem szólnak a szemetet lerakóknak. A hivatali szakemberek a fokozott ellenőrzés mellett döntöttek. Én körülbelül három hete telefonon felhívtam a közterület-felügyelőket, hogy a Korányi Frigyes út jobb oldalán egy teherautóról rengeteg háztartási hulladékot pakoltak le a szabad területre. Azt mondták, írjam le, ragasszak rá hatszáz (!) forintos illetékbélyeget és kivizsgálják. Még az fizessen, aki aggódik városa tisztaságáért? A szemétlerakóknak pedig azért fél szólni az ember, mert egykönnyen agyba-föbe verhetik, vagy fütyülnek rá. A hatóságnak pedig azért nem érdemes, mert előbb a pénzt kérik tőle. Egy lakó Nyíregyháza, Korányi F. u. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Negyvenhétezer munka- nélküli van a megyében. Ilyen körülmények között Fortuna kegyeltjének érzi magát az öt-batezer forintból tengődő kisnyugdíjas, ha álláshoz jut valamelyik vállalkozónál. A megállapodások gyakorta a nagy magyar szembe- hunyósdi játék alapján köttetnek: te ne vedd észre ezt, én nem veszem észre azt. és jól járunk mind a ketten. Csakhogy a munkavállaló egyszer ráébred, mennyire kihasználták — a saját beleegyezésével. Kétoldalú haszon T.-né keserű sorsú asz- szony, urát fiatalon veszítette el, gyermekeit igyekezett tisztességben, aránylag jólétben felnevelni. Betanított munkásként dolgozott, nyugdíjasként sok mindent elvállalt, például eladó volt egy boltocskában, mert kellett a pénz. S. úrnak egv ismerőse mutatta be, ekképp: — Amióta az eszemet tudom, kereskedő. . . A fürge, ügyes fiatalember akkor nyitotta meg élelmiszerboltját Nyíregyháza egyik kertvárosában, felkérte hát a boldogságtól rep- deső asszonyt, hogy dolgozzon nála. Amolyan vezetői állást ajánlott, azaz reggel hatkor kezd, és délután ötkor átadja neki a boltot. — Jó, de nem szeretnék adózni — árulta el T.-né a kívánságát, megállapodtak tehát abban, hogy kétezer forint lesz a hivatalos fizetése, hatezer forintot pedig költségtérítésként kap. (Az asszony azt mondja, összesen csupán ötezer forintról volt szó. Ez azért lényeges, mert akkoriban hétezer forint volt a minimálbér; folyamatos, heti 40 órás munkaviszonyban a törvény szerint legalább ennyi fizetést kellett adni a dolgozónak.) Ki felel a leltárhiányért ? T. -né dolgozott látástól vakulásig, néha vasárnap is, mert a telepi ABC rövid idejű bezárása miatt tódultak a vásárlók a kisboltba. Elszaladgatott néha ide-oda, intézni a dolgait, szükség esetén még szabadnapot is kapott, időnként segítséget, de négy hónlap és egy hét után azzal állt S. úr elé: — Nem bírom tovább, az utóbbi hét hétben egyhuzamban doLgoztiam, jövő héten már ne várjon. A kompromisszumokra végsőkig hiaj'íó, engedékeny asszony dacos tiltakozását az váltotta ki, hogy sokszor volt leltárhiánya. Biztosan volt olyan eset, hogy rosszul számolt, a nagy tumultusban egy-két vevő fizetés nélkül vitt el árut, de a társtulajdonosok — S. úr ugyanis a barátjával együtt vágott bele ebbe a vállalkozásba — könyveltek. A leltárhiány tény volt, csakhogy vele senki sem Íratott alá leltárfelelősségi nyilatkozatot. Munkabéréről és munkaidejéről sem kapott írásos megállapodást, holott ezt a munkáltató köteles (a dolgozóval kötött munkaszerződést követő) három napon belül elkészíteni. Visszatartotta a fizetést A fiatal vállalkozó T.-nének nem fizette ki az utolsó időkre járó nyolcezer forintos bérét, mondván, volt némi leltárhiány, meg nagyon kicsi lett a forgalom. Munkabért azonban törvénytelen visszatartani, s ha nincs leltárfelelősségi nyilatkozat, a dolgozótól jogtalan megkövetelni a leltárhiányt. Ekkor az asszony már keresni kezdte az érdekérvényesítés lehetőségeit, hogy megkaphassa a pénzét. Ügy is mondhatnánk, rabszolgabérét, mert a munkájához viszonyítva ez csak jelképesnek nevezhető. Noha heves viták és személyeskedések után végül megegyeztek, S. úr járt jobban. A társadalombiztosításnál kétezer forinttal jelentette be az asszonyt. Sajnálatból teljesítette a kérését, hogy ne adózzon. Szívesen tette, hiszen így neki is kevesebb volt a kiadása. Így adnak a munkavállalók a tulajdonosnak lehetőséget saját kihasználásukra. Elgondolkodtató .. JOGÁSZSZEMMEL A vagyonjegyről Nagy gond nyomasztja a negszűnő termelőszövetke- :etek nyugdíjasait, mert az t hír terjedt el, hogy el fogiák veszíteni a nyugdíjukat. Ilyen ügyben fordult hozzánk ;gy beregi olvasónk. Tanácsot kért még azzal kapcso- atban, hogy földjükre, amely i tsz használatában van, iell-e kárpótlási igényt beerjeszteni? Ha bent hagyják i tsz-ben a földet, vajon negmarad-e a tulajdonjog és ;z örökölhető-e? Szeretnénk eloszlatni a tsz- lyugdíjasok félelmeit, mert i termelőszövetkezet meg- zűnéssével nem veszítik el a íyugdíjükat. Munkájúkkal nár megszerezték erre a tár- adalombiztosítási ellátásra i jogosultságot, és akár meg- zűnik a tsz, akár megma- ad, a nyugdíjra a továbbiakban is ugyanúgy jogosul- ak, min/t eddig. Az olvasónk tulajdonát ké- lező, de a termelőszövetke- et használatában lévő földi e kárpótlási kérőimet nem kell előterjeszteni. Ugyanis ezt a földet a tagsági viszony megszűnésekor a volt termelőszövetkezeti tag vagy örököse a tsz-itől kikérheti, vagy a szövetkezetnék eladhatja, 1 illetve a korábbi feltételek mellett földjáradék ellenében a termelőszövetkezet használatában hagyhatja. Mindezekből kiderül, hogy a föld sorsáról a tulajdonosa döntéséről a földet használó termelőszövetkezet vezetőségét kell értesítenie. Amikor pedig a földtulajdonos meghal, a tulajdonjog örököseire száll át, tehát a továbbiakban ők döntenek majd a föld sorsáról. Egy b.-i levélírónk a vagyonjeggyel kapcsolatban kér részletes tájékoztatást: apósa tavaly elhunyt, a téesz, ' amelynek tagja volt, vagyonjegyet bocsátott ki, ezt a gye■ rekei örökölték. Olvasónk■ naik igen nagy szüksége van pénzre, ezért elment a termelőszövetkezet elnökéhez, ‘de az nem engedte az ösz- sze> et kivenni. Azt mondta, a vezetőség ötévi, egyenlő részletben való kifizetést határozott el, csak abban az esetben kaphatják meg az összeget, ha a téesz jogutód nélkül szűnne meg. A termelőszövetkezettől kapott vagyonjegy-értékpapír, amely a téesz tagjai között szabadon átruházható (olvasónk férje nem tagja a termelőszövetkezetnek). A vagyonjegyre a szövetkezet évente, az eredménytől függően részesedést, azaz osztalékot fizet. A termelőszövetkezet a belső szabályzatában rögzíti, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén visszavá- sárolja-e a vagyonjegyet, és ha igen, milyen feltételekkel. Nem jogszabálysértő tehát a téesznek az a rendelkezése, hogy a volt tag, illetve örököse részére a vagyonjegyet öt év alatt egyenlő részletekben fizeti ki. A vagyonjegy természetben való kiadására csak a tsz jogutód nélküli megszűnése esetén kerülhet sor: ,/ V. . . ... A közelmúltban megjelent új szövetkezeti törvény e tekintetben, számos kedvező változást hozott, így a vagyonnevesítést követően a vagyonjegy, üzletrész kívülálló személyek részére is átruházható. K. Pál bujtosi levélírónk édesanyja haláláig az egyik tsz tagja volt. Olvasónk lett a kizárólagos örököse, de a hagyatéki tárgyalás után hiába kérvényezte a tsz-től, hogy a föld járadékot és a háztáji után öt megillető pénzt fizessék meg neki, válaszra sem méltatták. Mit kell tennie? — kérdezte. Tanácsolom levélírónknak, hogy édesanyja háztáji járandósága és földjáradéka ügyében indítson pert a termelőszövetkezet ellen. Az öröklési szerződés értelmében ugyanis a termelőszövetkezetnek az örökös részére ki kell fizetni ezeket a járandóságokat. A földjáradékrá vonatkozó igény három év után évül el, tehát olvasónk esetében még jogvesztésről sem beszélhetünk. GÁLCSIK BÉLA, Kis- várda: A Népjóléti Minisztérium kezdeményezésére karácsony előtt 2200 forint egyszeri juttatást adtak a munkanélküli-járadékosoknak. Ezt azonban csak azok kaphatták, akik megfeleltek az alábbi feltételeknek: a) 1991. november 20-ig már minimum 270 nap munkanélküli ellátásban részesültek, b) 1991. november 20-án a segélye- zettségük folyamatos volt, c) a munkáltató által igazolt bruttó átlagkeresetük nem érte el a tízezer forintot. ERDÖDY KATALIN, Nagykálló: Ezekkel a kérdésekkel már nagyon sokat foglalkoztunk a lap hasábjain, igaz, nem ilyen összeállításban. Kérjük, írja meg a pontos címét és levélben részletesen tájékoztatjuk. Első kérdésére a választ a múlt heti KM Posta oldalon, „Négy év alatt 360 nap” címmel olvashatja. Egyébként mi is osztjuk a véleményét, hogy a munka- vállalók nagyon kiszolgáltatottak. B. B.-né, Nyírlugos: Az irodai dolgozók valószínűleg nem kapnak munkanélküli-járadékot, hiszen akkor nem dolgoznának. Az ön által említett fizetés nem bércsalás, viszont a munkanélküli téesztagok járadékához viszonyítva valóban nagyon nagy fizetés. Kérdezzék meg a mun- kanélkülin lévők nevében az elnököt, miért van így? Erre a kérdésre mi nem tudunk választ adni, a munkáltató joga eldönteni, hogy a törvényes kereteken belül mennyi fizetést ad az irodai dolgozóknak. CÉGÉNYDÁNYÁDI OLVASÓNKNAK: Sajnos, nem járhatunk közbe olyan olvasó ügyében, akinek a nevét nem tudjuk. Várjuk tehát a levelét, mert a cim nem elegendő. Szerkesztői üzenetek
