Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

1992. február 1,. szombat Kelet-Magyarország 3 A II. Eákóezi Ferenc Általános Iskola Gyermek és Ifjúsági Otthon Berkeszen 6—18 év között 165 gyermeknek nyújt védelmet és tanulási lehetőségek. Délután a szabadidős foglalkozásokon hasznos szórakoztató tevékenységet folytatnak. Képeinken süteménykészités a konyhában és a modellezőkör. harasztosi pAl felvételei A kezdet vége Hétfőn újra indul Szálkán a 3 S Mátészalka (KM — B. J.) — A látvány elszomorító. A nagykapu ugyan nyitva, lánckorlát állja útját a be­hajtani szándékozónak, de a három bejárati ajtó közül kettő zárva. A hatalmas csarnokok üresen tátonga- nak, a gépek mozdulatlanok. Egy kis zúgás hallatszik csu­pán, mert a fűtési rendszer­ben kering egy kis meleg, nehogy belefagyjon a víz. Pedig a csarnok is új, a gépek is a legkorszerűbb faj­tából vailók, mégis mozdulat­lanul áll minden. Bezárták Mátészalkán a 3 S-t. Gondok a bölcsőtől — Remélem, hétfőn — február 3-án — már újra kinyílnak a kapuk és meg­kezdődik a termelés — mondja Kása Barna vezér- igazgató, — 'Egy kft. alakul a cégen belül, magánszemé­lyek és vállalatok részvéte­lével, s beindul a termelés. Azt szeretnénk elérni, hogy ha megtörténik a felszámo­lás, s a gyár vevőre talál, ne egy holt üzemet, hanem egy működő, termelő gyárat kapjon. Nyilván más lesz így az ára, s ez a mostani hitelezőknek is érdeke. Visszakanyarodunk a tör­ténet elejére, hogy tulajdon­képpen mikor is ment .tönk­re ez a fiatal, alig három­éves részvénytársaság. — A gyár megalakulása óta érik érre a helyzet — folytatja a vezérigazgató. 1989 októberében kezdte meg működését a 3 S. Nevét az alapítóktól kapta, az olasz Snaidero, a Szatmár Bútor­gyár és a Skála Rt. első be­tűjéből, de a Kereskedelmi és Hitelbank is a részvény- társaság tagja. Tehát az ala­kulás óta érik a gond, a fel­számoláskor felvállalt ter­hekkel nem volt képes meg­birkózni. Induláskor nem volt forgóalapja és a vállalt terhek közel kétmilliárd fo­rint termelési érték előállí­tására kötelezték. — A termelés megkezdé­sének idejétől halmozódtak az adósságok — folytatja a gondok sorolását Szabó Ist­ván vezérigazgató-helyettes. Egyfelől a felvett hitelek és kamataik törlesztése, a 14,5 millió márka alapösszegért vásárolt lízingterhek viselé­se, évi 62 millió bérleti díj fizetése, 150 millió hitel, plusz százmillió rövid lejára­tú hitel és fizetni kellett az állami alapjuttatás járadé­kát is. És termelni kellett, a beszállítóknak fizetni kellett. Előbb egyik helyre nem tu­dott fizetni a gyár, aztán a többi helyre sem, később már termelni sem tudott olyan ütemben, amilyenre a kapacitása lehetőséget te­remtett, a fenntartással kap­csolatos állandó költségek is tehertételt jelentettek. ,r ígéretben nem volt hiány Természetesen az sem ma­radt ki a beszélgetésből: mi­kor vált láthatóvá, hogy a reménytelen helyzetnek csak a felszámolás lehet a vége. Kosa Barna mondja: Ami­kor idekerültem — ez tavaly május 15-én volt — meg­láttam, hogy az ide érkezé­semkor tett ígéret nem tel­jesült. Ekkor biztosra vet­tem, hogy más vége, mint a felszámolás nem lehet. Két­százötven millió forintot kértem, hogy beindíthassuk a termelést, kétszázat ígér­tek, aztán nem kaptunk semmit. Július 20-án elő is terjesztettem a felszámolási eljárást. Az igazgatóság el­fogadta, mégis arra kértek: próbáljuk enélkül rendbe- tenni dolgainkat. Azokban az elképzelésekben, amelye­ket kidolgoztunk, látszottak olyan vonások, amelyek — hogyha bejönnek — még egy felszámolás nélküli rendezés is elképzelhető. Ezért egyez­tem bele, hogy tekintsünk el a felszámolástól, bár láttam azt a veszélyt is, hogyha nem mi leszünk a kezdemé­nyezők, lehet bármennyi hi­telezőnk, vagy szállítónk, mert nekik is törvény adta joga ez. Ezt látom itt töltött időm legnagyobb hibájának, hogy nem voltam következe­tes. Akkor még volt egy bi­zonyos lendület a vállalat­ban. A két idő közti különb­ség annyi, hogy december végéig eljutottunk a nullára. Ekkorra már minden kapu, minden pénzforrás bezárult. Le kellett állítani a gyárat. A 3 S decemberre fizetés- képtelenné vált, korábbi tar­tós likviditási problémái oda vezettek, hogy december 21- én a részvénytársaság köz­gyűlése felszámolási eljárást kezdeményezett. A bank fel­mondta a hiteleket, zárolta a számlákat, s a gyár ott ma­radt pénz nélkül, 480 dolgo­zó munka nélkül. — Hallatlanul fájdalmas lépés ez — mondja Szabó István. — A felszámolás, a pénzügyi rendezésnek egy formáját megadja, mert tisz­tázza a vonalakat. Azt, hogy a tulajdonosok elveszítették befektetett vagyonukat, a hitelezők és szállítók köve­teléseikből nem látják az el­járás után, amit most még látnak, mert valószínű, amy- nyi pénz nem fog befolyni A dolgozók pedig életüket, sorsukat meghatározó bi­zonytalansággal várják, hogy eldőljön, mi lesz a jövőben. Mindenkinek less munkája Ügy tűnik, most már rö­vidül a várakozási idő. Kü­lönböző tárgyalások eredmé­nyeképp február 3-án meg­kezdődhet a termelés. Ez legalább 220—240 embernek ad munkát, de a megrende­lésekből látszik, hogy ké­sőbb valamennyi dolgozó foglalkoztatására lehetőség nyílik. Á felszámolás tényle­gesen akkor indul meg, ami­kor a bírósági végzés meg­jelenik a Cégközlönyben, s kirendelik a felszámolót. A vezetők azt akarják, hogy a vállalat működjön, s olyan helyzetben találja a majdani tulajdonos, hogy érdemesnek találja megvételre. A felszámolási eljárás ijesztő fogalom. Hallatán ar­ra gondolunk, hogy meg­szűnt, megsemmisült, min­dennek vége. Pedig a felszá­molás nem feltétlenül csak a végét jelenti valaminek. Valaminek a kezdetét is. Má­tészalkán abban bíznak, hogy a csőd nem a vég kez­dete, hanem a kezdet vége. Tárca G yertyaszentelő Boldog­asszony, Mária tisztu­lásának ünnepe Böjt- elő havának (februárnak) második napján van. E nap Jézus templomi bemutatásá­nak emléknapja is. Gyertya­szentelőnek azért nevezik ezt a napot, mert a mise előtt egy körmenettel össze­kapcsolt gyertyaszentelő szertartást tartanak. A szer­tartás előtt, melyet a pap li­la színű liturgikus ruhában végez, minden tüzet elolta­nak, majd az új tüzet meg­áldják, azután a gyertyákat arról gyújtják meg. A Máría-ünnepek fényét napjainkban talán az is eme­li, hogy a futurológusok szerint a következő, a Víz­öntő korszak az, amikor a Nő vele született életösztöne egyfajta tudatváltást ered­ményez. A Nő és a hit a társadalmakban most foglalja el igazi helyét. A történészek szerint a kannibalizmus, az ember­evés, az anyajogú társada­lommal, a matriarchátussal szűnt meg. A Nő szerepének változásával a Vízöntő kor­szak új paradigmát (világ­kép és emberkép), új társa­dalmi cselekvést (békemoz­galmak) és új gondolkodást ígér. A háborúk és ellensé­geskedések megszűnését a népek és egyes emberek kö­zött, amikor a segítséget ké­rő nem hiába nyújtja a ke­zét. Nehéz gazdasági helyze­tünkben ezt a segítőkészsé­get, a zavart kelteni akaró felhangok ellenére, egyre sűrűbben tapasztaljuk. -Jó példával most sem a tehető­sebbek járnak elől. A Mána- ünnepek talán nem is nekik szólnak, hiszen a tehetősek gazdagok akarnak lenni. Gyertyaszentelő a népszo­kásban a még hátralévő tél negyvenes — mégpedig el­lentétes — rámutató napja. Ha enyhe az idő, még hideg lesz. Ezért járta a mondás: ha fénylik Gyertyaszentelő, az izéket vedd elő. Az ízék, a kukoricaszár, kitűnő fűtő­anyag volt és maradt. De meleg garázst is lehet belőle készíteni, amelyben a szélvé­dőüveg sem jegesedik el. Vi­szont, ha zimankós ez a nap, az ízékgarázsosok is re­ménykedjenek, mert hamar véget ér a tél. G yertyaszentelés után a hívők hazaviszik a gyertyákat, és a szent­képek rámái mögé erősítik, mert égiháború, villámlás, általában a gonoszok ellen használják. A szentelt gyer­tyát az utolsó kenet feladá­sakor a pap meggyújtja, és a haldokló kezébe szorítja. Ezt a szolgáltatást ez évben is kevesen vegyük igénybe. Cserbaköy Levente Ha fénylik Gyertyaszentelő... Nézőpont: Autonómia mezve megfigyelhető, hogy a képviselők jogairól sok, kötelezettségeikről keve­sebb szó esik. Pedig nyil­vánvaló, hogy milyen fon­tos a képviselők és a vá­lasztók közötti kapcsolat, mert ha a képviselő nem ismeri a választók akaratát, érdekeiket képviselni sem tudja. A jegyzőkönyvek viszont alig tartalmaznak utalást arra, hogy a választók ké­réseit közvetítenék a kép­viselők és elenyésző a la­kossági nyomásra tett sür­gősségi indítványok száma is. Egyik önkormányzat jegyzőkönyvében sem talál­tak olyan tájékoztatót, amelyek a képviselői mun­kát értékelnék, a fogadó­órákon elhangzottak továb­bítását, a választókkal va­ló kapcsolattartást minősí­tenék, levonva annak kon­zekvenciáit az esetlegesen indokolt változtatások meg­jelölésével együtt. C sak bízni lehet abban, hogy az első évben az egyéb irányú el­foglaltságok miatt nem gondoltak erre a képvise­lők, s abban is: amikor ola­jozottá válik tevékenysé­gük, akkor már felelőssé­gük tevékenységüknek ezt az oldalát is érvényre jut­tatja a választópolgárok megelégedésére. Balogh József H ogy mennyire ragasz­kodnak a települé­sek az autonómiá­hoz, az önállósághoz, az kiolvasható két adatból. Abból, hogy öt évvel ez­előtt Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében 114 tanács működött, ma pedig — mintha mindegyiket ketté­vágták volna — 229. — Vagyis a települések szá­mával azonos mennyiségű az önkormányzatok száma. Am ez csak egyik vetülete az autonómiának, önállóak a testületek, a tisztségvise­lők is. Ahogy dr. Virágh Pál köztársasági megbízott a napokban tartott sajtótá­jékoztatóján mondta: ezért is fontos, hogy az autonóm testületek és az autonómiá­ra törekvő tisztségviselők ne feledkezzenek meg ar­ról, hogy választottak. Na­gyon komoly konfliktus­helyzet adódhat esetenként abból, ha a választópolgár szavazatának leadásával létrehozza a képviselőtestü­letet, megválasztja a pol­gármestert, s amikor azok elkezdik önálló létüket, megfeledkeznek kötelezett­ségeikről, a választópolgá­rokhoz fűződő viszonyuk­ról. A képviselők közel más­fél éves tevékenységét ele­Nagyüzem van a Zöldért Rt. fehérgyarmati hűtőházi­ban. Két műszakban 80 munkás dolgozhat (s ez ma ko­moly tényező Szatmárban) a Hungarofruct almáját fel­dolgozandó. Átlagosan napi két kamion hagyja el az üzemet különböző méretű és fajtájú almával. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE KOMMENTÁR _________________________ Gondolatok a könrvtárban Baraksó Erzsébet H a csak a könyvtárak megnövekedett for­galmából következ­tetünk, nem járunk mesz- sze az igazságtól; tömeges megmozdulásra serkentet­te olvasóit a Tudja-e ön? című nagy vetélkedő a Ma­gyar Nemzet című lapban. Októbertől decemberig 48 egymást követő napon kö­zölték a kérdéseket kelté­sével, jelenleg pedig a he­lyes megfejtések jelennek meg napról napra. Persze, hogy nem egy­szerre adják közre a jó vá­laszokat, így néhány hétig ismét magához láncolja az újság a versengés résztve­vőit: akik beneveztek, most ismét tartósan odafigyelnek a lapra, előfizetnek rá, vagy megveszik naponta. Egyesek képzeletben már tovább is fejlesztették az ötletet: mire végeznek a 96 kérdés válaszainak közlé­sével, addigra össze lehet állítani egy újabb nagy ve­télkedő anyagát — s kez­dődhet minden elölről. Mégse bánnánk sokan, ha így lenne, noha nagyon sok időt, energiát fektettünk be, hogy helyes legyen a megfejtés, versesköteteket bújtunk, tanulmányoztuk a II. világháború történetét, az olimpiák eredményeit, neves politikusok, tudósok, művészek tevékenységét. A lexikonok fölé hajolva al­kalmi ismeretségek köttet­tek a könyvtári olvasóter­mekben, vadidegen embe­rek segítettek egymásnak, és azt is meg kell monda­ni, bizony, a jól felkészült könyvtárosok nélkül nehe­zen boldogultunk volna, hol keressük a forrásokat. Heteken át egy kissé megfeledkeztünk hétközna­pi gondjainkról, és azt vet­tük észre, hogy odafigye­lünk a másikra. Rájöttünk arra is a könyvtárban; mennyi felfedezni való is-■ meretet rejtenek a kötetek, és sajnos azt is tapasztal­hattuk; az iskolában szer­zett tudás kevés a mai vi­lágban, és elavulhat, ha nem pallérozzák. Valaki azt is fölvetette: az együtt bú­várkodó személyekből akár egy leendő könyvtári klub tagsága verbuválódhatna művelődő közösséggé. B iztosan vannak, aki­ket a fődíj, a Rena­ult, vagy az ameri­kai út és más nyerhető ja­vak is motiváltak, a mi társaságunk a nyíregyházi könyvtárban azt állapította meg: lám, anyagi befekte­tés nélkül is lehetünk gaz­dagabbak, hiszen szerény beiratkozási áíj fejében a mienk lehet mindaz a szel­lemi kincs, ami a könyvtári kötetekben megtalálható. S ha annak a megközelíté­sére történetesen egy napi­lap vetélkedője buzdít, ne bánjuk, inkább örüljünk neki! HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom