Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
1992. február 1,. szombat Kelet-Magyarország 3 A II. Eákóezi Ferenc Általános Iskola Gyermek és Ifjúsági Otthon Berkeszen 6—18 év között 165 gyermeknek nyújt védelmet és tanulási lehetőségek. Délután a szabadidős foglalkozásokon hasznos szórakoztató tevékenységet folytatnak. Képeinken süteménykészités a konyhában és a modellezőkör. harasztosi pAl felvételei A kezdet vége Hétfőn újra indul Szálkán a 3 S Mátészalka (KM — B. J.) — A látvány elszomorító. A nagykapu ugyan nyitva, lánckorlát állja útját a behajtani szándékozónak, de a három bejárati ajtó közül kettő zárva. A hatalmas csarnokok üresen tátonga- nak, a gépek mozdulatlanok. Egy kis zúgás hallatszik csupán, mert a fűtési rendszerben kering egy kis meleg, nehogy belefagyjon a víz. Pedig a csarnok is új, a gépek is a legkorszerűbb fajtából vailók, mégis mozdulatlanul áll minden. Bezárták Mátészalkán a 3 S-t. Gondok a bölcsőtől — Remélem, hétfőn — február 3-án — már újra kinyílnak a kapuk és megkezdődik a termelés — mondja Kása Barna vezér- igazgató, — 'Egy kft. alakul a cégen belül, magánszemélyek és vállalatok részvételével, s beindul a termelés. Azt szeretnénk elérni, hogy ha megtörténik a felszámolás, s a gyár vevőre talál, ne egy holt üzemet, hanem egy működő, termelő gyárat kapjon. Nyilván más lesz így az ára, s ez a mostani hitelezőknek is érdeke. Visszakanyarodunk a történet elejére, hogy tulajdonképpen mikor is ment .tönkre ez a fiatal, alig hároméves részvénytársaság. — A gyár megalakulása óta érik érre a helyzet — folytatja a vezérigazgató. 1989 októberében kezdte meg működését a 3 S. Nevét az alapítóktól kapta, az olasz Snaidero, a Szatmár Bútorgyár és a Skála Rt. első betűjéből, de a Kereskedelmi és Hitelbank is a részvény- társaság tagja. Tehát az alakulás óta érik a gond, a felszámoláskor felvállalt terhekkel nem volt képes megbirkózni. Induláskor nem volt forgóalapja és a vállalt terhek közel kétmilliárd forint termelési érték előállítására kötelezték. — A termelés megkezdésének idejétől halmozódtak az adósságok — folytatja a gondok sorolását Szabó István vezérigazgató-helyettes. Egyfelől a felvett hitelek és kamataik törlesztése, a 14,5 millió márka alapösszegért vásárolt lízingterhek viselése, évi 62 millió bérleti díj fizetése, 150 millió hitel, plusz százmillió rövid lejáratú hitel és fizetni kellett az állami alapjuttatás járadékát is. És termelni kellett, a beszállítóknak fizetni kellett. Előbb egyik helyre nem tudott fizetni a gyár, aztán a többi helyre sem, később már termelni sem tudott olyan ütemben, amilyenre a kapacitása lehetőséget teremtett, a fenntartással kapcsolatos állandó költségek is tehertételt jelentettek. ,r ígéretben nem volt hiány Természetesen az sem maradt ki a beszélgetésből: mikor vált láthatóvá, hogy a reménytelen helyzetnek csak a felszámolás lehet a vége. Kosa Barna mondja: Amikor idekerültem — ez tavaly május 15-én volt — megláttam, hogy az ide érkezésemkor tett ígéret nem teljesült. Ekkor biztosra vettem, hogy más vége, mint a felszámolás nem lehet. Kétszázötven millió forintot kértem, hogy beindíthassuk a termelést, kétszázat ígértek, aztán nem kaptunk semmit. Július 20-án elő is terjesztettem a felszámolási eljárást. Az igazgatóság elfogadta, mégis arra kértek: próbáljuk enélkül rendbe- tenni dolgainkat. Azokban az elképzelésekben, amelyeket kidolgoztunk, látszottak olyan vonások, amelyek — hogyha bejönnek — még egy felszámolás nélküli rendezés is elképzelhető. Ezért egyeztem bele, hogy tekintsünk el a felszámolástól, bár láttam azt a veszélyt is, hogyha nem mi leszünk a kezdeményezők, lehet bármennyi hitelezőnk, vagy szállítónk, mert nekik is törvény adta joga ez. Ezt látom itt töltött időm legnagyobb hibájának, hogy nem voltam következetes. Akkor még volt egy bizonyos lendület a vállalatban. A két idő közti különbség annyi, hogy december végéig eljutottunk a nullára. Ekkorra már minden kapu, minden pénzforrás bezárult. Le kellett állítani a gyárat. A 3 S decemberre fizetés- képtelenné vált, korábbi tartós likviditási problémái oda vezettek, hogy december 21- én a részvénytársaság közgyűlése felszámolási eljárást kezdeményezett. A bank felmondta a hiteleket, zárolta a számlákat, s a gyár ott maradt pénz nélkül, 480 dolgozó munka nélkül. — Hallatlanul fájdalmas lépés ez — mondja Szabó István. — A felszámolás, a pénzügyi rendezésnek egy formáját megadja, mert tisztázza a vonalakat. Azt, hogy a tulajdonosok elveszítették befektetett vagyonukat, a hitelezők és szállítók követeléseikből nem látják az eljárás után, amit most még látnak, mert valószínű, amy- nyi pénz nem fog befolyni A dolgozók pedig életüket, sorsukat meghatározó bizonytalansággal várják, hogy eldőljön, mi lesz a jövőben. Mindenkinek less munkája Ügy tűnik, most már rövidül a várakozási idő. Különböző tárgyalások eredményeképp február 3-án megkezdődhet a termelés. Ez legalább 220—240 embernek ad munkát, de a megrendelésekből látszik, hogy később valamennyi dolgozó foglalkoztatására lehetőség nyílik. Á felszámolás ténylegesen akkor indul meg, amikor a bírósági végzés megjelenik a Cégközlönyben, s kirendelik a felszámolót. A vezetők azt akarják, hogy a vállalat működjön, s olyan helyzetben találja a majdani tulajdonos, hogy érdemesnek találja megvételre. A felszámolási eljárás ijesztő fogalom. Hallatán arra gondolunk, hogy megszűnt, megsemmisült, mindennek vége. Pedig a felszámolás nem feltétlenül csak a végét jelenti valaminek. Valaminek a kezdetét is. Mátészalkán abban bíznak, hogy a csőd nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége. Tárca G yertyaszentelő Boldogasszony, Mária tisztulásának ünnepe Böjt- elő havának (februárnak) második napján van. E nap Jézus templomi bemutatásának emléknapja is. Gyertyaszentelőnek azért nevezik ezt a napot, mert a mise előtt egy körmenettel összekapcsolt gyertyaszentelő szertartást tartanak. A szertartás előtt, melyet a pap lila színű liturgikus ruhában végez, minden tüzet eloltanak, majd az új tüzet megáldják, azután a gyertyákat arról gyújtják meg. A Máría-ünnepek fényét napjainkban talán az is emeli, hogy a futurológusok szerint a következő, a Vízöntő korszak az, amikor a Nő vele született életösztöne egyfajta tudatváltást eredményez. A Nő és a hit a társadalmakban most foglalja el igazi helyét. A történészek szerint a kannibalizmus, az emberevés, az anyajogú társadalommal, a matriarchátussal szűnt meg. A Nő szerepének változásával a Vízöntő korszak új paradigmát (világkép és emberkép), új társadalmi cselekvést (békemozgalmak) és új gondolkodást ígér. A háborúk és ellenségeskedések megszűnését a népek és egyes emberek között, amikor a segítséget kérő nem hiába nyújtja a kezét. Nehéz gazdasági helyzetünkben ezt a segítőkészséget, a zavart kelteni akaró felhangok ellenére, egyre sűrűbben tapasztaljuk. -Jó példával most sem a tehetősebbek járnak elől. A Mána- ünnepek talán nem is nekik szólnak, hiszen a tehetősek gazdagok akarnak lenni. Gyertyaszentelő a népszokásban a még hátralévő tél negyvenes — mégpedig ellentétes — rámutató napja. Ha enyhe az idő, még hideg lesz. Ezért járta a mondás: ha fénylik Gyertyaszentelő, az izéket vedd elő. Az ízék, a kukoricaszár, kitűnő fűtőanyag volt és maradt. De meleg garázst is lehet belőle készíteni, amelyben a szélvédőüveg sem jegesedik el. Viszont, ha zimankós ez a nap, az ízékgarázsosok is reménykedjenek, mert hamar véget ér a tél. G yertyaszentelés után a hívők hazaviszik a gyertyákat, és a szentképek rámái mögé erősítik, mert égiháború, villámlás, általában a gonoszok ellen használják. A szentelt gyertyát az utolsó kenet feladásakor a pap meggyújtja, és a haldokló kezébe szorítja. Ezt a szolgáltatást ez évben is kevesen vegyük igénybe. Cserbaköy Levente Ha fénylik Gyertyaszentelő... Nézőpont: Autonómia mezve megfigyelhető, hogy a képviselők jogairól sok, kötelezettségeikről kevesebb szó esik. Pedig nyilvánvaló, hogy milyen fontos a képviselők és a választók közötti kapcsolat, mert ha a képviselő nem ismeri a választók akaratát, érdekeiket képviselni sem tudja. A jegyzőkönyvek viszont alig tartalmaznak utalást arra, hogy a választók kéréseit közvetítenék a képviselők és elenyésző a lakossági nyomásra tett sürgősségi indítványok száma is. Egyik önkormányzat jegyzőkönyvében sem találtak olyan tájékoztatót, amelyek a képviselői munkát értékelnék, a fogadóórákon elhangzottak továbbítását, a választókkal való kapcsolattartást minősítenék, levonva annak konzekvenciáit az esetlegesen indokolt változtatások megjelölésével együtt. C sak bízni lehet abban, hogy az első évben az egyéb irányú elfoglaltságok miatt nem gondoltak erre a képviselők, s abban is: amikor olajozottá válik tevékenységük, akkor már felelősségük tevékenységüknek ezt az oldalát is érvényre juttatja a választópolgárok megelégedésére. Balogh József H ogy mennyire ragaszkodnak a települések az autonómiához, az önállósághoz, az kiolvasható két adatból. Abból, hogy öt évvel ezelőtt Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében 114 tanács működött, ma pedig — mintha mindegyiket kettévágták volna — 229. — Vagyis a települések számával azonos mennyiségű az önkormányzatok száma. Am ez csak egyik vetülete az autonómiának, önállóak a testületek, a tisztségviselők is. Ahogy dr. Virágh Pál köztársasági megbízott a napokban tartott sajtótájékoztatóján mondta: ezért is fontos, hogy az autonóm testületek és az autonómiára törekvő tisztségviselők ne feledkezzenek meg arról, hogy választottak. Nagyon komoly konfliktushelyzet adódhat esetenként abból, ha a választópolgár szavazatának leadásával létrehozza a képviselőtestületet, megválasztja a polgármestert, s amikor azok elkezdik önálló létüket, megfeledkeznek kötelezettségeikről, a választópolgárokhoz fűződő viszonyukról. A képviselők közel másfél éves tevékenységét eleNagyüzem van a Zöldért Rt. fehérgyarmati hűtőháziban. Két műszakban 80 munkás dolgozhat (s ez ma komoly tényező Szatmárban) a Hungarofruct almáját feldolgozandó. Átlagosan napi két kamion hagyja el az üzemet különböző méretű és fajtájú almával. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE KOMMENTÁR _________________________ Gondolatok a könrvtárban Baraksó Erzsébet H a csak a könyvtárak megnövekedett forgalmából következtetünk, nem járunk mesz- sze az igazságtól; tömeges megmozdulásra serkentette olvasóit a Tudja-e ön? című nagy vetélkedő a Magyar Nemzet című lapban. Októbertől decemberig 48 egymást követő napon közölték a kérdéseket keltésével, jelenleg pedig a helyes megfejtések jelennek meg napról napra. Persze, hogy nem egyszerre adják közre a jó válaszokat, így néhány hétig ismét magához láncolja az újság a versengés résztvevőit: akik beneveztek, most ismét tartósan odafigyelnek a lapra, előfizetnek rá, vagy megveszik naponta. Egyesek képzeletben már tovább is fejlesztették az ötletet: mire végeznek a 96 kérdés válaszainak közlésével, addigra össze lehet állítani egy újabb nagy vetélkedő anyagát — s kezdődhet minden elölről. Mégse bánnánk sokan, ha így lenne, noha nagyon sok időt, energiát fektettünk be, hogy helyes legyen a megfejtés, versesköteteket bújtunk, tanulmányoztuk a II. világháború történetét, az olimpiák eredményeit, neves politikusok, tudósok, művészek tevékenységét. A lexikonok fölé hajolva alkalmi ismeretségek köttettek a könyvtári olvasótermekben, vadidegen emberek segítettek egymásnak, és azt is meg kell mondani, bizony, a jól felkészült könyvtárosok nélkül nehezen boldogultunk volna, hol keressük a forrásokat. Heteken át egy kissé megfeledkeztünk hétköznapi gondjainkról, és azt vettük észre, hogy odafigyelünk a másikra. Rájöttünk arra is a könyvtárban; mennyi felfedezni való is-■ meretet rejtenek a kötetek, és sajnos azt is tapasztalhattuk; az iskolában szerzett tudás kevés a mai világban, és elavulhat, ha nem pallérozzák. Valaki azt is fölvetette: az együtt búvárkodó személyekből akár egy leendő könyvtári klub tagsága verbuválódhatna művelődő közösséggé. B iztosan vannak, akiket a fődíj, a Renault, vagy az amerikai út és más nyerhető javak is motiváltak, a mi társaságunk a nyíregyházi könyvtárban azt állapította meg: lám, anyagi befektetés nélkül is lehetünk gazdagabbak, hiszen szerény beiratkozási áíj fejében a mienk lehet mindaz a szellemi kincs, ami a könyvtári kötetekben megtalálható. S ha annak a megközelítésére történetesen egy napilap vetélkedője buzdít, ne bánjuk, inkább örüljünk neki! HÁTTÉR
