Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
1992. február 17., hétfő HÁTTÉR Keíet-Magyarország 3 Átírták a törvényt Beszélgetés Nagy Husszein Tiborral, az Agrárszövetség főtitkárával Nyíregyháza (KM — G. B.) — A közelmúltban megyénkben Fehérgyarmaton tartott közös politikai vitaestet a Nemzeti Demokrata Szövetség és az Agrárszövetség. Ez utóbbi szervezet főtitkárát, Nagy . Husszein Tibort kérdezte munkatársunk a szövetkezeteket érintő, legutóbb elfogadott törvényekkel kapcsolatban. — Hosszú vajúdás után végre megszülettek a szövetkezetekről, illetve azok átalakulásáról szóló törvények. Mit érez most ön? — Bár ne készültek volna el! Igaz, hogy sok tekintetben már a mi álláspontunkat is tükrözi, mint például, hogy a szövetkezeti vagyon teljes egészében üzletrész formájában, s a teljes földvagyon részaránytulajdon formájában a tagok között felosztásra kerüljön. Ezt mi a kezdet kezdetétől követeltük, így hát ez eddig rendjén is volna. A gond ott jelentkezett, hogy az utolsó éjszakán néhány politikus, néhány pontban alapvetően átírta az egész törvényt. Ezzel szinte katasztrofális hatású következményeket okozva, amelyektől alapvetően változik meg minden. — De hát mi az, ami átírásra került, s ilyen negatívan befolyásolja a törvény végső hatását? — Abban teljesen igazuk van a politikusoknak, hogy az ,.átmeneti”-nek nevezett törvény, egy óriási horderejű jogszabály, ám sajnos eléggé koncepciózusra is sikeredett. Lényegében megtestesíti a választások során a választóknak tett ígéretek közül a tulajdonosztást. Mégpedig olyan módon, hogy nem az állami tulajdont osztja a hatalom, amit ma már talán jobban szeretne megőrizni, hanem a szövetke tett tulajdont dobja oda az állampolgároknak, két leg\ et is ütve ezzel egy csapásra Egyrészt reméli, hogy kielégíti a tulajdonosztásra tett ígéreteit, ugyanakkor a Közös Piac elvárásainak is megfelelnek, miszerint szétverik a nagyüzemeket. — Komolyan tartani lehet a mezőgazdaságunk szétverésétől? ■— > Pontosan az a csapdája a dolognak. hogy nem lesz működőképes magyar mezőgazdaság. Nem is számíthatunk másra, miután 3—3,5 millió ember üzlet- rész-tullajdnossá válik, s ezt a vagyont. ha úgy akarja. eszközben mozdíthatja ki a szövetkezetből. Nem az a kifogásom, hogy valamiféle kárpótlási jelleget öltött a szövetkezeti átmeneti törvény, mert valahol erkölcsileg magyarázható, hogy akik valamikor közreműködtek a vagyon létrehozásában, s ma már nincsenek benne, részesüljenek belőle valamilyen formában. A probléma abban van, amit a Bogárdi úr kierőszakolt. Vagyis az egyszemélyes kiválás intézménye. Ez alapvetően borította a törvényt. Így már megkerülhetetlen annak kárpótlás-jellege. Persze nem egy társadalmi megegyezésen alapuló kárpótlásé, ami stabil állapotokat hozna létre, s alkalmas lenne arra, hogy belőle kiindulva történjen a privatizáció. — ön szerint a kárpótlási törvény meghozza a nemzeti stabilitást? — Az emberek, tapasztalataim szerint, belenyugodtak, hogy elvették tőlük, amit elvettek, s abba is, hogy azt továbbra is valamilyen társult formában használják. Nálunk most nem ez történik. A németek sem mentek el odáig, hogy „hazaviszem” alapon szét- szedhetővé tegyék a szövetkezeti tulajdont. Itthon, ha idáig elmegy a dolog, akkor valóban nem lehet megkerülni az egész átalakulásnak a reprivatizációs jellegét, s ettől kezdve nem is lesz elfogadott dolog az állampolgárok részéről. Nem tudom, ki fogja-e elégíteni az egész magyar társadalmat? — Ha jól értem, ön azt mondja, hogy született egy jogtechnikailag utólag elrontott, végrehajthatatlan törvény. Milyen következményekkel járhat ez a tsz- ekre? — Csak arra gondoljunk, hogy ezek a szövetkezetek ez év végével megszűnnek létezni. Vagy azért, mert átalakulnak, vagy mert a cégbíróság törli őket a nyilvántartásból. Ugyanakkor a földárverésekre, amelyeken a szövetkezeteknek kell eladni a földet, csak jövőre kerül sor. A kárpótlás után maradó földet a törvény szerint a szövetkezet tagjai között kell kiosztani, de hát akkor már nem is lesz szövetkezet! A vagyonnak, amit az elmúlt év végi állapotnak megfellelően kell fölosztani, része az a kárpótlási jegy is, ami az eladott földek után folyik majd be a szövetkezetbe. Egyszóval nem működik a rendszer! A legsúlyosabb probléma pedig túl a felsoroltakon az, hogy az átmeneti törvénnyel a mezőgazdasági szövetkezetek tagjait kizárták a munkanélküli-segélyből. Egy tollvonással meg akarták vonni azoktól is, akik eddig kapták. Jelenleg országosan több mint 30 ezer és csak Szabolcsban 10—12 ezer emberről van szó. Nem beszélve arról, hogy ezután már nem mehet senki munkanélküli- járadékra a szövetkezetekből, amelyeknek jelenlegi formájukban, bár nagyrészt kilátástalan helyzetben vannak. elsősorban pénzügyileg, tilos fölmondani január 20- tól a munkaviszonyt. Légibalett Diákok a kisebbségért Budapest (KM) — Országos kisebbségi diákkonferenciára hívja az Erdélyi Gyülekezet Megbékélés Közössége a hazánkban tanuló, vagy a közelmúltban áttelepült erdélyi, kárpátaljai, délvidéki és felvidéki fiatalokat március 21—22-re Tahitótfaluba. A konferencia felkért előadói lesznek többek között Fúr TÓfCaBMHMI Lajos honvédelmi miniszter, Tirts Tamás parlamenti képviselő (FIDESZ), valamint több lelkipásztor. Az Erdélyi Gyülekezet vezetői szívesen fogadják a javaslatokat arról, mit tehet az ifjúság a kisebbségi magyarságért. Levélcímünk: 1146 Budapest, Thököly u. 44. Böjtelő Seres Ernő M ár nem is tudom mi is ez a február. Böjtelő vagy télutó hava. Már nem is tudom, mit is hallgatok a rádiómon. Csűröm-csa- varom a gombot, az egyik percben még a Kossuth adó a másik pillanatban már URH. Bejön Miskolc, Bratislava és bejön a szomszéd úr, Stohanek, csak a megszokott kora reggeli hírcsokrom nem, amit már megszoktam. Közlöm a szomszéddal: — Ezt aztán jól megkeverték. — Ilyen a politika — rezignálja magát a szomszéd és azt tanácsolja — ne izgassa magat. — Milyen politika? — kérdezem. — Hát a müsorpolitika. Nyomják a sódert a frekvenciamoratóriumról, aztán bekevernek az állampolgárnak, hogy semmit se találjon a megszokott helyén. Na de mit szól ehhez a jó időhöz? — Semmit, elvégre télutó hava van. Ideje már hogy tavaszodjék. — Na ma a kutya az nem eszi meg a telet. Apropó, kéz alatt és olcsón vettem egy fajtiszta kölyökkutyát. Farkast. Csak húst eszik, csak hússal lehet etetni. Gratulálok a szomszédnak, de megjegyzem, most nemcsak télutó hava van. de böjtelő hava is. — Az már elmúlt — legyint a szomszéd. — Mi múlt el? — A böjtelő. Szerintem már jócskán a böjt után vagyunk. Már olyan drága az élelmiszer, hogy nem győzünk böjtölni. Es most még tettek rá egy lapáttal, már a fehér kenyér és a 2,8 százalékos tej is szabadáras. — Es a tankönyv is. — Ki eszik itt tankönyvet’ Engem az élelmiszerárak növekedése érdekel. — Benne a hús ára is. — Az is. Már bejelentették az áremelést. Én mondom magának szomszéd úr, ez a hónap nem a böjtelő hava, ez maga a böjt. Előbbre jött a húshagyó kedd, a tejhagyó szerda, és kenyérhagyó csütörtök. — A hétfőt kifelejtette. — Hétfőn a vasárnapi maradékot esszük. — És maga ezek után vett egy kutyát, egy fajtisztát, amelyik kimondottan csak húst zabol? Stohanek meghökken- ten rám néz. Eszmél és lehervad. Megkérdezi, nem akarok egy kutyuskát barátilag ajándékba. Mondom neki, kell a kutyának, ha már koplalni kell, egyedül jobban bírom. Egyelőre a böjtelő havában. Számváltozáséit Hajdúban ... metszőollóval Nyírtasson galambos Béla felvétele Debrecen (KM — Bojté) — A Magyar Távközlési Vállalat Debreceni Igazgatósága 1991. december elején a telefonkönyv megjelenésével egy időben hálózatában több számot megváltoztatott. A könnyebb átállás érdekében mintegy 10 ezer előfizető esetében lehetővé tette, hogy a telefonállomások a régi számokon is elérhetők legyenek. A vállalat a régi számok ilyen használatát az alábbiak szerint megszünteti Debrecen: február 16tól 3-sal kezdődő számmal nem hívhatók. Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Polgár központokhoz csatlakozó állomások március 15-től 11- gyel, 21-gyel, 22-vel és 31- gyel kezdődő számokon szintén nem hívhatók. A fenti időpontoktól kezdve az előfizetők már csak a decemberben megjelent telefonkönyvben szereplő számokon lesznek elérhetők. Háló helyett Bsraksó Erzsébet A ligha van olyan nap mostanában, amikor a napi híradások között ne találkozhatnánk egy-egy újabb alapítvány létrejöttéről szóló beszámolókkal. Mai korunk egyik jellegzetessége az alapítvány intézménye, mindennapjaink részévé váltak a különféle pályázatok. A napokban két új, viszonylag kevéssé közismert és népszerűsített alapítványról értesülhettünk a napi sajtóból, aminek azért is örülhettünk itt az ország csücskében, mert nem a mi adományainkra számítanak, hanem mi kaphatunk. A József Attila Kulturális és Szociális Alapítványra (postacíme: Budapest 3. Pf.: 227. 1300) március 31-éig két ágon is be lehet adni pályázatokat, s mindkettő akár közvetlenül is érintheti megyénk polgárait. Az alapítvány tehetség- gondozó alkuratóriuma olyan, huszonegy éven aluli tehetséges fiatalokat kíván támogatni — lehetnek a határainkon túl élő magyar nemzetiségiek is —, akik szakmai pályájukat megkezdték és segítségre szorulnak. Az elbírálásnál elsősorban a szociális rászorultságot veszik figyelembe. Érdekessége a pályázatnak, hogy egy év tanulmányi időszakára akár kollégiumi elhelyezés, vagy étkezés költségeihez is lehet hozzájárulást kérni. Egy másik tagozat, az alapítvány szociális szakkuratóriuma ebben az évben ötvenmilliót kíván odaítélni olyan természetes, vagy jogi személyeknek, akik, vagy amelyek szociális tevékenységet folytatnak, illetve ilyenhez kezdeni szeretnének. Ily módon a hazai társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeinek életfeltételein óhajtanak segíteni. Mivel profitot termelő szervezetek és az önkormányzatok. közvetlen pályázatát nem tudják támogatni, az látszik célszerűnek, ha a hátrányos helyzetű településen a kisközösségek bátran élnek a lehetőséggel és jelentkeznek például az iskolából, vagy az egyház részéről. Reméljük, jut majd a milliókból az országnak ebbe a szögletébe is. Amíg a szociális védőháló nem nyújt a számunkra nagyobb biztonságot és nem lesz jobb a megélhetésünk, érdemes utánanyúlni minden egyes forintnak, amitől sorsunk némi könnyítése remélhető. Egyedül. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE KOMMENTÁR __________________ Eltéved a holló Dankó Mihály G yakran mérgelődünk, ha valamilyen postai küldemény nem érkezik meg időben, vagy a megadott helyre. Pedig lehet, hogy nem is a kézbesítő a hibás. Nem akarok én fog adat lan prókátora lenni a postának, de érdemes a problémát egy másik oldalról is megvilágítani. Kezdődik a baj az utcanevek megváltoztatásával. Ismert tétel: néhány „leértékelődött hős” kivonul az utcák névadói közül. Helyettük újak jöttek, vagy más, a területre jellemző földrajzi nevet kapott a rész. Bizony, becsúszott olyan baki is — mint az Nyíregyházán tapasztalható —, egy közigazgatási területen két azonos nevű útszakasz található. Például a Debreceni utca és út. Főhet a postás feje, hogy hová vigye a küldeményt, ha csak rövidítve szerepel az „u” betű. . S akkor itt van még a lakcímváltozás: Az állampolgár kötelessége erről értesíteni minden illetékes szervet. Elmúlasztása miatt könnyen visszamegy a levél a „címzett ismeretlen” felírással. Különösen fájó ez, ha pénzt kap az1 ött bér, és történetesen nyugdíjas az illető, várhat még legalább két hónapot. A közönséges levelet, újságot a címzett levélszekrényébe kézbesítik. Amit a tulajdonosnak kell biztosítani. (így szól a postarendelet.) Nem kell viszont ecsetelném, hogy néznek ki ezek a postaládák egy- egy bérházban: felgyújtva, kifeszítve, nincs rajta név, — szóval kézbesítő legyen a talpán, aki eligazodik. Sok társasház ajtaja automatikusan zár, s a legtöbbször nem elég „kétszer” csengetni, ha egy táviratot, esetleg csomagot kell átadni. Persze, a kertes házak bejáratánál is ott kellene díszelegni a biztonság oklevél szekrénynek. Ehelyett egy cső, doboz, netán a kerítés tölti be ezt a szerepét. Csakhogy, ha megázik, kifújja a szél, ellopják a küldeményt, hiába a reklamáció. Nézó^onl)
