Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

-1992. február 11., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Bundáznak a prémmel Aláírásgyűjtés egy kft. ellen Nábrádí Lajos, Nyíregyháza — Budapes. (KM) — Egyre többen fog­lalkoznak megyénkben u prémes állat, a csincsilla te­nyésztésével. A bőrök, pon­tosabban a prémek szinte monopolhelyzetben lévő át­vevője, a Budapesti Bio Kont Kft. az elmúlt napok­ban lapunkban is meghirde­tett egy átvételt. A hangsúly az átvételen volt, ezzel is arra célzott a kft., hogy nem felvásárlásról van szó, csupán bizományba veszi át az árut. (Bizomány­ba, tehát eladás után fizet) Az átvétel elmaradt a ter­melők „fellázadtak” Megbízstt jeti Ugyanis a kft. vezetője nem jött el személyesen, egyik megbízottját küldte le a nyíregyházi, pontosabban sóstói lerakathoz. A lerakat (vagy felvásárlóhely) előtt a többszörösen csalódott ter­melők azt várták, hogy elő­ször is végre megkapják azt a pénzt, amire éppen egy éve várnak. Nem kapták meg, azért újabb prémeket nem voltak hajlandók adni a megbízottnak. Sőt közös levelet fogalmaztak a kft. vezetőjének, sürgették pén­zük elküldését. Az aláírások ntán érthető bosszúsággal hazavitték a prémeket, a megbízott átvevő pedig üres kocsival távozott... Az előzmény. Több szabol­csi termelő (köztük néhány Aláírják a kollektiv leve let, követelik a pénzüket. munkanélküli) a megtakarí­tott pénzéből tenyészetet alakított ki, beruházott. Né- hányán hitelt vettek fel. Pár éve ígéretesnek tűnt a csin­csilla tenyésztése. Idítíáitt a piac Aztán telítődött a piac. Most egy éve a kft. több ter­melőtől bizományba átvette a prémeket, s darabonként ötszáz forint előleget adott. (A többi, darabonkénti 6— 700 forintokat az eladás utánra ígérte.) A termelők azóta sem kapták meg a ne­kik jogosan járó pénzüket. Nem mellékes, hogy ez a pénz veszített értékéből, már nem ér annyit, mint tavaly ilyenkor és kamatról szó sincs. Miről van szó? — kérdez­tük a kft. vezetőjét telefo­non. Válaszában elmondta, hogy egy üzletember őt is becsapta, talán pert is indít ellene? S a bőrök értékesíté­se részben Amerikában, részben Kanadában akadt el. Ám ígéret van, hogy az üz­letet hamarosan nyélbe ütik, és a szabolcsi termelők feb­ruárban végre megkapják pénzüket. Szkeptikus termelők A termelők egy része szkeptikus, hiszen az egy év alatt több ígéretet is kap­tak ... Ügy vélik, hogy bun­da van a dologban ... Jó volna, ha a pesti kft. egyen­rangú partnerének tekintene a szabolcsi termelőket. Seres Ernő Időzítés Nyíregyházán hegesztés tech­nikai és fém- f elszóró szol­gáltatás is léte­zik már, a Ka- santas osztrák partner helyi képviselete ke­retén belül a Mezőgép telep­helyén, ahol önálló kik­ként működik. Ezzel a techno­lógiával gyor­sabban és gaz­daságosabban lehet az alkat­részeket szak­szerűen és biz­tonságosan fel­újítani. Ké­pünk szerszám­gép főorsóién - gely csapágy- felületének férni elszórása látható. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI Főzés tankönyv melleit Nyíregyháza (KM — Bod­nár) — Erőleves Padisah módra, sajtos borda színes metélttel, sls kebap piláffal és töltött mézes. Ugye nem hangzik rosszul? Bár az el­készítésük meglehetősen bo­nyolultnak tűnik, az ételsort mégis diákok készítik. Igaz. jövendő szakemberek, a vendéglátóipari és szakkö­zépiskola szakácstanulói. Természetes, hogy a ven­déglátóipari iskolákban a szakácsképzés elmaradhatat­lan velejárója, hogy a tanu­lók az iskolában sütnek és főznek, hisz mire a szak­munkás-bizonyítványukat megkapják, a szakács és cuk­rász mesterség minden csin- ját-bínját el kell sajátítani. Nincs ez másképp a nyíregy­házi, Sipkay Barnáról elne­vezett szakiskolában es szak­munkásképzőben sem, ahol a tanárok laboratóriumi körül­mények között, korszerű mintakonyhában okítják a gyerekeket. Néhány éve az iskola tag­ja a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége Ifjúsá­gi Szekciójának, amelynek a munkájában a nyíregyházi intézmény legtehetségesebb tanulói vehetnek részt, öt­venhármán kaptak lehetősé­get arra, hogy a szakma leg- jobbjaitól is tanulhassanak. De mit is kapnak például a nyíregyházi szakmunkás- ifjak? Először is lehetőségük van arra, hogy a legneve­sebb hazai szakácsok és cuk­rászok tevékenységével meg­ismerkedhessenek. így jártak már az Átrium Hyattben, a Novotel Szállóban, Kopcsik Lajos Oscar-díjas szakács­nál. Részt vesznek rendsze­resen különböző pályázato­kon és versenyeken, amelyek a megméretés igazi mércéi. Az iskola tanulója Béres Tí­mea harmadéves szakácsta­nuló épp a napokban a Deb­recenben megrendezett nem­zetközi szakács- és szak­munkásversenyen a második helyet érte el. (Felkészítő ta­nára Klepács lstvánné). Tárca E ste hét után robbanok. Nálam minden rend­szeres. Agysejtjeimbe programozott időbeosztással élek. Reggel hétkor reggeli, délben 12 órakor ebéd, este hétkor vacsora. Vacsora köz­ben robbanás. Hogy ezí bárki megértse, annak tudnia kell reggelizni a rádió mellett szoktam. Ebé­delni a kollégám mellett (az árakról mindig panaszkodik). A vacsorámat a televízió előtt fogyasztom. Illetve már nem is fogyasztom. A rek­lám elveszi az étvágyamat. Most is. Gőzölög előttem a kétnapos töltött káposza. A káposzta felmelegítve jó. De nem jó, mert a képer­nyőn látok egy budit. Ké- lyes me gkönnyebülést hal­lok, aztán egy kéz falevélért nyúl, majd fúcsomóért, de nem éri el. Akkor megjele­nik a WC-paptr minden mennyiségben. Ezt pompá­san időzítették. Megáll a ka­nál a levegőben. Meg is kérdezi Stohanek: — Mi az szomszéd úr nincs étvágya? Csak nem beteg? — De van étvágyam. Sőt — Ez kész őrület. Nap mint nap csak ilyen reklámok futnak. Mosópor, mosószer, vécépapír, tampon és pelen­ka, néha egy kis hajnövesz- tőszer. Hát nekünk csak ezt tudják kínálni? — Lehet, hogy nem va­gyunk még elég tiszták. Sok még a szennyes. Teregetjük is. Legutóbb is amikor az akármilyen törvényt tárgyal­ták, napirend előtt annyi szennyest teregettek ki a hon­atyák, hogy az már sok... Mosni, mosni és mosogatni kelletne előbb szomszéd űr... B ánézek. Stohamekre, és megállapítom, hogy ez nem komplett. Hogy mennyi a szennyes, és hol és hogyan teregetik, az engem nem érdekel. De rossz az időzítés. Pofit akkor kell a reklámot vetíteni, amikor én vacsorázom? Megszólal Sto­hanek. — Szerintem a reklám az reklám, és akkor vetítik, ami­kor akarják. A hiba nem a készülékben van, hanem magában szomszéd úr. Miért nem délután vacsorázik, ami­kor a sajtót olvassa. farkaséhes vagyok. De ki tud így enni. — Hogy? — Hát nézzen oda. Mit lát a képernyőn? — Reklámot, méghozzá milyen ötletes, jópofa rek­lám. Repül a toalettkacsa, háp- háp, még egy háp és ragyog a vécékagyló. A töltött ká­poszta viszont hűl. Puccs a vacsorámnak. Illetve a Sto­hanek átnyúl az asztalon és azt mondja: — Kár ezért a finom töl­tött káposztáért. Látom ma­ga úgysem tud enni. Ne hagy­juk veszni Stohanek csámcsog és a műsor pereg tovább. Még mindig reklám. Mosószer mosószert követ, tampon után tampon. Nézőpont Seres Ernő V fitatkozunk. A téma a L# körbetartozás, a fizc- | » tőképtelenség, a csőd­eljárások gyarapodása. Tö­megcsőd, Főként ami a kis- vállakozókat illeti. Jelen­téktelen tőkével nagy neki­rugaszkodással és illuzóri­kus álmokkal indulnak és következik a csőd. Ez u ter­mészet szelekciója — mondja magabiztosan a vi­tapartner — mert ó úgy érzi erős és jól menő, je­lenleg sikeres. Kíváncsivá tett mire gondol. Jól sej­tettem arra a természeti törvényre amely a gyengét, a satnyái eleve pusztulásra ítéli, hiszen a fajfenntartás, j a továbbélés érdekében | szelektál. E szelekció köz­reműködői vadállatok ese­tében a ragadozók, hazai példával élve a rókáknak is a legkönnyeö zsákmány a csenevész, a sérült, a le­gyengült fácán. Es ezt a példái a végtelenségig le­hetne ragozni úgy is, hogy a kishalat megeszi a nagy hal. No de ne keverjük össze a szezont a fazonnal. Tör­vény es törvény között nagy a különbség. A ter­mészet törvényei azért tö­kéletesek és jól •junkcioná- lóak, mert nem művi, nem ember alkotta észelmény. Az ember az észlény, ha a termeszen törvényekbe be- | leavatkozik, csak ronthat Szeleteié és nem javíthat. Különben is mi értelme lenne olyan törvényt alkotni, hogy u szopornyica& nyúl, az or- báncos sertés, a tögygyulla- dásos tehén az csőd, csőd­tömeg. Az ember nem alkot és nem is alkotott olyan törvényeket, amelyeknek hatását természeti törvény alapján mérni vagy meg­ítélni lehetne. A vállalatok, üzemek, vállalkozók bukása meglehet kötődik törvé­nyekhez, de tagadom, hogy a tönkremenés, a csőd az természetes szelekció len­ne. A kamionosok példáját említettem. Ott állnak a görög határon immár sok- napos blokádban, és ha kö­zöttük van néhány — csak egy-két kamionnal rendel­kező — vállalkozó, kft., az máris úgy tönkrement, mint a pinty. Csődöt je­lenthet. Mi ebben a termé­szetes kiválasztódás? Mi- köze ennek a természet al­kotta törvényhez? S emmi. Nem természe­ti, de törvény okoz­ta, okozza a vesztü­ket. A természeti törvények bölcsek, és egyértelműk, beláthatóak. Bár tudna az elme is mindig, minden esetben ilyet alkotni. Es jó lenne, ha lennének eszkö­zeink is a jó törvények be­tartására és ’ betári'&tíi&ira, . , - ,'öibuíz 1 es lenne erőnk a rossz toy- , vények gyors korrigálására. , Újra él a gerincvelő Szender Lajosné frja Mátészalkáról ' . éf"—:—+| Szeretném azt > közölni, hogy a ^---------- Kelet-Magyar­országban olvastam Ifer- czeghne Szabó Katalin gyó­gyító terápiájáról. Sajnos, én 1973 óta selerózis mul­tiplex' betegséggel küszkö­döm, ami eddigi tudtom szerint világszerte gyógyít­hatatlan. Őszintén meg­mondhatom, hogy amióta áz említett természetgyó­gyászhoz járok kezelésre, érzem,, változás történt. A gerincvelőm, amiben rész­leges elhalás volt, végig funkcionál, tehát újra élet van végig a gerincben. Sze­retném, ha ezt az újságban közölnék, csak azért, hogy ha lehet, más is gyógyul­hasson, ne legyen ágyhoz kötve. KOMMENTÁR ____________________ Olcsó Jánosok Szóke Judit S ohasem szerettem, a számokat, mostaná­ban mégis gyakran számolásra kényszerülök. Itt van például ez a tb. Il­letve hol itt van, hol ott marad, de ahol lennie kel­lene, a közös kasszában, ott a legritkábban. Aki munkaviszonyban áll, az a munkáltató által fizeti a tb.-hozzájárulást. Vegyünk tavalyi adatot, ez 43 száza­lék, szóval sok. A világon a legmagasabb. Valahol ol­vastam, hogy ha az egy fő­re jutó havi pénzbeli jöve­delem összegét megszoroz­zuk tizenkettővel, majd egy magyar átlagéletkorával, ami 70. év, az eredmény nem éri el a tízmilliót — mármint forintban. Azaz, ennyit érünk az államnak életünk folya­mán. Mivel ez igen ala­csony szám, ennek a 43+ 10 százaléka sem valami sok. Állítólag, ha a bevé­teli oldalon magasabb szám jelentkezne (a bér részén),, lehetne csökkenteni az 53 százalékot akár negyvenre is. Európában szinte min­denütt 38—42 százalék Kö­zött vannak ezek az érté­kek. En még akkor óvodás voltam, tehát részemről na­iv a nosztalgia — de tu­dom, hogy az ötvenes, hat­vanas években három, az­tán ötszázalékos járulékot kellett fizetni; s az az ak­kori fizetésekhez képest hasonlóan a mostanihoz, súlyos arány volt. Azzal is tisztában vagyok, hogy az irrealitás volt, nem kevésbé a hasznosítása — óh, régi szép (?) idők! Arra az ígé­retre viszont már tisztán emlékszem, ami valami kommunizmus nevű, neve­zetes álommal volt össze­függésben, s amelyhez ve­zető úton az állam eltartot­ta dolgozóját. Mégis, vala­hogy megdöbbentem a ma­gyar ember ilyetén olcsósá­gán, F őleg, hogy számolás közben eszembe ju­tott egyik ismerősöm, akinek a fia tavaly kiment Nyugatra, lángossütő lett, nem él túl gazdagon, még­is csalná a szüleit is: meg­éri nekik utánamenni, mert bár csóró, azért mégis em­berszámba nézik. Nem tu­dom, miként ugrott be ez a keserűen megfogalmazott tapasztalat a számok közé, de remélem, nincs közöttük semmi összefüggés ... A ÍÍ7.ER7.0 FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom