Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 8. szám
1992. január 10., péntek Kelet-Magyarország 3 Mindent egyszerre akarnak Így látja megyénket a főkonzultáns VIncze Péter A nebraskai egyetem professzora, dr. Völgyes Iván, aki a nemzetközi munkaerő-fejlesztési intézet főkonzultánsa s az Országos Munkaerő-fejlesztési Tanács titkára, a közelmúltban megyénkben, Kisvárdán tartózkodott. A professzort arról kérdeztük: hogyan kívánja segíteni az intézet hazánkat, megyénket? — Amikor a Tungsram Vállalat, Varga György vezérigazgató úr személyesen felkereste az IMD vezetőit, elsősorbani problémája az volt, hogy ez a nagyvállalat a központban, de vidéken is nagyon fel van létszámilag duzzasztva. Azt kérdezte; milyen metódussal lehetne átcsoportosítani az embereket úgy, hogy az a lehető legkisebb emberfájdalommal járjon. A vezérigazgató úr puha metodikával, korai nyugdíjazással meg tudta oldani a legégetőbb problémákat. Megyei program — Ami ezután következik, az a legnehezebb, hiszen ezek ott jelentkeznek, ahol már felgyülemlett a munka- nélküliség. A megyében és Kisvárdán is már többszörösen halmozottan hátrányos Tárca Baraksó Erzsébet r ársbérlőink a házhoz tartozó kiskertben az odaszokott madarak. Tavaszi hajnalokon ma- dárcsivitelésre ébredünk, jönnek csapatostól, amikor pír- kod, kivált, ha -már piroslik a cseresznye. Nyári alkonyaikor, szürkületben egy magányos rigó kezd végeérhetetlen dalába, egy nagy juhar tetején fújja, amíg le nem megy a nap. Őszutón egy harkálypár érkezik, s miként a' doktorok, vizsgálják a fák törzsét, ágait, szorgos kopogtatással spirálban haladnak körbe-körbe a csúcsig. Am a legjobban talán mégis az apró kékcinegéket szeretjük. Okét soha máskor nem láttuk még, csak télen. Nagyon szép, okos a fejük, a mellükön sárga palástban fényes fekete csík, kéklik a szárnyuk. Tavaly elég éhesen, leromlottan érkeztek, azután napról napra erősebbek lettek, kis testük kike- rekédett. Készítettünk nekik egy jó kis komfortos etetőt, fehéren áll a havas kertben, ezt a színt választottuk, nehogy elriassza a cinkéket, szinte belesimul a környezetébe, de azért jól észrevehető a faágakról. Többféle élelemmel kísérleteztünk eleinte, marhafaggyút is feldaraboltunk, végül 'irnegállahelyzet alakult ki. Ez a megye a története folyamán mindig is munkaerőt adott az országnak, a világnak. Innen tántorgott el a legtöbb ember. S most, amikor az építőipar majdnem teljesen leállt, ide jönnek visz- sza a feketevonatok ingázói, akiket a város sohasem integrált magába. így ez a megye ma egy halmozottan hátrányos megye. Mit lehet mondani, s mit lehet ilyen helyzetben csinálni? — Ilyen helyzetben is sok mindent lehet tenni, elsősorban keményen és hangosan érdekeinket a legmagasabb szinten artikulálva kell hangoztatni. Ez a megye az infrastruktúra nélkül sohasem fog felzárkózni Magyarországhoz, Európához, de még a környező megyékhez sem. Minden fórumon és minden alkalommal hangoztatni kell, hogy itt nem szabad megállni. A megyének, a megye jelenlegi vezetőinek össze kell fogni annak érdekében, hogy egy olyan programot dolgozzanak ki, amelyiket tényleg meg lehet valósítani. — Ügy tudom, hogy <a regionális i kormányzati szervek, a kormány és a fejlesztési bizottságok, mind adnak ilyen fórumokat. Vannak lehetőségek, a probléma az, hogy nem tudjuk ezeket a lehetőségeket igazán kihasználni. Nem áll össze egy igazi megyei program. Mit lehet ebben az esetben tenpodtunk a napraforgómag mellett, mert láthatóan az lett a kedvenc csemegéjük. Bukórepülésben siklanak alá, kikapják a magot, felszökkennek egy-egy vékonyka ágra, fél lábbal leszorítják ügyesen a magot, kis háromszög alakú lyukat csörkoppantásaikkal, kikapják a magvat, a héját le- pottyantják. Mi tagadás, nem kis szemetet hagytak maguk után, hiszen olyan is volt, hogy egyszerre tíz-tizenöt kis jószág püfölte a maghéjat, de hát mennyibe tartott azt a hó távozása után összeseperni? Felkészültünk erre a télre is, hiszen azt mondják, visz- szajárnak oda, ahol már etették őket. Ám valahogy mégis váratlanul ért bennünket az első hó. Amikor ugyanis nincs rá szükség, a madáretetőt a garázsban tároljuk. Egy szombati napon, december közepén, amikor hirtelen nagy hó esett, megjelent a cinkék hírnöke. ni? Az érdekeket összehangolni, s a megye értelmiségének, a vezetésnek, a politikai, üzleti, pénzügyi s gazdasági vezetőknek összefogni s egyszerre kórusban mindenütt artikulálni. He sarlatánokat — Milyen segítséget kapnak Önök a különböző kormányzati szervektől programjuk megvalósításához? — Nem panaszkodom a tárcákra, hiszen minden tárca maga dönti el, hogy támogatja-e vagy nem támogatja fejlesztési programjainkat. Vagy hogy mire használja, vagy használja-e egyáltalán azokat a pénzeket, amelyekkel a nemzetkőEgyedül jött, fürkészte egy darabig a terepet, majd hirtelen elröppent. Gyorsan kitettük az etetőt, megraktuk maggal és vártunk. Napokon, heteken keresztül vártunk, munkába indulás előtt, hétvégeken a lakásban té- rülve-fordulva ki-kipillan- tottunk, hátha ott vannak már, de semmi. Egyre több hó esett közben, ennyi még soha nem volt a kertben. Szomorúan bámultunk ki az ablakon, sajnáltuk a kicsi madarakat, talán már el is pusztultak a szokatlanul havas erdőben. Már le is mondtunk arról, hogy újra megjelennének, igaz, beszélni nem mertünk róla. Már nem mentünk az ablakhoz. Tegnap aztán egy feltűnően gyorsan röppenő madárka suhant el az ablak előtt, éppen reggeliztünk. Felugrottunk, futottunk az ablakhoz. Igen. Egy újabb előfutár érkezett. Megjött egy kékcinege. Egy szem magot kapott ki, megkóstolta és elrepült. Talán nem ízlik neki? Vártunk. És néhány perc múlva ott volt már egy egész kis sereg, benépesítették a csupasz faágakat, jókat lakmároztak. r dves kis cinkék, ha tudnátok, milyen kevés kell — sokszor milyen nehéz mégis megtalálni — az ember életében egy boldog pillanathoz!. zi adományozók megjelentek az országban. Mi kívülről jöttünk. Az IMD munkájának a lényege; egy amerikai metodológia, s nagyon magyar alapokon állva intézni a fejlesztési ügyeket. — A tárcák vezetőinek nagy része rengeteget dolgozik naponta, de mások is. Olyan mértékben, olyan intenzitással, amit el sem lehet képzelni egy normális ember számára. S ezek az emberek egymás után pur- cannak ki. S ezért is, egyre nagyobb szükség lenne azokra a külföldi szakértőkre, akik hajlandók segíteni. Nem a sarlatánokra gondolok, akik csak saját céljaik érdekében jönnek Magyarországra, hanem azokra, akik hajlandók, mind professzionálisan, mind emberi szempontból segíteni az országnak, hogy ez egy picikét fellendüljön. — Hogyan látja a magyar szakképzés helyzetét? — Nagyon egyszerűen: tragikus. A szakképzést csak úgy lehet igazából végigvinni — ha egy modern nagy- vállalathoz kapcsolódnak. Mert hiába oktatjuk mi, hogy hogy kell esztergálni, ha már esztergályosra nem lesz szükség. Ugyanakkor egy vezérlőmunkásra, aki egy robotrendszert tud vezérelni, kezelni, karbantartani, igazán nagy szükség lenne. De hol tanulja meg ezt a munkát, ha nincs gyakorlati munkahelye. Gyár és Iskola Nincs kidolgozva egy olyan program, hogy a szakmunkásokat nemcsak az iskolákban, hanem az iskola mellett vagy vele szorosan összekapcsolódva kiképezzék modern technológiákra. Nagyon fontos lenne, hogy ezeket a gyakorlati lépéseket a legrövidebb időn belül megtegyük. Egy példát viszont szeretnék elmondani. A Tungsramon belül — amit elég jól ismerek — nagyon sok helyen állandóan folyik az átképzés, a modernizálás. Üj munkasorok jönnek létre, új technológiákkal. Minden gyárnak egyben iskolának is kell lenni, s minden iskolának részesévé kell lennie a gyári munkának. A mezőgazdaságból élők számára talán a legnagyobb gond az, hogy miből kezdjenek új vállalkozásba, miből szerezzék be a termeléshez szükséges eszközöket. Tőkeszegények a falun élő egyes emberek éppúgy, mint a jelenlegi termelőszövetkezetek. Ez utóbbiak átalakulásával kapcsolatosan is az a tagság legnagyobb aggodalma, hogy majd a magántulajdonon alapuló, új típusú szövetkezetek vagy más társaságok alapítói a megkapott vagyonrészükkel adósságot örökölnek ugyan, de annak működtetéséhez nem áll rendelkezésére pénz. A jelenlegi hitelfelvételi feltételek pedig egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy kölcsön tőkéből indulva megvalósítható legyen a gazdaságos termelés. Negyvenszázalékos bankkamatokkal ugyanis a jövedelmező mezőgazdasági termelés lehetetlen. Éppen ezért lenne óriási dolog, ha a miniszter- bejelentése mihamarabb valóra válna, hisz, ha a negyvenből harmincat átvállal a kormányzat — amint erről már beszámoltunk —, csupán tíz százalék kamat terhelné a hitelt felvevő parasztokat. Ilyen hitellel már érdemes lehet termelni. Karbantartás a Tungsram kisvárdai gyárában. harasztosi pal felvétele Nézőpont) Értékromlás Nábrádi Lajos Í z év januárjának elején igen sok közös gazdaság gépei kint állnak a szabad ég alatt, rozsda marja az egyébként sem fiatal masinákat. A privatizáció, az új szövetkezeti törvény hallatán önkéntelenül is a föld tulajdonrendezésére gondolunk. Arra már kevésbé, hogy mind a kis parcellákat, mind a csoportos tulajdonba kerülő földeket korszerű, üzembiztos gépekkel kell megművelni. Az utóbbi években a traktorok, kombájnok ára alaposan megemelkedett, ugyanakkor a közös gazdaságok jelentős része veszteségessé vált. Nem jutott új gépekre, tetézte a bajt, hogy a gyártó KGST-orszá- gokból akadozott az alkatrészellátás. Igen sok faluban leromlott gépparkkal érték meg a rendszerváltást. S ezek a gépek az utóbbi évben többnyire tovább romlottak. Az illetékesek érthető módon sokan beszélnek arról, hogy a szövetkezeti törvény, a földtörvény életbelépésének késése miatt nagy a bizonytalanság, nem tudják, hogy kik, mit, hová vessenek. Ismétlem: kevés szó esik arról, hogy mivel fognak vetni és aratni. Igaz, hogy ma már sok-sok falusi gépműhelyben any- nyi alkatrész sincs mint volt egy-két évvel ezelőtt De az állagmegóvásra, a lehető legjobb karbantartásra most is gondolni kell. Kölese korszerű körzeti általános iskolájában nagy figyelmet fordítanak a számítógépes oktatásra. molnár karoly felvétele KOMMENTÁR Ravasz számok Kállai János V alljuk meg: nemcsak az ünnepekről maradt beiglik behab- zsolása képes kilókkal hizlalni, hanem az a tudat is: mivelünk „az" a világ elégedett, és főként a pénzzel „bíró" országok, a Nemzetközi Valutaalap. És, egyáltalán, mindenfelől ömlik a dollár az országba, és ami aztán tényleg hízelgő: 1992- ben 1%-os (nép?)gazdasági növekedést jeleznek azok, akik nyilván nem a hasukra ütve mondták ki ezt a ravasz kis számot. Mert ez nem is sok, nem is kevés. Csak hát, van már egy másik, százalékos mutatónk is. Január hatodikám Hétfőn. Talán az év első „igazi" munkanapján. Még egy hét sem telt el az új esztendőből (adjon az Üt ezer reménytelibbet), és a tervezett 26% körüli inflációból már mintegy négyet lerendeztünk! Egy „eminens” (nem saját találmányom ez a jelző) ország ezt aztán példás gyorsasággal teljesítette. Csak aztán majd lesz-e erőnk és kitartásunk azt az egyetlenegy. „másik" százalékot is ösz- szehozni? Mert tudom, azt sokkal nehezebb lesz! Főként akkor, ha valami folytán azt a „huszonhatot" — még rágondolni is borzasztó! — mondjuk március végére már túlszárnyaljuk. Egy „osztályelső" — éppen a megszenvedetten kiharcolt presztízs miatt — ezt nem engedhéti meg magának. Márpedig ebben a napról napra változó, küszködő, kapaszkodó „országcsoportban" — a volt keleti blokk „nagy családjában” — mások szerint, most még minket illet a dobogós hely. Csak sikerüljön megtartani! ■ HÁTTÉR Hitel Galambos Béla
