Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-08 / 6. szám
1992. január 8., szerda CSUPA ÉRDEKES Kelet-Magyarország 7 „Kaukana ja lähellä” — Távol és közel Fejezetek a magyar—finn barátságról SUQMI-UNKARI "Kaukana ja lähellä" "Lyhyl on matka ihmiscstä ihmiscen, jós niin halnaa. Vain kädenmilla vain kalseen eläisyys. m vein hymyn ntiärilnpilä. ” Täslä kajaanilaisen Marjait a Nyyssösen pienestä ajatuksia anta- vtista runosta on muodoslunut nyire- gylrizalaistcn ja kajaanilaistcn yslfl- vyydcu (linnuskuva. Runo jnlknisiiin viisi vuptla sitten ilmeslvnecssa punkien välinen vilkas yhteistoimin ta. Parasta mielcstäni siinä on ollut ja on runsas kajaanilaistcn. nyíregyháza la isten, kainuulaisten ja Szabolcs szalmár beregiläisten epävirallinen yhtcrsiyö. Musiikilla kaikissa muodoissaan on ollut merkittäva sija. Musiikissa ei öle kieliongelmia. Kieltäkiu opiskellaan molemmissa kaupungeissa -aktiivises- tl. Eri koululila ala asteen'lunkhta ylimmítn asleisiin oppilaitoksiin sank- ka on ntonipuolisia yhteistoiminlaa. Antal Krupicserin itsensá valama kellő. Uljaasti kellő kajahti juhannusaat tona merkkina viimeisten vieraan maan sotilaiden poistumisesta Kai miun ystävyysmaakunnan alueelta Unkarista. Syksylla se kutsui kiehto vasti kansalatsopiston opiskelijoita aloittamaan talvisen aherruksensa opislon suojissa. Konkrecttiscn yhteistyön hedelmfl -on jo aikaisemmin mainiuemant-kal*- sikiclincn autologin. Nyt sc on ilmcs- tynyt toisen kerran nimclla ’’Katika Rövid az út embertől emberig ha úgy akarjuk. Egy kéznyújtás csupán, egy baráti tekintet, egy sugárnyi mosoly. A kajaani Marjatta Nyssönennek ez a rövid, gondolatokat ébresztő verse a nyíregyháziak és kajaaniak jelképévé vált. A vers az öt évvel ezelőtt megjelent magyar—finn antológiában, az Üzenetváltásban szerepelt először. Amikor kinyitom ezt a szép, kék-fehér antológiát és fellapozom az ott található verseket, valamint BereczAndrás kifejező és művészi rajzait, átélem a valódi barátság jelentőségét. Számos személyes emlék, a magyar barátaimmal átélt élmények elevenednek fel bennem. A kajaani népfőiskolán tizenöt évvel ezelőtt született meg a gondolat, hogy megalakítsuk a Finn—Magyar Társaságot, amelyet még abban a fél évben meg is szerveztünk. Mindjárt a megalakulástól kezdve fontosnak tartottuk, hogy Kajaaninak legyen testvérvárosa. A kajaani Finn—Magyar Társaság aktív tevékenysége következtében lehetővé vált, hogy Kajaani város magyarországi testvér- várost kapjon. A Kajaani és Nyíregyháza közötti testvérvárosi kapcsolatot 1981-ben kötöttük meg. Ezt követően azonnal megindult a két város közötti élénk együttműködés. E kapcsolat legjobb eredménye — véleményem szerint — az a nagyszámú, nem hivatalos együttműködés, amely azóta a kajaaniak és nyíregyháziak, a Kainuu-i és a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei emberek között létrejött. A zenének minden formájában különösen jelentős szerep Az eredeti hírlapoldal jutott. A zene nem ismer nyelvi akadályokat. Mind a két városban aktívan tanulják a másik nyelvét is. A különböző iskoláknak az alsó tagozatos osztályoktól kezdve a felsőoktatási intézményekig nagyon sok oldalú az együttműködése. Ka- jaaniban rendezték meg a magyar—finn felnőttnevelési szimpoziont is.Vendégségben olyan gyakran járunk egymásnál, amennyire csak apénztár- cánk engedi. A családi cseréket általában nyáron szervezzük meg. Sokoldalú az együttműködés a nyíregyházi és a kajaani evangélikus egyház gyülekezetei között is, akárcsak a különböző szakmai szervezetek, sportklubok és vállalatok között. A nyíregyháziak akár kézzelfoghatóan is tapasztalhatják a kainuubeli barátok kéznyújtását, ha elmennek a kajaaniak által épített, fából készült szaunába. A szauna egyébként Nyíregyháza központjában, a Júlia-fürdő kertjében van. Kajaaniban viszont a város közepén, a Kaukametsä (a népfőiskola és a hangverseny- terem) parkjában áll ,,A magyarok hangja” nevet viselő műalkotás. Az egyetlen tölgyfából kifaragott nagyszerű szobrot egy bronzból öntött harang egészíti ki, amelyet szintén maga a művész, Krupiczer Antal készített. Büszkén zengett ez a harang Szent Iván előestjén jelezvén, hogy Kainuu testvérmegyéjének területéről, és egyben Magyarországról is eltávozott az utolsó idegen katona is. Ősszel viszont hívoga- tón szólt a hangja, hogy a népfőiskola hallgatói minél előbb lássanak hozzá szorgos téli munkájukhoz az iskola falai között. A konkrét együttműködés gyümölcse a már korábban is említett kétnyelvű antológia. Immár másodszor jelent meg Távol és közel címmel. Köszönet illeti érte a könyv szerzőit valamint Katona Bélát, Révay Valériát, Bodnár Istvánt, Mar- ja-Stiina Suihkot, Johanna Laakso-t, az Alfred Kordelini alapítványt, a Kainuu-i népfőiskolát, és sok más személyt, akik a megjelenésért fáradoztak. Több mint 2000 km a távolság Kajaani és Nyíregyháza között, s ez mégsem nagy. E dolog lényegéről vall Cselényi István Gábor a Belső rokonság című versében: „Minden testvér az ég alatt testvér a fű a föld a nap az anyag és az értelem. Senki sem lehet idegen." Reméljük, hogy öt év múlva megjelenik a harmadik finn— magyar antológia is. Matti Väisänen Krimi A VÉRED ÁRÁN Politikai arcképcsarnok Groteszk szobrok Szentesről A sportolói múltjáról is ismert szentesi orvos dr. Csiky László, a közelmúltban új oldaláról mutatkozott be: groteszk szobrokkal lépett a közönség elé. Korábbi, egyetemi évei alatt is készített karikatúrákat, nagy tetszésnek örvendő kifejező szobrokat. Az azóta eltelt hosszú hallgatás okát így indokolta: nem akartam kipróbálni a Kádár-rendszer humorérzékét. Kellett a mostani szabadabb légkör az alkotások létrejöttéhez. Nem színekben és pártokban látom a világot, hisz még KISZ- tag sem voltam soha. A világrengető gondolatok helyett, beszéljenek szobraim. Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov Pozsgay Imre és Horn Gyula Az alkotó kedvenc tárgyai között M ayer doktornő nehéz hétvégi ügyelet végén, holtfáradtan indult haza a kocsiján. Nyilván a fáradtság miatt, majdnem átment a piroson, az utolsó pillanatban tudott megállni. Ijedten nézett hátra, belemegy-e valaki? Egy sötét szemüveges alak volt mögötte. Minthogy az idő borús volt, egy pillanatra eltűnődött, hogy ugyan miért visel ez szemüveget. Már a lakásajtó előtt állt, amikor hallotta, hogy a szobában cseng a telefon. Besietett. — Mayer doktornő? — Szólt egy férfihang. — Én Brandt felügyelő vagyok. Sürgősen beszélnünk kellene. Lehet, hogy most felkeressem? — Sajnos erre nincs mód, nagyon fáradt vagyok. De miről van szó? — Nos, elmondom. Megöltek három fiatal orvost. Mindegyik Kölnben tanult, Frei professzor diákja volt és attól tartunk, hogy újabbak következnek. És úgy tudjuk, Ön is ott végzett. — Te jó ég! És én is Frei professzornál tanultam... Csak nem gondolja, íiogy... — Mi nem gondolunk semmit, de elővigyázatosak vagyunk. — Kérem, ha lehetne, egy kicsit pihennék és kettőkor várom magát. — Köszönöm, ez így jó lesz. Kábultan tette le a kagylót. Vajon miért utaznak rá? És kik? Volt betege? Őrült akciója? Nem sokkal később telefoncsengésre ébredt. — Doktornő? — Igen, de mit akar? —- Ön nem ismer engem, bár a közelében lakom. Én láttam már magát és most meg azt látom, hogy valaki most szurkáita ki a kocsijának a gumijait, de már el is menekült. Egy bordó Alfa Romeo. — Igen, az az enyém. — Akkor én most beszólok a rendőröknek is. A vonal megszakadt. Mit tehetett mást, dühösen kapta fel a kocsikulcsot, lerohant és azt láthatta, hogy az ismeretlen telefonáló nem hazudott. Körülnézett és észrevette, hogy a közelben parkol az az agyongyötört VW, amely mögötte volt reggel, a napszemüveges fickóval. Nyilván követte... Úristen. Gyorsan a lakás felé indult, csak eltűnni minél előbb. Magas, jól öltözött úr jött vele szemben. — Szevasz Sabine, de régen nem láttalak. — Szevasz — válaszolt kényszeredetten, mert nem emlékezett az arcra, bár kissé ismerős volt. Persze, ő is ugyanarra az egyetemre járt, ha nem is egy évfolyamra. — Ne haragudj — sóhajtott és a kezét nyújtotta. — Mi van veled? Falfehér az arcod — mondta a férfi nyugodtan. — Valaki most szúrta ki a kocsim kerekeit és egyébként is üldöznek. — Kik és miért? — Nem tudom. De biztosan hallottál a rejtélyes gyilkosságsorozatról. — Igen, mondtak valamit, tegnap. De ha akarod, nálad leszek addig, amíg kijön a rendőr a kocsihoz. — Köszönöm. Menet közben elmesélte a felügyelő titokzatos hívását is, mire a kolléga csak annyit mondott, hogy „különös”. A lakásban első dolgaként a rendőrséget hívta volna. Már tárcsázott, amikor egy kar szorította a nyakát és érezte arcán a folyadék hűvösét és átható szagát. Éter — gondolta kétségbeesetten. A hintaszék támlájához kötözve tért magához. Kísérője szemben ült és egy zsinór volt a kezében. — Erre nem gondoltál, ugye? — kérdezte cinikusan. — Pedig a csapda nem is volt ördöngős, dehát ti, orvosok mind korlátoltak vagytok. Gúnyosan nevetett, majd hirtelen hangot változtatott: „A közelben lakom, valaki most szurkáita ki a kerekeket”. És bevetted azt a trükköt is. A doktornő megpróbálta kiszabadítani maqát, de csak az alsó karját tudta mozgatni. — Ne fáradj. Az előző háromnak sem sikerült... A módszerem tökéletes. És lassan közeledve, meglóbálta az arca előtt a zsineget. Nyilván őrült, gondolta Mayer doktornő, aki valamiért bosszút akar állni. De miért? Rémlik valami. Orvostanhallgató volt! Aztán valamiért abbahagyta. Alkalmatlan volt? Balesetet okozott? Az óra hangosan ütött kettőt. A felügyelő. Mayer doktornő úgy érezte, hogy az óraütéssel az életet kapta vissza. — Fogadjunk, tudom, hogy min töprengsz. — Mondta a férfi gúnyosan mosolyogva. — Ha azt hiszed, hogy eljön hozzád a felügyelő, akkor ki kell ábrándulnod. Az a felügyelő ugyanis nem létezik. Illetve az is én vagyok... Mayer doktornő úgy érezte mindennek vége. Aztán a múlt mélységéből felbukkant leendő gyilkosának kiléte; hát persze, ő volt a főszereplője annak a szerencsétlenségnek. amiről oly sokat beszéltek annak idején... — Na, akkor hát fejezzük be — szólt a férfi határozottan és megindult a megkötözött nő felé. A doktornő félrerántotta jobb karját és nagy erővel rácsapott az asztalon lévő konyakospohárra. Amikor a rendőrök megérkeztek, már be volt kötve a keze. De a gézen is átütött a vér. Előzékenyen a hallba kísérte őket, ahol a földön feküdt a látogatója, alaposan összekötözve. — Ezt az alakot maga tette ártalmatlanná? — Kérdezte egy nagydarab őrmester hitetlenkedve. — Elárulná, hogyan tette? — Könnyebben, mint gondolná. Ugyanis elájult. Eszembe jutott ugyanis, hogy ő volt az az orvotanhallgató, aki a menyasz- szonyával együtt nekiment a kocsijával egy fának. A hölgy előtte, a szeme láttára vérzett el, de ő nem tudott segíteni rajta, mert az üléshez szorult. És azóta mindig elájul, amikor vért lát... (Az Astra nyomán. D. H. M.) Mentőcsapat a kenguruk földjén Bemard és Bianca kalandjai. A Walt Disney Pictures új rajzfilmje. A távoli Ausztráliában egy Cody nevű kisfiú kiszabadít egy béklyóba vert hatalmas sast, de nemsokára ő is szorult helyzetbe kerül. A sors fintora folytán ugyanaz az orvvadász ejti csapdába, aki korábban elfogta a madarat és most, bosszúból rács mögé dugja a fiút. Cody sorsa már-már reménytelennek látszik, de szerencsére az esetnek szemtanúja volt egy kisegér, aki a földrészeken átívelő hírlánc segítségével értesíti a RAS-t, a New York-i székhelyű nemzetközi egérsegély-szerveze- tet. Főbb szerepekben: Miki egér és Pluto kutya. (Intercom)
