Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 5. szám
egyről többet ■■■■■■■■■■HHHHHHHI i i Nyíregyháza (KM — S. E.) — A város gyomra a piac. Nyíregyházán a város gyomra még nem korog. Zöldségből, gyümölcsből az őstermelői felhozatal, ha nem is bőséges és túlzottan változatos, azért megfelelő volt az újév első piaci napján, január 4-én, szombaton. A viszonteladóknál (kereskedőknél) már több és változatosabb volt a kínálat, de ők az árujukért egy-két forinttal többet kértek. Egyébként a nyíregyházi piacnak két arca van. Kint a szabad téren (a hidegben) az őstermelők, a fűtött csarnokban jobbára a viszonteladók árulnak. A két helyszín különbségét árakban is ki lehet fejezni. Példa erre a tyúktojás ára. A csarnokban a tojást 7 forint 40 fillérért adták (egy túlzásba esett őstermelő fennen hirdetve, hogy az övé házitojás, 8 forint 50 fillért kért), ezzel szemben a külső placcon egy helyen 7 forintos tojásért hosszú sor állt. Még egy példa: A csarnokban egy kilogramm száraz babért 140 forintot kértek, a szabad téren csak 120 forintot. Általában az árakról azt lehet mondani, minden jóval drágább, mint egy évvel korábban, de van áru. Egy kiA piac. A csarnokban halat is mértek, de nem volt szinte sehol termelői tej, túró és vaj. A baromfipiacon is gyér volt a választék. Jobbára csak brojlercsirkét árultak, 1—2 kilogrammosakat, kilogrammját 90 forintért. A valamikor volt hízott liba és kacsa hiányzott a piacról, a házi parlagi őstermelői tyúk HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Mérlegen a kisárutermelés Az elmúlt év nem kedvezett a zöldségtermesztőknek Seres Ernő Ha nem lenne számtalan jó ismerősöm a kisáruterme- lők körében, és ha nem kérdeznének és nem írnának annyiszor, úgy most nem vonnám meg az elmúlt esztendő háztáji és kisáruter- melői mérlegét. Rossz évünk volt. Az ágazati válság nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemeket, hanem a kisáru- termelőket is egyaránt sújtotta. Nem teljes értékű leltár, csupán jelzés jellegű felelevenítés, hogy mi minden gond és probléma adódott 1991-ben. Az első sokkhatást mindjárt az év kezdetén a tejértékesítés váltotta ki. Közel tízezer tehéntartó gazdát érintett a megyében, hogy a tejipar 1991-re csak olyan szerződést kívánt kötni, miszerint a termelt tej 70 százalékát átveszi, kifizeti, a 30 százalékot viszont ha átveszi, utólagos elszámolással csak akkor fizeti ki, ha ő (mármint az ipar) az áruját értékesíti. (Eladhatatlan vaj- és tejporhegyek tornyosultak.) Kivágtak ÍOO ezer tehenet A tejválság levezetésére nem volt más megoldás csak •az, hogy kivágtak országosan 100 ezer tejelő tehenet. A • tejtermelés csökkent, a tej- fogyasztói ára növekedett. A tejgondokat követte a húsprobléma. Felmérhetetlenül nagy kárt okozott nagyüzemeknek és kisárutermelőknek egyaránt, hogy a készre hízott marhákat a húsipar nem vette át vagy késve vette át, alacsony árat fizetett, ha fizetett. A keleti piac összeomlott és ez éreztette a hatását a sertéshizlalásban is. Tömegesen szűnt meg nemcsak a marha-, de a sertéshizlalás is. Kivágták az anyakocákat, a túlhízott, fel nem vásárolt sertések miatt félő volt a tömeges sertéspusztulás. Ezt követően emlékezhetünk egy olyan húsértékesítési kormányakcióra, amely sem a tenyésztőknek, sem a fogyasztóknak (a kispénzű embereknek) semmilyen haszonnal nem járt. Az állattartásnál maradva csökkent a baromfitartás, a tojástermelés, az év végére tojáshiány keletkezett és irreálisan magasra szökött a tojás piaci ára. Hogy teljes legyen a kép, ami a tej- és hústermelést illeti, a tehén- selejtezés, a kocakivágás, a tojóállomány csökkentése oda vezetett, hogy ma már nincs elég alapanyag. Ha nincs tehén, ha nincs elegendő anyakoca, nincs hízóalapanyag sem és a feldolgozó- ipar, mert vannak és voltak exportkötelezettségei, a hazai ellátást is meg kellett oldani, sertésimportra szorult. Tojásimporttal is próbálkoztak. Nemcsak állattenyésztés A kisárutermelés, a háztáji gazdálkodás azonban nemcsak az állattenyésztés. Tömegében milliós létszámmal és termelési értékben a gyümölcs- és a zöldségtermelés a nagyobb. Ebben az 1991-es év, némi siker mellett, óriási kudarccal járt. A gyümölcstermesztők közül azok jártak jól, akik köszmétét, meggyet, szilvát és téli almát termesztettek. A köszmétét, meggyet nyugati piacra jó áron és minden mennyiségben vették. (A nyugati országok ültetvényeit fagykár érte.) A téli alma két ok miatt lett sláger. Bár a fagy ennél a gyümölcsnél is Nyugaton-Kele- ten egyaránt károsított, nálunk csak 20—25 százalékos volt a kiesés. Ez jó hatással volt az alma árára, mind a nyers exportnál, mind pedig az ipari almánál. Az ipari almánál a felvásárlási ár elérte, sőt meghaladta a kilogrammonkénti 10 forintot. Igazi piaci versenyhelyzet alakult ki. A málna és a zöldségfélék a kisárutermelés tragédiáját hozták. A málna iránti kereslet és felvásárlási ár olyan mélypontra süllyedt, amilyenre még nem volt példa. Az uborkatermesztés csődjét a túlkínálat és az 1990-es évi eladhatatlan kon- zervkészletek jelentették. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a korábbi évek jövedelmezősége miatt (hatására) több tíz ezren uborkáztak. Az uborkát áron alul vagy sehogyan sem vásárolták. A kisárutermelőket (becsült adatok alapján) több mint 100 milliós kár érte. Hasonló volt a helyzet a paradicsommal, az almapaprikával és általában a paprikával. Nem volt sikeres sem a sárgarépa, sem a káposztafélék termelésének. Viszzonylag jól jártak a dohánytermesztők. Mi várható? Mi lesz 1992-ben? Az új adótörvény újabb kedvezményeket ad a kisárutermelőknek. Idén már bruttó 750 ezer forintig adókedvezményt élvez a mezőgazdasági kisárutermelés. Ez jó, dé milyen legyen az az áru, amellyel a 750 ezer forintos bruttó termelési érték elérhető. Valószínű, hogy a marha- és sertéshizlalásnak lenne esélye. A gazdasági abraktakarmány most viszonylag olcsó, de drága az alapanyag. A teheneket selejtezték, az anyakocákat levágták. Ennek ellenére aki hizlalni fog, az nem fizet rá. A tejtermelés növelésére (ezt minisztériumi szakember nyilatkozta) nincs szükség. De ha nem nő, sőt csökken a tehénállomány, miből lesz hízóalapanyag, többek között ahhoz, hogy az elmúlt év-' ben Mátészalkán felavatott marhavágóhídnak legyen alapanyaga. A gyümölcs- és zöldség- termesztésnél az 1991. évi tapasztalatokból kell és lehet kiindulni. Az egres és meggy valószínű, hogy nem veszít kedvező értékesítési pozíciójából, az almára is szükség lesz, ha másért nem, az ipari feldolgozás miatt, hiszen az almasűrítménynek jó ára van, másrészt tavaly is jelentősen nőtt a feldolgozókapacitás. Ami gond, hogy almáskertjeink az utóbbi néhány évben leromlottak, a selejtezés mértékénél kisebb volt a telepítés: Jósolni nem lehet A zöldségtermesztéssel kapcsolatban bármit mondanánk is felelőtlen jóslás lenne. A vetőmag drága, a művelési költség nagy és a konzervzöldségek piaca bizonytalan. Ezért is az uborka-, paprika-, páradicsom- és gyökérzöldség-termesztés kockázata nem csökken. Aki ilyen termesztésre vállalkozik, pénzt és energiát áldoz, de csak remélni lehet, sikerrel jár. Ami a háztáji termelést illeti. Miután a parlament januárban (erre ígéret van) megtárgyalja és megszavazza az új szövetkezeti és átalakulási törvényt, a háztáji gazdálkodás régi formájában és gyakorlatában valószínű, hogy megszűnik. Valami lesz helyette, kell is hogy legyen, mert a háztáji árutermelés szerves része volt a kisárutermelésnek és ne feledjük, hogy az egyes növényi kultúráknál itt a megyében ez az összes mezőgazdasági termelésnek 30 —40 százalékát adta, esetenként például a dohánynál a 70—80 százalékot is elérte a részarány. A mezőgazdaság 1991-ben válságágazat volt. A túltermelés az áru eladhatatlan- sága, az alacsony felvásárlási ár, az agrárolló mérhetetlen nyílása volt a jellemző. Csak remélni lehet, hogy idén javul és változik a helyzet. De talán a remény nem is elég, bízni kell. Szobanövények téli gondozása Bánjunk csínján az öntözéssel Samu András A laikás otthonosságához hozzátartoznak a szobanövények. Díszítenek és oxigén termelésükkel üdébbé teszik a szoba levegőjét. Tűrhető életfeltételeket a téli időszakban nehezen tudunk biztosítani dísznövényeinknek. Gond a fényhiány, a száraz levegőjű túlfűtött lakás, a nem megfelelő öntözés, nem is szólva az egyes növények más-más igényéről, tűrőképességéről A fényre minden növénynek szüksége van, így hő-, vagy páraigényüktől függetlenül az ablak közelében helyezzük el őket, akár lakószobáról, akár 5—8 fokos hőmérsékletű „telelő” helyiségről van szó. A lakószobában, szellőztetés végett ablaknyitásra is sor kerül, és bizony a bezúduló téli hideg levegő, a „fagyos huzat” okozhatja a legtöbb bajt. A növények megfáznak, lehul- lajtják levelüket. El is pusztulhatnak. Ezért, ha lehetséges, a növényektől legtávolabb lévő ablakon szellőztessünk, vagy védjük a legérzékenyebbeket — pl. a kro- tont, a tikuszt — lepedővel a közvetlen hideghatás ellen. Az öntözéssel csínján kell bánnunk. A nyáron megszokott gyakori öntözés eltömíti a talajt, fellép a gyökérés a törzsrothadás, a levelek „ödémássá” válnak — a növény aligha éri meg a tavaszt. — Akkor öntözzünk, amikor a talaj felszíne száraz tapintású. Jó, ha a növény saját mikroklímájának a javítása végett a cseréptől jóval nagyobb alátétekben nedves mohát, tőzeget tartunk. Nagylevelű dísznövényeinket — pl. fikusz, kroton, „kukoricalevél”, diffenbachi'a, „fi- lodendron" — havonként puha nedves ruhával tisztítsuk meg a rájuk rakódott szennyeződésektől. Fürdőkádban elsősorban a puha, bolyhos és az aprólevelű növényekről szobahőmérsékletre beállított vízzel zuhany alatt moshatjuk le a port. Nem egyforma a szobanövények hőigénye. Például a kroton, a sok fény az állandóan nedves talaj mellett legalább 18—20 fokos hőmérsékletet igényel, Különben gyakran lehullajtja levelét. A szanszeviéria vele szemben bírja a száraz, meleg szobalevegöt, és a tíz egynéhány fokos hőmérsékletet is. A fikusz is inkább a huzatra érzékeny, mint az alacsonyabb hőmérsékletre. A jövő a lovaké (?!) Nyíregyháza (KM — S. E.) — Nem kis meglepetéssel olvastam, hogy a farmergazdaságban, a privatizációban, a biogazdálkodásban a jövő traktorai (motorjai) a lovak lehetnek. Az ezzel kapcsolatos okfejtés logikusnak tűnő. Egy ló lényegesen olcsóbb, mint egy kertitraktor, a mai üzemanyagárak mellett a ló fajlagosan kevesebbet fogyaszt, ugyanakkor környezetbarát, nem szennyezi a levegőt. Igaz, hogy egy traktor szállításban, földművelésben hatékonyabb, de az a gazda, aki csak néhány hektár földet művel, a lovat jobban hasznosíthatja, mint az MTZ-jét. A lótartás mellett érvel az is, hogy a biotermesztéshez a műtrágyát helyettesítő szerves trágyára van szükség és ennek előállítására egy kertitraktor képtelen. De vajon mennyi ló van ma a megyében és egyáltalán, van-e ló, azt csak kevesen tudják. A kollektivizálást megelőzően Szabolcs- Szatmárban több mint 40 ezer lovat tartottak. Tizenöt évvel később a megyei állomány nem érte el a 10 ezret. Szabolcs-Szatmár lótartásban és lótenyésztésben országosan az elsők között volt. Nyíregyháza környékén 1945 előtt a tanyabokrokban tenyésztették a huszárlovak színe-javát. Híres volt a gazdák lótenyésztéséről Nagyecsed és környéke. Ma is vannak lótenyészetek (versenylovak) Máriapócson, Nyíregyházán, Kisvárdán és akad ló minden községben, de néhány fogatra valónál nem több. Ha most 40 ezer ló lenne a megyében és néhány százzal kevesebb traktor, jó lenne. Mivel a sorok elején utaltunk a lótartás hasznos melléktermékére, az istállótrágyára, említésre méltó, hogy egy ló normális almozás esetén évente 70—80 mázsa trágyát termel (egy tehén 100 —130 mázsát). Két ló és két tehén tartása néhány hektáros gazdaság tápanyag-szükségletét a biotermesztéshez megtermeli. (Egyébként a biotermesztés feltétele nem csak ez, de a tápanyag-visz- szapótlás alapvető.) Szóval a ló a jövő traktora. Nehéz elhinni, de az biztos, hogy a kisgazdaságok, a farmok gyarapodásával a lovak száma növekedni fog. Ettől még nem leszünk újra lovas nemzet. Az oldalt összeállítottat Seres Ernő fl város gyomra nem korog és kakas is ritka. Húslevest tehát csak tápon és intenzíven nevelt baromfiból főzhet a háziasszony. Nyíregyháza várost közel 130 ezer ember lakja, ehhez viszonyítva a piaci forgalom nem volt túlzott. Kora reggeltől délig talán ha 5—6 ezer ember ment el vásárolni. logramm fejeskáposzta 16— 20 forint, egy kilogramm burgonya 20 forint, a sárgarépa 40 forint, fokhagyma 160—180 forint, savanyított káposzta 30—40 forint, alma (jonathán) 30-tól 45 forintig. Kínáltak mézet is 220 forintért, mákot 160 forintért, viszont a karalábé csak 20 forintba került.
