Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

Január végi számunkban négy csinos hölgyet láthattak a hátsó oldalon. Ezút­tal négy ferfikaraktert mutatunk be. Louis de Funest aligha kell különösebben ismertetni Annyit azért elárulunk, hogy nem a iobb szélső képen látható úriembertől ijedt meg annyira a népszerű színész (RTL, 02. 02., 9 óra 30 perc) Pedig Ken Ogata a japán filmben (amelyet 6-án 22 óra 15 perces kezdet­tel láthatnak) valóban félelmetes látványt nyújt Az egyik legközkedveltebb német énekes az utóbbi időkben: Dennie Chris- És a komoly öregúr Soha ne téri vissza TV-1. 02 05 tian (RTL, 02. 02., 16 óra 45 perc) 20 óra 35 perc Mi a kedvenc műsoruk? Gyulai Zsolt, Csipes Ferenc, Ábrahám Attila olimpikonok: A kajakválogatott tagjait sítáborból történő visszaér­kezésükkor sikerült „telefon­végre" kapnunk. — Az én kedvenc tévémű­sorom a Kacagóra, de szíve­sen nézem a természet­filmeket, s a Walt Disney- alkotásokat is. A rádióban a Danubiust hallgatom, kedvelt műsorvezetőm pedig Geszti Péter Amikor időm engedi, videón újra nézem a Jézus Krisztus szupersztárt, s a Hairt, kedvenc színészeim viszont magyarok: Gálvölgyi János, Bajor Imre és Eszenyi Enikő — mondta Gyulai Zsolt Csipes Ferenc a külföldi sztárokat részesíti előnyben: Richard Gere, Paul Newman és Julia Roberts filmjeit ked­veli. Szereti a könnyűzenei clippeket, s a Twin Peaks- sorozatot. A Danubius rádión kívül az R-Bridge adásait hallgatja. Ábrahám Attila a „legko­molyabb": A Panoráma és az Ablak adásait kedveli, va­lamint a rádió 168 óra és a Calipso Wurlitzer című mű­sorát. Kedvenc színészei: Eperjes Károly, Robin Wil­liams és Julia Roberts, az ő filmjeiket keresi elsősorban a televízióban és a video­kazettákon. k. i. Vetélkedők az élvonalban Miként bárki meggyőződ­het róla a televízió legnép­szerűbb műsorai közé tar­toznak — vagy ha nem ép­pen a legnépszerűbbek — a különböző vetélkedők. Azok a játékos és szórakoztató erőpróbák, amelyek nemcsak szereplési, de komoly nye­rési lehetőséget is biztosí­tanak a résztvevőknek A „nagy műholdas adók" szin­te naponként kínálják a ma­guk ajándékát, hogy főnye­reményként az igen mutatós, modell, a legújabb gépko­csicsoda kerüljön elérhető közelségbe. Az RTL-en a „Der Heiss ist Preis", a SAT- on a Bingo, a Szerencseke­rék állandóan népes közön­ség és résztvevők gyűrűjé­ben forrja a maga változa­tát, s nézettségére pedig a hirdetések gyakoriságából is következtethetünk Honi médiánk is az előb­biek nyomdokvizén evez amikor sokasítja a játék vál­tozatát Ha szerényebbek is az ajándékozási lehetősé­gek, egy-egy színes televí­zió, videomagnó csak bír né­mi vonzerővel, s miként a gyakorlatban — a képernyőn — láthatjuk, nincs hiány je­lentkezőkben Vágó István kettőben is érdekelt, hisz' az utazási vetélkedőt és a bar kochbajátékot is az ő neve jegyzi A „Metropolis" ötletét Szilágyi János dédelgette világra, ám ez utóbbi való­jában még csak most keresi végleges helyét és formáját a nyilvánosság előtt. Moz­gásterületét erősen meg­szabja, hogy túlságosan is ki van szolgáltatva a szpon­zorok igényének. Mint pél­dául legutóbb is, amikor a főnyeremény egy aranyozott WC-ülőke formájában vára­kozott a szerencsésre. A „Kerék-bár" vagy a „Van benne valami" ötlettel is, színvonallal is jobban bírja, mint előbbi sorstársa a sze­rencsében. A kérdései szel - lemesebbek, ötletesebbek, s így a nézőnek is van lehe­tősége, hogy egy kis elme­torna erejéig maga is be­kapcsolódjék a rejtvény for­dulataiba. S érez némi büsz­keséget, ha netán előbb ér célba, mint a képernyőn raj­tolok. S a lényeg talán már Így és ebbe mondatik ki a tévé kvízműsorai elégítik ki leginkább azt a nézői igényt, amely a játékhoz való vonzó­dásban egyidős a történel­münkkel. A' rómaiak nem véletlenül beszéltek a „homo ludens"-ről, a derűben szab­va meg létezésünk egyik leg­fontosabb minőségét. S eb­ből már csak egy ujjhossznyi távolság a költő következ­tetése: „Jöjj el Szabadság/ te szülj nekem rendet./ Jó szóval oktasd, játszani is en­gedd/ szép, komoly fiadat." Hát akkor játszunk, van rá lehetőség. Boda István A HÉT FILMSZÍNÉSZE Esztergályos Cecília Újságíró kollégám meséli, hogy annak idején, amikor még kezdő színészként, csakhogynem gyakornokként forgatott filmet Salgótarjánban, a rendező nem hagyta nyilatkozni a riportereknek, mondván, „Cecike még nem tud vigyázni magára" Nagyot fordult azóta a világ kereke. Nemcsak hogy magabiztosan nyilatkozik bármikor és bárkinek, de alighanem az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb magyar táncos, énékes színész­egyéniségévé vált az anekdotabeli történet óta Sokakét elbűvölő mosolyával, ragyogó humorával, örök él­ményként megmaradó színészi alakításaival belopta magát a közönség szivébe A nemrég indult „új családi sorozat”, a Família Kft - beli szereplésével, némi szlenget használva, egy­szerűen „lemosta" a konkurens Szomszédok unalmas női szereplőit a tévéképernyőről Bár ez utóbbi sorozat­ban, alakításai színvonalát meglehetősen befolyásolja a szerzők teljesítménye, „a gumitestű hölgy" még mindig magával ragadja — talán nincs ezen mit csodál­ni — a férfiközönséget. Hogy hány filmben, hány emlékezetes színdarabban játszott ez ideig, hosszú lenne felsorolni. Mindenesetre az 1943 január 26-án született Esz­tergályos Cecília minden bizonnyal méltán sorakozhat fel a TV Pluszban eddig bemutatott hét filmszínészei között. „ A színésznőt legközelebb a TV-1. műsorában, szombaton, 23 óra 50 perces kezdettel láthatjuk ismét, a négyrészes Moravagine francia-magyar filmsorozat második részében-nam­1992. FEBR. 1-7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom