Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 26. szám
1992. január 31., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ment az urán vándorútra Leszerelték az atomcsempészeket Fehérgyarmat (KM — M. M. L.) — Pár hónapja legjobban a sonkád! emberek döbbentek meg. amikor hírét vették, hogy a közeli erdőben uránpasztlllákat rejtett el egy csempészcsapat. A rendőrség felgöngyölítette már az ügyet, s a nyomozati anyagot átadta a Fehérgyarmati Városi Ügyészségnek, ahol ennek alapján elkészítették a vádiratot. — Először is hangsúlyoznom kell, hogy a vádlottak csak gyanúsíthatok a sugárzó anyaggal való visszaéléssel, még nincsenek elítélve, a döntés majd a bíróság feladata lesz — tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Angyal István városi vezető ügyész. Mit sem sejtettek a település lakói arról, hogy a közelben „uránlelőhely” volt. A SZERZŐ FELVÉTELE Találka az étteremnél — A történet tavaly nyáron kezdődött. Szilágyi Gyula fehérgyarmati lakos júliusban a városban találkozott 2 román állampolgárral, akik felvetették, működjön közre az általuk Romániából csempészett uránérc értékesítésében. Augusztusban a Szamos étterem előtt ismét találkoztak, a külföldiek ez alkalommal két darab ólomcsövet adtak át neki, hogy a benne lévő uránkapszulákat szakemberrel vizsgáltassa meg. illetve az értékét állapítsák meg. Szilágyi Gyula az újságpapírba csomagolt ólomcsöveket — tudva arról, hogy sugárzó anyagokat tartalmaznak —, még az átvétel napján a késő délutáni órákban Sonkád község határában — reklámszatyorba, helyezve — egy tölgyfa tövében avarral és gallyakkal letakarva elrejtette. Szilágyi Gyula augusztus végén felkereste egyik nyíregyházi ismerősét, Jászai Jánost, akit megkért, hogy a kapszulák megvizsgálásban legyen a segítségére. Jászai János ebbe bele is egyezett, felvette a kapcsolatot egy újabb ismerőssel, Kiss Zoltán Györggyel, aki pedig Kárpáti Zoltánt értesítette. Szájrél szájra Ez utóbbi fiatalember telefonon megkereste budapesti üzleti partnerét, s megvételre kínálta a Magyarországra csempészett állítólagos uránércet. Az üzleti ajánlat több személyen is keresztülfutott a fővárosban, míg végül egy ismeretlen férfi vételi szándékkal telefonon jelentkezett. Tudomást szerezve az értékesítési lehetőségről. Szilágyi Gyula a rejtekhelyen lévő egyik ólomcsőből „mintaként” magához vett két uránkapszulát, melyet — tartva az egészségre ártalmas sugárzástól — egy tüzérségi lövedékben helyezett el — mondta az ügyész. — Időközben Jászai Jánost is megkereste egy román állampolgár, akitől egy darab, ólomba csomagolt uránpasztillát vett át. Ezt is a tüzérségi lövedékben helyezték el. A négy vádlott autóval utazott fel Budapestre, s a pasztillákat egy kft. irodájába vitték. Ketten a kocsiban várakoztak, ketten az irodában az ismeretlen vevőre vártak, helyette azonban a rendőrség érkezett, s lefoglalta a három darab sugárzó anyagot. A még aznap elvégzett sugárzási mérés azt igazolta, hogy a csomagban valóban radioaktív anyag volt. Az eljárás során a rendőrség lefoglalta a sonká- di erdőben elrejtett két ólomcsövet is, a 24 darab uránpasztillával. Egészség nem károsodén Az Országos Frederic Jo- liot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet szakértői szerint az elkobzott pasztillák természetes izotóparányú uránt tartalmaznak, s mint ilyenek, nukleáris anyagnak minősülnek. Engedély nélkül sem természetes, sem jogi személy nem birtokolhat, és nem is forgalmazhat nukleáris anyagot. Szerencsére az uránpasztillák egészségkárosodást csak akkor okozhattak volna, ha a mintákat csupasz kézzel fogja meg valaki. Mivel a pasztillákat gondosan ólomba csomagolták — ez a sugárzást gyakorlatilag teljesen elnyelte —, a lefoglalt anyagok sem a vádlottak, sem a rendőrség munkatársainak egészségét nem károsították — tájékoztatott az ügyész. Háromszázezer kukoricakonzerv termelésére kapott megrendelést Lengyelországból a Nyírség Konzervipari Rt. Nyíregyházán. Képünkön kukoricabefőttek rekeszelés előtt. HAKASZTOSI i’AI. FELVÉTELE Vízmérés lakásonként Végre megtadjuk, mi folyik itt (el) Nyíregyháza (KM — CSGY) — Egyre több család célja: az ivóvízért annyit fizessen, amennyit abból felhasznált. A Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál ennek megoldásának lehetőségeiről tanácskoztak a vízmű-, a távhővállalat, az ön- kormányzatok, a Lakszöv, az IKSZV és a Nyírgesztor Kft. szakemberei. A Szavicsav által kezdeményezett rendezvényen elhangzott: a vízművállalat a lakásonkénti vízmérés megvalósítását támogatja, de csak ott, ahol a mérés építési, műszaki és egészség- ügyi feltételeit megteremtik. A lakásokban a vízmérőszerkezeteket úgy kell elhelyezni, hogy azt az adott család bármelyik tagjának otthontartózkodása esetén le lehessen olvasni. Ezért erre a spájz, a konyha, vagy az előszoba látszik a legalkalmasabbnak. (A WC és a fürdőszoba kizárva.) A vízmérők lakásokban való felszereléséhez valamennyi társtulajdonos (család) hozzájárulása szükséges. A lakásonkénti ivóvízmérés megvalósításáért elsőként a Lakszöv indított programot, melynek révén már mintegy 500 lakásban nemcsak a hideg, hanem a melegvíz-felhasználást is regisztrálhatják. Ezeknél a családoknál a költségmegtakarítás már érezhető. A Szavicsav a vízmérők elhelyezésére vonatkozóan egyszerűsített terveket is elfogad. Egy emeletes épületben elég ha csak egy szintre készítik el a terveket. A többi emeleten a lakásokra a tervet adaptálják. Tanácsolják, a közös képviselő keresse fel a Szavicsavot, Tárca j^sak tudnám, honnan ez a néma méltóság? Az az összeszorított ajkú önérzet, amellyel a magyar ember, hogy ne mondjam, a nép tűri ezt furcsa világot. (Egyik ismerősöm minapi summázott helyzetértékelése jut eszembe, szerinte nem a rendszer változott, csak a körülmények rosszabbodtak). Mert elviseli felszegett fejjel a megleckéztetést, felülemelkedik a közéleti kóklerségen, figyeli előkelőén (ha figyeli) a parlamenti képviselőket, jár a feje, mintha Wimbledonban lenne. Tűri, mit is tehetne mást, saját maga olcsóságát az árak drágulásával szemben, a szava- hihetetleneket, a képmutatókat, az objektív NINCS-et, a kérlelhetetlen nemtelliket, a munkabére cincogását, munkavállalói kiszolgáltatottságát. Szemei huny a tábla fölött: „Csendet kérünk! Itt demokrácia van.” Túlvan már a választásokat követő eufória csendes gyönyörűségén, kijózanodott a kampányjelszavakból. Van abban valami fölényes, ahogy csak a magyar nép érti, miért fulladtak kudarcba a helyi pótválasztások. Annak idején hasonlóképpen nem volt esze ágában, hogy felsorakozzon az ideológiai elvek mentén; ahogy esett, úgy puffant a szavazáskor. Így aztán távol tudja tartani magát a politikai hisztériáktól. Nem hatódik meg a közszereplők hétvégi munkarendjétől, s felülemelkedve tekint az újsütetű elitre, amint az birkózik a társadalmi-gazdasági átalakulás nyomasztó feladattömegével. Lepöcköli — mint konzumnő a pihét — válláról az életrajzi túrkálásokat. Fejét adótábla igába dugták, rálőcsölték a vagyonnyilatkozatot (legalábbb kiderül több embernek nincs semmije, semmint gondolták),... Ha van valami szép ebben az egészben, az a méltóság. Abban rejlik az erőnk. Szőke Judit Méltóság Nézőpont) Dél-IbneriltaiiizálAilás Hajnal Béla M int a földrajz iránt érdeklődést tanúsító állampolgár, mindig zavar, ha Magyarországot Kelet-Európába vagy Közép-Kelet-Európá- ba helyezik (vajon mi lehet a neve akkor a Moszkva környéki területeknek?). A Kelet-Közép-Európa megnevezést elfogadnám, ha tudnám hol van Nyu- gat-Közép-Európa, de én ilyet még soha nem hallottam, sőt leírva sem láttam. Az Európához való csatlakozás szándékát mindannyian ismerjük, holott tudjuk, hogy Nyugat-Eu- rópához szeretnénk felzárkózni. Történelmünk jelenlegi szakaszában azonban nem járható sem a túlzott múltbafordulás, sem a fejlett országok gazdasági és társadalmi gyakorlatának kritika nélküli átvétele. Egy dolog azonban alig vitatható, fejlett piacgazdaság és polgári demokrácia nem képzelhető el széles középrétegek nélkül. hangsúlyozottan Szabolcs- Szatmár-Bereg megyére, ahol a helyzet a legsúlyosabb, a munkanélküliség már ma is elképzelhetetlenül és elviselhetetlenül magas. A „megélhetés-bűnözés” semmiképpen nem tekinthető idegenforgalmi vonzerőnek, sőt a komoly tőkeimport lehetőségeit is veszélyezteti. Mérvedig igazi idegenforgalom és tőkeimport nélkül ez az ország aligha képes beindítani a gazdasági növekedés motorját. A szokatlan gazdasági nehézségek közepette sem lehet mást tenni, mint a piacgazdasághoz jelenleg még alkalmazkodni nem tudó rétegeket átmenteni olyan későbbi periódusba, amikor már helyüket megállhatják. A megoldást senki nem tudja tálcán kínálni, mert a szociálpolitikának sajátossága, hogy mindig akkor van legnagyobb szükség rá, amikor legkevesebb a pénz. Manapság a társadalom rétegződésében aggasztó jelenségek figyelhetők meg. A középrétegek jelentős része mindjobban elszegényedik, a tisztes szegényből pedig mind többen süllyednek le a lumpen szegénységbe, súlyosan veszélyeztetve ezzel egyebek között a közbiztonságot. Különösen vonatkozik ez Eszakke- let-Magyarországra és A z állam azonban nem hárítja el ezt a feladatát, még akkor sem, ha közben a gazdaságban betöltött szerepét csökkenteni igyekszik. Ameny- nyi ben beavatkozásai hatástalanok maradnának, hosszan elhúzódó válságra kell berendezkednie az országnak. Ebben az esetben azonban félő, hogy nem (Nyugat-)Európába, hanem Dél-Amerikába érkezünk meg, ami Amerikának ugyan Amerika, de ... KOMMENTÁR _______________ ÍTÉLET Balogh Géza 5 zép apránként másfél százezer forintot vett ki a kasszából az egyik szabolcsi város pénztárosa, s ezért a bíróság másfél év börtönre ítélte. A hirt ismerőseim is olvasták, akik nyomban két pártra szakadtak. A társaság egyik fele kicsinyelte az ítélet súlyosságát, hisz a bíróság felfüggesztette az ítélet végrehajtását, ám a másik fele sokallotta azt a másfél esztendőt, példák tucatjával bizonyítva, hogy máskor sokkal komolyabb eseteknél beéri a tisztelt testület egy szelíd ejnye-bej- nyével. Laikus lévén, a legtöbb esetben fogalmam sincs, hogy milyen szempontok , alapján ítélkezik a bíróság. Tartok tőle, jó néhány esetben ők teljesen másképp mérlegelnek bizonyos momentumokat, mint a közvélemény, melynek tagjai, híján lévén a mindenkori paragrafusok ismeretének, legtöbbször csupán az ösztöneikre, az évszázados hagyományokra hagyatkoznak. Az emberi együttélés parancsaira. Melyek közül jó néhány mára persze vesztett időszerűségéből, mint például a paráznaság, mely a tízparancsolatban is benne foglaltatik, de az igazat megvallva — tisztelet a kivételnek — ki tartja azt ma már főbenjáró vét- ségnek, ha a középkorú házasember elcsábítja a kolléganőjét. Vagy forditva. Mégis azt kell mondanom, hogy a bűn és bűn- hődés arányát a laikusok sokszor igazságosabban ítélik-meg, mint az erre hivatott testület tagjai. Fellengzősen mondható persze <tz is, hogy a paragrafusokat maga a társadalom íratja az ítélkező kódex lapjaira, melyekhez a bíráknak mindenkor ragaszkodniuk kell, ám tudjuk, hogy e kettős állítás csupán egy eszményi, vegytiszta helyzetben lehet igaz. Ez pedig merő illúzió. Addig mindig is lesznek vitás ítéletek, addig mindig is bírálni fogják a bírák jó néhány ítéletét. Nem kell hát felhúzniuk az orrukat — az egyébként tisztelt, s mélységesen alulfizetett — bíróinknak, ha szidja őket a népes szurkolósereg. Melynek tagsága jelen esetben nem egy futballmeccs közönsége, akik ott háborognak ugyan egy tizenegyes vagy kiállítás miatt, de végül is nem ők viselik egy tévesnek tartott ítélet következményeit. £ Hetiben. amíg egy, pár tízezer forintot zseb- recsúsztató pénztáros, egy zsáknyi tápot hazacsempésző kocsis másfélkét évet kap a tettéért, miközben a rendőrt verő. békés járókelőt ütlegelő briganti megússza egy-egy szelíd feddéssel... akkor bizony már a szurkolókor, vagyis rajtunk csattan az ostor. Ahelyett, hogy az minket védene.
