Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
/A TARTALOMBÓL: • Tatárfalva csöndje • Színlap • Határ(talan) hatás • Szervátültetések hazánkban Aktuális kérdések Az önkormányzatok gyermekbetegségei Balogh József Egy éve, hogy megalakultak a köztársasági megbízotti hivatalok, amelyeknek legfontosabb feladata az önkormányzatok működésének törvényességi felügyelete, államigazgatási hatósági ügyekben pedig hatósági jogkör gyakorlása. A héten tevékenységükről tartott sajtótájékoztatót követően dr. Fekete Zoltánnal, a területi hivatal vezetőjével arról beszélgettünk: milyen tapasztalatokat szereztek az eltelt egy év alatt. — Kezdő év volt, nehéz év volt. Tevékenységünket meghatározta, hogy az önkormányzati rendszer létrejöttével egyidejűleg az önkormányzati hatáskörök jelentősen kiszélesedtek: az ön- kormányzatok tulajdonosi pozícióba kerültek, a képviselő-testületek egyre inkább hatóságijog- kör-gyakorlóvá váltak. Ezek az ügyek korábban a szakigazgatási apparátusok hatáskörében voltak, 1991 nyarától pedig lényegesen kibővítették a képviselő-testületek hatósági szerepkörét. >- Hogyan feleltek meg az önkormányzatok ezeknek a kihívásoknak? — A gyermekbetegség tünetei megnyilvánultak abban, hogy az önkormányzatok egyfajta fenntartással fogadták a régi hivatali apparátust, ezért az önkormányzatiságra való hivatkozással indokolatlanul túlterhelték a képviselő-testületeket. Mindenről akartak tudni, sajnos ez együtt járt azzal, hogy a szakmaiság nem volt meg hozzá. Hozzájárult ehhez az is, hogy az önkormányzati törvény elfogadásával egyidejűleg megígért működtető törvények egy része, sajnos, még most sem született meg. Ebből eredően több olyan település van a megyében — köztük városok is —, ahol a törvényben előírt hat képviselő-testületi ülés helyett 24-25 ülést tartottak. >- Ez azt jelenti, hogy a képviselő-testületek minden hatáskört magukhoz vontak, és nem adtak a polgármesternek, a jegyzőnek, az apparátusnak? — Tapasztaltuk a törvényességi felügyelet során, hogy olyan kérdésekben is maguknak vindiDr. Fekete Zoltán kálták egyes képviselő-testületek a jogot, ahol a döntési kompetencia továbbra is a jegyzőnél volt. Mikor ezt szóvá tettük, kétféle reagálást tapasztaltunk. Volt, aki azt mondta, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. A másik reagálás az volt: például szociális ügyekben elfogadták, a hatáskör a jegyzőé, de fenntartották a jogot, hogy előzetesen véleményt nyilvánítsanak az ilyen ügyekben. így aztán a jószándék párosult azzal, hogy az ügymenet lelassult, esetenként becsúszott egy törvénysértés is, melyet nagy elégedettségünkre valamennyi képviselő-testület józan önmérsékletet tanúsítva saját maga korrigált. >• Törvényesen működnek-e a megyében az önkormányzatok? — Az önkormányzati törvény keretjellegüen határozta meg egy-egy települési önkormányzat működésének feltételeit azzal, hogy ők a helyi viszonypknak megfelelően szabályozzák ezeket a kérdéseket. Kezdeti bizonytalankodás után hozzáfogtak a képviselő-testületek, sajnálatos módon azonban hat olyan önkormányzat van, amely a mai napig nem alkotta meg saját Szervezeti és Működési Szabályzatát. Most ismét jelzéssel kell élnünk, s hogy ha ezután sem alkotják meg, akkor mulasztásban megnyilvánuló törvény- sértés miatt a köztársasági megbízottnak fel kell lépnie ellenük. >- Miért olyan fontos ez? — Mert a törvényi keretek a települések eltérő nagyságát figyelembe véve azonos működési rendet nem tudnak teremteni, Ezt mindenütt helyben kell meghatározni. Ez a meghatározás kifejezésre juttatja a település arculatát, eldönthet olyan kérdéseket, amelyben a törvény vagylagosan fogalmaz. Például a kétezer leiken aluli településeknek nem kötelező pénzügyi ellenőrző bizottságot létrehozni. Megyénkben 147 kétezer leiken aluli település van. Közülük mindössze 41 hozott létre pénzügyi ellenőrző bizottságot. Most lát- harasztosi Pál felvétele juk, milyen elemi erővel jelenik meg az az igény, hogy a pénzügyi gazdálkodást valaki ellenőrizze, s egyszerűen szervezeti intézkedések, mulasztások következtében vagy nem kellő átgondoltság miatt nincs, aki elvégezze ezt a feladatot. De beszélhetnék olyan döntési lehetőségekről, amelyeknek nem tulajdonítottak megfelelő jelentőséget. Van most is olyan település, ahol a lakosság elemi erővel kiált népszavazásért, és nem lehet megtartani, mert a helyi képviselő-testület nem alkotta meg a helyi népszavazás szabályait. >- Milyen tapasztalatok vonhatók meg az önkormányzatok tulajdonosi tevékenységéről? — Új, ismeretlen feladat ez. Nyilvánvaló, gazdálkodni csak akkor lehet, ha ésszerűen számba veszi az önkormányzat a tulajdonát, dönt a törzsvagyon kérdésében, abban, hogy mely vagyontárgyak tartoznak a forgalomképtelen tárgyak közé, melyek azok, amelyek korlátozottan forgalomképesek. Ennek eldöntése előtt nagyon nehéz megmondani, törvényesen járnak-e el, ha egy ingatlant eladnak, mert éppenséggel pénzre van szükségük. A községi vagyonoknak nem az a rendeltetésük, hogy átmeneti pénzügyi forrást biztosítsanak, hanem azt gyarapítani kell és a gyarapodásból kellene gazdálkodni. Mondjuk vállalkozásba vinni a földjüket, esetleg erdőt telepíteni, a feleslegessé vált vagyontárgyakat pedig eladni, az árát pedig újra befektetni. >• Megnyugtatónak nevezhetőke az önkormányzatok által hozott döntések? — Igen. Tavaly május elsejétől, elenyésző kivételtől eltekintve, minden ügyben a bíróságok döntenek az államigazgatási szervek által hozott jogerős határozatokról is, ha azt megtámadják. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében összesen 60 keresetet nyújtottak be 1991-ben, a benyújtott keresetek egynegyedét érdemi tárgyalás nélkül zárták le a bíróságok, mert a keresetet benyújtó fél visszalépett. Rájött arra, hogy nem történt jogsérelem, csak méltányosabb döntést remélt. Volt olyan ügy, amelyben pervesztesek lettünk. Ez bennünket nem bánt, az nyugtat meg, ha döntéseinkkel valóban a törvényesség érdekében járunk el, és nem a mindenáron való pernyertesség a célunk. >- Milyennek tartják a hatósági ügyintézést? — A hozott határozatoknak mindössze hetvenhárom százaléka hagyja jóvá az első fokú döntést, a többiben vagy megsemmisítésre, vagy megváltoztatásra, tizennyolc százalékban pedig új eljárásra kerül sor. Tehát az ügyek egyötödében annyira tisztázatlan tényállás alapján hozta meg döntését az elsőfokú hatóság, hogy másodfokon sem volt korrigálható a döntés. A szakmai színvonal növelésével ezen lényegesen változtatni kell. Nem nyugtathat meg senkit a statisztikai átlag, mert mindenki a saját ügyén keresztül alkot véleményt az államigazgatásról. Legfontosabb feladatunk ezért, hogy segítsük a helyi önkormányzatok munkáját. Ma egy átmenetnek vagyunk a részesei, a tanácsi igazgatást fel kell váltani egy új, korszerűbb közigazgatási formának. Azonban az ehhez szükséges összes jogszabályi feltételrendszer hiányzik. Az új közigazgatási rendszer kiépítéséhez nem az szükséges, hogy többen legyünk, hanem hogy szakmailag jobban felkészült apparátusunk legyen. Megnyugtatásként azért elmondhatom: a reánk váró ügyeket képesek vagyunk ellátni. De nem mondhatunk le arról, hogy a kor igényei szerint folyamatosan képezzük, továbbképezzük a közigazgatásban dolgozókat. >- Köszönöm a válaszait. Vázák IfUfámtemwf A PLAKÁTGYEREK PITYEREG Szőke Judit kik értenek hozzá, állít- A jak. hogy állatot és gyereket reklámban felhasználni majdnem teljes győzelem. De mindenképpen biztos siker. — Nézett a plakátról kedvesen, már akkor volt egy balsejtelmem, kihasználják. Az ártatlan mosolyát, a kerekedő szemét, a tiszta, stilizálásán mondatokat formáló száját, a naív tekintetét. (Vajon kitől tanulják a gyerekek a kérlelhetetlenséget?) Olyan kíváncsiskodónak látszott, aki több tucatszor felteszi naponta a kérdést: minek, mi végre? Hányszor láthat a felnőttek szemében mélységes emberi zavart? Jóllakottnak, elégedettnek tűnt. A jól sikerült felvétel után biztosan kapott ajándékokat, degeszre ehette magát somlóival. (És a társai? A pékség előtt le- selkedők, a pizza illatát szippantok? A bab, a lencse, a sárgaborsó, a valamikori proliételek megfizethetetlenek lettek, az „élet, erő, egészség” ünnepi itallá vált.) Látszott az arcán a természetes tudat, hogy ő fontos valakinek, számon tartják, melyik a kedvenc párnája. Mennyi most a gyerekarc, melyekről leolvasható: ha van sors, hát korán kezdődik. Őket mi végre lehetne kiplakátolni, hirdetőoszlopra ragasztani? Elbeszélni a hajléktalanságot, a fűtetlen lakásokat, a kifizethetetlen villany- számlát, a cipőárakat, a szigorított abortuszt, az elkocsmázott családi pótlékot... ? Ő csak nézett, szerencsére fogalma sem volt a világ dolgairól, az agyafúrt cselszövésről, melynek szolgálatába állították. Hátha sohasem fogja megtudni, hogy a politikai túléléshez menynyi ravaszság, rágalom és áltatás tartozik. Neki mikor lesz hatalomvágya, mikor fog először mások felett ellentmondást nem tűrően ítélkezni? Tőle a fröcskölő demagógia még oly távoli, mint européer politikustól az ostorcsapás. Neki jól áll, ha szétköpködi a főzeléket, nem úgy, mint egyeseknek az a politikai magatartás, amely szerint, aki hitt a szocializmusban, az vagy hülye volt, vagy gazember. Ha értette volna, biztos faggatózna: miért a licit, hogy kinek esett le hamarabb a tantusz, s miért a civódás azon, ki ment át sietősebben ellenzékibe? Kihasználták, hisz babaarcban feltétel nélkül hiszünk. Őt szeretem, de az átveréstől félek és féltem őt is. Mire fog felnőni ebben a nyomorszagú országban, ahol minduntalan citálnak valakiket valamiért, vallatnak hitről, múltról, vagyonról, szúrós tekintetek vizslatják az arcéleket, a diploma minősége helyett a politikai hovatartozást firtatják? Lehet, hogy mire ő felnő, a történelem megismétli önmagát? Jó neki. Az a dolga, hogy ismerkedjen a világgal, mindent megkóstoljon, megtapogasson — eszébe sem jut saját magáért fohászkodni: hogy bár jusson ő is eszébe másoknak, végtére is ő a tét... Vonásai simák, harmonikusak voltak. Azon kevesek közül való, akik nem naptáréletű felnőttek közt élnek, őt nem fáradt emberek adják át naponta fáradt embereknek? Hajszol bennünket a buszmenetrend, a hivatali szabályzat, a fenyegető bármikor-utcára-kerülés. Rosszkedvűen robotoló anyák mellőzzük egymást, családok, akiknek sem kedvük, sem idejük az örömre és a boldogságra. Ha ő majd felnő, mibe fog kapaszkodni a gyerekkorából? Hogy Lenin-kép helyett éppen- aktuális portrékat vagdosott egynéhány piros pontért, hogy szüleit szájtátva hallgatta, ki hogyan szövögette, vagy épp szaggatta a szociális hálót?... Sajnálom, ha arra gondolok, hogy aljas kis kukacok megtorpedózzák majd legszebb, legtisztább szándékait, mert többet akar majd, mint jól megélni, zsírosán terpeszkedni. Vajon megfordul-e majd fejében a gondolat, hogy a maffia nem biztos, hogy csak olasz jellegzetesség, a korrupció nemcsak az előző rezsim rendszertipikus jegye, s a talpnyalás, az összefonódás, a képmutatás nem csupán szülei orosz anyanyelvű szocializmusának sajátja volt? karták, hogy úgy néz- A zen rám: higgyem, ők a ** jövő, s bennük bízni kell (egy gyerek nem sziszeg gyűlölködve, ha politikailag nem vele parolázunk). Bízni, ahogy a mesék ismerős ritmusával hintára ültető, ringató kezdetében, hogy utána jó jön, boldogító. Mészáros QáBor kerámiái % '-----------------------------------------------------1 .... —7; | Békés városából származó keramikus ipar- | */7 művész a Nyíregyházi Művészeti Szakkp- | | » »- zépiskola 1987. évi indulása óta dolgozik. | | — tanárként — városunkban. (Művészeti szakközép- | || iskolai tanulmányo/jután, 1983-ban a ‘Képző- és Ipar- | művészeti (főiskola kerámia-porcelán szakán szerzett | | diplomát, és ugyanebben az évben lett tagja a Művé- | || szeti Alapnak: Meggyőződéssel vallja, bogy a föld, a | | víz és a tűz — a bárom őselem — egyesül a keramikus | | kezében, amikor dolgozni kezd. Művészetét átbatja a | || megmunkálandó anyag — az agyag, a porcelán — | 1 iránti alázat. Létrehozott műveiben felfedezhetjük. | || azokat a kvalitásokat, melyeket a kerámia mint műfaj | i| megkövetel, főbb — csoportos — hazai és külföldi | | kiállításon vett részt: faenza-ban, Szófiában, Brágá- | | ban, Meiningenben, de (Pécs, “Budapest vagy “Tokaj kö- | zönsége is láthatta kerámiáit. 1990-ben egész sor egyé- | ni tárlata volt: Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán (két- | | tő is), Makón, 9l-ben pedig Tokajban és Szegeden. | | Több szakmai elismerés és díj után 1990-ben a Nyírsé- | I gi Őszi “Tárlaton Művészeti (Díjat kapott.
