Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-22 / 18. szám
CSUPA érdekes bbhhhhhhhhi RÉGI HELYÉN A „SZEGEDI NAGY ÁRVÍZ”. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban január 14-én visszakerült eredeti helyére Vágó Pál monumentális festménye, a „Szegedi nagy árvíz”. A 7x4 m-es, több mint 5 mázsa súlyú festményt a várost 1879-ben elpusztító nagy árvíz után festette Vágó Pál, aki a Feszty- körkép alkotóinak névsorában is szerepel. A képet évekkel ezelőtt sérülések érték, s a múzeum munkatársai Szabó Tamás vezetésével 2 év alatt restauráltak. A képen: helyére emelik a hatalmas festményt. IVT AJI I IJ ■& .f f W » # » ■ W % / s 3 -I •4 '::d% :i fi, fö; lg & :ilr is® -5b JL * W JL a. ® w' v w Egy boldog család Egy vidám pillanat — együtt a család (MTI-Press) — A Dózsa György úti lakás ajtaján közös a névtábla, két nevet hirdet: Cse- ke Péter, Sára Bernadette. Ha a közkedvelt színészházaspár további személyi adatai is szerepelnének a névtáblán, a feleségnél az lenne olvasható, hogy a Nemzeti Színház tagja, a férjnél pedig az, hogy szabadúszó színművész. Majdnem egy évtizedet töltött el Cseke Péter a Madách Színháznál, aztán — új művészi inspirációkat, új rendezőket, új színészpartnereket keresve — átment a Nemzetibe, abba a társulatba, ahol a felesége már régen dolgozott. Nem tudhatta akkor, hogy mindössze egy évre... Jött a Nemzetiben a rapid (ez a kulturális miniszterhelyettes jelzője) igazgatóváltás, s az új helyzetben egész sereg színész nem újította meg a szerződését, köztük Cseke sem. Nem okozott ez családi konfliktust, kérdezem a házaspárt, nem volt heves vita köztetek a „menni vagy maradni” kérdésben és a választás megokolásában? — Nem — feleli határozottan Sára, és Cseke megerősíti. A színésznő folytatja: — azért nem, mert nem szólunk bele egymás szakmai döntéseibe. Más a házasság, a család, ahol természetesen közösen kell határozni, és megint más a pálya. Ott is szeretjük és becsüljük egymást, de a döntés egyéni. Örültem, amikor Péter hozzánk jött a Nemzetibe, de azt sem bánom, hogy otthagyott minket. Igazából nem is jó, ha egy színészházaspár közös munkahelyen dolgozik. — Mégpedig azért nem jó, mert nem tudnak eléggé szuverének lenni. Bárki megharagszik egyikünkre, azt automatikusan átviszi a másikra. Persze a jobbik esetben, a barátság kötésénél is így van. Ám a lényeg az, hogy túlságosan „kettőnkben” gondolkodnak, ezért jobb, ha külön-külön, másmás színháznál vagyunk — mondja Cseke. — Nagy viharok és leginkább politikaiak támadtak a Nemzeti Színház Csiszár—Abionczy igazgatóváltása körül. Cseke Péter is politikai okból távozott? — Nem egészen. Pontosabban: úgy éreztem, hogy túlságosan politikai jellegű volt ez az igazgatói váltás, és én sem pro, sem kontra nem kívántam semmiféle politikai küzdelemben részt venni. — És bevált a szabadúszás? — Azt hittem, jó ideig kell majd várnom, amíg feladatot kapok, amíg beívódik a színházi, a szakmai köztudatba, hogy szabadúszó vagyok, megfelelő feladatra bárki hívhat. Sebaj, addig majd a feleségem, Detti húzza erősebben a családi szekeret. Ám kiderült, hogy túlságosan borúlátó voltam, ahogy kiléptem a Nemzetiből, már másnap felhívott Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója, és megkérdezte, elvállalom-e a Liliomfi címszerepét. Boldogan mondtam igent, és azóta is jönnek a feladatok. —Például mi lesz a legközelebbi? — Annak különösen örülök, három okból is. Egyrészt szeretem a darabot, Peter Shaffer Black Co- medyje pompás vígjáték. Másrészt Makk Károly rendezi, a nagynevű filmrendezőnek talán ez lesz az első színpadi rendezése. Harmadsorban együtt játszom majd a feleségemmel, Detti is feladatot kapott a Black Comedyben. — Hol adják elő? — A székesfehérvári színházban. És aláírtam szerződést egy ezt követő munkára is, a Budapesti Kamaraszínházban adjuk elő az osztrák Musil Rajongók című drámáját. Ezt is filmrendező állítja színpadra: Deák Krisztina. — És Sára Bernadette? — Én most a Cseresznyéskert című Csehov darabban játszom a Nemzetiben, már elkezdődtek a próbák egy nagyszerű román rendező, Victor loan Frunza vezetésével. A beszélgetést most megszakítják a gyermekek: a 9 éves Sára és a 6 éves Dorottya. Anyu, hol a pulóverem, kérdi az egyik, a másik a sapkáját keresi, búcsúzkodnak, mennek korcsolyázni a műjégpályára. Ez egy boldog család. — Valami reklámfilmet akartak csinálni mind a négyünkkel. Elvben nem voltam ellene, talán még örülnék is, ha egyszer négyen együtt szerepelnénk, de túl gyenge volt az anyag — meséli Bernadette. Péter pedig hozzáteszi: — Pedig életem legnagyobb gázsiját egy reklámfilmnek köszönhetem. Talán egy, legfeljebb másfél perces volt az egész. Fogpiszká- lót reklámoztam. — Ezért ennyit fizetnek? — ámuldozok. — Igen, de nem itt — feleli Cseke —, egy olasz reklámfilmecske volt. —... és annyi honoráriumot kapott érte Péter, hogy az összes adósságunkat ki tudtuk fizetni, sőt még egy kis telket is vettünk belőle. Hát ettől idehaza messze vagyunk még, bármilyen közel is hozzánk Olaszország — teszi hozzá a feleség. Távközlés, privatizáció — még ebben az évben A Matav többségi hazai tulajdonban marad Budapest (ISB — S. Z.) — Alig hogy elkezdődött, tavaly nyáron máris megtorpant a Magyar Távközlési Vállalat (Matáv) privatizáció előtti átalakulása. Augusztusban az Állami Vagyonügynökség (Ávü) azzal adta vissza a vállalat által hozzá benyújtott koncepciót, hogy az átalakulás előtt határozzák meg, mekkora vagyontömeget képvisel az úgynevezett alaphálózat, amelynek — a koncessziós törvény értelmében — kizárólagos állami tulajdonban kell maradnia. A szakembereknek jelentős fejtörést okozott ez a látszólag egyszerű kérés, mivel semmilyen jogszabály nem rendelkezett arról, mit is kell érteni az „alaphálózat" gyűjtőnév alatt, azaz, a vállalat mely vagyontárgyai tartozzanak a kizárólagos állami tulajdon körébe. A dilemmát feloldani látszik a kormány által tavaly december 19-én elfogadott távközlési törvénytervezet, amely pontosan meghatározza az alaphálózat fogalmát. Eszerint az állam kizárólagos tulajdonát kell képeznie az európai normáknak megfelelő, nagy kapacitású, elsősorban korszerű optikai kábelekből álló digitális hálózatnak, amely a fejlett infrastruktúrával rendelkező országokban elterjedt szolgáltatások ellátására is alkalmas. A rendszer — amelynek teljes kiépítése a jövő feladatai közétartozik — a jelenlegi számítások szerint egymil- liárd forintot tesz ki a Matáv 60 milliárdos vagyonából. Ennek az összegnek a meghatározásával immár elhárult az akadály a cég átalakulása és a privatizációs folyamat beindítása elől. A közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca, valamint a Matáv elképzelései szerint a vállalatnak első körben egyszemélyes állami tulajdonú részvénytársasággá kell alakulnia. Az átalakulással párhuzamosan készülhetnek a privatizációra, melynek első lépcsőjeként tavaly már lezajlott egy pénzügyi tanácsadó cégek számára kiírt extender. A Matáv nyolc cég közül választhat ki egyet, amely segít a vállalatnak a privatizációs stratégia kidolgozásában. A vagyonügynökség és a minisztérium — ugyancsak pályázat keretén belül — szintén kijelöl majd egy pénzügyi tanácsadót, amely az államigazgatás érdekeit lesz hivatott képviselni a privatizációs folyamatban. A vállalat, a minisztérium, a vagyonügynökség, valamint a két tanácsadó cég közösen kialakított és elfogadott privatizációs stratégiájának megfelelően azután, várhatóan ennek az évnek a szeptemberében, kiírják a privatizációs pályázatot. Az előzetes elképzelések szerint két fontos szempontnak kell érvényesülnie a privatizáció során. Az egyik, hogy a vállalat tulajdonjogának kevesebb mint a fele kerüljön külföldi befektetők birtokába, a másik, hogy a partnerek közül legalább egy cég szolgáltató legyen. Az állam tulajdonjogának a kizárólagossága várhatóan két évig áll majd fönn a kijelölt vagyontárgyakra, amelyek kezelésével erre az időre a majdan létrehozandó állami tulajdonosi szervezetet bízzák meg. Ha minden a tervek szerint halad, év végére sikeresen lezajlik a leendő tulajdonosok kiválasztása. Ami a távközlési törvény tervezetét illeti, a minisztérium illetékesei szerint alkalmas arra, "hogy a parlament elé terjessze a kormány. Erre várhatóan a rádió, tévé működését is szabályozó műsorszórási törvénnyel együtt kerül majd sor, Szombaton tilos (MTI-Press) — A közelmúlt tartós esőzései sajátos következményekkel jártak Izraelben. Egyrészt felvirradt a napja az esernyőgyáraknak és az utcai esernyőárusoknak, másrészt a szefárd közösség tagjai megtudhatták, hogy szombaton még az esernyőt sem nyithatják ki. Mordechai Eilahu főrabbi nyomatékosan hívta fel a szefárd zsidók figyelmét, hogy szombaton, a heti pihenőnapon tilos bárminemű elektromos vagy mechanikus tárgyat használni, ilyen eszközöket magukkal vinni. Eilahu főrabbi, a kivételes esőzésekre való tekintettel engedélyt adott arra, hogy veszély esetén az ortodox közösség tagjai használhatják a telefont, amennyiben segítséget kell kérni. Például, ha a vihar ledönti a villanyoszlopot, és a földön lévő vezetékek halálos veszélyt rejtenek, nos, ez esetben szabad telefonálni. De csak úgy, hogy „nem érintjük ujjunkkal a készüléket, hanem ceruzával vagy valami hasonló tárggyal tárcsázunk”. Könyörgés apaságért (MTI-Press) — A fajfenntartás sajátos jogáért könyörögnek a kaliforniai halálra ítéltek. A San Quintino börtön 14 villamosszék-jelöltje nevében ügyvédeik polgári eljárást kezdeményeztek annak érdekében, hogy az elítéltek, ha családjuk nincs is, utódokat hagyhassanak. A hivatalos helyre eljuttatott beadvány szerint ehhez lehetővé kellene tenni, hogy „magvai- kat spermabankban helyezhessék el, s majd később megtermékenyítsék azt a nőt, aki az ilyen anyaságra vállalkozik.” A kérést arra alapozzák, hogy az ítélet nem terjed ki az apaság jogától való megfosztásra. A San Franciscó- ból keltezett tudósítás szerint az eljárást menyasszonyok és hitvesek is támogatják, nem is beszélve az elítéltek szüleiről, akik — mint R. King ügyvéd nyilatkozta — „égnek a vágy tól, hogy unokájuk legyen. S minthogy ezek olyan állampolgárok, akik tiszteletben tartották a törvényt, nem büntethetők azzal, hogy ne lehessen unokájuk azért, mert a gyermekük szörnyű bűnt követett eh” Döntés még nincs. Az igazságügyi szóvivő azonban sietett közölni, hogy máris számtalan tiltakozó telefont és levelet kaptak. S ezek mind arra hivatkoznak, hogy a halálra ítéltek közönséges gyilkosok, akik nők és gyermekek életét oltották ki. A skót vasárnap délelőtt meglátogatja a barátját, aki ósdi, fülhallgatós rádióját hallgatja. Természetesen csak egy pár fülhallgató van, a barátnak nem jut az élvezetből. Megkérdi hát: — Mit hallgatsz? — Pszt! Misét celebrálnak — mondja áhítattal. Egyszerre csak — misehallgatás közben — elégedett mosoly jelenik meg a házigazda ábrázatán. —Miért mosolyogsz?—kérdi a vendég. — Most perselyeznek! Illfl—Wlll Hlllll «I—■■lll'l Utcai énekes érkezett az egyik skót faluba és a piactéren énekelni kezdett. Az egész falu odasereglett, az énekes a produkció végeztével körüljárta a publikumot, hogy adományokat gyűjtsön a kalapjába. Egy árva pennyt sem kapott, de azért boldog mosoilyal tette fel fejére a kalapot. Valaki megkérdezte tőle: —Miért örül úgy, hiszen egy huncut vasat sem kapott? — Boldog vagyok — válaszolta az énekes —, hogy legalább a kalapomat visszakaptam. Képet és cikket közöltek a szombati Kelet-Magyarország- ban Erzsébet királynéról — írja Solymosi Mihályné olvasónk Nyíregyházáról. — Ezeket szeretném kiegészíteni egy számomra becses fényképpel. Erzsébet királynéról a legtöbbször arcképet láthatunk, egész alakját mutató fényképet alig-alig. A mellékelt képet húsz-harminc évvel ezelőtt kaptam Bécsben, s ma is szívesen nézegetem. Ha közölnék, lehetséges, hogy másnak is örömet szerezne.
