Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992. január 2., csütörtök HÄHER Kelet-Magyarország 3 Dolláros tajga A fehérgyarmati FIP- KERSZ Kft. több, mint 170 dolgozójának a TAJGA a megélhetés biztos forrását jelentet­te éveken át. A közel­múltban viszont hóna­pokon keresztül a gyár­udvaron állt 150 lakó­kocsi — pénzes vevőre várva. A jövő: 3 millió 400 ezer dolláros, rati­fikált szerződés a „szov­jetekkel”. így 1992 első felére is lesz munkája a gyarmatiaknak. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE Útilapu az elnöknek Átjátsszák-e a vagyont az ÉPSZER-nél? Nyíregyháza (KM — M. Cs.) — Egy viharos munkás­gyűlést követően kapta kézhez felmondólevelét Kulcsár Miklós, az ÉPSZER Vállalat munkástanácsának elnöke, amelyben arról értesíti munkaadója, a SUMMA BAU Kft. ügyvezető igazgatója, Hársfalvi Péter, hogy január 19-től várhatóan más munkát kell keresnie. Vajon az elbocsátás mennyiben függ azzal össze, hogy a munkástanács elnöke nem ért egyet a vállalat privatizációjával, amelynek rész­leteit az Állami Vagyonügynökség és a megyei főügyészség is vizsgálja? Mindezeket egyébként többnyire névtelen le­velek alapján kezdték meg. December 19-én reggel az ÉPSZER Vállalat által alapított 16 kft. közül a lét­számát tekintve legnagyobb- nál, a SUMMA BAU Kft.- nél a szakszervezet kérésére munkásgyűlést tartottak, amelyen a kft. ügyvezetőjé­nek a következő kérdéseket tették fel: miért bocsátanak el közel 50 dolgozót, lát-e lehetőséget valamilyen na­gyobb építőipari munkára, lesz-e további leépítés? Kul­csár Miklós ehhez még hoz­zátette, szerinte alkalmatla­nok a kft. vezetői arra, hogy a társaságot eredményesen irányítsák, erre jó példa a válaszuk, mely szerint egy­szerűen nincs munka, csak egy tevékenység, a műanyag- ablak-gyártás nyereséges, a többi nem, így kénytelenek még több embert elengedni. „Nem vettem át...” — Délután már a munkás- tanácsnak címzett felmondó- levelemet akarták átadni, de nem vettem át — mondta Kulcsár.. — Ebben szerintem jogszabályellenesen jár el Hársfalvi Péter, hiszen a Munka törvénykönyve sze­rint bizonyos védettséget él­vezek, és a munkámmal pe­dig semmi kifogás nem volt. Így torolták meg azt, hogy megbíráltam őket a munkás­gyűlésen. Ezek után a me­gyei főügyészségen feljelen­tettem a vállalat vezetését kétes pénzügyi manőverei és jogszabályellenes kft. alakí­tásai miatt. Abba próbálnak belekötni a kft. vezetői, hogy én az ÉPSZER Vállalat munkástanácsának elnöke vagyok, de a SUMMA BAU Kft.-nél dolgozom, amelynek legfőbb tulajdonosa az ÉP­SZER. Ha elolvasnák az alapszabályt, tudhatnák, a munkástanácstagság a vál­lalatra és a vállalat által alapított kft.-kre is vonatko­zik, ez nem két különálló dolog. A lényeg az lenne, ha munkát szereznének, de sze­rintem nem is akarnak, a vállalat tartozása közben igen jelentősen nő. Amit a szakszervezet és a munkás- tanács kifogásol az a követ­kező: egy pénzügyi manő­verrel az ÉPSZER által ala­kított két kft. alaptőkéjét a vállalat hitelből megemelte, ezek a társaságok megvették az ÉPSZER vagyontárgyai­nak egy részét abból a pénz­ből, amit alaptőke-emelésre kaptak, így a pénz visszake­rült a vállalathoz. Az így megszerzett vagyontárgyak­Megyei fórum lz intézményi gazdálkodásról Nyíregyháza (KM — Kál­lai) — A' Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Pedagógiai Intézet és a 107. sz. Ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet kö­zös szervezésében „Intéz­ményi gazdálkodás” cím­mel rendeznek megyei fó­rumot 1992. január 2-án és 3-án. Az első napón — a 10 óra 20-kor kezdődő meg­nyitót követően — Bán Tamásné, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője tart elő­adást az államháztartási törvény tervezetéről, va­lamint az. 1992. év költség- vetési irányelvekről. A dél­utáni program keretében — többek között — Jakab Imréné, a TÁKISZ iroda­vezetője ad tájékoztatót a bérszámfejtés aktuális kér­déseiről. Tárca kai pedig beléptek a SUM­MA BAU Kft.-be. Mindez egy nap alatt lejátszódott, pénzmozgás csak papíron történt, egy nyíregyházi pénzintézet egy százalékért vállalta az ügylet lebonyolí­tását. Ez szerintük vagyon- átjátszás. Tulajdonos az ÁVÜ jff zegény Petőfi Sándor! 9% Született Kiskőrösön?. Kiskunfélegyházán ?, 1823-ban?, 1822-ben?, meg­halt 1849-ben Segesváron?, vagy sokkal később Bargu- zinban? Mennyi bizonytalan­ság, csak az életmű a bizo­nyos, amelynek számos da­rabja megelevenedik, önálló életet él az emberek agyában és szívében. Attól függetle­nül, hogy tiltja vagy támo­gatja az aktuális hatalom Petőfi költészetét. Hosszú évtizedeken át Pe­tőfi jelentette a szabadság­eszme továbbélését. A nemes tisztaságú lelkesedés eljutott egészen a falvédők világába. A képeken a költő vérző uj­jal írta az égre: Világszabad­ság. Aztán a hallgatás évei, évtizedei következtek: nem kellett a költő, mert túlságo­san is hangosan figyelmezte­tett, hogy kevés a szabadság, meg hogy a kitárulkozni aka­ró lélek nem tűri a tiltást, sem a sanda támogatást, s nem kér a kegyelemkenyér- ízű tűrésből sem. — A pénztőkeemelést egyetlen törvény sem tiltja — nyilatkozta lapunknak Tóth Pál, az ÉPSZER igaz­gatója. — Állami vagyont nem játszottunk át magán- személyek kezébe, a legfőbb tulajdonos a kft.-kben to­vábbra is az ÉPSZER. Ezt a variációt nem mi találtuk ki, de mi is alkalmazzuk. ’ Emi­att közel egy éve támadnak bennünket névtelenül és névvel, lassan már minden­hol feljelentettek ;bennünket. December 28-án egyébként jóváhagyta a közgyűlés az átalakulási tervet. Egysze­mélyes részvénytársaság ala­kul, a tulajdonos az Állami Vagyonügynökség, amely 'várhatóan januárban hirdeti meg a részvények eladását. Az ÁVÜ-tpl kapott informá­ció alapján a Dunaholding Rt. elővételi jogot élvez. Hársfalvi Péter mintha várta volna, hogy szerkesz­tőségünk megkeresi az elbo­csátással és a leendő mun­kaszerzéssel kapcsolatban, így azonnal válaszolt kérdé­sünkre. — A munkástanács alapító okirata szerintünk a SUM­MA BAU Kft.-re nem vo­natkozik, így semmifajta vé­dettséget nerr) élvez Kulcsár Most meg mintha zavar­ban lennénk: mit kezdjünk Petőfi örökségével? Valami­lyen ok miatt hiányzik a ma­gukat forradalmároknak ne­vezők lelkületéből. Pedig ott volt ő is a barikádokon. Igaz, nem volt géppisztolya, csak tiszta, lelkesítő szó a Ingyen nem! : táágy Attila Petőfi töm szájában. S éppen a költő példája bizonyítja, hogy a lelkesítő, igaz szavak „tűz- ereje” van olyan, mint egy- •egy ágyúé. Vagy ezért lehet 'félni tőle ma is? Nem az igazságot keresik a mai po­litikai küzdelmek alanyai, hanem érdekeik győzelméért harcolnak? ök tudják. Petőfi pedig már nem vív­ja a maga forradalmát. Sem a költészetét jellegtelenné tenni akarók ellen, sem a kazánkirály ellen nincs már set a maga átiratában. Szexis­re, erotikusra, szókimondóra hangolva az elégikus költe­ményt. Mi ez? Sírgyalázás, kegyeletsértés, alpári maga­tartás. P etőfi még ezt is kibírja, mert túlél valamennyi­ünket, akik létünk fa­lait így vagy úgy feszegetjük, elveszítve gyakran a helyes emberi arányokat is. Petőfi túléli, de mi biztosan belebu­kunk. Réti János Miklós, akinek munkájával valóban nincs gond. Elbo­csátását kényszerből már de­cember 18-án eldöntöttem, tehát a munkásgyűlés előtt. Négy anyagbeszerzőnk van, ebből kettőt elengedünk, közte őt is. Kikértem a fe­lettes szerv, az ÉPSZER munkástanácsának vélemé­nyét, bár tudom, hogy ők nem így döntenek. Képtelen­ség igazságosan határozni, de ez a kft. a jelenleginél ke­vesebb embert tud eltartani. Azért, mert valaki a mun­kástanács elnöke, de a mun­kájára nincs olyan'mérték- ben szükségünk, mint eddig, akkor nem fogjuk társadal­mi funkciója miatt megtar­tani. Az építőipari munkák­ra 30—40-en pályáznak és elvünk, eleve veszteséges munkát nem vállalunk. Tal­palunk munka után, de eb­ben az iparágban nagyon ke­vés ilyet találunk. Nézőpont) ■ i ni........ ........ Reggeli torna ébredjünk ma derűsen. W" Tárjuk ki ablakain­kat a friss levegőnek, és végezzük el az ég regge­lének aktuális gyakorlatait. Vegyük fel az alapállást, ne dőljünk be se balra, se jobbra. Álljunk határozot­tan saját lábunkon. Tegyük csípőre a kezün­ket, forduljunk hátra, ve­gyünk mély lélegzetet, majd fújjuk ki: idáig jutottunk. Ha így nézzük kevés, ha úgy nézzük még sok is. Most emeljük karjainkat oldalsó középtartásba, és forduljunk Nyugatnak, Ke­letnek, Északnak és Délnek, de közben ügyeljünk arra, senkinek ne legyünk hát­tal. Döntögessük a törzsünket előre majd hátra, anélkül, hogy ez hajbókolásnak tűn­ne. Ne essünk hasra senki előtt, de hanyatt se vágód­junk néhány kellemetlen meglepetéstől. Fejezzük be a helyben já­rást, és induljunk el. Ne békaügetésben, hanem egyenletes ütemben, lépés­ről lépésre. Az indiánszög- delést nem nekünk találták ki, de ha van okunk és lesz eredményünk, nyugodtan ugrálhatunk egy kicsit. Nyújtózkodjunk hosszan. Akár hosszabban is, mint a takarónk ér. Mert ha min­dig összébb és összébb hú­zódunk, akkor sohasem szabnak kényelmesebb ta­karót fölénk. És lazítsunk! Engedjünk merevségeinkből, görcsös- ségeinkből, mert az olyan kelet-középkorias, és arra­felé, ahová készülünk, en­nek talán sohasem volt év­adja, és könnyen kilógha­tunk a sorból. Próbáljunk természetes egyszerűséggel közelíteni dolgainkhoz. Menni fog! B efejezésül a fejkörzés. Ne hordjuk magasan az orrunkat, mint ahogy ne járjunk szemle­sütve sem. De azért figyel­jünk a lábunk elé, kár len­ne megbotlani idő előtt. Ve­gyünk észre minden jót és minden rosszat, ami várha­tó közelben és távolban egy­aránt, de végül is nézzünk előre. Fehér Antal Írja Tiborszálláaról ~/1 A dec. 24-i lap- számban intéz- ■-" ményünkről „A megtalált otthon” cikk­hez gratulálunk Kovács Éva újságírónőnek, köszönjük látogatását és a helyszínen készített riportot. Az új­ságcikk alapján a Tóth házaspárt december 23-án Mátészalkán élő fia elvitte szabadságra. Szeretnénk az önök lap­ján keresztül tolmácsolni köszönetünket azoknak, akik az ünnepség családi­as légköréhez hozzájárul­tak. A Mátészalkai Zene­iskolából Mátyus Sándor tanár úrnak és a gyere­keknek. A nyírcsaholyi ál­talános iskola tanárának, Bohán Lászlónak, aki a kántálást vezette. Papp Zol­tán fábiánházi görög ka­tolikus lelkész úrnak. La­kóink kultúrcsoDortjának és a dolgozók gyerekeinek, a Tiborszállási Polgár- mesteri Hivatalnak, a vö­röskeresztes alapszervezet­nek, a kábái, szolnoki, me- zőhegyesi cukorgyáraknak. Kívánunk a főszerkesztő úrnak és munkatársainak békés, boldog, sikerekben gazdag új évet. — A kft.-sítés, a tőkeeme­lés nem egyéni haszonszer­zést szolgálnak, nem emiatt támadnak, hanem az átala­kulás miatt, a dolgozók a privatizáció során ingyen szeretnének részvényhez jut­ni az állami vállalatnál. Er­re nincs, viszont kedvezmé­nyes (10 ezer forint értékű részvény ezerért) részvény- vásárlásra van lehetőség. A részvénytársaság meg­alakult, az új tulajdonos vállalattal kapcsolatos tervei nem ismeretesek. Viszont valószínű egy , munkaügyi pert fel kell vállalnia: a Kulcsár Miklósét. egyetlen szava sem. Nem ér­nek fel hozzá, minek pazarol­ni rájuk az időt. A. Kossuth Rádió fő mű­soridejében a riporternő egy habókos „művészt” faggat, aki többek között elszavalja — teljes terjedelmében — a Szeptember végén című ver­Kommentár Kártyanaptár Angyal Sándor 4 mi nincs, néha annak is lehet örülni. A két ünnep között történt: jeles vállalatunk igazgatója sűrű elnézések közepette mentegetőzött: sajnos, az idén csak egy naptárra futotta, kimerült a reklámkeret, ezért elma­radnak a szokásos aján­déktárgyak. Aztán zsebébe nyúlt és restellkedve húzott elő egy valóban szerény külsejű kártyanaptárt, amelyen a cége így reklá­mozta magát: „Jövőre is keressen bennünket!” A példa nem egyedi, hi­szen széltében-hosszában tapasztalható a korábbi ajándékláz megszűnése. Nincs még olyan messze, hogy ne emlékeznénk rá: jó néhány cégnél az év utolsó napjai izgalmát az okozta, hogy az erre külön alakult brigád milyen vál­tozatos ajándékokat, vásá­roljon össze a porcelán bolttól az óra-ékszerig. Mi­vel ehhez szoktak sok éven át bizonyos körben a part­nerek, a „hagyományt” év­ről évre folytatni kellett, s abban kimondhatatlanul is tapasztalható volt az egy­más túllicitálása. Kerül, amibe kerül, majd csak ka­matozik — mondogatták mintegy önigazolásként a közösség által megtermelt nyereségből finanszírozott drága holmikra. Ezek a jókívánság-aján­dékok sok helyütt nemcsak jelképszerűek voltak. Hal­lani lehetett 12 személyes hollóházi étkészletről épp­úgy, mint színes kristálypo­harakról, márkás — éppen ezért méregdrága — író­készletekről, hogy a valódi bőrtáskákról (megtömve import cuccokkal) már ne is beszéljünk. Kínjában ne­vetett például az a kollek­tíva, amelynek igazgatója heteken át személyesen hurcolta a szélrózsa minden irányába a gondosan össze­állított reklámcsomagokat (természetesen előtte oda- telefonáltatott, hogy megy, s természetesen várták nemcsak jó szóval, hanem terített asztallal, amit foly­tattak este az étteremben, hajnalig. Számla aztán csak-csak került, ami bár­milyen összegről if szólt nem tűnt soknak a nagy­kalapban.) Mindez persze nem jelenti azt, hogy feles­legessé vált volna a sze­rény, de jó ízlésű reklám szerepe, s hogy a kis apró­ságokra ne volna szükség. # lyenek most is van­nak, a jövőben is lesznek, hiszen oly­kor egy-egy „emblémázott” öngyújtó, reklámszatyor, zsebnaptár, jegyzettömb csendesen is megteszi a magáét év közben, nem en­gedi elfelejteni a jó part­nert. Ügy is fogalmazhat­nánk: a nehéz gazdasági helyzet szülte szerénység talán többet tesz, mint egy­koron a közpénz számolat- lan szétszórása. S nem csak erkölcsileg ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom