Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 2. szám
Ugyanebben az epizódban J R t, Larry Hagmanf sokkolja Bobby végrendelete Hátsó borítónk képein a Dallas RTL-en adott epizódjainak szereplőiről adunk kis válogatást. A sír szélén című folytatásban (hétfő 15.00) Sue Ellen a hetedik mennyországban érzi magát. Dusty, a cowboy beleszeretett A csütörtöki folytatásban (15.05) Mis Ellie-t (Barbara Bel Geddes) súlyosan- c,„inn Qj|" gjadása S a szép filmszínésznő, a Sue Ellent játszó Linda Gray elvonókúrára készül, He P7 már a nénteUi HnreKHan látható 1992. JANUÁR 4-10. Mi a kedvenc műsora? Gergely Lajos, a DOTE rektora: — A különböző hírműsorok: a Híradó, A Hót, az Ablak, valamint a Panoráma. Elóg későn érek haza általában, de ezeket lehetőség szerint mindig megnézem. Szeretem még a jó filmeket — ezekből sajnos elég keveset lehet látni mostanában. Leginkább a történelmi témájú feldolgozások érdekelnek, a krimiket kevésbé kedvelem, a sorozatok meg aztán végképp nem tudnak lekötni A Guldenbur- gok öröksége és a jelenleg is futó Dallas, véleményem szerint, giccses limonádé — mint az amerikai filmek általában, de ugyanígy nem rajongtam a szovjet filmművészet alkotásaiért sem. A HBO (mozicsatorna) még nincs bekötve nálunk, pedig a cég képviselője már több mint egy hónapja jelezte jöttét. Igazság szerint még nem tudom, hogy igénylem-e — mindenesetre kipróbálom. A műholdas adásokat inkább nyelvtanulás céljából nézem, kivéve a Sky News-t: ez ugyanis szerintem részletesebb s gyorsabb tájékoztatást ad a nagyvilág eseményeiről, mint a hazai televízió. Annak idején a kuvaiti eseményeket s a napokban is zajló jugoszláviai harcokat is ezen a csatornán néztem, illetve nézem. A rádióban több jó műsor van, mint a televízióban, ezek közül a Gondolat-Jel, a 168 óra, s általában az összefoglaló jellegű műsorok a kedvenceim. k. i. Híradók és híradók különböznek Az RTL plus gyakran szereplő tévészemélyisége Hans- Joachim Kulenkampff Távol áll tőlem, hogy a Magyar Televízió híradóját vagy A Hét műsorát szidjam, hiszen csépelik azt most éppen elegen balról-jobbról, elölről-hátulról, alulról-felülről. Hanem miután mindennap, ha csak egy módom van rá, megnézem háromnegyed hétkor az RTL híradóját és utána a mienket, óhatatlan az összehasonlítás több szempontból. Az RTL esti híradója mindössze tizenöt perces, de abba még a sporthírek is beleférnek Igaz, hogy rendkívül feszesen van szerkesztve, lényegre törő, nincsenek benne magánkommentárok, hosszú felvezetések, filozofálgatások, kioktatások. A rendszerint egy idősebb úr és két hölgy vezette híradóműsor egyszerűen közli a főbb címeket és mutatja a bejátszásokat. Valahogyan biztosak benne, hogy az ilyen jellegű politikai műsorokat általában felnőttek nézik, így hát rájuk bízzák, hogy véleményt alkossanak a történésekről. A másik rendkívül szembetűnő jelenség, hogy olyan oldottak, olyan fesztelenül viselkednek a kamera előtt, mintha csak személyesen velem társalognának és nekem beszélnének. Ugyanakkor néha személyes megjegyzéseket is megengednek maguknak, például a bájos időjárásközlő nő felé fordulva: légy szíves, mondd el, milyen időt várhatunk, mert most megyek szabadságra. De ezek a fesztelen közlések soha nem lépik túl a jóízlés határát, nincs intimpistás- kodás, nincsenek jópofás- kodások, amelyek a nézőket irritálhatnák. Kellemes látvány az is, hogy hárman ülnek és felváltva mondják az eseményeket, konferálják a látnivalót. A külföldi tudósítók pedig személyesen szólalnak meg, úgy, hogy közben éppen aktuális kérdést is lehet nekik feltenni, esetleg személyes véleményük felől érdeklődve Nos, másoktól tanulni, ötleteket átvenni nem szégyen, sőt, igen bölcs dolog, figyelmébe ajánlhatom a magyar híradók munkatársainak is. Kőszeghy Eszter A HÉT FILMHŐSE A vietnami veterán Aligha tévedünk nagyot, ha kijelentjük: a vietnami háború az amerikaiaknak az, ami a németeknek a második világháború Örökös trauma, a nemzet történetének kitörölhetetlen stigmája. Már csak azért is a hasonlóság, mert mindkettőt az említett náció robbantotta ki Mindkettőt elvesztette az okozója, győzelem helyett évtizedekre szóló lelkiismeretfurdalást könyvelve el. Akkor is igazak ezek a gondolatok, ha közben nálunk lejátszódott a rendszerváltás, ami nyomán sok mindent másként látunk, mint addig látni engedtek. Bármennyire is pozitív lett időközben az Amerikai Egyesült Államok megítélése, a föntebb írtak tények maradnak, s nem tehető meg nem történtté az a tiltakozás sem, amely a vietnami háború ügyében megosztotta az amerikaiak millióit. Természetes, hogy az amerikai film történetében is valami olyasféle történt a háború végeztével, mint a német filmében: megjelentek a háborús filmek. A különbség — mondhatnók némi elhanyagolással — csak annyi, ameny- nyit ez alatt az idő alatt a filmtechnika s általában a tömegközlés technikája fejlődött. Meglehetősen nagyon fejlődött. Miután a trauma emészthetővé és feldolgozhatóvá lett, egymás után jöttek a filmek. Olyanok is, amelyek a háborúellenesség jegyében mint szennyes háborút mutatták be a vietnamit, s olyanok is, amelyek árnyaltabban ábrázolták a történéseket, s nemcsak az amerikai katonák tetteit ítélték el. Utóbbiakat éppen ezért sokáig nem is láthatta a magyar mozinéző, lóvén, hogy politikai okokból nem engedték meg a forgalmazók Nem telt bele sok idő, s a legnépszerűbb tévóalkotá- sok, a sorozatok is feldolgozták ezt a háborút, saját törvényeiknek megfelelően. Ezen a héten ilyen sorozatot láthatunk az RTL plus műsorán Szolgálat Vietnamban címmel. Ugyanakkor az egyik legjobb film, az Apokalipszis most szintén műsorra kerül. Ez a két tény, ami miatt a hét filmhősévé avattuk a Vietnamban harcoló amerikai katonát.(Képünkön: Robert Duvall a tipikus amerikai Vietnam-hős prototípusa) Gőz József
