Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

10[ A‘Keíet-Magyarország hétvégi mebbékCete 1991. december 21. A hegedű mestere A SZERZŐ FELVÉTELE Kovács Éva Kokas Pál, a nyírbátori Kakukk étterem híres prímása idén 70 éves. Nem látszik annyinak. Hogy mitől maradt fiatal? Talán attól, hogy lélekben úgy tudta megőrizni belső nyugalmát, de­rűjét, ahogy csak keveseknek sikerül. Erdélyben született, Nagyvá­radon túl, Élesden, az akkori já­rási székhelyen. Apja, amint mondja, kreolbőrű magyar, anyja hófehér bőrű, hullámos hajú, zöld szemű cigánylány volt, aki muzsikus családból származott. A család 1925-ben települt át Magyarországra, majd némi ván­dorlás után Nyírbátorban kötött ki. Nemigen él a régi bátoriak kö­zött olyan, aki a híres prímás, Zilahi Kokas Dezső nevét ne hal­lotta volna, muzsikáját ne élvez­te volna. Kokas Dezső nemcsak hegedűjére lehetett büszke, ha­nem gyönyörű feleségére is, akit szinte mindenki a legszebb asz- szonyként tartott nyilván Bátor­ban. Zilahi Kokas Dezső a ma is jó­nevű Kakukk étterem prímása volt. A harmincas években, a némafilmek idején már játszotta a filmek alá az éppen aktuális zenét. Fiát, aki apjától vette át a stafétabotot, már apró gyermek­korában tanítgatta. így történt, hogy Kokas Pál a kottát és a be­tűvetést egyszerre ismerte meg, s tizenhat éves korában már ap­ja zenekarában játszott. Hogy büszke volt-e apja tehetséges fiára? Nem különösebben, hi­szen a hegedű szeretete, a ze­nélés akkoriban apáról fiúra szállt, természetes volt. Kokas Pál számtalan híres helyen — Kolozsvártól a legnevesebb bu­dapesti kávéházakig — játszott különféle zenekarokban. — Ahogy a testnek van orvo­sa, úgy a léleknek is lennie kell — vallja Kokas Pál. — Amit én az eltelt évtizedek alatt muzsiká­val csináltam, szerintem valami ilyesmi volt. A magyar nóta, a cigányzene egyféle lelki táplálék lehetett, s aki mindezeket jól adagolja, másokon segít vele. Nemcsak a szórakoztatás, a mu­latós a fontos. Én nem szégyel­lem kimondani, némelyik nótá­ban legalább annyi bölcsesség, élettapasztalat sűrűsödik össze, akár egy regényben vagy egy színdarabban! Azt mondják, nyelvében él a nemzet, s ez így igaz. Én még hozzá szoktam tenni, hogy nótáiban, meg dalai­ban is! — Tisztelem a népdalt, de a nótát se hagyom. Dankó Pista, Fráter Lórándés a többiek joggal tartoznak a ma is megbecsült nótaszerzők közé. Úgy gondo­lom, egy-egy daluktól kicsit má- sabb, kicsit jobb is lehet az em­ber. Nem igaz, hogy a mulatás, a nótázás csak a dzsentrik szoká­sa volt. Valamikor, amikor még nem volt tv, meg ez az elzárkó­zás, begubózás, a vendéglői szórakozás virágkorát élte, vala­hogy az emberek is közelebb áll­tak egymáshoz. Hétvégeken, szombat, vasárnaponként vagy az ünnepeken megtelt a bátori Utas meg a Kakukk, a fehér ab­rosz mellett eltöltött órák jelen­tették a kikapcsolódást. Rendez­tünk akkoriban nótaversenyeket is. Aki többet ismert és tudott, apró ajándékot, egy-egy üveg bort nyert. Kultuszt csináltunk a nótából, a népdalból... Nyári estéken meg rendszeresen ad­tunk éjjelizenét, a május volt a főszezon. Nemigen akadt olyan éjszaka, hogy valamelyik bátori ház ablaka alatt ne szólalt volna meg a cigányzene, a hegedű. S tudja — mondja Pali bácsi szo­morúan — nem volt civódás, csendháborítás címén elmondott kifogás. Az emberek kihajoltak az ablakokon, élvezték az orgo­na illatát, no meg a muzsikát. Hány szerelmes férfi, szomorú legény, epekedő udvarló mon­dott így vallomást... — Nem dicsekvésképp mon­dom, de jólesik, hogy ma is so­kan megismernek, köszöntenek az utcán. Sokan előre üdvözöl­nek, nem mulasztják el megkér­dezni, hogy vagyok, mit csiná­lok... Pali bácsi már nyugdíjas, de ma sem tud pihenni. Nagy öröm és elégtétel számá­ra, hogy Rácz Mihály, a Kakukk éttermet működ­tető ÁFÉSZ elnö­ke jó érzékkel felismerte, van még igény a ma­gyar nótára, a népzenére. Ezért tette lehetővé, hogy Kokas Pál nyugdíj mellett ma is rendszere­sen játsszon. Igaz, nem min­dennap veszi kézbe a hófehér­re gyantázott vo­nót. Leginkább akkor boldog, ha a szünnapokon otthonában felke­resik: jöjjön, mert egy régi törzs­vendég érkezett, aki Pali bácsi nó­táit, hegedűjének szavát szeretné hallani. Ilyenkor veszi a kabátját, fogja hangsze­rét, már indul is, hogy szórakoz­tasson, közben maga is szóra­kozzon... — Sajnos, nagyon eltelt az idő. Most szeretnék igazából fia­tal lenni. Hogy miért? Annyi min­den történik a világban, oly mér­tékű a fejlődés, hogy szeretném még látni, hová érünk, meddig jutunk. Engem mindig is nagyon érdekeltek a világ problémái, gondjai, a technika eredménye. Imádtam a könyveket, tizenkét éves korom óta rendszeresen olvasok. Régóta foglalkoztat a természettudomány, különösen érdekelnek az UFO-k. Először még gyermekként, a Tolnay vi­láglapjában olvastam róluk. Néha úgy érzem, mostanában azért jönnek gyakrabban a föld­re, mert tudják, valami nagy ve­szély fenyegeti az emberiséget, s figyelmeztetni akarnak bennün­ket... A zene mellett az olvasás és a horgászás az ismert prímás nagy-nagy szenvedélye. Még gyermekként, édesapja mellett szerette meg a természetet, s mikor az első halat megfogta, már tudta, életreszóló szenve­dély rabja lett. Az olvasásban is rendkívüli örömét leli. Ha egy szerzőt megszeret, végigolvassa valamennyi művét. A teljes Jó­kaitól az amerikaiakig, az orosz klasszikusoktól Rejtő Jenőig... Legboldogabbnak akkor látni őt, ha olyan fiatal zenésszel ta­lálkozik, aki magas szinten viszi tovább a nóta, a szórakoztatás szeretetét... A szabaddá vált gyógymód Alkati gyengeségeinkről Gyüre Ágnes Létezett Magyarországon egy orvoslásfajta — a homeo­pátia — melyről 1935-ben még itt rendezték meg a X. nemzet­közi kongresszust. Aztán? 1949-ben, az államosítás alkal­mával szűkítették az itthoni gyógyszerválasztékot. E lépés­nek estek áldozatul a homeo­pátiás tabletták. Ezzel egyide­jűleg tiltották be magát a terá­piát is. 1990 áprilisában az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke az illetékes szakbizottságok véleménye alapján feloldotta a tilalmat. Most aztán mindent újra kell tanulnunk a természetgyógyá­szat ezen ágáról, melynek igen kevés hazai művelője között ott találjuk Kovácsné dr. Sári Erzsé­betet. Az orvosnő belgyógyász­ként dolgozik a Jósa András megyei kórházban, ezenkívül a nyíregyházi, Fazekas János téri Energia Klinika akupunktőre és homeopátia-specialistája. Vele beszélgettünk a számunkra még ismeretlen, várhatóan felbukka­nó medicinák hatóköréről. j Hogyan határozható meg a homeopátia? — Gyógymódként, melynek során olyan szerek igen kis mennyiségeit juttatjuk a szerve­zetbe, melyek nagyobb adagban az adott tüneteket váltják ki. A felhasznált anyagok természetes alapúak, nem allergizálnak, mel­lékhatásuk nincs. □ Olvasgattam az Orvosi Lexi­kont. Az azért utasítja el az újjáéledt terapeutika sze­reit, mert olyan sokszoros hígítással készülnek, hogy nem mutatható ki bennük hatóanyag. — Amit állít, az tény. Mégis: Kovácsné dr. Sári Erzsébet A SZERZŐ FELVÉTELE például egy ötvenezerszeres hí­gítással készült pirulának olyan nagy lehet az ereje, hogy havon­ta egy is elegendőnek bizonyul belőle. Én ezeket a szereket hir­telen az atombombához tudnám hasonlítani. Persze, az a pusztu­lás, emezek pedig az épülés irá­nyába hatnak. A párhuzam an­nak az érzékeltetésére szolgál: a mi tudásunk szerint az általunk használt orvosság nem holt anyag, hanem energia. □ Ön megengedte, hogy lás­sam, miképpen alkalmazza a régi-új eljárást az Ener­gia Klinikán. Két momen­tumra figyeltem fel: az egyik az, milyen alaposság­gal kérdezi ki a pácienseit. Nemcsak a testi bajaik, el­változásaik kerülnek fel­színre, hanem személyisé­gük jellemzői is. A másik ér­dekesség: gyakran használ­ja az alkat szót. — A két dolog összefügg. A homeopátia célja ugyanis, hogy ne tüneti, hanem oki kezelést végezzen. Az alkati sajátosság­ból adódó, legbelső betegsége­ket szeretném meggyógyítani. Azért faggatózom pszichés tulaj­donságokról is, mert a lélek is az emberi lény része, és ha valaki­nek az alkatát meg akarom álla­pítani, szükségem van ezekre az információkra is. J Hányféle alkatot különböztet meg? — 64 félét. Minden egyes „tí­pus" szomatikus és lelki jegyek sokaságából áll. Mindegyikre igaz, hogy valamilyen veleszüle­tett szervi gyengeséggel jár. Sokféleképpen lehet felderíteni egy alkatot. A vizsgálat során lényeges az íriszdiagnosztika, a komoly kórelőzmény-felvétel, szükség esetén fizikális eltéré­sek értékelése, az aura érzéke­lése. Ezek a módszerek dr. Irina Steblucova munkájának kiinduló­pontjai, melyeket megpróbálok átvenni. A lényeg egy: ha megér­kezik hozzánk valaki egy tünet­együttessel, nem külön-külön kezdjük el gyógyítgatni minden baját, hanem igyekszünk megke­resni az összes gond közös ere­dőjét. □ Ön tart-e attól, hogy a szak­ma nem veszi jónéven „két­irányú” tevékenységét? — Szerintem az orvoslás min­den ágának van létjogosultsága, mindegyik jól szolgálhat a maga helyén. Hiszem, hogy minden betegségre találunk majd gyógy­módot. Semmilyen érdek nem lehet fontosabb ettől. Tudja, mi­lyen kicsinek érzem magam, amikor nem tudok egy emberen segíteni? DELICATESSEN Színes, szinkronizált francia film Betü-e a eh? Minya Károly Vajon miért nincs a eh a magyar ábécében? Nyilvánva­ló, erre válaszoltak annak ide­jén a helyesírási szabályzat készítői, azonban talán érde­mes e rövid írás erejéig újra elővenni a kérdést. Mint közismert, a magyar ábécé hagyományos állomá­nyába 40 betű tartozik, és eh­hez jön még négy betű: a q, w, x, y. Miért nem kapott ezek között a „kiegészítő” betűk között helyet a c/7? Néhány adat ugyanis a betű önállósága mellett szól. Elég sok köznevünkben sze­repel, és sok esetben kemé­nyebben ejtjük, mint a h-1. Pél­dául: technika, pech, cech, jacht stb. A szabályzat szerint a ,,ch kétjegyű ugyan, de egyetlen hangot jelöl... így egy betűnek számít az elválasztás­kor.” Tehát például: pe-ches, almana-chot. (Bár ugyanez elmondható a fh-ról is. azonban ez a jelkapcsolat csak tulajdon­névben fordul elő. (Pl. mikszá- thos.) Ugyancsak a szabályzat írja, hogy az újabban átvett kereszt­neveket a mai köznyelvi kiejté­süket tükröztetve írjuk (Betti, Raul), a eh-1 és az x-et a köz­szókhoz hasonlóan megtartjuk (Richárd). Eszerint a eh „felér­tékelődik” az x „rangjára”, azaz ez a tény is bizonyítékul szolgál arra, hogy a ch-nak is helye lenne a kiegészítő betűk között. Érdekes megemlíteni azt is, hogy a nyelvészeti szakiroda- lom megemlíti az ejtéshibák között a h-nak úgynevezett lingvális ejtését, tehát az indo­kolatlanul kemény ejtését, és ezt c/7-val jelöli. Pl. pichen, vi- cheti. A következő szabályzatig ta­lán érdemes erről vitázni, ér­vek ellenérvek felsorakoztatá­sával eldönteni, hogy van-e he­lye a c/7-nak a magyar ábécé­ben. Természetesen lehet, hogy ez „első látásra” szokat­lan felvetés, de minden bizon­nyal így volt ez korábban a dz és dzs betűvel is. Van másik megoldás is: a köznevekben a eh-1 átírni h-ra. Gyarmathy Zsigmond il Tankönyvkiadó Bu­A dapesten 223 olda­lon könyvet jelente- J=^=^=y tett meg, melyet az 1956-os Kutatóintézet, a TI B és a Magyar Tudományos Akadé­mia közös gondozása hozott lét­re. A könyv bemutatja az 1956- os forradalom előzményeit, törté­neti eseményeit, majd az azt kö­vető megtorlást, elvezet a mai rendszerváltás és az 1956-os események összefüggéseinek feltárásáig, végül szinte önálló részként tárgyalja a forradalom eszméit, ideológiáját. Érdekes memoárfejezet és bibliográfia zárja az olvasmányos és mégis tudományos alaposságú közép­iskolai tankönyvet. Mi azért szólunk itt e kötetről, mert több is, mint egy középisko­lásoknak szánt olvasókönyv. Az olvasókönyvekre jellemző műfaji elkülönítés is csupán egy konk­rét cél, az ifjúság felvilágosítását szolgáló mű kategorizálása. En­nél azonban többet, szélesebb igények kielégítését képes szol­gálni, ezáltal lesz tankönyv, s a felnőtt lakosság számára pedig — akik nem élték át közvetlenül — történelmi mű. Az átélők és a mai élők számára pedig emlékei­nek, sorsának sommás össze­foglalója az események, az esz­mék rendszeréről. Szükséges is, hogy így le­gyen, hiszen egyetlen középis­kola és tanárai sem maradhat­nak magukra a sokat vitatott, gyalázott és magasztalt esemé­nyek igaz, a valóságnak megfe­lelő történetének tanításában. Ehhez kell a felnőtt társadalom, a család, a környezet széles kö­rű támogatása, együttműködése. A könyv szerzői elfogultságtól mentesen ismerik el a közremű­ködő hazai és nemzetközi törté­neti személyiségek és jelentő­sebb résztvevők erényeit és eh­hez hasonlóan mutatnak rá a hi­bákra is. Többek között a forra­dalom előkészítésében játszott pártreformerek érdemeit. Nagy Imre negatív szerepét a forradal­mi fordulat pillanatáig, erényeit az üldöztetés hónapjaiban. A for­radalom nemzetközi tekintélyét növelő emberi kiállást egészen a vérpadig. A forradalom lendítőereje az utca népe volt, akkor vált el a pártreformerek és a tömegek for­radalmi magatartása egymástól, egyik fékezett, a másik előrevitt. Nem hallgathatjuk el az USA és vezetői felelősségét sem, dip­lomáciai és katonai téren egya­ránt leírták Kelet-Európát. Hrus­csov „demokratizálási program­ja" a moszkvai és belgrádi dön­tések alapján azonnali magyar- országi beavatkozást jelentett. A forradalom központi irányítá­sa nem tudott mit kezdeni a szovjet csapatok Budapestről való kivonulása és az állandó bevonulása között. Erről éppen innen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Csarodáról, Vásáros- naményból és Nyíregyháza Nemzeti Bizottságától nap mint nap telefonon, levélben és sze­mélyesen kaptak tájékoztatást. Bár erről a hírről a Szabad Euró­pa Rádió a világot tájékoztatta, egyébként pedig az ENSZ-szel együtt hitegették a magyar népet és ez értelmetlen áldozatok meghozatalához vezetett több helyen. Budapest 1956. november 6- án szovjet megszállás alá került. Grebenyik szovjet marsall 1. számú napiparancsa a közvetlen erőszakos beavatkozás vitatha­tatlan bizonyítéka. Szól a könyv arról is, hogy Mező Imre, a ramocsaházi szár­mazású, munkásmozgalmi múl­tú, budapesti pártbizottsági titkár Nagy Imre köréhez tartozott, Nagy Imre oldalán állt. Vajon nem volt elkapkodott in­tézkedés Ramocsaházán a szobrát múzeumi (tévesen irattá­ri) megőrzésre ítélni? Erről és más tényekről ismere­teink még hiányosak, ezt a szer­zők elismerik és a hiányok pótlá­sára hívnak fel. 1957 novemberében ítélték el azokat az írókat, Varga Domo­kost, Molnár Zoltánt, Fekete Gyulát, akik majd 1965-ben az első Beregi Ünnepek keretében, a népi írókkal, Veres Péterrel, Féja Gézával, Szabó Pállal, to­vábbá a romániai emigrációt-ki- toloncolást átélt Bozóky Évával együtt kaptak nyilvánosságot, nagyobb falusi tömeg előtt sze­replési lehetőséget. Bozóky Éva Donáth Ferenc feleségeként ke­rült az üldözöttek listájára. Kötet az 1956-os forradalomról

Next

/
Oldalképek
Tartalom