Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
1991. dEumúer 31. Ä %e(et-9dagyarország újévi meCCékjete EGZOTIKUS ÚJ ESZTENDŐ ^ zilveszter, újév. Búcsú és évkezdés — leszámolás és t tervezés. De miért éppen január 1-jén? — Ezt az évkez- dóst a XIII. Gergely pápa által megreformált (Julianus) ' L. 3 naptár tette általánossá. Az újév az ókori népeknél is nagy ünnep volt, amelyet összekötöttek a téli napfordulóval, a napisten születésével. Ez a nap — a tél fordulása, a természet felszabadulása, a tavasz éledése. Ezen a napon ünnepük a világosság győzelmét a hideggel, a sötétséggel szemben. A zsidók Tisri hó 1-jén, Ádám teremtésének napján ülték meg az újévet. Krisztus születésének megállapítása után az egyház Krisz- í tus körülmetélésének napjára tette az év kezdetét. (Innen ered a latin circumcisio — a körülmetélés szóból a naptár régies magyar ; neve: csízió). Ennek ellenére a középkorban más évkezdő napok is ' szerepeltek, sok helyütt Krisztus születésnapját, december 25-ét, Franciaországban egészen 1556-ig húsvét vasárnapját, Angliában 1752-ig március 26-át tartották az év első napjának. Napjainkban az egyiptomi koptok augusztus 1-jét, a szíriai keresztények szeptember 1-jét ünnepük évkezdésként. Újév napján — a régi rómaiak, a perzsák ajándékot adtak egy- : másnak, szeretteiknek. A karácsonyi ajándékozás szokása ebből ‘ ered. A világ más-más országaiban sok hasonlósággal és eltérő helyi . szokással köszöntik az új esztendőt. Néhány távoli, egzotikus or- j szág újévi szokásait gyűjtöttük csokorba. Japánban az újév a legnagyobb ünnepek egyike. Az újévi fesztivált a leggondosabb szertartással celebrálják. Már három nappal : előbb bezárnak az üzletek, a bankok, a hivatalok. Megjelennek a ' házakon, az utcákon az újév díszei: a fenyőgallyak, a bambuszok; az áruházak virágdíszben hirdetik meg év végi nagy kiárusításukat. Az otthonokban speciális újévi ételeket készítenek, s legszebb ru- | héjukat, ünnepi kimonójukat öltik fel a rokonok, barátok látogatásán ■ hoz. Japánban ünnep az új év első három napja, ekkor egyszerre ! szólal meg Tokió 108 harangja és gongja, mindenki meglátogat egy ■ örömöt, boldogságot szimbolizáló isten-szentélyt. Tele az utca sár- j kányt, léggömböt eregető, tollaslabdázó fiúkkal, lányokkal. Január ; másodikán szabad a belépés a császári palota kertjébe is. (Az \ évnek csak két napján, január 2-án és a császár születésnapján ' látogathatják a japánok a palotát.) New Yorkban éjfélkor, az ünnepi köszöntők után a Times Squa- re-en — a város nagy terén — érdemes körülnézni. Éjfél előtt 10 másodperccel a tér legmagasabb épületéről fénygömböt lőnek a magasba. A gömb hangosan pukkanva éjfélkor ér a földre. Ekkor tíz- és tízezrek tolonganak, újjonganak, ismerősök és ismeretlenek köszöntik egymást csókkal, öleléssel. Miamiban, a milliomosok üdülőhelyén január elsején kellemes nyár van. Itt már szilveszter délutánján megkezdődik a színes, látványos felvonulás, a King Orange Parade. A déli államok vállalatai, gyárai, üzleti vállalkozásai, iskolái, egyetemei felvirágzott kocsikat állítanak. A virágkocsikból csinos nők integetnek, virágot szórnak. Zene szól, és hosszú sorokban vonulnak a díszkocsik. Brazíliában már karácsonykor kezdődik a kéthetes ünneplés, lampiondíszes, maszkos, virágos, táncos karnevál. Indián jelmezes gyerekek nyitják a színes felvonulást, éjjel-nappal szól a tamtam, tart a jókedv, az evés-ivás, s az eksztázisig fokozódik a tánc. Az iszlám országaiban nyáron van újév. Időszámításuk ugyanis 622. június 16-án kezdődött, Mohamed Mekkából való menekülésekor. A muzulmán év — egy holdév — 354—355 napból, tizenkét újholdtól újholdig tartó holdhónapból áll. Marokkóban, az Achoura, az újév a legnagyobb vallási ünnep. Karnevállal, dallal, tánccal ünnepük. A leglátványosabb a marrakesi ünnepség. Ilyenkor dobbal, csörgőkkel, kereplőkkel, énekszóval hangos a máskor is népes város főtere. Kígyóbűvölők, artisták, íródeákok, vásári mulattatok, zenészek, kerékpáros akrobaták szórakoztatják a kavargó tömeget. Vak koldus mondja monoton énekét. Vásári csepürágók, vajákosok, csodadoktorok, talizmán- árusok, varázslók gyűlnek össze. Jósolnak tenyérből, kártyából, madárcsontból. s Budapesten? Már napokkal előbb újévi kabalaárusok- * kai, szilveszterikellék-árusokkal tele a Körút, a Rákóczi út. Árulnak trombitát és similabdát, konfettit és szerpen- i tint, álarcokat és árvalányhajas kalapot, újévi malacot, kéményseprőfigurát, patkót csokoládéból, műanyagból, fémből, üvegből és porcelánból. Éjfélkor hangos ünneplők töltik meg az aluljárókat, az utakat. Ismeretlenek ismerősként köszöntik egymást, szembejövők emelik koccintásra a magukkal vitt üvegeket. Színészekről — szilveszterkor Csortos Gyula a háború utáni években egy alkalommal meglehetősen gyenge, nívótlan darab főszerepére készült. A szerző próba közben Csortost teljesen felesleges kérdésekkel zaklatta. Érdeklődött, hogy a művész mit vár a darabtól, hány előadást jósol. Csortos keserű mosoly kíséretében megadta a kért felvilágosítást: — Remélem, megérjük a harmadik felvonást! ■fr Újházi Edének, a Nemzeti Színház kiváló művészének kedvelt szokása volt, hogy lemar- házta azokat, akiket kedvelt. Ha valakit nem marházott le, az bizony megsértődött. A politikusok közül Polónyi Gézát addig-addig marházta, míg 1906-ban a politikusból miniszter lett. Néhány nap múlva a Kossuth Lajos utcában találkoztak. A miniszter már előre nevet Újházi zavarán: — No, látod, Mester, mi lett belőlem? Ugye most már nem mersz marházni? — Oh, kegyelmes uram, már csakugyan vigyáznom kell a nyelvemre, mert igazán nagy marha lett belőled! * Paulay Edéhez, a Nemzeti Színház igazgatójához egyszer beállított az egyik színésznő, és kérte, hogy kissé komolyabb szerepeket adjon neki a direktor, mert eddig az volt a legnagyobb szerepe, hogy bejött, és az úrnőjének levelet adott át. Paulay megnyugtatta: — Rendben van, fiam, ezentúl ajánlott leveleket fog átnyújtani! * Környei Béla, az Operaház kitűnő tenoristája egyszer Kolozsvárott vendégszerepeit. A kávéház teraszán üldögélt, amikor a borvizet áruló székely arrafelé kínálgatta a portékáját: — Bo-órvizet tess-ssék! A művész ekkor így szólt a társaihoz. — Látjátok, ez egy elégedett, egyszerű, boldog ember! Szívesebben lennék én is borvizes, mint tenorista! A székely fölényesen végignézett Környein: — Hang kell ám ehhez, édes uram! Gaál Franciska mesélte 1945- ben: — Egy újságíró ismerősöm meglátogatott moszkvai utazásom előtt és megkérdezte: — Tényleg Moszkvába készülsz, Franciska? — Igen. — Es gondolod, hogy el is fősz jutni oda? — Miért ne? — Nana, Franci!... A németek is ezt mondták! •fr Somlay Artúr már egészen fiatal korában szívesen foglalkozott szociológiai kérdésekkel. Egy alkalommal Mály Gerővel a tőke és a munka viszonyáról beszélgettek. — Ezt magyarázd meg nekem érthetőbben, bővebben! — mondja Mály. — Nem tudod, mi a tőke és a munka? Hát mondjuk, te kölcsön adsz nekem húsz pengőt. Ez a tőke. No már most, vissza akarod tőlem szerezni. Ez a munka. ❖ A kitűnő író egy bájos fiatal színésznőjelöltet protezsál Jób Dániel színigazgatónál: — Öregem, ahogy ez a kislány tud! Cccc! Mindenki elbújhat mellette! — Kérlek — mondja savanyú arccal a direktor —, mi sajnos színházat játszunk és nem bújócskát! ❖ Salamon Bélához az utcán odalép egy úr, és így szól: — Á, van szerencsém, ezer éve nem láttam! — Elnézést, deinem téveszt ön engem össze Árpád apánkkal? í Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, de a magánéletében is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi gázsiját elmulatta. Színésztársának másnap délután ezt mondta: — Megírtam az apámnak, hogy küldjön kétszáz pengőt. Ha nem akar, akkor küldjön egy töltött revolvert. — Te, Pali — nézett rá rémülten a kollegája —, mi lesz, ha revolvert küld? Jávor huncut mosollyal dicsekedett: — Arra már van vevőm! gyot, s eltűnik újból a fák között. A partot itt már sás, meg káka növi be, a jégre fagyott havat vadnyomok cirádázzák. — Várjunk csak!— mondom, s rálépek a jégre. Meg se recs- csen. Már a túlparton járok, mikor felkiáltok a hídon ácsorgó Fi- lesdinek: — Te, én nem megyek veledI Horgászom inkább...! Filesdi legyint, s bosszúsan lemorog: — Nem megmondtam...!? Hisz ismerhetlek már. Sokáig hallott még a csörteté- se. Könyököltem a hídon, s hallgattam az erdő csendjét. Sok évvel ezelőtt, forró, augusztusi délutánon ácsorogtam először így, e hídon, akkor is ilyen konokul hallgatott az erdő. Némán pihegtek a fák, üresek voltak a fészkek. S akkor valaki hátamra tette a kezét. — Ugye szép ez a vidék... tündén? Filesdi volt, a híres túri halász, madarász. Nem sokat beszéltünk mi akkor. Néztük a vizet, hallgattuk a nagy, nyárvégi csendet. Aztán nyarak mentek, telek jöttek, s mire észbekaptunk... Akkorára kölcsön kértük ezt az üres erdei lakot. Mely,- ahogy híztak az árnyékok, mind erősebben csalogatott. Mire felértem, persze a tűz már rég kialudt, csak a hideg hamut találtam a kályhában. Egy ideig ténfereg- tem a kihűlt szobában, majd hátamra kanyarítottam a horgászbotokat. A távoli kanyarban két léket ütöttem a jégen, s leengedtem a kishalakat. Egy darabig néztem, hogyan bukdácsolnak az úszók, majd száraz füvet, vékony ágakat szedtem, s egy vakondtúrás mellől elrugdostam a havat. Tüzet raktam. Egy idő múltán vastag ágakat hoztam, dörzsöltem a kezem, s bámultam a befagyott medret. A nagy, szemközti legelő fölött vékony páracsík, s egy lomhán köröző ölyv. Nézem, mit talál vajon a koma, mikor tekintetem ösztönösen az egyik lékre csúszik. Nicsak.,.1 Az előbb még ott billegett a kis, piros úszó, most meg sehol. Behúzta volna a jég alá a kárász? — álmélkodom, s próbálom kiráncigálni. De hol az ördögben van már ez a kishal...!? Aztán... mintha csak gyenge áram szaladna végig a kezemen. Lent a mélyben ütött valami. Megbolondult ez a kis kárász!? Dehogy bolondult. Szegénynek moccanni sincs mersze, fogja egy szép. derék csuka. Nagy, dülledt szemekkel néz rám, s dühösen ránt a fejével, mikor megpróbálom kihúzni őket a jégre. Most mit tegyek? A csuka csak a kárász hasát fogja, ha sokáig szerencsétlenkedem, még elmegy... No, isten neki fakereszt! Veszek egy nagy lélegzetet, s kirántom őket a hóra. Vagyis hát... a kárászt. Mert a csuka elment, mintha sosem láttam volna... Vékony, áttetsző ködfoszlányok úsztak már az erdei tisztások fölött, mikor beestem a házba. A tornácon hagytam a zsákot, a vödröt, a baltát, s kedvetlenül rágtam a reggelről maradt szalonna-, kolbászdarabkákat. Leszállt már az est, hideg, harapós árnyak imbolyogtak a szobában, s én csak ültem, néztem a sötét ablakot. Kint halványan derengett a hó, pattant egy-egy ág, némán búcsúzott az esztendő. Apró álomfoszlányok keringtek a fejem fölött, mikor múló csengőszó úszott a szobába, majd megnyikordult az ajtó. — Te alszol... mikor itt vannak a ricsei cimborák?! Filesdi állt az ajtóban, s háta mögött három vastagon öltözött férfi. Egy nagy, kövér nyúl volt a kezükben, meg egy hasas, fonott korsó. Előbb azt kellett kézbe venni, majd később, kint az eresz alatt megnyúztuk a nyulat. Mire visszaértünk, bent már javában lobogott a tűz, s mi hozzáláttunk az óévet búcsúztatni. A paprikás ugyan odakozmált kicsit, s krumpli sem volt a háznál, de ki törődött vele... j'i Ihamvadt már a tűz, E mikor ők hárman cihe- lődni kezdtek. Fenn ültek már a szánkón, ...------- ám mi csak nem hagytuk őket békén. Háromszor is visszaszaladtunk a házba, meleg holmit hoztunk, hogy meg ne fázzanak az úton. Aztán az idősebbik ló meggondolta magát, s neki!észült a hámnak. Már csak a csengők hangját hallottuk, s egy-egy felriasztott fácán robaját, de mi még mindig kint álltunk a kertben. Fent volt a hód, s fénylettek a csillagok. Ragyogtak, mutatták az utat, el ne tévedjenek a ricsei cimborák... Az új esztendő első hajnalán. K épeslapok a század elejéről, közepéről. Szívélyes üdvözletek, ünnepi jókívánságok, szerelmi vallomások, hétköznapi híradások. Rajzos, tájképes, valós vagy kitalált figurás ábrázolások. A téma az évtizedek során nem sokat változott. Ma is hasonló szimbólumokat használunk, ma is hasonló városképi nevezetességeket küldünk egymásnak, szeretteinknek. Ezúttal néhány korabeli újévi képeslapot választottunk a múlt kínálatából. Az évköszöntő jókívánságok — pénz, gazdagság —, s aki, ami megszemélyesíti — a kéményseprő, a szerencsét túró malac — ma is aktuálisak. Felettébb! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Jobb üdőt, mint tavaly volt, Ez új esztendőben; Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben. Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Zsíros esőt, kövér hót, Ez új esztendőben: Bő aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet Ez új esztendőben! U i i i i i i ................ i i i .................. Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben: Jó kenyeret, szalonnát Tizenkét hónapon át Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendőben: Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendőben! Ilii»»
