Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-28 / 303. szám
3 A táne mj/anyelm Nagy István Attila Ilyen a táncos élete! De- marcsek György, aki a Nyírség Táncegyesület művészeti titkára, a férfikar művészeti vezetője, a maga harminchárom évével a Nyírség Táncegyüttes legrégibb táncosa. A tanárképző főiskola magyar—orosz szakán végzett. A tanulmányok alatt ismerkedett meg a tánccal is. — Régen a táncos alkalmak számosabbak voltak, mint napjainkban. Már az 1770-es évekből származó levéltári dokumentumok is igazolják, hogy voltak spontán alkalmak, amikor az emberek csak úgy táncra perdültek. Ilyenek voltak a kocsmai táncok, a vasárnapi játszók vagy a szabad bálok. De idetartoznak a szövés-fonás, a dörzsölés, a lekvárfőzés teremtette alkalmak. A kalákamunkák befejezése után zárómulatságként népszerű volt a tánc. A házszentelő szintén okot adott a mulatságra. Ismerősek a taposok és a dübörgők is, amikor az új épület földjét taposták le. De mondhatnám a jeles napokat, a kézfogót, a lakodalmat, a keresztelőt. A fentiek az egész magyar nyelvterületet jellemezték, de a bilétos bál csak a mi vidékünkön ismeretes. Ez meg- hívós bál, lényegében zártkörű rendezvény volt, amint a neve is mutatja. Ezek az alkalmak a paraszti kultúra háttérbe szorulásáig meghatározó jelentőségűek voltak. A mai táncélet nem olyan sokszínű. Nincsenek állandó táncos alkalmak, amelyeken a tinédzserkorból kinőttek egy jót mulathatnak. Vannak a diszkók. Szerencsére egyre több helyen működnek már táncházak, amelyek arra hivatottak, hogy a magyar táncokat belopják a városi fiatalok tudatába, lábába. Arra is szükség van, hogy a falusi fiatalokat „visszatanítsuk" a néptáncra. > Mennyire eredeti napjainkban az a tánc, amelyet a különböző együttesektől látunk, és lehet-e még néptáncnak nevezni? — A megyében működő tánccsoportok kivétel nélkül ragaszkodnak ahhoz, hogy eredeti táncokat mutassanak be. A magyar néptánc rendkívülien individuális jellegű. A magyarok párban mozognak vagy virtuóz egyéni táncot járnak. A közös táncosformakincs elsajátítása a fontos, s azután ennek a felhasználásával a koreográfus színpadra álmodik egy-egy táncot. Először anyanyelvi szinten kell a táncot megtanulni, s csak azután jöhet az egyéni lelemény, de csak úgy, hogy legyen a koreográfiának saját stílusa. Sok táncgyűjtésen vettünk részt, sokat tanultunk másoktól, az idős emberektől ellestük a leghitelesebb mozdulatokat. A magyar tánc sokféle. Itt van a csárdás. Nem lehet megtanulni csak egy-egy változatát sajátos stílusjegyeivel, lépéskombinációival. >- A tánc mint hagyományápolás és egzotikum. Melyek ezen a téren a legfontosabb feladatok? — A magyar néptánc itthon hagyományápolás, külföldön egzotikum. A Nyírség Tánc- együttesnek az a célja, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néptánc- és népzenehagyományának minél teljesebb körű feldolgozása történjen meg. Ez természetes, hiszen itt élünk, ebben a térségben. De az is fontos, hogy megismertessük az ország más tájegységeinek a táncait, illetve színpadra vigyük a nemzetiségi létben élő tánckultúrát. >• Van jellegzetesen magyaros mentalitás a táncban? — A magyar táncos karakterű nép. Kirobbanó erővel, feszesen, energiával teli táncot jár, ami rendkívül elegáns is. Az egyik pillanatban vad és szilaj, a másikban gyöngéden lírai. >- A mai táncosok amatőrök vagy profik? Főhivatásúak vagy hobbiból táncolnak? — Az a véleményem, hogy csak jó vagy rossz táncos van. Az együttes tagjai nem a táncból élnek, pedig többen rendelkeznek hivatásos előadóművészi engedéllyel is. De a közös táncot semmivel se lehet pótolni. >• Mitől sikeres a Nyírség Táncegyüttes? — Az első sikerünk 1984-ben volt, amikor megkaptuk az Arany ' II. minősítést. Akkor a megyében nem volt meg senkinek. A sok tehetséges ember mellett szükség volt jó csoportvezetőkre is. Egy csomó mindent meg kellett tanulni. Ebben segítettek Huszárszki László, Balázs Gusztáv, Dede Zoltán, Szilágyi Zsolt. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Az országos berobbanás 1985-ben Szolnokon történt, ahonnan a fesztiválról több nívódíjat is elhoztunk. Nagy siker volt a Ki mit tud?-os szereplésünk. Fontos eredménynek tartom, hogy végzés után is együtt tudott maradni az együttes. Mára olyan magja alakult ki a közösségnek, amelyik megakadályozza a széthullást. >- Mi szükséges a fennmaradáshoz? Pénz? Tehetség? Szerencse? — Mind a három nagyon fontos. Nélkülözhetetlen, hogy legyen fenntartó. A városi önkormányzat kultúratámogatásában nagyon bízom. A szerencse mostanában elkerül bennünket. A Kiszöv-székházban lévő próbatermünket fel kell adnunk, mert nehéz helyzetbe kerültek. Megértjük a Kiszöv gondjait, de ez rajtunk nem segít. Felajánlottak bennünket a városi önkormányzatnak, megoldás még nincs. Ha minden igaz, május közepéig még próbálhatunk a mostani helyünkön. Aztán pedig... > Korábban a megye több sikeres táncegyüttest mondhatott magáénak. Mi a helyzet jelenleg? — Nyíregyházán két felnőttegyüttes: a Szabolcs és a Nyírség dolgozik. A Kállai kettős felnőttcsoportja megszűnt. Van még az ököritófülpösi Fergeteges, a balkányi Nyírség, a mátészalkai Szatmár Táncegyüttes. A megyében összesen 47 csoport van (felnőtt- és gyermek-). Ezek jelentős része cigányegyüttes, amit örvendetesnek tartok. A Nyírség, a Szabolcs és a Szatmár már egyesületként működik, mert így könnyebben jutnak támogatáshoz. > Vannak-e ma olyan alkalmak, amikor élővé válhat, ami megtanult lett? Vagy marad a néptánc az ünnepi alkalmak színpadi látványossága? — Az sem rossz, ha ünnepi látványosság, de természetesen ennél több van benne. Szinte az egyetlen nevelési alkalom, amelyben együtt van a fizikai és szellemi formálódás lehetősége. Ezért is örülök, hogy több nyíregyházi és vidéki általános iskolában kötelező tantárgy a néptánc. Az a tapasztalat, hogy a gyerekek nagyon szeretnek táncolni. >• Vannak-e még napjainkban „tiszta források”? , — Szerencsére,, igen. Érpatakon Orosz Sándor, Juhász József Ajakon, Juhász Andrásné és Márföldi Pál Nagycserkeszen, illetve Púposfalun. Többször sikerült eljutnunk Erdélybe, ahol elevenebben élnek a táncos hagyományok, mint Magyarországon. Sokat segített a néprajz- kutató Kallós Zoltán is. > Megszállott emberek-e a táncosok? Egyáltalán helyes-e itt megszállottságról beszélni? — A szó nemesebb értelmében igen. Nem az öncélú sikerhajhászás vezérli egyetlen együttes tagjait sem, hanem az, hogy minél jobban megismerjék ezt a kultúrát, ezt a hagyománykincset. Nem lehet másnak, mint megszállottnak nevezni azt, aki estéről estére, hónapról hónapra hajlandó komoly megterhelésnek kitenni magát. Mert a rendszeres próbák nélkül nincs siker, rí Led > Köszönöm a válaszait. A TARTALOMBÓL: • Elfogadni a másikat • A szomorúság ára • Gyógyító tuszúrások • Romantika a síneken Virágminta §L/ endÍQVüj gazdag népművészeti anyagga[ \ rendeíkezUL a vásárosnaményi LBeregi Múzeum. ‘Küíönösen a textil és a fafaragványok, gyűjteménye irigylésre méltó, a néprajzi anyag 16 ezer darabbal Büszkélkedhet. Ä ‘XMgaléria most e gyűjtemény népművészeti fafaragványaibólmutat be néhányat. Szemét gyönyörködtetőek a tiszta forrású alkotások. ty arácsony és új esztenf\ dő napja — két ünnep között — aktuális a sajtóban a kérdés: mi volt az év legkiemelkedőbb eseménye? Nagyon sokan a pápalátogatást említik, hiszen amiatt az egész világ idefigyelt hazánkra, míg mások szerint a Magyarok Világszövetségének újjáalakulása volt fontos, mert attól a világban szétszóródott magyarság önmagára és egymásra találása remélhető. Nem kétséges, mind a pápalátogatás, mind a világszövetségben történt változások komoly hatásúak a magyar társadalom életére, magánvéleményem szerint viszont ezekkel egy sorban kell említeni a brüsszeli aláírást, amellyel hazánk az Európai Közösség társult tagja lett. Bár a hazai sajtóközlemények nem úgy foglalkoztak a Brüsszelben történtekkel, mint ahogy szenzációs ügyekben szokás, részemről ez az aktus nem egy a politikai vezetők rendszeres diplomáciai tettei közül, hanem jeles ünnepi alkalom, amely 1991-re dá- tumozza hazánk, valamint a csehek, szlovákok, lengyelek csatlakozását az európai mezőnyhöz. Ennél nagyobb esemény az lesz, ha a valóságos tagságunkról is megszületik majd a dokumentum, addig azonban még sok mindennek be kell következnie a magyar társadalomban. Nagy esély adatott meg a magyar nemzet számára — amint azt a külügyminiszter is hangsúlyozta az aláírást követő nyilatkozatában —, hogy a diktatúra és Európa közötti határt nem egyszerűen odébb toljuk, hanem egy radikális lépéssel felszámoljuk. Hogy mennyi idő alatt válhatunk társult tagból teljes jogú taggá, az főként attól függ, miként tud felzárkózni a magyar gazdaság az EK piaci követelményeihez, milyen termékekkel tudunk megjelenni a Közös Piac országaiban, képesek leszünk-e az egészséges versenyre. Nagy kérdés, vajon megfelelően érzékeli-e a magyar társadalom, milyen komoly állomás az ország fejlődésében a brüszszeli megállapodás, ad-e számunkra valamilyen erőt, hogy nehézségeinken könnyebben tudjunk úrrá lenni. Nehezen tudnék rá válaszolni, hiszen környezetemben olyan kijelentések is elhangzanak: ugyan már, a magyarok többsége nem is tudja, ki mit írt alá Brüsszelben, a magyarok elfásultak, elkedvetlenedtek, belefáradtak a mindennapos gondokba. Valóban, így látnak bennünket kívülről is, amit többek között a brüsszeli aláírás nemzetközi sajtóvisszhangja is tükröz. Amerikai, német lapok azt írták: a magyarokra a legjellemzőbb a borúlátás, annak ellenére, hogy a jelek szerint túl vannak a 30-as évekre emlékeztető gazdasági válság nehezén. Jóllehet, a magyarok pesszimisták, de az ország sokkal jobban áll, mint ahogy Nyugaton várták. Elismerően szól a nyugati lap (a Magyar Hírlap adta közre a válogatást) arról a teljesítményről, hogy sikerült 18 százalékkal növelni a kivitelt konvertibilis devizában, és ezzel az ország pótolta a szovjet piac összeomlása miatti kiesés jelentős részét. Méltatja a nyugati sajtó a magyar nép szorgalmát, akaraterejét, ami abból is látszik, hogy a volt NDK mellett hazánkban alakult meg a legtöbb vállalkozás. Rendkívül jó pontnak tartják, hogy nem követtük a lengyelek példáját és nem kértünk adósságátütemezést vagy adósságaink egy részének elengedését, ez bizalmat kelt a magyar korrektség iránt, tudva azt: nekünk a legnagyobb az egy főre jutó adósságunk. Vonzónak találja a nyugati tőke a magyar gazdaságot, az idézett sajtóforrás szerint az elmúlt évben két és fél milliárd dollár áramlott be a magyar gazdaságba — a volt NDK kivételével a legtöbb. Hazánkban mintegy tízezer közös vállalkozás működik már — ha nem is tökéletesen —, csaknem kétszer annyi, mint a lélekszámot tekintve négyszer nagyobb lengyeleknél. Imponálónak ítéli meg a tőkés sajtó a magyar eredményeket a gazdaság szféráját tekintve több területen, kiemelik továbbá azt is, hogy a térségben szinte az egyetlen ország vagyunk, ahol sikerült anarchia és tömegnyomor nélkül lezárni az előző politikai korszakot. Magyarország, mondják, megmutatta, hogy ez lehetséges. F antáziát lát bennünk a Nyugat — igaz, mi meg tudjuk, hogy mit élünk át az elszegényedés folyamatában, közöttünk a sok munkanélkülivel, megtört nyugdíjassal, reménytelen fiatallal. Mégis, az új esztendőbe tekintve, őrlő gondjainkkal együtt is, megpróbálhatnánk egy kicsit jobban hinni abban, hogy amit akarunk, annak sikerülnie kell. f\ i\Wi netveqiiiTeneKieíe ‘mgaléna A Beregi gyűjtemény Baraksó Erzsébet
