Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-21 / 299. szám
A TARTALOMBÓL: • Panelből szabadult lélek • A hegedű mestere • Érdem és alkalmasság • A szabaddá vált gyógymód MIDIT kérdések Megújuló bíróságok Balsai István miniszter a vezetői követelményekről, az igazságtételről, új törvényekről Balogh József Dr. Balsai István igazságügyi miniszter a közelmúltban összbírói értekezleten vett részt Nyíregyházán. A tanácskozás után exkluzív interjút adott a Kelet-Magyarország- nak. Az értekezleten többek között részletes tájékoztatást adott a bíróknak a vezetői állásokra kiírt pályázatok elbírálásáról, a pályázatok követelményeiről. Balsai István miniszter a vezetői követelményekről, az igazságtételről, új törvényekről > Miniszter úr! Eséllyel pályázhatnak-e a korábbi vezetők, vagy teljes megújulást szeretne a tárca? Tehát lesznek-e politikai követelmények a pályázatok elbírálásánál, vagy szigorúan szakmai szempontok alapján döntenek? — Nincs olyan szempont, hogy valaki régi vezető, vagy új, volt-e vezető vagy nem. A szempont az, hogy a pályázó alkalmas és a bírói testület közbizalmát élvező személy legyen. Alkalmasság alatt természetesen szakmai, emberi, vezetői alkalmasságot értek. Ebből a szempontból a pályázat nyílt, mindenki pályázhat. A vezetésnek nem az a baja, hogy régóta hivatalban vannak vagy társadalmilag nem elismert módon vezetnék a bíróságokat, hanem az, hogy ez a fajta vezetői kiválasztás nem volt demokratikus, nem volt pályázat és valamilyen formájú szakmai megmérettetés. Közei 400 vezetői állásról van szó. El nem tudom képzelni, hogy tulajdonképpen ilyen több százas garnitúrában ne legyen kontinuitás a személyt illetően. De mégis másról van szó, mert ez egy új kezdés annak is, aki korábban vezető volt. > Vajon elfogadják-e a rendszerváltást akarók, ha a régi vezetők maradnak, hiszen a bíróságokat sok kritika, bírálat éri, leggyakrabban a koncepciós perek miatt. — Nyilván nem a rendszerváltással Szemben elégedetlenkedők számára kíván valamiféle elégtétel, valamilyen teljesítés lenni. Arról van szó, hogy több mint két éve kidolgozott törvény- javaslatból mostanában lett törvény. A rendszerváltozás vezetői körében kétségtelen, hogy a két utolsó terület az ügyészség és a birói vezetés. Hogy erről kinek mi lesz a véleménye, nem tudom. Számomra az a kötelezettség, hogy a Parlament véleményét, ami törvény, végrehajtsam a kormány felelős tagjaként. — A kérdésben az is szerepelt, hogy dolgoznak a koncepciós perek bírái. Ma nincs a magyar bírói karban olyan személy, aki koncepciós perekben ítélkezett, ennek egyszerű biológiai okai vannak, nem olyan korúak a ma dolgozó bírák. A bíróság működésének legitimitását kétségbe vonó nézeteknek alapjaikban nincsen igazuk. Soha nem a bíróság adott parancsot sortüzek- re, s nem hiszem, hogy a mai bírói karból az akkori büntető törvénykönyvbe, vagy büntetőeljárásba ütköző, törvénytelen formájú működést fejtett volna valaki. > Bíróktól hallottam: félnek az el nem évülési törvénytől, mégpedig szakmai okok miatt. Miniszter úr kinevezése előtt ügyvéd volt, ezért jól tudja, hogy bizonyítékok nélkül nem lehet elítélni senkit, ezért támad kétségük a bíráknak: vajon 30— 35 év távlatából megszerez- hetők-e a meggyőző bizonyítékok? — Szerintem egyrészt megszerezhetők, másrészt a bíráknak nem félni kell. Akiknek ilyen félelmük van, azokat szeretném megnyugtatni, hogy itt nerrr lelkiismereti kérdésről, hanem egyszerűen szakmai kérdésről van szó. A legsúlyosabb bűncselekmények, az emberölés, a hazaárulás, illetve a halált okozó testi sértés kérdéséről van szó a bizonyított esetekben. A bíróság az utolsó fórum. Egy kinyomozott, vádemelésre alkalmasnak talált, ügyészség által kivizsgált váddal kapcsolatban kell a bírónak ítéletet hozni. Gondolom, hogy ezekben az ügyekben még ötös tanács működésére is sor kerülhet, tehát három szakbíró és két ülnök hozhat majd ilyen ügyekben ítéletet. Egy biztos: a bizonyítási nehézségek soha sem eredményezhetik a kevésbé bizonyított esetekben a marasztaló ítélet meghozatalát. Takács Péter, a törvény egyik kidolgozója nyilatkozta, hogy sem az eljárások száma, sem az ítéletek törvény adta korlátlan enyhítési lehetősége nem indokolja ezt a félelmet. Arról van szó, és szeretném, ha ezt a nyilvánosság is így értékelné, hogy itt tulajdonképpen a múlttal való szembenézés súlya, az eljárás, a nyilvánosság, a név, tehát az elkövetett tettekkel való szembesülés a lényeg. Az igazságtételnek a társadalom számára fontosabb felülete az, hogy megtudjuk, kikről is volt szó. > Hallhatnánk-e valamit arról: milyen törvények előkészítésén dolgoznak? — Közel kétszáz törvényjavaslat került eddig kidolgozásra és részben elfogadásra, nagyon nehéz ebből bármit is kiemelni. Minden szempontból prioritást kapnak a tulajdonviszonyok helyreállításával kapcsolatos törvények, a kárpótlási törvény és ennek folytatása, a szövetkezeti törvény, ami igen fontos lépés lesz, hiszen több millió állampolgárt érint. Remélem decemberben jóváhagyja a Parlament. Tavasszal szeretnénk egy átfogó privatizációs csomagot előterjeszteni. Ebben a vállalati törvény, a vagyonügynökséggel kapcsolatos törvény módosítása, a jelenlegi privatizációs eljárási törvények bizonyos módosításával együttes összefoglalása jelenne meg. Ezt tartom nagyon fontosnak és természetesen a büntetőeljárás, a polgári eljárás, a Btk.-módosítás, a Ptk.-módosí- tás, és az igazságszolgáltatás általános megszilárdítását elősegítő szervezeti változásokat. > Mikor lesz a Magyar Köztársaságnak új alkotmánya? — Vadonatúj alkotmány kidolgozására ígéretet nem szeretnék tenni, egyrészt mert az alkotmányunk nem alkalmatlan arra, hogy alkotmányosan működjünk. Az alkotmánybíróság eléggé intenzíven működik, és nagyon nehéz egy ilyen átfogó jogrendszer átépítési munkálatai közepette egy ekkora közjogi vállalkozásba kezdeni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szakmai igény és különböző koncepciók kidolgozására irányuló erőteljes törekvés egy majdani alkotmány elfogadására. Azt azonban nem tudom ígérni, hogy a kormányzat erre ebben a ciklusban megvalósuló kezdeményezést tudna tenni. > A bírói értekezlet előtti beszélgetésen hallottam, hogy miniszter úr hosszabb időt töltött a megyében az 1970- es árvíz idején. Járt itt a választások előtti kampány során, a pápalátogatáskor és most. Milyen benyomásokat szerzett Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéről? — Éppen a bírósági gyakorlatunk maradt el az árvíz miatt. De az építőtáborban mégis úgy éreztük, talán sikerült nekünk is valamilyen kis segítséget nyújtani. Az akkori jogi kari dékán, Sá- rándi Imre mondta: jól nézzünk körül, mert ez Magyarország Szicíliája. Nos, azt hiszem, azóta ez az állapot szűkebb és tá- gabb értelemben megszűnőben van. A megye annyira intenzíven készteti a kormányt is az odafigyelésre, jelentős problémák kezelésére, ami, azt hiszem, látványos eredményeket is produkált már. Szeretnénk bemutatni, hogyan is gondoljuk mi a szociális piacgazdaság kiépítését, mert itt mind a piacgazdaság, mind a szociális problémák kezelése komplex feladat lenne egy kormány számára. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam: olyan erős lobby működik a Parlamentben és a kormány körül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőcsoport révén, ami miatt nem teheti meg a kormány, hogy ne érzékeltesse itt a megyében a konkrét eredményeket. — Nekem jó tapasztalataim vannak a megyéről, bár azok a néhány órás és meghatározott alkalmakhoz kötődő benyomások biztosan torzak, nem adnak teljes képet, mégis nagy szeretettel gondolok vissza ezekre. Kiemelkedő volt az augusztusi pápalátogatás, a választás előtti forradalmi hevületben pedig a Für Lajos kíséretéhez tartozás jelentett nagy élményt. A mostani itt töltött idő különösen kedves, hiszen bírósági épületet, az igazságszolgáltatás egy részét sikerült szimbolikus módon „üzembe helyezni”. Azt hiszem, ez plasztikusan megmutatja, hogy ilyen, nem kellemes helyzetben lévő megyében is történnek jövőt alapozó események. Tőkey Péter: Bolygó hollandi ályája messziről indult. Az alapodat a Buda- * pesti kirakatrendezői iskolák an szerezte meg, “ ~ majd rajz szakot végzett a nyíregyházi tanárképzőn, ezt követően fejezte Be az Iparművészeti főiskola tanár szakát. Művészeti-alkotói indulását a X. Nyírségi Őszi Tór- lattól— 1965-től— datálja. ‘TáBlakipeket, grafikákat készít, de tervezett már BáB- és más színpadi díszleteket is. Sokféle anyaggal dolgozik, Alkotásaikon egyszerű, vizuális alapelemekből építkezik, Mint a Zrínyi gimnázium rajztanára, magas színvonalú tanulmányrajzaival reprezentálja a szakma legapróBB fogásait. Vizuális pedagógiai tevékenységének, alapelve: megismertetni tanítványait az alapfogásokkal* technikákkal ‘Ennek.jegyéBen szerezte meg a gimnázium szitanyomó műhelyét. í^rendszeres résztvevője a kiállításoknak,, önálló tárlatai voltak, tnár Szentendrén, VásárosnaményBan és Nyíregyházán. A nyolcadik parancsolat Dankó Mihály • hazug embert hamarabb utolérni, mint a ' sánta kutyát — tartja a közmondás. Az ember, amióta beszélni tud, valószínű ott hordozza magában a csalárdságot. Talán őseinktől örököltük, akik az élelemszerzés érdekében tőrbe csalták, félrevezették az állatokat. S ahogy fejlődött, civilizá- lódott a társadalom, egyre nagyobb bűn lett a valóság elferdítése. A kereszténységben a tiltás nyolcadik parancsolatként lett ismeri: Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! S hogy milyen gazdag a magyar szókincs. Az apró gyermek füllent, esetleg lódít. A dicsekvő fiatal nagyot mond, a tapasztalt felnőtt pedig elhallgatja az igazságot, tudatosan félrevezet vagy netán ködösít. Van olyan pillanat az életben, amikor a jótékony hazugság kötelező. Például a halálos betegnek nem szabad ecsetelni a végzetet Megértőén fogadjuk a költői túlzásokat is, mert tudjuk, a dolgok megértéséhez vagy megérzéséhez visz közelebb. Nos, hogy a hétköznapok nyelvére fordítsam le mindezeket, manapság újra nagyon sokfajta formájával találkozunk a becstelenségnek. Felélednek azok a beidegződések, melyeket az elmúlt évtizedek tapasztalatai szültek. Nem feledhetjük, a politikai jelszavak mögé felsorakoztatott ember magát is félrevezette. A manipulálásokkal eltakart valóság sokak hitét törte össze. S most, a lábadozó demokráciában jönnek a meghasonlások, a kaméleonbőrű titánok. Akik eddig a csillag hívei voltak — mert érdekük úgy kívánta —, most más égitest után néznek, melynek fényében újra lehet sütkérezni. Tehetetlenek vagyunk az egyszerű, napi szélhámosságokkal szemben is. Néha, ha kibukik egy-kettő — lásd a vámcsalást, s néhány rendőrségi ügyet —, alig botránkozunk meg, pedig a bizalmat eljátszók nem csak a közvetlenül érintetteket csapják be. Bosszantó, hogy sok helyütt a becsületesen végzett munkáért is borravalót kell adni, vagy a hallgatólagosan — bár az adóztatással az állam által elismert — orvosi csúszópénzt nyújtani. Nem megy az sem a fejembe, amit az egyik vállalkozóismerősöm mondott szlogenként: ma csak az gazdagodik meg, aki az embertársait vagy az államot csapja be. Igaz, ő inkább az utóbbit választja, ugyanis az kevésbé fáj. Az anyagiak, a pénz szentsége legyőz szinte minden gátat. Sokan állítják: az élet harc. Az elemekkel, egymással. Lehet úgy megvívni a küzdelmet, hogy az eszközökben nem Válogatunk? Lehet, bár az így szerzett előny később visszájára fordulhat. Hozhat-e a sors olyan helyzetet, amikor elkerülhetetlen mások sárba tiprása? Hozhat, de szabad-e arra nem gondolni: mi is alulra kerülhetünk! Illúziókat kergetnek azok is, akik nem akarják ismerni az igazságot, s különböző pótcselekvésekkel kábítják magukat. Számukra még félelmetesebb lesz a tükör előtti kijózanodás. Nem old meg semmit a meghátrálás sem, legfeljebb az önpusztítók számára tesz pontot a mondat végére. Talán az sem véletlen, hogy hazánk oly előkelő helyet foglal el a válások terén. Az érzelmek kifakulását, a színlelést ráfoghatjuk rohanó, gépies világunkra, de a miértre akkor sem kapunk választ. A testek egymásba fonódása, az este felkent smink reggel az ébredéskor szétszakad, lepereg. Ha már arra sincs erőnk, hogy magya- rázkodjuk, inkább szakadjon el a cérna, mert a képmutatás fátyla még többet árt. A gyermek és szülő közötti kapcsolat meghatározója az idő. A rohanásban odavetett fél szavak, a jólét nem elég. Az igazi szeretet, a példamutatás kellene. Sajnos, néhányszor pont a féltés, a mindentől óvás árt a legtöbbet. Szörnyű az a tapasztalás, amikor mást lát és mást hall az egyén. . huszadik század kórtü- nete a sajtó és tömegkommunikációs eszközök manipuláló képessége. El lehet-e fogadni minden kritika nélkül? — hangzik a sokszor feltett kérdés. A válasz felelőssége azok kezében van, akik élhetnek ezekkel a médiákkal. Bár sokszor megállapítottuk azt is, az igazság nézőpont kérdése. De azt hiszem, mindenkor úgy kell az igazságot feltárni, hogy később se szégyenkezzünk miatta, mert a,,nagyérdemű" nem felejt. Tévedni lehet, hisz emberek vagyunk, de hazudni sohasem. ffifcey LPéter művei
