Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

4 Kelet-Magyar ország Külpolitikai jegyzőt NATO: nor bomba: jest y Szőke Judit M agyarország NATO- hoz csatlakozása ügyében érvek el­lenérvekkel csapnak ösz- sze, nyilatkozatok zápo­roznak innen is, onnan is. (Mit kapott Horn Gyula annak idején, amikor elő­ször felvetette a témát! Akik ■ akkor kigúnyolták, azok harsognak most leg­elöl.) Hogy örültünk, ami­kor az utolsó orosz katona is elhagyta az országot, boldogan ünnepeltük a szuverenitást. Aztán nem is sok idő telt el, kelepelni kezdtek a gépfegyverek déli szom­szédunknál, újabban már át is lőnek. Ha még csak ez az egy környékbéli len­ne instabil, de a többiek­nél sem nehéz szítani fe­szültséget. Körös-körül ki­számíthatatlan a helyzet, nem tudni, melyik pilla­natban kapnak fegyve­rükhöz az emberek, és nemcsak a katonák. Talán lenne létjogosultsága egy lengyel—magyar—cseh­szlovák katonai együttmű­ködésnek, itt azonban a szlovák önállósági törek­vések zavarhatnak. Itt állunk kitakarózva, azzal a nem túl ütőképes, kis létszámú hadseregünk­kel — bennünket köny- nyü fenyegetni. De mi lesz, ha nem adj’ isten, mégis ... VSZ már nem, NATO még nem. Sőt úgy tűnik, egyáltalán nem. Legalábbis, mintha a NA­TO politikusai és táborno­kai nem egészen értenék a közép-kelet-európai problémát. Számukra a nemzetiségi konfliktusok homályosak, kásásak. Mert különben nem nyilatkozná az olasz külügyminiszter, hogy a NATO nem avat­kozna be a nemzetiségi okok miatt kialakuló el­lenségeskedésbe. Meg, hogy a szövetség politikai ga­ranciákat fog nyújtani ne­künk — de abból nem le­het puskaport gyártani. Az a törekvésük, hogy ez a katonai-védelmi szervezet alakuljon át po­litikává. A Ikalomadtán ezt fog- £k juk festeni az ágyúcsövekre? Két­oldalú szerződésekről, a szövetség köré tömörülé­sünkről, de nem tagsá­gunkról tesznek kijelenté­seket játszi könnyedség­gel. Nekik kisebb gondjuk is nagyobb a mienknél, őket a Szovjetunióban tá­rolt hatalmas atomfegy­ver-arzenál köti le. Azon izgulnak, kik azok a fe­kete egyenruhások, akik az atomtöltetek körül ro- hangásznak. És persze a Közel-Kelet... Mindezek számunkra sem közöm­bösek. De Eszék itt van a mi kertünk alatt... Szankciók Szerbiával szemben Brüsszel (MTI) — Az Eu­rópa Tanács parlamenti köz­gyűlésének politikai ügyek bizottsága keddi párizsi ülé­sén azonnali és szigorú szankciók bevezetése mellett foglalt állást Szerbiával szemben, amelynek vezetése továbbra is elutasítja az Európai Közösség béketervét. Az Európai Tanács ezzel csatlakozott az EK szankció- tervezetéhez. A vitában minden eddigi­nél élesebb formában fogal­mazódott meg Szerbia fele­lőssége, az, hogy a szövetsé­gi haderők szerb befolyás alá kerültek, s immár súlyosan aggasztó méreteket öltött az emberi és kulturális javak pusztulása. Az egységes ál­láspont ellenére továbbra is tapasztalható Nagy-Britan- nia óvatos, visszafogott ma­gatartása. Ugyanez érvényes Spanyolországra is. A fran­cia álláspontban azonban ér­zékelhető hangsúlyeltolódás következett be. Az ülésen a magyar kép­viselők szóba hozták a bar­csi incidens ügyét is. A sze­mélyes beszélgetések alap­ján a magyar honatyákban az a benyomás alakult ai, hogy az európai képviselők nem kellően tájékozottak az incidens súlyáról, általában Magyarország fenyegetettsé­géről a jugoszláviai válság­ban. MOSZKVA: Közeli felvétel a Moszkvai Vörös téren lé­vő Lenin-mauzólem lakójáról, akit mind ez ideig tilos volt filmezni. A felvételt a francia TF1 tévéállomás su­gározta november 4-én. mti — telefoto Ezentúl minden pénteken közéleti hetilap TÚL A MEGYÉN november Ti,< csütörtök A lelkészek árulása lz egyházak 10 éves lépéshátrányban DRAVASZABOLCS: A jugoszláv háborús események mi­att megerősített jörörőzést folytatnak a magyar határ­őrök a déli határszakaszon. mti — telefoto Döntés nélkül Befejezte e heti munkáját az Országgyűlés Budapest (MTI) — Az ere­detileg tervezettnél kevesebb napirendi pont megtárgyalá­sával végezve szerdán 13 óra után néhány perccel befe­jezte ezúttal háromnapos ülé­sét az Országgyűlés. A képviselők az ülésnap végén Szabó Lukács (MDF) mentelmi ügyével foglalkoz­tak, s nem fogadták el az Országgyűlés Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizott­ságának jelentését, amely szerint az MDF-es képviselő mentelmi joga nem szenve­dett sérelmet, amikor a deb­receni szociális otthonban tett látogatása során bilincs­be verték. A plénum ezt megelőzően lezárta a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módo­sításával foglalkozó jogsza­bálytervezet részletes vitáját. A határozathozatalra várha­tóan a jövő héten kerül sor. Vita és ellenszavat nélkül elfogadták a képviselők az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank létrehozására irányuló megállapodás kihir­detéséről szóló törvényjavas­latot. A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatását rendező’törvény ja vaslat rész­letes vitájára később kerül sor. A helyi önkormányzatok jövő évi címzett és céltámo­gatási rendszeréről szóló or­szággyűlési javaslatot 47 igen, 72 nem szavazattal és 76 tartózkodással elvetette az Országgyűlés. Az eredményre reagálva kért szót Morvay István államtitkár. Megkö­szönte a képviselők felelős­ségteljes megnyilvánulását, amellyel ily módon minősí­tették a módosításokkal ellá­tott végső tervezetet. — Ek­kora mértékben ugyanis — bár valóban jogos igényeket vetettek fel a módosító indít­ványok — nem lehet megter­helni a költségvetést — ösz- szegezte véleményét az ál­lamtitkár. A képviselők a déli órák­ban lezárták a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításával foglalkozó jog­szabálytervezet részletes vi­táját. Ezt megelőzően Balás István, az alkotmányügyi bi­zottság alelnöke a testület véleményét tolmácsolva kije­lentette: a bizottság egyetért azzal, hogy következetesen szét kell választani a bíró­ságok ítélkezési és igazgatási tevékenységét. Dombrovszky Adám Budapest (ISB) — Sza­bad-e a lelkészek árulását tovább takargatni? — tette fel a kérdést Fiedler János képviselő azon a sajtótájé­koztatón, amelyet négy pro­testáns MDF-es lelkész hí­vott össze a parlamentben. „Nem történt meg a rend­szerváltás az egyházakban” — mondta elsőnek Roszik Gábor evangélikus lelkész. Sőt — el sem kezdődött. Ugyanazok az egyházi és vi­lági vezetők vannak az egy­házak élén. Ugyanolyan „Nagy Sándorok” ők, mint ahogyan a szakszervezet ve­zetőjét is a párt irányította. Éppen ezért a III./III.-as tör­vényjavaslatnál e lelkészek módosító javaslattal élnek: az átvilágítottak körét az egyházi vezetőkre, a teoló­giai tanárokra, a zsinati ta­gokra, az egyházi újságszer­kesztőkre is terjesszék ki. Mindez Roszikék szerint nem lenne beavatkozás az egyház életébe. Deme Zoltán evangélikus lelkész egy hasonlattal foly­tatta: a halálos beteg saját magán nem végezheti el a műtétet. A betegség adatai, a kórlap a kormánynál van. Épp az egyházaknak kellene élenjárniuk abban, hogy a bűnösöket megnevezzék, s azáltal nyerhetnék el a bo­csánatot. A református Fiedler Já­nos a négy evangélistára hi­vatkozott, akik megírták Jú- dás bűnét és Péter tagadá­sát. Csak így lehet megtisz­Kairó (MTI) — Háromna­pos hivatalos látogatása zá­rultával szerdán kora este Luxorból hazautazott Antall József miniszterelnök és az őt kísérő küldöttség. A luxori program intenzív tárgyalásokat magába fogla­ló látogatást zárt le, amely­nek során a miniszterelnök kedden kétórás négyszem­közti megbeszélésen találko­tulni — hangoztatta —, ha a bűn és bűnbevallás együtt jár. S a mai egyházi vezetők a legkisebb megingás nélkül kívánják átvészelni bűnei­ket! Szűcs M. Sándor reformá­tus lelkész a jövő, az egyház jövőjenek a kérdését helyez­te a Középpontba. Az egy­házak tízéves késéssel kul­lognak a társadalom mögött. Nem leszámolásnak kell kö­vetkeznie, csak a mulasztó­kat, a felelősöket kell meg­nevezni. S ne feledjük: az egyházak mai gyengeségét talán az okozza, hogy a kompromitálódott embere­ket mindig lehet zsarolni. X Nyíregyháza (KM — Ba­logh József) — Súlyos sza­vak. Feleljenek, bűnhődje­nek ők is, a nagysándorok, mert bűnösnek találtattak — mondta a négy képvise­lő. És az ember elgondol­kodhat rajta: vajon a temp­lomban is így beszélnek? Vajon nem a megbocsátást emlegetik-e híveik előtt a számonkérés helyett? Va­jon nem azt mondják-e az úrvacsorára készülőknek: bánják meg bűneiket, s ak­kor tiszta szívvel vehetik magukhoz a kenyeret, s a bort, mint egykor Krisztus az utolsó vacsorán. A katolikusok gyónnak az áldozás előtt, valakinek megváltják bűneiket, más vallásoknál elég csak meg­bánni azt. Lehet, hogy csak az Isten ellen elkövetett bű­nökre érvényes? ö így is megbocsát! És az ember’ zott Hoszni Mubarak állam­fővel, és több ízben tárgyalt kollegájával, Atef Szidkivel. A küldöttségek bevonásával végbement tárgyalások ered­ményeként két egyezményt írtak alá, a kettős adóztatás kizárásáról szólót, és a kö­vetkező három évre érvé­nyes kulturális, tudományos együttműködési munkatér- vet. Hazaérkezett Antall József A magyar ipar súlyos helyzete Nem látszik az alagút vége Emberhús Moszkva (MTI) — Csak a véletlen derített fényt egy szovjetunióbeli bor­zalmas gyilkosságsorozat- ra. Egy fekete-tengeri vá­rosában két asszony bá­mulatos hidegvérrel fér­fiakat ölt meg, s az em­berhúst a szabadpiacon értékesítette. A Szovjetsz- kajá Rosszijában ismer­tetett történet szerint Vik­tor meghitt viszonyba ke­veredett a vonzó Ellával, akivel a helyi piacon ta­lálkozott. Ella felajánlot­ta a férfinak, lakjon ná­la. Ella a nagymamájá­val és kutyájával éldegélt. Egyszer a nagymama egy húsdarabot dobott a ku­tyának. Viktor hirtelen azonban arra lett figyel­mes, hogy a koncok kö­zött egy tetovált emberi kezet lát. A tetoválást nemrég egyik útitársán látta, akivel együtt érke­zett a Kaukázusba. Vik­tor azonnal a szomszéd városba rohant, ahol ri­adóztatta a rendőrséget. Ella bevallotta: több fér­fit megölt, s a nagyma­mával közösen eladható hússá „dolgozták fel” az áldozatokat. Á megyéből a megyéről KERESSE AZ .ÚJSÁGÁRUSOKNÁL (Ára: 17,50 Ft) Előfizetési díj egy 'hóra 70,— Ft. (5079) Ráthy Sándor Budapest (ISB) — Minden rosszabbul alakul, mint vár­tuk — szögezhetjük le a fo­lyó áron mintegy 2500 milli­árd forintra tehető bruttó hazai termék (GDP) több mint felét előállító magyar ipar és építőipar jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Ennek ellenére Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium helyettes állam­titkára bizakodó, úgy véli, hogy a jövő év közepén meg­áll a termelés visszaesése, majd egy durván hat hóna­pig tartó stagnálás után las­sú, de folyamatos növekedés veszi kezdetét. Az ipari munkanélküliek száma egyre nő, s táboruk év végére megközelítően két­százezres lesz. A termelés át­lagosan egyötödével esik vissza, s ez 2—3 százalékkal meghaladja a legsötétebb tintával írt előrejelzéseket is- A vállalatoknak majdnem a fele veszteséggel zárta az el­ső hat hónapot, s csak azo­kon a területeken — bányá­szat, villamosenergia-ipar, vegyipar — volt ágazati szin­ten nyereséges a munka, ahol év közben a legnagyobb mértékben emelték az ára­kat. Az elmúlt másfél évben a szén- és ércbányászat, il­letve a kohászat melíett számtalan más ágazat is vál­ságba jutott: így veszélyes a helyzete a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás­nak, a szerszámgép-iparnak és a textiliparnak. S jövőre a helyzet súlyosbodhat. A munkanélküliek száma újabb 150 ezer fővel növekedhet, s ha addig semmi sem törté­nik, tömegével mennek csődbe a ma még termelő vállalatok. Éppen ezért a tár­ca kidolgozta azt a javasla­tát, amely az ágazati, foglal­koztatási és regionális prob­lémákat hivatott hosszú tá­von megoldani. Ezzel össze­függésben kérdeztük a he­lyettes államtitkárt is. (A javaslatot jelenleg az érin­tett tárcák tanulmányozzák.) Az északkelet-magyaror­szági megyék közül kettő, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg kü­lönösen nehéz helyzetben van, ami nem csoda, hiszen az alföldi és az északi me­gyékben él a munkanélküli­ek több mint 60 százaléka. Egyre pontosabban körvona­lazódik az is, hogy e két megye területén nő a legerő­teljesebben az állásnélküli­ek száma. A monopolhelyze­tű nagyvállalatokba tömö­rült szakmák válsága kiter­jed a településekre is, s e tekintetben Ózd, Miskolc és Kazincbarcika különösen érintett. Más esetekben vi­szont abból is adódnak a feszültségek, hogy nincs ipar a környéken. Az elmúlt másfél évben a gazdaságpolitika homlokteré­ben a piacgazdaságba való át­menet elősegítése állt, s így nem maradt erő az ágazati és a regionális válságok enyhíté­sére. A területfejlesztésre és munkahelyteremtésre 1991- ben csupán 1,5 milliárd fo­rint áll rendelkezésre fiz el­különített alapban, s ez igencsak kevésnek bizonyul. Éppen ezért a tárca leszöge­zi, a kormányon belül is ösz- szehangolt tevékenységre van szükség azért, hogy a rendelkezésre álló eszközök és pénzek valóban oldják a területi feszültségeket, Indo­kolják ezt azzal, hogy ezzk a régiók, s az itt lévő válla­latok önerőből képtelenek változtatni helyzetükön, s így az államnak, mint tulaj­donosnak is részt kell vennie a szerkezetváltás segítésében. At kell vállalnia a kockáza­tok egy részét, s a felszaba­duló kapacitások korszerű­sítésével - új munkahelyeket kell teremtenie- Ehhez segí­tené hozzá a cégeket is azzal a létrehozandó hatmilliárd forintos garanciaalappal, amely kedvezményes kama­tozású kölcsön igénybevéte­lét is lehetővé tenné a piac­képes vállalatok számára. A komplex fejlesztési és beruházási prograrpok kidol­gozása mellett javasolják új intézmények, a Regionális Gazdasági Társaságok létre­hozását is. E társaságok fel­adata elsősorban a régiókba áramoltatható erőfdrrások felkutatása, s ezen keresztül a problémák megoldásának az elősegítése lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom