Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-09 / 263. szám
8 Ä Xdtt-fyiaqijarország hétvégi melíékíctc 1991. november 9. Rendjelek és kitüntetések Kiállítás a Nemzeti Múzeumban A Magyar Királyi Szent István Rend csillaga Budapest (MTI-Press) — Éppen húsz évvel ezelőtt rendeztek legutóbb Magyarországon kitüntetéskiállítást a két legnagyobb ilyen jellegű közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum anyagából. Most, amikor éppen új kitüntetések megteremtésén, meg régvolt rendjelek újra meghonosításán fáradozik a kormány, felettébb aktuális a két múzeum közös kiállítása. A Nemzeti Múzeumban november végéig látható a Rendjelek és kitüntetések című bemutató, amely a magyar rendjeleket, rend-jellegű kitüntetéseket sorakoztatja fel a Hor- thy-korszakkal bezárólag. Arannyal, ezüsttel, drágakövekkel ékes ékszerszerű csillagok, keresztek, láncok, kis és nagy méretű rangos kitüntetések a hozzájuk tartozó öltözékkel, okmányokkal idézik a történelmi korokat. A kitüntetések, rendjelek divatja jószerivel a keresztes háborúk idejére vezethető visz- sza. Az annak idején létrejött egyházi lovagrendek tagjai megkülönböztető öltözéket, feltűnő formájú keresztet viseltek. Később hatalmuk hangoztatására, politikai céljaik deklarálására a világi uralkodók is létrehoztak lovagrendeket. Ruhájuk, jelvényeik ugyancsak jellegzetesek voltak. Az ötvösművészeti remekeknek is, beillő kitüntetések mellett hímzett textilcsillagok, díszes rendláncok egészítik ki a látványt. És bemutatnak néhány rendi öltözetet is, rajzon, fényképen, festményen. Például a Magyar Királyi Szent István Rend, az Aranygyapjas Rend vagy a Szuverén Máltai Lovagrend szinte királyi öltözetnek tűnő palástjait, pelerinjeit, tollal ékes fejfedőit. Régi rendjeleink és kitüntetéseink mellett megjelennek az európai országok legszebb hasonló célú keresztjei, csillagai, szigorúan ábc-sorrendben, és minden államból csak egy-egy kitüntetés. Ott van az itáliai Vaskorona, a francia Becsületrend, a porosz Fekete Sas Rend, a vatikáni Szent Sír Rend egy-egy magas fokozata is. Vikár István: Hegyi éjszakák Sike Lajos Október 20-án az erdélyi magyarság érdeklődésének középpontjába került egy piciny Szatmár megyei falu, az avasi Kőszegremete. Ennek oka gróf Széchenyi István, még pontosabban a nagy reformer születésének 200. évfordulója. Kőszegremetén áll az egyik első, Erdélyben pedig egyetlen Széchenyi-emlékmű. A falu fölötti Domokos-dombon strázsál immár 130 éve a hat méter magas kőobeliszk, mint a kőszegremeteiek megmaradásának jelképe. Sokan felteszik a kérdést: rhiért éppen itt emeltek emlékművet gróf Széchenyi Istvánnak? A válasz nem lehet más, mint az, hogy a remeteiekben több volt a kezdeményezés és a kurázsi, mert 1861-ben még bátorság kellett ám ahhoz, hogy a döblingi remetét nyíltan ünnepeljék (ugye, még volt néhány év a kiegyezésig!). Az emlékezet számontartja, hogy a hazafias érzelmű urak Szatmár megyében is több helyen indítványoztak szoborállítást, utcaelnevezést, mindjárt nem sokkal ama végzetes — s azóta is sokat vitatott — lövés eldördülése után, ám az elsőség érdeme mindenSzéchenyi emlékoszlopa A SZERZŐ FELVETELE képpen a kőszegremeteieké. Amit azért is dicsérni kell, mert Széchenyi még csak nem is járt itt, tehát személyes kapcsolata nem volt itt senkivel. Perecz(Kovácsné)llona tiszte- letes asszony, a költő-papné feljegyezte, hogy egy székely származású kuruckapitány sarja Bo- doki Henter Péter volt a kezdeményező. Először csak egy halmot emeltek a temetőben, de mire kész lett, a derék egyházfi így szólt: „Mi ez a dombocska itt? Szél hordja, zápor elmossa, fagy szétmállasztja! Volt, nincs. Dicső nagyoknak, dicső emléket! Kőszobrot gróf Széchenyi Istvánnak, a nagyok közt is a legnagyobb magyarnak!” Aztán a kurátor levette kalapját és tíz aranyforintot dobott bele. Ott a helyszínen kétszáz aranyforint gyűlt össze. Alig telt el egy hónap, és állt az emlékoszlop! Példás gyorsaság ez, ha a kivitelezés akkori technikáira és az ökörszekeres szállításra gondolunk. Mert a hatalmas kőtömböket csakugyan négyökrös szekereken vitték a helyszínre, végig a meredek Hajnal utcán, fel a Domokos-domb- ra, mely a falu legmagasabb pontja. A piros márványtáblát Vécsey báró tétette, ő adott hízott ökröt az ünnepi lakomához, melyre az avasi románokat is meghívták. Nekik Erdős László görög katolikus pap, a magyaroknak pedig Melegh Dániel avasújvárosi esperes prédikált. Mindenkinek jutott a nyárson sült pecsenyéből, s Mándy Bertalan szinérváraljai földbirtokos boradománya F>@dig olyan bőséges volt, hogy végül a jó avasiak a kalapjukat is megtöltötték vele. Nagy mulatság kerekedett. A cigánybanda a Rákóczi-indulót húzta, és az est beálltával az Avast koszorúzó hegyek legmagasabb csúcsán, a Mikén máglyát gyújtottak Széchenyi tiszteletére, melynek tüze — a fennmaradt hagyomány szerint — napokig bevilágította a környéket. Ami azért is elhihető, mert a remeteieknek telekkönyvileg is kimutatható erdőségük volt (s reméljük lesz) a Bércen, ahogy nálunk mondják. Pontosan 130 esztendő múlt el azóta, s a Széchenyi-emlékmű ma is áll. Nem annyira a háborúk, mint inkább a nemzeti türelmetlenség és kizárólagosság veszélyeztette. 1939-ben a Remete környékén tanyázó román hegyivadászok le akarták dönteni, de három pár lóval se tudták kimozdítani. A vezénylő százados erre — dühében — szétver te a márványtáblát, amit a remeteiek egy év múlva mással helyettesítettek. Ennek szövege ma is olvasható az oszlop alsc kövén: „Gróf Széchenyi Istvár emlékére újra tette Kőszegremete község magyarsága.” Szerencsére elkerülte Ceausesci homogenizáló őrültsége is, jóllehet a szekusok már kiszálltak a helyszínre, hogy felmérjék: mi a teendőjük. Miért szégyelljem? Sánta János Lázár Péter nem szégyellj származását. Alig melegedünk bele a beszélgetésbe, amikor a harminckét éves tanár úr a következő szavakkal summázza élete eddigi történetét: — A sárból nem tudtam volna kiszakadni, ha alig több mint négyévesen nem kerülök állami gondozásba. Azt hiszem, az életemet, a puszta létemet is ennek köszönhetem. Ott, Rozsály- ban, a cigánysoron talán elvitt volna a betegség, ami akkortájt gyötört. Az orvosok legyőzték a kórt, úrrá lettek a bajon. A fiúcska tanévet vesztett, de életet nyert. Berkeszen újra kezdte az elsőt. Az átlagostól eltérő, különös adottságaira csakhamar felfigyeltek nevelői, tanítói. — Rendkívül sokat köszönhetek Havasi Miklósnak és feleségének, Edit néninek. A gimnáziumi évek alatt is visszajártam hozzájuk. Sajnos, ma már csak egyikük él, Edit néni. Péter különös vágyat érzett (érez ma is) a zene iránt. Az iskolai őszi munkán szerzett keresetéből gitárt vásárolt. Hamarosan saját zenekart toboroztak. Nyolcadikos korukban a tanév végi ballagási banketten már ők szolgáltatták a zenét Berkeszen. A kamasz Lázár Péter a kisvárdai gimnáziumban az iskola egyik legjobb tornásza lett. Küzdött, gyötörte magát. Edzette akaratát. Szívóssá tette fizikailag is a rendszeres edzés, a napi néhány tonna súly emelgetése. Aztán egyre inkább a zene, az irodalom, a költészet felé fordult az érdeklődése. Érettségi után a hajdani gondozottból gondozó lett Berkeszen. — Ezek a hónapok segítettek abban, hogy életem további részét sorstársaim nevelésének, tanításának szenteljem. A nyíregyházi tanárképző főiskolán szerzett biológia—testnevelés szakos diplomámmal a tarsolyomban visszamentem Berkeszre, az állami gondozott gyerekek közé. Igyekszem mindent megtanítani nekik, amihez értek, vagy valamit is konyítok. Megszerettettem velük a színjátszást. Bevezettem őket a pantomim világába. A tornaszereken is otthonosan mozognak. Megyei színjátszó versenyen nyertünk, de ott voltak tanítványaim az országos tornászdöntőben is. Ifjúkori szerzeményei közül néhány sláger lett. A Barna lány vagy az Apró fiúcska éli a maga életét, dalolják ma is az intézetek falai között. Az ismeretlenség homályából cseperedő kis csapat tagjai (a SZÉLTOLO-k) most együtt zenélnek. A siker nem hull könnyen senki ölébe sem! Montágh Imre könyvéből tanította a fiúkat beszédtechnikára. Sok Weöres Sándor- és Bari Károly-verset tanultak meg az iskolai tananyagon kívül. Bővítették tudásukat a „Cigány bölcsődal” című verses könyvből. A tanár úr sem hagyta abba a tanulást. — A magyar mellett a cigány nyelvet sem akarom elfelejteni. Egy ideje pedig angolul tanulok. József Attila és Radnóti Miklós verseket zenésítek meg. Ezeket aztán műsorra tűzzük a fiúkkal. A „Dzsungel könyve” ifjúsági regény történetét 13 dalban dolgoztam fel. Ebből 9 már kazettán van. Talán esély van arra is, hogy a Szabó Tünde művésznő szövegével készülő zenés darabot bemutatja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. A nyugtalan, a mindig szebbet és jobbat akaró, és azért mindenre képes Lázár Péter ragaszkodik a fiúkhoz, a fiaihoz. A formálódó, immár nagy családot nemcsak a zene tartja össze. Hamarosan igazi otthonra lelhetnek ők, tizenöten. Otthonra, mely nem valamely intézet falai között található. A családtagok között is csak a krónikás tesz ezúttal különbséget, hisz a három saját gyerekkel rendelkező házaspár feltett szándéka, hogy a most 15-16 éves gyerekek felnőttként valamennyien megtalálják majd az életben a héL lyüket. Legtöbbjük cigány értelmiségiként újabb apróságokat tanítson, neveljen, gyógyítson saját maguk és embertársaik legnagyobb megelégedésére. [~j~ , j mai nehéz (átmeneA ti) gazdasági helyzetben, amikor sem az államtól, sem az H •—JI önkormányzatoktól nem várhatnak támogatást, a színházak kénytelenek lázas számításokba mélyedni, vajon mi hozhat nekik némi hasznot, mire fizetnek rá legkevésbé? Leginkább a könnyed, zenés, szórakoztató műfajok jövedelmezőségében bíznak; remélik, hogy az operett, a musical jobban becsalogatja a közönséget a nézőtérre, mint a prózai színművek, főleg a mai témájúak, így aztán ezek mostanában kiszorulnak a színpadokról. Csakis bravúros megoldással lehet a társadalmi dráma megmentésére sietni. Ha a publikum nem- hajlandó jegyet váltani másra, csak a mulatságra, hát a dráma menjen házhoz, vagyis játszódjék le a néző környezetében. Természetesen nem a legmonumen- tálisabbak, inkább a kamaradrámák vagy legfeljebb a klasszikusok zsugorított változatai. Egy Shakespeare-drámából csak néhány jelenet; például a Mac- bethből az, amikor az asszony rábeszéli az urát, hogy karrierje érdekében ne rettenjen vissza a nemtelen eszközöktől sem; vagy a Learből a király és a bolond jelenete: ,,Szegény Tamás fázik..." (Fűtési szezonban nagy sikerI) Moliére-től biztos hatású lehet Harpagon fájdalmas jajveszékelése a Fösvényből: „Jaj, a pénzem, a pénzecském, az én drága pénzecském!...” stb. Az új módszer nemcsak jelentős anyagi megtakarításhoz vezet, megoldván a színháizak (átmeneti) gondjait, hanem szinte felmérhetetlen mennyiségű új magyar dráma megszületését is elősegíti. Soha nem tapasztalt növekedésnek indulhat az eredeti ősbemutatók száma. Lesznek megkomponált művek, ám lesznek rögtönzések is, tehát feltámad a dicső múltú commedia deli’ arte. Nagy előny továbbá, hogy az előadásokat a nap bármely szakában meg lehet tartani. Hogy az olvasónak fogalma legyen az efféle házi drámákról, következzen néhány szinopszis (rövid tartalmi kivonat) a jövő szezonban feltehetően országosan műsorra kerülő darabokról. Nézzük műfajok szerint: Komédia. A férj jól kereső szakmunkás, az asszony gépírónő, aki egyszercsak megkapja a végkielégítést, mert megszűnt a munkahelye, hazamehet a főzőkanálhoz. Örül a pénznek, rögtön fodrászhoz, kozmetikushoz siet, élvezi, hogy nagyságos asszony lett, s nem kell hajnalban kelni. Ragyogó nap van, csábos idő; becsenget egy sportos termetű, ugyancsak munkanélküli férfi a szomszédból, hogy legépeltesse folyamodványát a segélyre. Gépelés közHÁZI ben egymásba szeretnek, ám betoppan a férj; most jutott csődbe a gyáruk, az utcára került; elkeseredéséhez már más sem hiányzik, csak ez az in flagranti. A rajtakapott pár hiába magyarázkodik, kitör a botrány; veszekedés, sírás, bunyó; majd amikor zihálva magukhoz térnek, elhatározzák, hogy hasznosítják a szerelmi háromszöget; ha már így hozta a sors, vállalkozók lesznek: masszázsszalont nyitnak. Tragédia. A hajléktalanok otthonában hasba szúrja lakótársát egy ötven körüli férfi. A konfliktus betetőzését őrjöngő vita előzi meg egy eltulajdonított matracról és egy vekni kenyérről. Kés villan, az ellenfél, az évszázad tanúja (nyolcvankilenc éves aggastyán) holtan esik össze. Vígjáték. A volt nagypolgári családban szigorúan ragaszkodtak konzervatív elveikhez még a pártállam idején is, soha, egy pillanatra sem hódoltak be az elnyomó rezsimnek. Ezért volt takargatott szégyenük mindig is egyetlen leányuk mezaliansza, sikeres politikai karriert befutoti pártfunkcionáriushoz ment feleségül. Emiatt a szülők megszakították vele a kapcsolatukat, megvetésük jeleként még az unokájuktól is elfordultak, elsősorban azért, mert az istentagadó apa parancsára a gyermek pogány maradt. Széchenyi Kőszegremetén
