Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-08 / 262. szám

1991. november 8., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 A negyvenéves falu Újra saját lábon talogh Géza Terem (KM) — Ha egy- zer megrendezik a bújócs- ázok világbajnokságát, a áték helyszínéül feltétlen 'eremet ajánlom majd. Jert sehol még egy ilyen alu, melynek a környéken nnyi lenne az erdő. • Bár- aerre néz az ember, minde- iütt císak fát, meg fát lát, supán a déli oldalán egy tagyobb nyiladék, de ott aeg akkora dombok, hogy zok már hegynek is bcille- tek, s a hátán mindnek sü­ti szőlősorok. Magának a falunak a há- ai is úgy lapulnak a hajla- okban, a fák között, mintha :sak arra a nagy játékra ké­zülnének. Falu a rajzasztalon A község közepén, egy ha- ,almas, kerék domb tetején íllunk, nem marad onnan ejtve egyetlen porta sem. A eremi polgármester, Csák 'stván szeme ’fölé emeli a te­nyerét napellenző gyanánt, s nagyaráz: — Biztosan rájött már maga is arra, hogy miért ily szabályosak a mi utcáink. Mert ez á falú talán a Ti­szántúl legfiatalabb telepü­lő Még negyvenesztendős síi ; A. második világháború végeztéig az óriás kiterje­désű Károlyi-uradalomhoz tartozott ez a vidék. Aztán jött a földosztás, s 1950-ben, illetve 52-ben az addig isten tudja hány tanyán, szétszór­tan élő népesség két, újon­nan alapított településre hú­zódott. Aporligetre, illetve Teremre. A polgármester erre ter­mészetesen nem emlékezhet, hiszen pontosan a községgel egyidős, ráadásul még csak másfél évtizede él bent a faluban, az erdő túlsó olda­lán lévő Sárgaházáról költö­zött ide. Az ő szülőhelye egyébként azok közé tarto­zik, ahonnan kevesen érkez­tek Teremre, nem úgy mint a Dohányos-tanyáról, a Nagy-tanyáról, vagy Csoba- házáról. , r - • .j***: ’í. * Fiatal honfoglalók — Ö, jöttek ide a népek az isten tudja hány helyről — legyint a polgármester egyik munkatársa, Antal Jó­zsef né. — Még a mai Romá­nia területéről, Börvelyről, Csanálosról is. Antalné siheder lányka volt a „honfoglalás” idején, de ott van még mindig min­den a fejében. A mostani házak helyén is erdő volt természetesen, öreg tölgyek, meg zsombékos mélyedések váltogatták egymást. — A bátyámék vágták a fát, ,s mi hordtuk nekik in­nen, az egyik tanyáról az ebédet. Olyan sűrű erdő volt itt, hogy eltévedt benne az ember. Egymással derékszöget be­záró, nyílegyenes utcák, lát­szik, hogy hideg, mérnök­fejek tervezték meg azokat. Színtelen, szagtalan ifatunfk is gondolhatná hát az i'degen Teremet, á sok fa, mérédék domb mégis a megye egyik leghangulatosabb településé­vé lépteti elő. S van egy óriási előnye. Ha Szatmári­ban, vagy Beregben, s nem beszélve a Rétközről, leesik egy csepp eső, ott akkor mindjárt térdig süpped az ember a sárban. Legalábbis ott, ahol nincs járda, vagy kövesút. No, itt aztán eshet! Akár hétszámra is ... az embér- nek aligha kell elővennie a bokszot, a cipőkefét. Mert a homok elnyel mindent... Ennek ellenére az új ön- kormányzatnak az utcák le- aszfaltozása volt az egyik legelső tennivalója. A pol­gármester öreg Zsukjával járjuk a falut, s már majd’ minden utcában kavics esi­A láthatatlan lopakodó Nyíregyháza (Groska Zol­tán) — A legfrissebb számí­tógépes vírusok közül a pil­lanatok alatt elterjedt Crea- ping Death felelős a legtöbb érthetetlen rendszerösszeom­lásért. Terjedését elősegítet­te, hogy fertőzési fázisában a felhasználó számára észre-, vehetetlen. Kimutatni elő­ször a dr. Szegedi Imre ál­tal ez év szeptemberében bő­vített VIRSCANDAT kereső­állománnyal rendelkező HTSCAN 1.14-es változata volt képes. Azonban van egy egyszerű módszer arra,, hogyan lehet kimutatni a ví­rus egyik programozási hibá­ját. Nevezetesen, a FAT-táb- lákat nem kezeli korrekten. Ezt lehet kimutatni a NOR­TON NDD, vagy a PCT DISFIX segédprogramokkal. Csúcstechnika Nyíregyháza (KM—CSK) —1 A legkorszerűbb euró­pai technológiával szigete­lik Nyíregyházán az Arany János utca Érpatakon át­vezető szakaszát. Mielőtt azonban ezt elvégezné az IZOBAU Kft., előbb a be­tont kell kijavítania, ugyanis a bontás után de­rült ki, mennyi hiba van a szerkezetben. Nemrégi­ben egy kis kellemetlen­séget okozott a közelben járóknak, hogy a betont homokszórással tisztították. Körülbelül két hét múlva kezdhetnek csak a munka látványosabb részéhez: egy olyan folyékony anya­got terítenek le, amely pillanatokon belül megszi­lárdul, és minden kis rést eltömít, száradás után pe­dig olyan, mintha fóliával vonták volna be az utat. TÁRCA korog a kerekek alatt. Van, ahol már végeztek a mun­kával, van ahol még csak most folyik az alapozás. Már eddig is majdnem ötmillió forintot költöttek a saját kasszájukból erre, de erősen számítanak arra is, hogy el­fogadják a pályázatukat, s megkapják a központi alap­ból a remélt forintokat, ami azt jelentené, hogy az itt la­kónak még csak véletlenül sem kéne sárba lépnie. Teremet egyébként a nagy körzetesítési hullám idején Aporligethez csatolták, ez azt is jelentette egyben, alighogy belekóstoltak az önálló életbe, máris meg­fosztották attól őket. Most, az önkormányzati választá­sokkor állt vissza az eredeti állapot, a község vezetői nyomban sorba szedték a legfontosabb feladatokat. Volt tennivaló bőven, mert az aporligeti irányítás alatt is érvényes volt a mondás: minden szentnek maga felé hajlik a keze . . . Megállt a fogyás A szoftverek FAT-tábla má­solathibát jeleznek. Javasoljuk a programfutás megszakítását és a HTSCAN segítségével a vírus jelenlé­tének az igazolását. A vírus­detektort a 18-316-os tele­fonszámon lehet igényelni, a vírus irtását téfúés ellenébén megrendelni. A vírusdetek­tort a következő címeken ingyenesen átmásolják: — El-kellene menni orvos­hoz! — Nem megyek! — Akkor hát engem okolsz?! — Nem okollak! — „Nem megyek” „nem okollak” — a mondatok vé­gén ideges-gunyoros kunko­rok. — Értelmes válaszokra nem vagy képes? Élesen csörren meg a tá­nyérba ejtett kanál. Egy apró levescsepp megveszekedett gyorsasággal próbál felszí­vódni az asztalterítőn. — Hagyd abba! — Nem. Csendes, de kemény sza­vak. Konok tekintetek. A férfi adja fel korábban. Fel­áll. Az asztal közepe felé tosszantja tányérját. — Ne menj sehová! — Megy. — Nem hallottad? — Mintha tényleg nem hallaná. Kétségbeesett sikítás. — Állj meg! Kérdőn néz vissza. A haj­dani kedves arcon a düh je­ge már könnypatakokba ol­vadt. — Állj meg, s hallgas meg végre! Ne hidd, hogy csak te szenvedsz! Nekem is elegem van már ebből a két tányér, két kanál, két pöhár világ­ból. S csak várni, csak vár­ni. Félember vagyok, mihasz­na a testem... Kifullad, zokog. Menedé­ket keresve bújik az ölelő minden változatlan. Bár az arcok, a karok két hónapja mást próbálnak mondani, be­lül újra minden jég. Ki­nyitja a hűtőt, kivesz egy Borsodit. A konyhaszekrényben az ismerős füles poharak mel­lett egy új. Egy egészen pi­cike. Irástercelés Kállai János B égi leveleket olvas­gatva mindig rácso­dálkoztam a fegyel­mezetten szép, dőlt betűs írásképre, nagyapáink, nagyanyáink szinte művé­szi módon egymásba fonó­dó betűkapcsolataira. Az­tán, ifjú tanítóként, mint­egy feledve a papírba rög­zült sorok esztétikai örö­mét, a mereven álló, se jobbra, se balra nem haj­ló betűformálás mellett tettem le a voksot, és ja­vítottam — pirossal, vas­tagon — a tévesztéseket, ha valamelyik kis buksi­fejű mégiscsak megdön­tötte a merőlegesre kény- szerített betűket. Sőt! Még talán hittem is benne: ez a derékszögben rende­zett íráskép, ez a la­zaságokat nem tűrő tech­nika az igazi. Aki el­tér tőle, renegát, konzer­vatív, a „régi rendszert” visszaálmodó arisztokra­ta . . . Az egyéniség formálódá­sa, kialakulása persze előbb-utóbb odavezet, hogy írásmódunkban is a má­soktól megkülönböztethe- tőség jegyeit akarjuk fel­mutatni. A grafológusok a megmondhatói, hogy mi mindent árul el egy-egy gondosra formált „0” vagy hevenyében odavetett „fc”. És a betűkapcsolások! Írásképünk, igenis, jelle­mez bennünket. M ost, tanulmányozva a Megyei Pedagógiai Intézet őszi prog­ramfüzetét, a változások ■ szelét érzem az írástaní­tásban is. Országos ta­nácskozás keretében vitat­ják meg a tanítók a dőlt betűs írástanítás legfonto­sabb módszertani tudniva­lóit. Fővárosi előadó, meg­vásárolható segédletek stb. Tehát: ismét dönteni fog­juk a betűket, ismét egy kicsinyke „forradalom” az oktatásban, újra egy pro­pagált módszer. Csak úgy ne járjunk ezzel is, mint az egyszeri őrvezető, aki hallva az éneklő katonák egyikének tercelését, arra biztatta a menetelüket: tercel jen mindenki! b f^urTSK^ésn'ögy nagy, etes ház, a falán tábla hirdeti, hogy itt dolgozik Mirolovics István autószere­lő mester. Azt kérdezzük tő­le, hogy meg lehet-e élni , a szakmából ebben a kis, nyolcszáz lelkes faluban, mi­re ő azt feleli: — Ha nem is fényesen, de meg. Van vagy hetven­nyolcvan autó, azokon min­dig van bütykölnivaló. Ha meg nincs, besegítek a szü­lőknek a jószágtartásba, a földművelésbe. Az elmúlt két évtizedben a teremiek lélekszáma jó négyszázzal csökkent, de az utóbbi időkben megállt a fogyás. Szép, új házak épül­nek, s ami a legnagyobb öröm, egyre-másra születnek az apróságok. Gyönyörű vi­déken alapíthatnak majd családot. . . A felsősök technika és testnevelés órai ingázása szűnt meg a nagyhalászi általános iskola új épületrészével, ahol öt szaktanterem és egy tágas tornaterem kapott he­lyet. BALÄZS ATTILA FELVÍTTELE MICROBOLD (Luther-köz B Tel.: 19-967) MINIBIT, (Benczúr tér 12/A. Tel.:12- 621), GPRINT (Széchenyi a. 1. 1/1 Tel.: 19-054) és a SZÜV-nél (Vasvári Pál u. 1.). Reményeink szerint szeret­nék megszervezni a telefon- doktor mintájára a gyorsse­gélyt. A hívandó telefonszá­mot sajtón keresztül közöl­jük. Kommentár Kopasztás Mattié Csaba A mikor nyugati part­nerrel tárgyalok, csak akkor érek el számomra megfelelő üzleti $zergődést, ha teljesen le- hengerlem őket, képlete­sen szólva én a plafonról tárgyalok, őket pedig a padlóra nyomom. Máskü­lönben bepaliznak, megko- pasztanak• Ezt a kijelentést egy olyan vállalkozó tette, akinek éves forgalma kö­zel jár az egymüliárd fo­rinthoz, és tapasztalatból tudja, az üzlet akkor ér vé­get, ha a vevő a szerződés alapján az utolsó fillért is kifizette, ez pedig újabban nem jellemző a külföldiek­re. Sajnos egyre többet hal­lunk arról, hogy a nyugati tőkések kihasználva a ma­gyar gazdaság helyzetét, a kereskedelmi gondokat, sze­mérmetlenül és szemtelenül nagy pénzt vágnak zsebre, miközben morzsákat hagy­nak az ittenieknek. Sokszor érzi ilyenkor az ember a kiszolgáltatottságot, hiszen ha nem fogadja el a külföl­di által kínált alacsony árat, akkor a megbeszélés üzletkötés nélkül már véget is ért. A nyugati pedig egy házzal odébb áll, mert tud­ja, a valutájára szüksége van az országnak, így előbb-utóbb talál üzlezi partnert. Rafinált ilyen esetben az üzletkötés technikája, ugyanis, ha csak az idei gyümölcsszezonra gondo­lunk, mindenképpen szük­sége volt a nyugatiaknak például meggyre vagy lé­almára, mégsem sikerült a a magyar kereskedőknek maradéktalanul kihasználni ezt a helyzeti előnyt. Keve­sen tehették meg azt, mint az írásban szereplő vállal­kozó, hogy az első nevetsé­gesen alacsony árajánlat után felálltak és beszüntet­ték a további tárgyalást. A külföldi ugyan meghök­kent, mert ritkán tapasztal­ta ezt a módszert a magya­roknál, ami egyébként tel­jesen elfogadott Nyugaton, de nem aggódott, mert a másik helyen az árajánla­tát elfogadták, úgymond, a blöff bevált.• T ermészetesen akinek pénz van a zsebében, az könnyen táncoltat­ja a másikat, főleg, ha azok a padlón lévő terme­lő szövetkezetek, vagy olyan magántermelők, akik lega­lább csekély hasznot remei­nek éves munkájuk után. A külföldiek pedig csapatos­tul jönnek, érzik a „big business”, a nagy üzlet le- , hetőségét, és közöttük kis számú a korrekt partner, aki nemcsak kopasztani akar. A lényeg, hogy hagy- juk-e magunkat? Diskurzus a falu jövőjéről. A szerző felvétele karok közé, a kemény sóha­joktól feszülő mellre. * * * Nem főzött vacsorát, nincs itthon. Meglepő. Már meg­szokta, hogy ilyenkor min­dig a konyhában találja. Most más a lakás. Amúgy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom