Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-30 / 281. szám
Aktuális I (érdesek Szerepkereső értelmiség Páll Géza Sarkított vélemények szerint az értelmiség egy része a rendszerváltást követően hivatása gyakorlása mellett vagy helyett belevetette magát a politikai életbe. A többség viszont nem találja a helyét, olykor létbizonytalansággal küzd, szereptévesztésben szenved. Erről a témakörről beszélgettünk dr. Dolinái Tamás nyíregyházi gyermekgyógyász főorvossal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi elnökével. > Kezdjük az örökzöld kérdéssel, ki tekinthető tulajdonképpen értelmiséginek? — Nyilvánvalóan értelmiségi az, aki bizonyos felsőfokú tanulmányokat végzett, s a szerzett ismereteket folyamatosan karban is tartja. De van egy harmadik ismérv is, ami szerintem elengedhetetlen az értelmiségi léthez. Valami módon közhasznúvá is tegye a tudását. Úgy gondolom, mindezek együtt teszik az embert értelmiségivé. > Úgy tűnik, a jelenlegi viszonyok nem nagyon kedveznek az értelmiségi életformának. Milyennek látja az értelmiség szerepkörét, érvényesülését napjainkban, amikor a vállalkozások korát éljük? — Kétségtelen, vannak tendenciák, amelyek szerint az igazán nyerő az, aki már az egyetemi, főiskolai évek alatt igyekszik megalapozni a státusát, hamar beáll egy teambe, esetleg bent marad a tanszéken, vagy ebből a pozícióból igyekszik majd megfelelő álláshoz jutni. Nagyon fontos tényező, hogy milyen anyagi kondíciókkal tud elindulni az ember. Ez behatárolja a későbbi karrierjét is. Eddig az értelmiség úgy érezte, nincs rá igazán szükség. Voltak feladatok, amelyekben számítottak a munkájára, de nem volt nyerő. > Jelenleg milyen állapotban van az értelmiség? — Várakozási állapotban. Amíg napi, egzisztenciális gondokkal, netán a munkanélküliséggel is szembe kell néznie, aligha jut ereje, ideje, kedve a saját tudásának pallérozására, vagy a közért való aktívabb munkálkodásra. Természetesen az értelmiség egy részét is már megérintették a változások. Mozdult valami a műszaki szférában, s közgazdászoknál, jogászoknál, patikusoknál, ahol az önállósodás, a privatizáció kezdeti lépései már érezhetők. De kevés a támogatás az induláshoz. Olyan kölcsönnyújtásra lenne szükség, mint a fejlettebb országokban, amikor egy értelmiségi megalapozza a pályáját, s évekig nem kell fizetnie a felvett kölcsöneit, csak amikor már jól megy az „üzlet”. > Mi lesz azokkal, akik. nem tudnak megélni az értelmiségi munkájukból vagy feleslegessé válnak? — Nyilvánvalóan pályát módosítanak... Vagy ,Jegelik" az agyukat, elmennek mondjuk zöldségesnek, butikosnak. Ez nem biztos, hogy mindig egyértelműen rossz. Látjuk a külföldi példákat, mondjuk a farmergazdaságokban, ahol sokszor egyetemet, főiskolát végzett magasan képzett szakemberek irányítják a gazdálkodást. — De hová mehet az orvos vagy a pedagógus, ha úgy alakul, hogy átmenetileg nincs szükség a munkájára? Ezeknek a gondoknak a levezetésére nálunk még nincsenek meg a szükséges megoldási technikák. Teljesen új képlet áll előttünk. > Ha ezt megyénkre vetítjük, talán még elszomorítóbb a helyzet. — Nemrég az egyik államtitkárhelyettes a megyében járva azt mondta nekünk, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében nem éri majd olyan megrázkódtatás az orvosokat, mint másutt, mert itt eleve limitált- a létszámuk. Vagyis a viszonylagos elmaradottságunk most mintha jól is jönne, mert egyes értelmiségi szakmákban nincs túlfoglalkoztatottság, így az értelmiségiek egy tekintélyes részére továbbra is szükség lesz. > Eddig arra is panaszkodtunk, hogy a főváros és más nagyobb városok „elszívják” a szabolcsi értelmiség javát. Ha az értelmiségi pályákon is erősödik a versenyhelyzet, nem maradunk-e egy erősen megcsappant felkészültségű értelmiséggel a megyében? — Az igazi agyelszívás már a középiskolában, sőt a szakmunkásképzőben elkezdődik, mert az ezekben végző fiataloknak évek óta alig egynegyede, egy- harmada talál munkát megyén belül. Ők tovább mennek. Nem tekinthetjük természetesen mereven a megyehatárokat, végül is nem baj, ha az országnak képzőnk közép- vagy éppen felsőfokú végzettségű szakembereket. Ez hasznos. De nem jó a megyének, mert ilyenformán, bárhogyan is kerülgetjük, Szabolcs- Szatmár-Bereg az ország ,,négereit" adja, s végül nagyon kicsi lesz az itt maradó választék szakemberekből, s félő, az ördögi kör tovább folytatódhat. Eddig azért nem jöttek a megyébe magasan kvalifikált szakemberek elegendő számban, mert a térség viszonylag elmaradott, ezután pedig azért marad hátrányos kategóriában a megye, mert elmennek az itt végző és egyébként ide kötődő szakemberek... >- Mindig és most is nehezebb itt értelmiséginek lenni, mint másutt? — Aki ebben a megyében él és dolgozik — nem csak az értelmiségre gondolok, de maradjunk ezúttal nálunk —, valóban mindenképpen az átlagot meghaladó teljesítményt nyújt. Ilyen a közeg, amelyben dolgozik, nagyobb a tehertétel. Ezek az emberek, akik itt húznak, ebben a dresszúrában nőttek fel, s jól- rosszul igyekeztek megtalálni a számításukat, a helyüket. Nagy lokálpatriotizmus is él bennük, hogy a nehezebb körülmények között is helytálljanak, itt maradjanak. Ezért is nagy szükség lenne arra, hogy a megye értelmiségének összetartozását segítsük, ébren tartsuk az elején már érintett igényt, hogy a napi munkáján, hivatásán túl, vagy azzal együtt igyekezzék közhasznúvá tenni tudását. ► Ezzel már el is értünk az értelmiségire váró közhasznú tevékenységhez, melynek egyik hagyományos színtere a Tudományos Ismeret- terjesztő Társaságokban végzendő tevékenység. El- várható-e, hogy az elmondott gondok ellenére a megye értelmisége továbbra is hűséges legyen ehhez a szolgálathoz? — Úgy gondolom, ez a tömegszervezet nem járatta le magát az eltelt évek során, bár rakódtak a munkájára politikai manírok is. De éppen a közelmúltban kezdődött el a szervezet megújulása, olyan nagynevű tudós került a TIT élére, mint Szentágothay János professzor. — A városban működő 4 főiskola hallgatói természetes bázisát képezhetik a TIT-ben működő értelmiségieknek. Megfelelő „műhelymunkával” és menedzseléssel a diploma megszerzése után aktívan közreműködhetnének a megye szakmai és szellemi színvonalának emelésében. Kedvező feltételeket teremt a TIT külföldi kontaktusainak építésében a nyári egyetem. Új és igen sikeres kezdeményezés a keresztény népfőiskola, melynek keretében egyházaink jeles képviselői nyújtanak eddig kellően fel nem tárt ismereteket. — Ha a TIT-ben rejlő szellemi kapacitást kamatoztatni tudjuk az átképzésben, a számítógépek, idegen nyelvi, menedzser- képző tanfolyamok, fórumok szervezésével, reméljük eljutunk addig, hogy a különböző cégeknek is érdemes lesz szponzorálni a tevékenységünket. — Továbbra is szeretnénk nyitott szakmai és baráti találkozók színtereit is nyújtani a TIT-szék- házban, ahol találkozhatnak az értelmiségiek, jól érzik magukat együtt. Grádicsok lennének ezek az önművelődéshez, hogy kevesebb legyen a megyében is a szerepét kereső, tévesztő, elma- gányosodó értelmiségi... ► Köszönöm a beszélgetést... Angyal Sándor ■ - iközben sorra jelennek meg az információk arról, milyen ijesztő méreteket kezd ölteni a munkanélküliség hazánkban, megyénkben, ezzel ellentétes arányú az álláshirdetések alakulása a lapokban. Valamikor (nem is olyan régen, amikor széltében-hosszá- ban hirdettük a teljes foglalkoztatást, elfedve ezzel a gyárkapun belüli munkátlanságot) szinte oldalakat töltöttek meg a különböző cégek ajánlatai. Mára nagyon összezsugorodott a hirdetéseknek ez a része, s ha találkozunk is vele, legfeljebb alkalmi munkást, szakácsnőt, kétes vállalkozáshoz ügynököket keresnek. Megfigyelhető viszont, hogy ahol biztos, jó keresetet, hosszú távon egzisztenciát ígérnek, ott az esetek többségében megkívánják a német, az angol vagy a franca nyelv tudását. Sőt: kezdenek megszaporodni az elsőtől az utolsó betűjéig német, vagy angol nyelvű hirdetések is az újságokban... Hallhatunk továbbá külföldön munkavállalási lehetőségekről, ahol megint csak elengedhetetlen feltételként szabják meg a valamilyen fokú nyelvtudást. Újabban pedig már azzal mérik az érettségi értékét, hogy rendelkezik-e valamilyen nyelvvizsgával a diák, s mint köztudott, ez pluszpontokat is jelent az egyetemi felvételnél. Rohamosan változik körülöttünk a világ, s jelentős létszámú korosztályoknak kell rádöbbenniük a valóságra: egykor megszerzett tudásuk kifakult, az új igények új ismereteket követelnek, különösen a gazdasági életben. Ezért tapasztalhatjuk: sokan öreg fejjel adják rá magukat a nyelvtanulásra, birkóznak a der-die-das-szal. Garmadával kínálják a nyelvkönyveket az utcai árusok, és szaporodnak a különböző vállalkozások által létesített tanfolyamok. „ Kénytelen vagyok tanulni, mert mégiscsak blamás, ha megérkezik hozzánk a külföldi partner és tolmács nélkül csak ülök vele szemben, mint a túzok. ” Mert bármilyen akadályokat is állít ma még jogrendszerünk a külföldi tőke beáramlása elé, tény, hogy Európának ebben a régiójában hazánk iránt érdeklődik legjobban a nyugati tőkés, szaporodnak a külföldi tulajdonosokkal ,,vegyes" vállalatok, különböző kft.-k, társaságok. Ez már önmagában is egy másfajta felkészültséget igényel, mint amit az elmúlt évtizedekben megszoktunk. Ne legyünk igazságtalanok: azért az utóbbi évtizedekben is születtek szép eredmények az oktatásban, de a legnagyobb mulasztást talán ott produkálta az elmúlt rendszer, hogy — az egyetlen kötelező oroszt kivéve — nem fordított elég figyelmet a nyelvi képzésre, s ennek most isszuk a levét. Hangoztatták persze a szlogent: ahány nyelv, annyi ember, de úgy istenigazában még az oroszt sem tanulták meg tisztességesen a diákok, inkább nyűgnek tartották, s mert másra nem szorították őket, „egy nyelv, egy ember” maradt a legtöbb diák. Persze nemcsak nyelvi jelenséggel állunk szemben, miközben megszenvedjük a változásokat, hanem másfajta ismeret- hiánnyal is. Az utóbbi időben fellendült elektronizálás a munkahelyeken a korábbitól homlok- egyenest eltérő felkészültséget kíván. így van ez a „zenélő" új telefonközpontok kezelésétől, a telefax működtetésén át a számítógépes adatszolgáltató, szövegszerkesztő gépekig. Ahogy mondani szokás: ezeké a jövő. Még csak a háztartás sem kivétel a technikai megújulás alól, A TARTALOMBÓL: • Oktatásunk jövőképe • Hétköznapi adventjeink • Nagyszőlős ébredése • A burgaszi polgármester A fehérgyarmati református műemlék templom A etn tartozil^a hangos művészek Rözé, akjkjjel * l\ I mindig történik valami. (Budapesten szüCe- ~ tett, de gyökerei Szaboícs-Szatmár-'Bereghez kötik.— mondja magárát. Majd így fotytatja: Rgich 9(á- roíyt tartja mesterének tők tanuita a természet, a táj szemetét, a rajzolás varázslatát. (Munkája során a megyét járva megragadja a vidékiszépsége, egy-egygyönyörű régi, többnyire műemkk.épüktre rácsodálko-zik és krajzotja azokat, hogy mások.is [ássák. Több megyei tárlaton szerepeit rajzaival, önálló tárlata volt Magykállóban, Nyíregyházán. 39 éves, egy budapesti központi agrárkutató intézet munkatársa. Önmaga gyönyörűségére rajzol, vázlatfüzetéből adunkiközre néhányat a 'XjfM galériában. (távirányítású tévé, napokra, hetekre beprogramozható videomagnó és így tovább...) Ha nemcsak szavakban, jelszavakban, deklarációban akarunk felzárkózni a világszínvonalhoz, akkor számot kell vetnünk valamennyiünknek az eddigi ismeretünkkel, s amíg nem késő, pótolni mindazt, amit önhibánkból vagy anélkül almulasz- tottunk az utóbbi évtizedekben. Hiszen jórészt csak vágyálom marad az agyonkoptatott felzárkózás, ha a felzárkózók nem rendelkeznek a legalapvetőbb tudással. Az elbocsátandók listáját is jórészt azok vezetik a különböző cégeknél, akik csak felszínes ismeretekkel rendelkeznek, s képtelenek eleget tenni az új követelményrendszernek. Magabiztosabb lehet jövőjét illetően az, akinek konvertálható (több poszton is hasznosítható) tudása van, aki nyelveket tud, s aki ismeri a különböző programokkal dolgozó számítógépes rendszerek titkait. Sokan máris rákényszerülnek az új ismeretek megszerzésére, s gyürkőznek a szavakkal, az új technika ismereteivel, nagyon sok esetben jelentős pénzösszegeket is áldoznak minderre. A nagy többség viszont mindennapi megélhetési gondokkal küzd, nincs mihez nyúlnia, amikor ki kellene fizetni egy-egy tanfolyam többezres költségét. C sak csendesen jegyzi meg a krónikás: ilyen esetekben vajon miért nem segít a munkahely? Pontosabban: miért csak néhány munkahely ismerte fel eddig, hogy a gondokon így is át lehet segíteni a létszámcsökkentéssel nehéz helyzetbe kerülteket? Az ilyen, munkahelyen belüli képzés nem igényel tíz- és százmilliókat, ám a dolgozó általa is érezhetőé, hogy törődnek vele, felkészítik egy új pályára. Ma még csak gyerekcipőben járnak az átképző központok — remélhetőleg mielőbb sikeres lesz ügyködésük —. ezért is indokolt, hogy a gondoskodásnak ilyen új jeleivel minél több munkahelyen találkozzanak. <K%galéria Szabó Csaba rajzai KIFAKULT TUDÁS
