Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-29 / 280. szám
1991. november 29., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 Nábrádi Lajos Tunyogmatolcs (KM) — Felbolydult méhkashoz hasonlít Tunyogmatolcs. Tapasztalni ezt a polgármesteri hivatalban, az utcán, a bisztróban és az újdonsült szak- szövetkezetben egyaránt. Érthető, hiszen felszámolás alatt áll a fehérgyarmatiakkal közös tsz és a csalódott emberek joggal reklamálnak. Látogatásunk napján német üzletemberek tárgyalnak a helyi konzervgyár megvételéről, estére falugyűlést szerveztek ... Gépekre és lovakra is szükség lesz a községben. A polgármesteri hivatal előtt pompás nyugati kocsik állnak. A német üzletemberek a hivatalban a helyi képviselő-testület tagjaival és a Pénzintézeti Központ felszámolási osztályának képviselőjével tárgyalnak a konzervüzem teljes megvételéről. Az indulatoktól sem mentes tárgyaláson elhangzik, hogy a gyár a közös tsz és a német Macowe cég tulajdona. A szövetkezet felszámolása kapcsán a Pénzintézeti Központ ma eladhatja a tsz részét a németeknek. Nehezen születik az üzlet Wolfgang Posterer úr ezt mondja: — Ha teljes egészében miénk lesz a gyár, megvalósítjuk mindazt, amit négy éve, az alakulás óta akarunk Vagyis fejlesztünk, beruházunk, modern üzemet akarunk. Komoly a vásárlási szándékunk, e gyárnak van jövője. Ám az üzlet a mai napon nem jöhet létre. Az okokról a németek távozása után Varga Pál jegyző tájékoztat. Mint mondja, az Állami Számvevőszék elnöke a minap elrendelte, hogy a konzervgyárat és a tsz valamennyi árverésre kerülő épületét, ingatlanát fel kell hivatalosan értékelni. A konzervgyárnak ma ugyanis senki sem tudja a reális és pontos árát. (Hogy is lehetne így ma eladni az eladó részt?!) A jegyzőtől még megtudjuk- a megyei lapban meghirdetett árverés napján az önkormányzat a közös tsz-töl meg akart vásárolni három épületet, egészségház és postahivatal céljára. Az árverésen az önkormányzat egyedül jelent meg, mégsem jött létre az adásvétel, mert a felszámoló pénzintézet szabálytalanul járt el — mondja a jegyző, majd mutatja az Állami Számvevőszék elnökének írott feljelentőlevél másolatát. Ebben többek közt ez áll: „Hogy lehet az, hogy a megyei napilapban meghirdetett árverés második napján még nincs értékbecslés százezres nagyságrendű ingatlanok esetében? A lakosság részéről felháborodás érkezett azért is, mert a tsz Ikarus autóbusza mindössze húszezer forintért kelt el. Többen jelezték, hogy a gépek, berendezések értékesítése zárt ajtók mögött történik”. Nos, a bejelentés (vagy feljelentés) nyomán a számvevőszék elnöke intézkedett, s várható, hogy a jövőben reálisabb áron kerülnek értékesítésre a volt közös vagyontárgyak. Hádi Miklós polgármester rövid véleménye: Mentsvár a konzervgyár „Foglalkoztatási szempontból is igen fontos, hogy a konzervgyár megmaradjon, sőt bővüljön. A gyár nemcsak az ott dolgozó 2—300 embernek ad munkát, többnek is, hiszen a környéken megtermelt mezőgazdasági árut dolgozza fel. Jó volna gyorsan és szabályosan lebonyolítani az adásvételt”. Soltész Bertalan önkormányzati képviselő (foglalkozása gazdálkodó) ezeket mondja: — Részben újrakezdési kölcsönből, részben saját erő bői traktorokat, gépeket vásároltam, bérelt földön gazdálkodom, állatokat tartok. Saját érdekem, de a község érdeke is, hogy a konzervgyár megmaradjon, hogy a gyarmatiakkal kényszer hatására egyesített tsz felszámolása rendben érjen véget. Fontos, hogy az új szakszövetkezet megtartsa a játék- szabályokat. A szakszövetkezet elnöke, Horváth Antal higgadtan válaszol a felvetésre: A SZERZŐ FELVÉTELE — A tsz-ben főágazat-veze- tő voltam. A szakszövetkezetei 19 aktív és 19 nyugdíjas taggal alapítottuk. A községben 445 nyugdíjas van, sokan nem akarnak, nem tudnak önállóan földet művelni, a mi segítségünkkel viszont jövedelemre tehetnek szert. A tsz-töl átvett gépeink árát két év alatt fizetjük ki a felszámoló pénzintézetnek. A matolcsi emberek 00 százaléka visszaigényelte a földjét. Közéjük tartozik Pető Lajos bácsi, aki már vissza is kapott nyolc holdat. Bizakodva várja a jövő tavaszt. Lova, traktora egyelőre nincs. Azt mondja, bőven van itt jelentkező a szántásra és a szállításra. Traktor helyett ló? Sötétedik, amikor a hangszóróban ismét felhangzik: „Ma este hatkor a művelődési házban falugyűlést tartunk. Téma a tsz felszámolása, a föld rendezése”. Telt ház van. Éles a vita, szélsőséges vélemények is elhangzanak. Egy biztos: az itteniek éhesek a földre, föld- szeretők. Dolgozni akarnak. Hozzá kell őket segíteni, hogy dolgozhassanak. My lobi a gyermeknek TÁRCA Koldusopera Tapolcai Zoltán mm ás a kabát, lenyalt a. fiw/M frizura, sehol a többw napos borosta. Mégis felismerem, s tudom, hogy végem. Egy rozzant mosolyt eresztek meg feléje, mint ahogy az utcai ismerősöknek dukál, s megpróbálok felszívódni a késő őszi estében. Reménytelen. — Jó estét! — S szépet is! — kedélyes- kedem, hátha most ennyivel beéri. No, nem az a fajta. — Ne haragudjon, hogy megállítom. De maga olyan jó embernek látszik! — Hogy ennek az öreg jassznak micsoda sasszemei vannak! Ebben a vaksötét éjszakában mi mindent kinéz belőlem! — Ha segítene rajtam! Tizenkét forintom van, egy levesre sem elég! A lemez annyiban új, hogy alaptőkéjét két forinttal megemelte, de nálam akkor is slágerlistás. — Na, jó, stop! — nyúlok a táskámba. Bohó if júkoromban, amikor először akadtunk össze, fittyet hányva a köztünk tátongó fél- évszázados kor szakadéknak, még meg akartam nevelni. Mire a refrénhez ért, már a kezébe is nyomtam két kiflit, meg tíz deka parizert vagy végigsétáltam vele egy közeli ABC-n, hogy „na,, papa, egy barna hasúra a vendégem!” De ez már régen volt. Belefáradtam. öbelé. Most már csak az aprósbukszám keresem. Adományom villámgyorsan, s nézetlenül (micsoda bizalom) eltűnik a nagy zsebben. — Maga egy úriember, és mindig az is marad. Az Isten áldja meg! — Köszönöm, rám fér! — S már rohanok, nehogy még néhány kemény Dózsát kiénekeljen. Mintha tudná, hogy nálunk a lelkiismeret családi hagyomány, de az ezzel bizonyos esetekben együtt járó rövidlátás is. Otthon természetesen bevallom pazarlásomat. Na, jó, a felét. Nejem, ki lelkemben úgy könnyűbúvárkodik, mint senki más, (tettem és a kiadást) derűs mosollyal nyugtázza. — Jaj. de nagy balek vagy te! S most, utólag, magam is úgy vélem, hogy a két nem közül a gyengébbik rendelkezik nagyobb valóságérzékkel. Legalábbis mifelénk. Nyíregyháza (KM) — N. I. A.) — BIZONYÁRA NEM látták még olyan dühös és felháborodott arcokat a Jósa András általános iskola tornatermének falai, mint kedden este. Ezúttal is küzdelem zajlott, mint máskor, de a szembenálló felek — a kívülálló megfigyelése szerint — nem egyforma „fegyverzetben” voltak. Híre terjedt, hogy a római katolikus' egyház — Nyíregyházán lévő ingatlanjaiért cserébe — kárpótlásul a Jósa András általános iskolát kapja a város önkormányzatától. Az iskola tantestülete és diáksága érzelmi és logikai érveket sorakoztatva tiltakozott, nyílt levelet küldött a képviselő-testület tagjainak. Ebben elsősorban szakmái érveket sorakoztatnak fennmaradásuk érdekében. Ha az ad hoc bizottság javaslatát az önkormányzat elfogadja, az egyre népesebb lakókörzetben nem marad egyetlen kifejezetten általános iskola sem, mivel a római katolikus egyház gimnáziummá akarja .alakítani. A tantestület és a szülők szerint nem indokolt egy újabb középiskola létesítése, mert erre nincs igény, másfelől a lakótelep hat-tíz éves korú gyermekeinek optimális elhelyeséséről, neveléséről is gondoskodni kell. HA AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA megszűnik, több mint 400 tanuló és 40 tanár, tanító elhelyezéséről kell gondoskodni. Ha a környék iskoláiba zsúfolják a tanulókat, akkor negyvenes osztályok jönnek létre, azokban pedig meg se lehet közelíteni azt a színvonalat, amelyet ebben az iskolában elértek a pedagógusok. (A nyíregyházi iskolák rangsorában az intézmény a 2—3. helyet foglalja el, a végzett tanulók a legerősebb gimnáziumokban is megállják a helyüket.) Több szülő felvetette: a gyermekek kifejezetten rosz- szul járnának, hiszen csak olyan intézménybe kerülhetnek, amelyik nem képes a megszokott eredményességet produkálni. A városnak egyetlen érdeke lehet: a minél gazdagabb és sokoldalúbb ismeretszerzés. A KÉPVISELŐ-TESTÜLET néhány tagja a helyszínen fejtette ki a véleményét. Ezek summázata: az egyházak kárpótlására a nyíregyházi önkormányzat tízéves programot készít. Azért, hogy mód legyen a felkészülésre. Nem biztos, hogy a Jósa András általános iskola a római katolikus egyházé lesz, erről december közepén születik meg a döntés. Az ad hoc bizottság tagjai addig is várják a javaslatokat. Dönteni azonban a képviselő-testületnek kell. Elvállalva annak felelősségét is. DICSÉRET illeti a szülők és a nevelők közösségét — mondta az egyik képviselő. — Bizonyos, hogy a létükért vívott küzdelemben a kedd esti szenvedélyes vita nagyon fontos érv lehet. Gazdátlanul Angyal Sándor mma a kelleténél ritkáb- fw ban is járom mostanában a megye településeit, gyakorta elszomorodom azon, amit látok. Miközben fel-feltűnnek a falvak igazán szép házai (némelyik már-már hivalkodóan palotaszerű!), lesújtó látványt nyújt például a tsz-központ és környéke. Elhagyatott sokfelé az egykori tanácsháza, omladozik a vakolat az óvodáról, a boltról. Kidőlt kerítések, berogyott háztetők keltik azt a hatást, mintha kihalt volna egy-egy településrész. Nincs ezen mit csodálkozni — hallom panaszos szavaimra a feleletet —, hiszen megfigyelhető egy általános leépülés falun és városon egyaránt. Olykor az az érzése támad az embernek, mintha minden gazdátlanná kezdene válni. Sivár gyárudvar, lekopott bútorok a várótermekben (a művelődési házakról nem is beszélve), slampos üzletbelsők, szakadt, piszkos függönyök a hivatalokban, kedvetlen — többször ápolatlan — eladók, ügyintézők itt is, ott is. Idáig jutottunk — hangzik nyomban a magyarázat — lassan lerongyolódik az egész ország. Mert: nem megy a termelés, nincs kereset, egyre több a munka- nélküli, szegény az államkassza, nem jut „állagmegóvásra”. Ha nyélbe is üt a cég valamilyen üzletet, hetekig kell várni a pénzre; az emberek is tele vannak adóssággal, szaporodnak a fizetetten számlák, áram- és vízkikapcsolással riogatják a nemrég még prosperáló vállalatokat... Kétségtelen, hogy a gazdasági rendszerváltás — elsősorban az ismert súlyos örökség miatt — nehezen alakul, eleddig jobbára a kellemetlenségeit érezzük, bár mutatkoznak reményre jogosító jegyek is. Mégsem lehet igazolni a fenti tüneteket. Hiszen a gazfelverte téeszporta, a siralmas gyárudvar, a düledező kerítés, vagy az omladozó vakolat rendbetétele, kijavítása, egy kis „kiglancolása” nem kíván mindig százezreket. A szegénység is lehet tisztes, ha jobban odafigyelünk a szűkebb környezetre, a családi fészekre vagy a munkahelyre. A fásultság, a közömbösség jobban mar, mint a rozsda. Ha csak rajtuk múlik, előzzük meg a pusztulást. Kirakatnézőben BALAZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár t Álompénz Galambos Béla 5 zinte alig van olyan mezőgazdasági termék, amelyiknek a termelésével foglalkozó emberek nagy részét ne érte volna csalódás. A parasztok, kistermelők, vállalkozók, téesztagok ezrei jártak úgy, hogy hiába görnyedtek, dolgoztak egész évben, a munkájuknak nem volt eredménye. A termékeiket vagy el sem tudták adni, vagy ha sikerült is valamilyen csatornán értékesíteni, az érte járó pénzt — ami sok esetben a költségeket is alig fedezi — még a mai napig nem látták. Pontosan ez utóbbi helyzet állt elő az egyik szabolcsi tsz-ben, ahol az idén paradicsom- és uborkatermesztésre vállalkozók százai —. amint arról a szövetkezettől kapott körlevél ből értesülhettek — nem csak pénzükhöz nem juthatnak a megtermelt zöldségfélékért, hanem még ók fizethetnek. A szerződésre Debrecenbe elszállított termékek árát ugyanis — mintegy húszmillió forintot — az ottani konzervgyár nem hajlandó.nem tudja kifizetni. Ezért a tsz — amelyik a vállalkozók termelési költségeit azzal előlegezte meg, hogy majd levonja azt a kapott árbevételből — most kénytelen felszólítani a termelőket a felmerült költségek befizetésére. „Nem elég az, hogy szezonban gyalázatos minősítéssel igyekeztek bagóért átvenni termékeinket, most szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ennyit sem kap érte a szövetkezetünk és ezáltal ön sem, mint vállalkozó” — szól keserűen a levél, amelyik egy végső, kétség- beesett „megoldásként” tiltakozó akcióra invitál az adós konzervgyár elé. Bár sikerrel járna a tüntetés, s kapná meg a neki járó összeget a vállalkozó és a munkáját szervező tsz! Ám egészen biztos, hogy a hasonló cipőben járó termelők ezrei, szövetkezetek tucatjai ilyen módon nem juthatnak a pénzükhöz. Más megoldásra van szükség! A gazdaságban kellene már jelentős változtatásokat tenni, hogy akik termelnek, azok is megtalálják a számításukat. i | ff i Földszeretök Tányogmatolcson
