Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-22 / 274. szám
1991. november 22., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ot nyelvet kínál az iskola Egyházi ügyben lojalitás Kisvárda (KM — Kállai) — Kisvárda középiskoláiban a hétköznapok nyugalmas hangulata fogadja a látogatót. A 111. sz. II. Rákóczi Ferenc Szakközép és Szakmunkásképző Iskolában Rozinka Balázs igazgatóhelyettes tájékoztat az éppen aktuális dolgokról, a fontosabb eseményekről. — Az intézményt — megbízott igazgatóként — Bogá- ti János vezeti, s mi, helyettes kollégámmal, továbbra is a „második vonal” teendőit látjuk el. liliket nem vettek fel Az első számú vezetői posztra két jelölt adta be a pályázatát. Ezeket most tanulmányozza a pedagógus kollektíva. Bár az Alkotmánybíróság a korábbi, az igazgatóválasztással kapcsolatos jogszabályt hatályon kívül helyezte, az önkormányzati képviselőtestület — mielőtt döntene — kíváncsi a tantestület véleményére. És ez így jó, mert egyébként a pedagógusok úgy érezhetik: elveszítették az érdemi beleszólás jogát és lehetőségét! Márpedig nekik — nekünk — kell majd az új igazgatóval dolgozni! A beszélgetés során körvonalazódik: nemcsak a személyi kérdések körül csapkodnak a hullámok. Űjdonság, hogy három, speciális csoportot szerveztek a sehová fel nem vett tanulókból. A textilkészítő és a vasipari „tagozaton” mintegy hetvenöt gyerek tanul, s bizonyos szakmai álápokat is elsajátít a tízhónapos tanfolyam kereEgyházi iskola lesz a „Császy” 1992-től. BODNÁR ISTVÁN FELVÉTELE tében. De, ez csak félmegoldás — mondja Rozinka Balázs, — Bizonyítványt, képesítést ugyanis ezek a diákok nem kapnak. Kellene még egy második tanfolyami év is. Aztán: vizsgák, s legalább egy „betanított munkás” minősítés. S már munkába állva, magánvizsgás rendszerrel, már könnyebb lenne eljutni a szakmunkás-bizonyítványig. Mert egyébként alig oldunk meg valamit! Katolikus szakközépiskola A Bessenyei gimnáziumban a minőség, irányába tett elmozdulásokról szólt Sáro- sy Zoltán igazgató. A korábbi, jó tapasztalatokra alapozva vettek fel közel száz diákot az angol-német, az angol-francia és a matematika osztályokba. Erősödött a nyelvi vonal! Több a nyelvvizsgaképes tanuló, nőtt a választék: öt idegen nyelvet kínál az iskola! A Császy László Szakközépiskolában éppen egy nemrég lezajlott, rendkívüli tan- testületi értekezlet után sikerült szót váltani Kovács Lászlóné igazgatóval. — Ez a tanácskozás amolyan érdekegyeztető fórum szerepét töltötte be, ugyanis — mint köztudott — a jövő évtől a római katolikus egyház veszi át az iskolánkat, s ez azért olyan változás, ami március óta meghatározza munkánkat, terveinket, az általános hangulatot. Várakozó hangulat A folyamatok jelenlegi szakaszában az egyházi kuratórium, az önkormányzat és a tantestület próbál egyezségre jutni. Ami a tantestületet illeti: az értekezleten, bár a kételyek is megfogalmazódtak, a változást tekintve a lojalitás kinyilvánítása volt a meghatározó. A hangulat: várakozó, sok szempontból bizonytalan, s mondhatom, erősödött a belső bizalmatlanság is. Persze, a munka, a tanítás azért a maga rendje-módja szerint folyik, kisebb-nagyobb sikereket is elkönyvelhetünk. Dolgozunk. Farkasvakság Kállai János S e nem innen, se nem túl, a kismalac éppen az Üveghegyen lakott. Furfangossá- gának köszönhette, hogy ott kapott építési engedélyt. Fel is húzta kényelmes kis házikóját. Ott makkolt naphosszat boldog elégedetten. Ám, mint lenni szokott a mesében, elmerészkedett hozzá az ordasnál orda- sabb farkas. Tudta a csikasz, hogy sikamlós-csúszós az üveghegyi sztráda, mégis elhajtott a malacka tanyájáig. Éhes is volt, fázott, bekívánkozott nagyon az irhája a jó meleg szobába. Bekopogott, könyör- gött, hízelkedett rendesen, mígnem kattant a lakat, nyílt a zár, s csodák csodája: kitárult az ajtó. Csinoska-malacka mosolyogva invitálta befelé a loncsos-szutykos kószálót. És nem volt semmi csalafintaság, zsák, forró víz, vagy ilyesmi, csak illatozó makkgulyás, korpasütemény, fenyőhabos fürdőszoba. Farkaskoma ámult- bámult, nem tudta jóra vélni a nagy szíveskedést. De csakhamar megnyugodott. Lefürdette tépett irháját, jól bepakolt a finom falatokból, aztán nyugovóra tértek. A malacka a meleg kamencepadkán, a szürkebundás a szalmanyo- szolyában. Még álmodott is. Valami fényes bálon lehetett, oldalán a gömbölyke kismalaccal. Remekül érezte magát, csak egyet nem értett: miért hallja mindenfelől: — „Forró vizet a kopaszra!" És miért vigyorog a pofájába a többi farkas? Másképp tudják a mese végét? Bizony, meglehet! Vété a munkanélküliségre Beszélgetés Sándor László, MSZOSZ-alelnökkel Nyíregyháza (KM — Cs. Gy.) — A napokban a kongresszusi előkészületek jegyében tartott nyíregyházi szak- szervezeti fórumon részt vett Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alejnöke is, aki az esemény után válaszolt munkatársunk kérdéseire. G A munkavállalók jelentős része érdesei markáns, kemény képviseletét várja, sőt követe: . De mi a biztosítéka annak, hogy komoly megmozdul terve esetén az emberes: a munkahelyük, kényei k féltése miatt nem feáírálnak-e meg? Milyennek téli meg a tagság szolidaritását? — Kétségtelen, nz emberekben van bizony :,« félelem — válaszolta Sándor László. — De az egysége1: fellépés iránti igény erősödik. Nyáron 1,5 millió dolgozó volt akciókészen. Azóta nagyon sokan kaptak újabb keserű pirulákat, melyeknek hatására, úgy érzem, mind többen vannak tisztában vele, a hatalom jóindulatára hiábavaló várni. Az érdekvédelemben jelentős sikert csak az alkotmányos módon folytatott. de kemény harc árán érhetünk el. S ha kell, az emberek ezért tenni is hajlandók. O A szakszervezeti vezetők nem tartanak »helyzet túlzott elmérgesedésétől? — A szakszervézéti vezetők két dologtól óvakodnak. Attól, ha a tömegekben nincs a helyzet megváltoztatására irányuló szándék, akkor ők legyenek a főkolomposok, a hangadók — folytatta az alelnök. — De az sem járható út, ha a sokaság cselekvésre érett, a szakszervezeti vezetők magukra hagyják őket. Ügy vélem, az alapvető kérdésekben a munkavállalók között egyetértés van. A félelemről pedig annyit, hogy a tisztség- viselőknek a különböző támadásokat, kihívásokat vállalniuk kell. Azért nem félnek, mert meggyőződésük: jó ügyet képviselnek. O A szakszervezet segélyező tevékenysége a nem túl jó gyakorlat kapcsán került szóba. — Igen. Az idén az MSZOSZ tagszakszervezetei az 1,8—1,9 milliárd forint bevételükből egymilliárdot segélyezésre fordítottak, ugyanakkor a kapott összeggel szinté senki sem elégedett. Lehet, hogy a pénzt eredményesebben is be lehetett volna fektetni. O A tagság egy része az MSZOSZ apparátusának méretét bírálja. — Pedig arra már nincs okuk, hiszen az MSZOSZ országos apparátusát mindösz- sze 31-en alkotják. Ez a gárda kénytelen a több ezres állami apparátussal hadakozni. O Vannak, akik az MSZOSZ-t vállalkozóclle- nességgel vádolják. — Nem vagyunk vállalkozóellenesek, de enyhén szólva furcsálljuk, hogy a nyugdíjasok több személyi jövedelemadót fizettek be, mint a vállalkozók. Aztán mindig azt halljuk, nincs pénz, de kiderül, új hivatalokra meg kárpótlásra van. Jövőre a munkanélküliek segélyezésére 63 milliárd forintot terveznek kifizetni, de a fejlesztésekre ennél jóval kevesebbet. Az is kérdéses: a demográfiai hullám és a súlyos foglalkoztatási gondok mellett, szabad-e felelősséggel a nyugdíjkorhatár felemelésével foglalkozni. — Az sem kevésbé visszatetsző, hogy a csőd közelében lévő vállalatok vezetői szép prémiumokat tesznek zsebre. A nagyarányú nyugati segítség is illúziónak bizonyult. Tehát a munkavállalóknak az őket ért kihívásokra megfelelő választ kell adniuk. A tömeges és tartós munkanélküliséget nem fogadjuk el. A szakszervezet nem turkál mások zsebében, de arányos teherviselést és szociális biztonságot óhajt — fejezte be Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke. Vártán Balogh József Ü grin Emese egyedül áll a vártán. El nem tudtam gondolom sokadmagammal képzelni néhány hónapja: mi vezérelte _ át a képviselőnőt a kereszténydemokrata pártból a kisgazdapártba, s talán azzal a dilemmámmal sem voltam egyedül, hogy vajon korrekt dolog-e a kereszténydemokratákra szavazó választókat becsapni azzal, hogy átülünk egy másik párt széksoraiba. Most nagyjából kiderült, mi lehetett Ugrin Emese második választásának oka. Tegnap reggel nyilatkozta a rádióban, hogy a béke, az egység, összhang kedvéért vállalkozott rá, hogy ő lesz majd a kisgazdapárti frakció vezetője, s öt követi majd a többi kisgazda- párti képviselő. Arról nem beszélt, hogy a 45 képviselő közül jó ha tizen ösz- szeállnak majd, mert a nagy többség — nem elsősorban Ugrin Emese miatt — nem akar Torgyán hangulatváltozásainak és koalícióbontó politikájának követője lenni. Nézőpont kérdése természetesen, hogy egy állampolgár mikor kinek a követője lesz. Az viszont már nem tartozik kifejezetten a magánügyek kategóriájába, ha egy országgyűlési képviselő változtat nézőpontján, mert lehet, hogy azzal választóinak okoz csalódást. Én például, mint választó, nem venném jó néven, ha a választáskor valamelyik párt igazáról engem meggyőző képviselő átigazolna egy másik, programjában, gondolkodásában, céljaiban eltérő párt padjaiba, pláne nem ha újonnan választott pártjának abba a kis csoportjába vállalkozna vezető szerepre, amelyik vezérét egy sor titok lappangja körül, s ki tudja ki lehet-e majd abból kerülni feddhetetlenül. H a én most kereszténydemokrata állampolgár lennék, s annak idején Ugrin Emesére szavaztam volna, most alighanem olyan gondolatok járnának a fejemben, hogy alaposan félrevezetett engem. Mert a szerénynek, a párthűnek gondolt választottam bárhová csapódik, csak az karriert jelentben, s bármilyen elvet vall, ha abból előnye származik. A gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezet termékei után ugyan érdeklődik a szovjet piac, de fizetési gondjaik vannak, ezért szükségszerű, hogy a szövetkezet bérmunkát végezzen nyugatra. Képünkön egy várhatóan januártól gyártott kézzel varrott eredeti olasz mokaszin bemintázása látható. Balázs attila felvétele' Kommentár ■ ■ Öngól Cselényi György S zerdán éjjel sokakat a televízió 1-es műsorában Kónya Imre, az MDF és Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetőjének nyilvános vitája szegezett a képernyő elé. A két felkészült politikus aktuális kérdésekről fejtette ki véleményét. Az álláspontjuk számos dologban eltérő, de érdekes volt, hogy az adott probléma megoldására, kezelésére mindketten több oldalról védhető, indokolható, illetve megfontolandó érveket tudtak felhozni. A műsor a politika iránt érdeklődőknek jó néhány tanulsággal szolgált, de legfőképpen azzal, hogy a döntéshozókat milyen óriási felelősség terheli. Kétségkívül Pető Iván helyzete volt a nehezebb, hiszen a közönség neki alig engedett egy mondatot nyugodtan végigmondani, mert fütyültek, közbekiabáltak, hangoskodtak. Őket nemcsak a vitavezető, Feledy Péter, hanem Kónya Imre is többször és határozottan rendreutasítani kényszerült. A teremben lévők nagy része az MDF álláspontját helyeselte, de a viselkedésével szerintem „öngólt” rúgott, tudniillik, a tévénézők jelentős hányadát maguk ellen hangolták. A harsogok vitakultúrája elszomorító, mert nem vették tudomásul, hogy a másik felet csendben, figyelemmel akkor is illik meghallgatni, ha nekik mm tetszőén vélekedik. Tudom, egy ilyen nyilvános vita nézőserege semmilyen szempontból sem válogatható meg, de remélem, a jövőben a hasonló rendezvények résztvevői ország-világ előtt sem magukat, sem az általuk szimpatikusnak vélt politikai szervezetet, sem hazánkat mm járatják le. A fütyülés és az ordítozás hallatán a higgadt tévénézőben a hazai demokratizmusról mm túl előnyös kép alakult ki.
