Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám

1991. november 14., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL ’ Kelet-Magyarország 11 Forrongás az öregek otthonában Most már jól érzik magukat Sándor Istvánné, a segítő „sofor". A SZERZŐ FELVÉTELE Tapolcai Zoltán „Ez idáig volt az öregott­honban egy kedves vezetőnő, Anikó, és négy mosolygós gondozónőnk. Most ezt mind a gyógyszerész úr, aki már polgármester is, átrendezi az ő szája íze szerint. Minket el akar költöztetni a megszo­kott helyünkről a bölcsődé­be. Ráadásul egy új vezetőt akar nekünk, aki nekünk nem kell, mert mi jól meg voltunk elégedve a miénkkel. Ráadásul még el is akarnak küldeni valakit, mert sokan lennének a bölcsődésekkel.” — Ne mondjon semmit ar­ról, mi áll a levélben, nem, nem, nem akarom látni. Ha a tények után maradnak két­ségei, állok elébe. Gedeon Árpád, a patikus, polgármester Tiszadadán. — Volt nekünk egy napkö­zi otthonunk az öregek szá­mára. Hullámos padlóval, domborodó, repedező fallal. Hajdan egy istállóból alakí­tották át lakóépületté. Az ott­hon vezetője a nyolc osztály után végezte el a 3 éves szakiskolát. Aztán volt egy bölcsődénk. Egyre csökkenő létszámmal, végül már csu­pán három gyerek. Nyolc gondozónővel. Egyre több mama használta lei a gyedet, s egyre több papának kellett munkanélküli-segélyre men­nie. Ott állt tehát az újnak mondható épület kihaszná­latlanul. — A költözés logikus. De a vezetőváltás? — A bölcsőde élén Sándor Istvánné állt, egészségügyi diplomával. S ő már volt az Kapros tökfánk Hozzávalók (4 személyre): 25 dkg gyalult főzőtök, kb. 20—25 dkg liszt, 2 tojás, 1— 1,5 dl tej, 1 csokor kapor, 1 teáskanál só, 1 púpozott mokkáskanál sütőpor, 1 ge­rezd fokhagyma, olaj a sütés­hez. A tojást habosra verjük a tejjel és a sóval, ezután hoz­záadjuk a nagyon finomra aprított kaprot, valamint az apróra összevágott tököt. Annyi lisztet keverünk bele, hogy a szokásosnál valami­vel sűrűbb galuskatészta le­gyen belőle. Belekeverjük a sütőport és a zúzott fokhagy­mát, majd forró olajba már­tott teáskanállal adagolva, bő öregek otthonának vezetője korábban is. — Miért hagyta ott? — A Jolly Jokert mindig odateszik, ahol a nagyobb szükség van rá. — Azért én megértem az olajban szép pirosra meg­sütjük. Az első oldalát fedő alatt sütjük. Ha az alsó fele szép pirosra megsült, meg­fordítjuk és fedő nélkül süt­jük a nagyra megnőtt fánko­kat. Az olajat gondosan le- csöpögtetjük és meleg tálra rakjuk. Hideg tejföllel vagy tartármártással tálalhatjuk. (Elkészítési ideje: kb. 40 perc.) Túrógombóc nyersen Hozzávalók (4 személyre): 3 zsemle, 25 dkg tehéntúró, tej a zsemlék áztatásához, 2 evőkanál porcukor, 1 citrom reszelt héja, 1 mokkáskainál- nyi só, a morzsához 5 dkg idős emberek húzódozását. Ragaszkodnak az ismerős ar­cokhoz! — De hát senkit sem küld­tünk el! A volt vezetőnő is ott maradt, mint gondozó. A bölcsődébe, akarom mondani öregek otthonába indulunk, hátha találunk még ott valakit a délutáni órán. — Marika, várjon már egy kicsit! Egy fehér Skodába épp akkor próbál bekászálódni egy nénike. A segítség Sán­dor Istvánné. — Hazaviszem Erzsiké né­nit, néhány perc és itt va­gyok. Az otthonban a dolgozókon kívül már csak egyetlen em­bert találunk. Czihat Benja- minnét. Bözsi nénit. — Már minden rendben. Ezt én mondom, akinek az ellenzők közül a legnagyobb hangja volt. — S véletlenül nem tet­szett levelet írni az újság­nak? — Már hogy írtam volna?! Amikor Sándor Istvánné visszatérve megtudja jövete­lem célját, látom a'cán a kérdést. Ki lehetett? Gedeon Árpád ad választ. — A levél még az átalakí­tás kellős közepén íródott. Ne eméssze ezért magát Ma­rika, s ne keresse, ki volt a szerzője. Most már jól érzik magukat. Itt és magával. vaj (vagy margarin), 15 dkg zsemlemorzsa, 2 dl tejföl. A zsemléket kis kockákra vágjuk, majd annyi tejjel öntjük le, hogy majdnem ellepje. 15 percnyi áztatás után megkeverjük, majd vil­lával összetörjük és kissé ki­nyomkodva keverőtálba rak­juk. Hozzáadjuk a tehéntú­rót, a sót, a cukrot és a re­szelt eitromhéjat. Kézzel, mintha tésztát gyúrnánk, jól összekeverjük, majd nedves kézzel nagy gombócokat for­málunk belőle. Tálra rakjuk. A vajon a zsemlemorzsát megpirítjuk és a gombóco­kat egyenként megforgatjuk benne. Tálaláskor tejföllel lelocsoljuk és kevés porcu­korral meghintve tesszük az asztalra. (Elkészítési ideje kb.: 20 perc.) Finom falatok Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA A torna fiatalít Az idő ugyan elszáll, de megöregedni, a jókedvet fel­adni nem szükséges. Hogy a fentiekhez hol is a recept? íme: Az egészséges idős em­ber mindennap tornázzon! Valamennyi ízületét mozgas­sa meg, a nyakcsigolyától kezdve a lábujjakig. A na­ponta elvégzett reggeli torna legjobb ellenszere a vérke­ringési és ízületi bajoknak. Nem igaz, hogy csak fia­tal korban lehet kezdeni a tornázást, ez a lusták kifo­gásá: az egészséges idős em­ber is elkezdheti a regééli tornát, persze fokozatosai* szoktassa magát a mozgás­hoz. Egy-ikét perccel kezdje, s naponta egy-egy perccel tovább dolgozzon. Felkelés után tanácsos az ablakot kinyitni és a regge­li tornát erőteljes ki- és be- légzéssel elkezdeni 5—15 perc az az idő, amíg az ösz- szes ízületeket megmozgat­juk. A reggeli torna csak ad­dig hasznos, amíg űrömet okoz és felfrissít. Történelmet idéző élmények Dankó Mihály Tivadar (KM) — Még ja­vában tartott a szüret, ami­kor — régi adósságomat le­róva — megkerestem Kiss Lajos bácsit Tivadaron. — Szorít a munka — mentegetőzik, miközben be­invitál a lakásba. — Ki kell használni a jó időt. Rend, tisztaság mindenütt. Lajos bácsi 84 évesen még be-bejár Gyarmatra, állan­dóan tesz-vesz a ház körül. Iratok, újságkivágások, régi képek, megsárgult igazolvá­nyok kerülnek elő. Precí­zen sorba rakva, megőrizve mindet. — Beregszászon szület­tem, ott jártam gimnázium­ba, majd ipari tanuló let­tem — kezdi a beszélgetést. — Azt mondták,a szüleim: „Ha mindenki urat nevel a fiából, ki fog dolgozni?”. Négyféle szakmát tanultam ki. Épület- és bútoraszta­lost, festőt és üvegezőt. Ké­sőbb a családunk erre a vi­dékre költözött. Apám kán­tortanító lett Gulácson. Mint a legtöbb férfi éle­tében, a Lajos bácsiéban is jelentős esemény volt a ka­tonaság. 1938-ban vonult be, később a határvadá­szokhoz került. Ott volt Er­dély, a Fel- és Délvidék visszacsatolásánál. A hat­hónapos „gyorstalpaló” el­végzése után altiszt lett, de hamar lefokozták, mert nyilvánosan kijelentette: Magyarországon az urak csak mulatni tudnak. — Bejártam én ungot- berket, azért nincs lábam — mutat az egyik katona­fényképre. 43-ban kaptam két hét szabadságot, akkor építettem ezt a házat. Éj­jel-nappal dolgoztam rajta. Nagyon boldog voltam, amikor még az évben le is szereltettek. Sajnos, az örö­möm korainak tűnt. Rá egy évre elhajtottak Oroszor­szágba a Fekete-tenger mel­lé. Három év múlva jöt­tünk haza, az idevalósi hu­szonötből alig nyolcán. Fe­leségem kilenc évig egye­dül nevelte a gyerekeket... Isten nyugosztalja, három éve hagyott itt, ötvennyolc évi házasság után. Szeme könnybe lábad ... Hagyom, hadd szenteljen néhány percet újra az em­lékeknek. Egyek voltak ők jóban-rosszban ... Még a fogság ideje alatt kapott az asszony öt hold földet. De közben három­szor „jött ki” a víz, a há­borúban három szép lova pusztult el. Mindent élőről kellett kezdeni. Dolgozott a család látástól sötétedésig. A meglévőhöz még béreltek is földet. De oda kellett ad­ni szinte mindent ingyen. Maga Dobi István írta alá azt az emléklapot, — amit még ma is őriz Lajos bá­csi — melyben elismerik, hogy „Nevezett 200 száza­lékra teljesítette a beadási kötelezettséget”. Neves gaz­da lett, a járásban egyedül ő termelt lent. — Az 1956-os forradalom után hat hónapig börtönbe zártak. Még ma sem tudom miért. Hiába vizsgálgatták, mindig tiszta maradtam — mosolyog, s egyszer-egyszer megpödri hófehér bajszát. — Utána is állandóan el­lenőrizték, hogy meg ne szökjek. Mikor bejött a tsz, megint oda lett minde­nem. Csak a gyönyörű két szép törzskönyvezett lova­mat sajnálom. A 700 holdas tivadari határt kizsigerel­ték. Rimánkodtam, ne vág­ják ki a diófákat, de ők kipucolták még az árterü­letet is. Most hogy kérjem vissza a jussomat?! Háborog a lelke. Még ma is fáj a pusztítás.. . Nem . . ., az okos szót nem hallgatták meg, lehurrog­ták: „Maga nem ért ehhez Lajos bátyám.” S ő ment, és mondta a magáét, de hiába . . . — Nem volt a falunak re­formátus kántora. Én még a kutyámat is énekszóval temettem el, hát akkor az embert... Elvállaltam azt is... Meséi, a múltról, véle­ményt mond a jelenről, gondjairól. Rendszeresen nézi a televíziót, van egy kis szilvása, melyről lesz vagy két „felöntésnyi” pá­linka. Szeret enni, inni, bár sohasem volt nagyétkű — vallja. Egyetlen gyengéje a kövér hús. „Nem adnák se­mennyiért egy mangalicát a mostani fajtákért.” Pedig vigyázni kell az egészségé­re, mert az ő szavai szerint „vérnyomása van”. tlúcsúzáskor a kapuig kí­sér. V! — a mátészalkai repülő- hídon ... HARASZTOSI PÁL FELVETELE Vendégségben Nyíregyháziak Panyolán 4 Panyola (KM) — Kedves vendégeket fogadott a na­pokban a panyolai nyug­díjasklub — írja levelében Filep György klubvezető. A nyíregyházi nyugdíjas­klubok vezetői eleget téve a házigazdák meghívásá­nak, jó hangulatú beszél­getésen vitatták meg a klubok működésének le­hetőségeit, a nyugdíjasok érdekvédelmét, a minden­napok gondjait. A nyíregyháziak rövid kulturális műsorát egy tájjellegű vacsorával „ho­norálták” a helybeliek, s ígéretet tettek, hogy mi­hamarabb viszonozzák a látogatást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom