Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

1991. október 10., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország ] 1 Hz egyházi ingatlanokról Nyílt levél Nyíregyháza polgármesteréhez Mentsük meg! Felcsillant a szemem, amikor megláttam a KM pénteki számában a címet: „Mentsük meg a Pál Gyu­la-termet”. Ha nem ismerném az okot. rögtön arra gondol­nék. hogy beomlani készül a mennyezet, és csak széles társadalmi összefogással oldható meg a rendbehoza­tal. Az ok azonban más- Üzleti jellegű. A cikk szerzője, Barak.só Erzsébet az önkormányzat döntését — miszerint bér­beadja a helyiséget — egy enyhe csúsztatással a hi­vatal álláspontjaként kí­vánja szembeállítani a „másik fél” véleményével. Magam azt vártam, hogy itt a Pál Gyula-terem eddigi működtetője, szakmai irá­nyítója. vagy aMr a mun­kahelyét vesztett teremőr néni szólaL meg. Ehelyett egy „harmadik fél” kapott szót: Tóth Sándor a hiva­tásos művész szakma kép­viseletében. Szerinte — bár sokszor „hókuszpókuszo­kat” is kiállítottak ott, a megye képzőművészetének számszerűségekben mérhe­tő fejlődése indokolja an­nak megőrzését. Én is azt mondón»: meg kellene őrizni a Pál Gyula­termet annak, amire eddig is szolgált: főképp a me­gye művészeinek bemutat­kozására és egy szélesebb kitekintésre. Meg kell őriz­ni úgy, hogy működtetői a művészethez méltó gond­dal, megfelelő szakmai és technikai színvonalon és nem utolsósorban névadó­jához méltóan folytathas­sák. A Tóth Sándor és Ba- raksó Erzsébet által képvi­selt javaslat azonban nem ez. hanem egy szűk mű­vészid ikk maszek butikja, amely a művészet maga- sabbrendűségének jegyé­ben próbál igazságtalan előnyre szert tenni, felhasz­nálva korábban kibulizott pozícióit. A múltból örökölt mű­vészeti-hatalmi elit szak­mai gőgjének sokszor ta­pasztalhattuk a legkülönbö­zőbb megnyilvánulási for­máit. Addig, amíg csak „hókuszpókuszol” vagy tüntetőleg távol marad a megyei tárlattól — lelke rajta — ám tegye. De, hogy egy kiállítóterem megmen­tését önmaga átmentésére és mások kiszorítására kí­vánja felhasználni, az több, mint emberi gyarlóság. Mentsük meg a Pál Gyu­la-termet mindazoktól a kezektől^, melyeket felelőt­len, vagy sanda szándék vezet! Makkai László Tiszavasvári A SZERZŐ (NEM SAN­DA, HANEM FELELŐS) MEGJEGYZÉSE: Rábízom az olvasóra a döntést a fen­ti „szakvélemény" hiteles­ségéről, annak alapján, ahogyan Makkai László a tavalyi választásokra ké­szülve önmagát mint kép­viselő-jelöltet lapunkban bemutatta, ezek szerint ő, foglalkozását tekintve: ta­nár, festő, grafikus? zenész, író, újságíró, népművelő, potitikus, a Véka-kör elnö­ke, városvédő, lapalapító és szerkesztő. Ennyi min­denhez ért! Ehhez képest Tóth Sándor csak egy egy­szerű nemzetközileg jegy­zett Munkácsy-díjas szob­rászművész .. . Víz és hő Címzettek: az IKSZV, SZAVICSAV, SZABOLCSHŰ villalatok vezetői Napfény, világosság A Vécsey utca 5. sz. lakói köszönetét mondunk a pol­gármesteri hivatal műszaki iroda dolgozójának, Nagy Zsoltnak. Ugyanis 5 hónap­pal ezelőtt engedélyezte a lépcsőházunk előtti fák ki­vágását, vagyis ritkítását. Sajnos, ennyi idő eltelte után sem tudta végrehajta­ni a törvényileg hivatalos rendeletet a szomszéd lép­csőház lakói miatt, akik a fák ritkítása ellen minden eszközt bevetettek. De négy hete jött egy se­gítség a sok tortúra után, vagyis a város földterüle­téért felelős Bartha István, aki végrehajtotta az öt hó­nappal ezelőtti kérésünket a Lary Bt. fakivágó brigád­dal, akiknek a más véle­ményen lévő lakókkal is hadakozni kellett. S nem utolsó sorban köszönetét mondunk a bátor közterü­let-felügyelőknek, akik je­lenlétükkel megakadályoz­ták az elvégzésre váró mun­ka sikertelenségét. Az ügy­gyei a Kelet-Magyarország is foglalkozott. Köszönjük és csak köszön­ni tudjuk mindazok a la­kók, akiknek világos és napos lett az otthonuk. A Vécsey utca 5. sz. alatti lakók Iratok, i! TISZTELT FŐSZER­KESZTŐ ŰR! A kápótlási eljárással kapcsolatos további tájé­koztatás szükségességére hívnám feli figyelmét az alábbiak szerint: Már három délelőttöt töltöttem mások ügyének segítése érdekében a földhivatalban. Meggyő­ződtem arról, hogy a hi­vatal dolgozóinak igye­kezete ellenére is tartha­tatlan az az állapot, ami a birtokívek igénylése ér­dekében történik. A na­ponta ott megforuló 150 —200 ember türelmetlen, tájékozatlan a mutatók­ban való eligazodásban és sokan dolgavégezetlenül térnek haza. Sokan vi­dékről, Budapestről utaz­nak le, költik a pénzüket, fecsérelik az idejüket. Kü­lönösen a vidéki ember számára jelent érzékeny veszteséget az, hogy a be­takarítási munkák kellős közepén kénytelenek na­pokat tölteni az ügyinté­zéssel. A földhivatalban több ember méltatlanko­dott, mert már 3—4 nap ismételte meg az iratai beszerzését — sikertelenül. Ez senkinek se jó! Ugyan­akkor fenyeget az a ve­szély, hogy ezzel a tempó­val haladva sokan elmu­lasztják a határidő tartá­sát. A földhivatal dolgo­zói elmondják minden­kinek ismételten, hogy a boríték A-lapjának kitöl­tése után a szabványbo- rítékban küldjék be igé­nyüket, a másolatok be­szerzését pedig a forma­nyomtatványon igényel­jék a hivataltól. Nagy István ny. isk. ig. Nyírbogdány TISZTELT POLGÁRMES­TER ŰR! Kérem engedje meg, hogy a nyilvánosság előtt tegyem fel önnek kérdésemet, mi­vel közérdeket érintő témá­ról van szó. A napokban tu­domásomra jutott, hogy az ön által vezetett önkormány­zat enyhén szólva komoly akadályokat gördít a római katolikus egyház kérése elé, miszerint szeretnék vissza­kapni törvény által is bizto­sított jogos tulajdonukat. Nevezetesen: a volt katolikus gimnáziumot és a plébánia- hivatal épületét. Az utóbbi épület, hogy egyes véleményt idézzek: „nem illik a város- központba, rontja a város­képet.” Szeretném felhívni a fi­gyelmét a Tisztelt Polgár- mester Urnák néhány fontos dologra: 1. A plébániahiv.a- tal a világon mindenhol, még nagy világvárosokban is a templom közelében vannak. Nem véletlenül. A lelkészek­nek éppúgy „munkahelyük” a templom, mint a hivatal. Egy-egy szentmise, esküvő, keresztelés között nem sza­TISZTELT ASSZONYOM! Nyílt levelére válaszolva meg kell jegyeznem, hogy megleptek a sorai. A volt egyházi ingatlanok vissza­adásáról, ennek menetrend­jéről és módjáról ugyanis az Országgyűlés által alkotott törvény rendelkezik, és a tör­vényt — természetesen — o nyíregyházi önkormányzat is betartja. Városunk köz­gyűlése, átérezve e kérdés fontosságát, már korábban létrehozott egy különbizott­ságot, amelynek az a felada­Egyre több községünkben emelnek kegyeleti emlékmű­vet, a lakosság adományaiból elsősorban, a falu háborús halottainak. Ezeknek az em­lékműveknek a kegyeleti szellemiség kell, hogy össze­kösse az egyébként más hi­ten, más pártban, más esz­méken lévőket. Valamelyik nap Szamos- angyaloson a református templom előtti vén tölgy alatt találtam egy ilyen új emlékművet, amelyet a re­formátus pap szorgalmazá­sára állíttatott a község la­kossága a II. világháborús halottainak. Az emlékmű előlapján a Hőseink címszó alatt felsorolják a községnek azt. a 14 halottját, akik en­nek az esztelen háborúnak lettek az áldozatai. Az emlékmű hátlapján van egy idézet vitéz So- mogyváry Gyula édesanyák­hoz írott verséből. Igaz, hogy ő az I. világháborúnak volt karpaszományosa, így ö ezt a háborút örökítette meg re­gényeiben, amelyekből a „Ne sárgulj Fűzfa” című még mindig olvasott és keresett könyve az olvasónak. Mert Fűzfa — ez volt barátai kö­zött a beceneve — nem sze­rette a háborút és annak ladgálhat a város másik ré­szében lévő hivatalból a templomba. Az értelem is ezt diktálja. Igaz? 2. Jogtalanul vették el a hívek által ösz- szegyűjtött és megépített épületeket a múlt rendszer vezetői. Jogilag is, emberi­leg is őket illeti. A volt vá­rosi tanács pár évvel ezelőtt megvétette a római katoli­kus egyházzal a Széhenyi ur- cán lévő Szent Antal kápol­na épületét súlyos milliókért, amit a külföldi egyházak dollárban fizettek ki. Már a tisztesség is azt kívánná, hogy a jogtalan pénzhez ju­tott város cserébe adná a kért 2 épülelet, mert ez is a római katolikus egyházat il­lette volna térítés nélkül. Nem értem, hogy az önkor­mányzat miért akadékosko­dik a fent említett két épü­let ügyében, Még a régi rendszerben is megtűrték a plébániahivatalt a városköz­pontban. Ez lenne a rend­szerváltás? Ahol kéne takarí­tani és váltani, ott otthagy­juk a mocskot. Ami meg lét- fontosságú és halogatást nem tűrő intézkedést igényelne — erkölcsi és lelki posványba ta, hogy feltárja a pontos helyzetet, egyeztessen az érdekelt egyházakkal, és elő­készítse a döntéseket. Szeptember elején az egy­házak és városunk vezetői egyeztették álláspontjukat a kérdéses ingatlanok köré­ről, a visszaadás ütemezésé­ről. Megállapodásunk értel­mében az egyházak vezetői azóta írásban is előterjesztet­ték igényeiket, elképzelései­ket, és ennek alapján a kü­lönbizottság munkája folyta­tódik a végleges közgyűlési döntésig. borzalmait, amikor anyák si­ratják fiaikat, szerelmes lá­nyok a haslövést kapott kedvesüket. Vitéz Somogyváry Gyula — irredenta versei dacára — ellensége volt az erőszaknak, az embertelenségnek. A fa­sizmust éppen úgy elutasí­totta, mint a kommunizmust. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a német megszálláskor az elsők között volt, akit a Gestapo elhurcolt, és állító­lag egy német lágerben pusztult el. Az emlékműre felvésett verssorokból kicsengő anyai aggodalom arra int bennün­ket. hogy viselkedésünk, cselekedetünk egymás iránt, soha nem érheti el az em­bertelenség küszöbét. Azt kívánjuk egyre töb­ben, hogy ezek az emlékosz­lopok azt a szellemiséget hirdessék, hogy itt nem el­lenségek, legfeljebb ellenfe­lek élnek, akik ezeknek az emlékműveknek a felavatá­sán nem a nagyobb darab föld, vagy nagyobb darab kenyér szerzésének remé­nyeben vesznek részt. Cserbaköy Levente nyomorított társadalmunk felemelkedése érdekében — azt gátolják és megkeserítik papságunk életét is, akik fel akarják rázni az önbecsülé­sét elvesztett, emberi méltó­ságában megalázott nemze­tet. Becsületes társadalom építésében fáradoznak. Ta­lán valamelyik reformpoli­tikusnak terve van ezzel az épülettel? Netán szállodát, szexmasszázst, lámpásházat, kukkolót akarnak belőle át­alakítani valakik? így már jobban illene a városképbe az épület? Csak mint pélbá- niahivatal minőségében nem illik oda? Ha így van, úgy kár rendszerváltásról beszél­ni. Én azonban bízom a vá­lasztópolgárok ébredő lelki­ismeretében és abban, hogy a természetes igényét a jóra és a szépre nem vesztette el és felemeli szavát saját ér­dekében az ember. Várom, e fontos ügyben a Polgár- mester Űr állásfoglalását és nyilatkozatát. Tisztelettel: Pataki Józsefné Ny.háza. Sarló u. 21. II. 8. Sajnálom, hogy önt félre­tájékoztatták, hiszen szó nincsen arról, hogy Nyíregy­háza önkormányzata „komoly akadályokat gördítene” az egyházi ingatlanok törvé­nyes visszaadásának útjá­ba. Indulatait azért sem iga­zán értem, mert az önkor­mányzat a katolikus egyház­nak arra a kérdésére is po­zitívan reagált, hogy miként viszonyulnánk püspöki köz­pont esetleges városba kerü­lésére. Tisztelettel: Mádi Zoltán polgármester Falusi turizmus A Tisza, Szamos, Túr, a szabolcs-szatmár-beregi táj érintetlen szépségével szinte kínálja magát, hogy a vidék is bekapcsolód­jon a falusi turizmus vér­keringésébe. E tevékenység gazda­sági kihatásán túl (talán még egy kis külföldi tőke becsordogálása sincs ki­zárva) elviheti e táj szép­ségének hírét — bekap­csolhatja Európába. Több nagyobb és kisebb település polgár- mesterét, jegyzőjét keres­tem meg, hogy közösen mozdítsuk ki ezen ügyet, mindenütt szinte kivétel nélkül támogatásukról biztosítottak. Ezúton a lakossághoz fordulok, hogy akinek van alkalmas kiadható szobája, lakrésze és eddig nem kapott megkeresést az önkormányzattól és sze­retne bekapcsolódni a megyei „falusi turizmus” hálózatába, jelentkezzen írásban az alábbi címre: Igaz Dezső Nyíregyháza, Korányi F. u. 128. sz. 4400. (A levélben térjen ki r. lakása komfortjára is.) Igaz Dezső Az önkormányzati testüle­tektől nem várok választ, mert úgy gondolom, némely intézkedéssel lehetőséget biztosított a fenti vállalatok­nak, nem a gazdálkodásra, hanem ahogyan az újságban megjelent, a garázdálkodás­ra. A polgármesteri hivatal rendeletet hozott a vízdíjak­kal kapcsolatban, mely meg­alkuvó. Nem rendeletet kell szerkeszteni és megszavazni, hanem a kormány által kia­dott rendelet végrehajtását kell ellenőrizni. A megalku­vó szemlélet következmé­nyéről ad tájékoztatást a Kelet-Magyarország szep­tember 25., 26. és október 3-i számában megjelent cikk. A címben szereplő válla­latok, a volt tanácsi, illetve az önkormányzati hivatalok valamelyikéhez tartoznak. Tartottak-e ellenőrzést? Ha igen, és már korábban ta­pasztaltak indokolatlan pénzszerzést, luxusigény ek kielégítését költségként való elszámolását, indokolatlan nyereségre való törekvést, mit tettek ellene7 Az IKSZV az 1990. január 30-án megjelent 18/1990. MT- rendelettel a bérlakásokban lakó állampolgárok vízfo­gyasztási átalánymennyisé­gét megállapította, annak ellenére, hogy szinte minden épületben van vízmérő óra. Azt igen bölcsen elfelejtet­ték a lakókkal közölni, hogy mennyi vízért kell fizetni. Csak a vízdíjat közölték. E megállapítás alapján kell háromtagú családomnak ha­vonta 26,7 köbméter víz- mennyiségért fizetni. A SZAVICSAV havopta a mért vízmennyiség értékét köve­teli az IKSZV-től. Kérdé­sem: miért nem hajtotta végre az IKSZV volt vezeté­se a f. évi 2. számú Magyar Közlönyben megjelent 2/1991. sz. rendeletet, mely világo­san elrendeli, hogyan kell eljárni, ha egy órára több fogyasztó van rákapcsolva és hogyan kell, ha nincs víz­mérő óra. Ismerve a vállala­tok vezetőinek pénzéhségét, nem igen tűrték volna el, hogy a lakók járjanak jól, az ő zsebük terhére. Felháborítónak tartom a SZABOLCSHÖ, mint szol­gáltató vállalat harácsoló pénzszerzését. Ügy gondo­lom, hogy a vállalat vezeté­se már akkor vétett az ál­lampolgárok érdekei ellen, amikor a luxusigények kie­légítésén túlmenően még sok millió forint nyereségre is szert tett. Szidjuk a kor­mányt, pedig nem ők, ha­nem a pénzéhes vállalatok szednek ki szinte minden pénzt a zsebünkből. Valószí­nű, az előző rendszerben a még most is funkcionáló ve­zetők betartották esküjüket. „Tudásom legjavával szolgá­lom a dolgozó népet.” Kö­nyörgöm: ha nem is szívle­lik a nép által demokratiku­san megválasztott kormányt, ne szolgálják, de szolgálják becsülettel annak a város­nak, illetve megyének ál­lampolgárait, ahol élnek. Kókai Ferenc nyugdíjas Nyíregyháza, Árpád u. 83. II 9. sz A polgármester válasza Síremlékeink alá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom