Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

1991. október 10., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Göröngyös az út Simánál Torlódás a határállomásokon M. Magyar László Csengcrsima (KM) — Olyan a kép a csengersimai határállomáson, mintha köz­úti ellenőrzésen lennénk. A határ túlsó oldaláról átjönni szándékozók az udvarias fel­szólításra kapcsolgatják az irányjelzőt, matatják a mo­tort, fel-fel villantják a fék­lámpát. Más nemigen utal az október 4-től érvényben levő Szigorúbb ellenőrzésre. A még őszi napsütésben kedden a mindennapi, meg­szokott életét éli a határál­lomás. Az ellenőrzések után felszabadultan gurulnak to­vább az autók, a biciklik, vidáman beszélgetnek a ne­héz csomagokat cipelő gya­logosok. Föff az iidilat A határőrség és a vám- és pénzügyőrség ottani pa­rancsnokait keresem, hogy tájékoztatást kérjek az el­múlt napok forgalmáról, a fokozottabb intézkedések ta­pasztalatairól. Kérésemet meghallgatják, azonban fe­lesleges sietnem, a toli, a notesz visszakerülhet a za­kózsebbe, ugyanis, mint a tudtomra adják, információt csak az országos parancs­nokság szóvivőjétől kapha­tok. Így marad a csöndes nézelődés. A határőrök és a vámosok előírásszerüen min­dent ellenőriznek szép sor­jában: a gépjármű műszaki állapotát, a szükséges pénz- mennyiséget, a csomagtartó­ban lévő holmikat Mindez persze időt vesz igénybe, s míg az előbb csak 8—10 ko­csi várakozott a magyar ha­tár átlépésére, immár vége­láthatatlan a sor. látszólag türelmesen várakoznak so­rukra az utasok, belül azon­ban már forrnak az indula­tok. — Az alapgondolattal, vagyis a szigorúbb ellenőr­zéssel egyetértek, de az már kicsit túlzás, hogy ilyen sok idővel jár — mondja Kiss Ferenc, aki Szatmárnémeti- bői igyekszik Rozsályra. — Igaz, ma másfél órája érkez­tem a román határhoz, s nemsokára rám kerül a sor a magyaroknál, de vasárnap öt órát várakoztam a román oldalon, mert nem haladt á sor az ellenőrzések miatt Vissza is fordultam akkor. Csikkül a forgalma A román oldalon egy ósdi, lerobbant autóbusz állja el épp az utat, a kocsik óvato­san kerülik a kerekei cseré­lő szerelőket Nálunk már csak útszéli büfének lenne jó, de ott még tömegközle­kedésre használják. Hamar megtalálom Petea határál­lomás parancsnokhelyette­sét. Cheta Dán őrnagyot, akit — a magyar tisztekkel ellentétben — sikerül is szóra bírnom. — Minden ország olyan rendeletet hoz, ami a szá­mára megfelelő, ebbe nem szólhatunk bele. Azonban ahogy dolgoznak a magya­rok. mi is úgy dolgozunk, s szigorítunk. Az első napok­ban közel 300 kocsit küld­tek vissza a magyarok. Ne­künk ez teljesen minúegy, ettől nem lesz több a mun­kánk. Azt egyértelműen ki­jelenthetem. a rendelet ér­vénybe lépése óta csökkeni a forgalom. Máskor naponta 600 feletti a kocsik száma, most jóval alatta van. Sze­rintem csak ideiglenes ez a visszaesés, ha a románok rendbe hozzák az autót, sze­reznek pénzt, akkor majd megint mennek. A parkírozóban hagyott Zsigulihoz igyekszem vissza, amikor két házaspár arra kéi, egy darabig vigyem el ökei. Mint kiderül, Napkor­ra mennének, így nagy az. öröm, ahogy megtudják, , majdnem „házig" utazhat­nak. Foriütat feketén — Ha nem jön a rendelet, akkor nem foglalkozunk ott­hon a pénzszerzéssel — me­séli Forgách József, egy Ma­rosvásárhely melletti kisvá­ros lakója. — A bankban forintot nem lehet váltani, ezért csak feketén jutottunl; hozzá, 3 lejt fizettünk 1 fo­rintért. Az otthoni újságban úgy jelent meg, hogy napon­ta kell ezer forint, így egy kicsit meg is rémültünk, hogy nem engednek át ben­nünket. Megértjük a kor­mányt, hallottuk mi is, hogy sokan étlen-szomjan, szállás nélkül tartózkodnak Ma­gyarországon, a gond csak az. hogy Erdélyben a szigorú ellenőrzés miatt a romá­nok előtt a mi tekintélyünk csökken. Üzemi tanács sóqoréknál Nyíregyháza (KM) — Az új munkatörvény megalkotá­sától függően a tervek sze­rint jövőre a munkahelyeken üzemi tanácsokat szervez­nek, amelyek párhuzamosan fognak működni a szakszer­vezetekkel. Sokan már előre ódzkodnak ettől, mondván, két dudás, hogy fér meg egy csárdában. Példát viszont elég közel­ről, Ausztriából lehet hozni, ahova a hónap közepén az MSZOSZ küldöttsége járt, tanulmányozni a sógoroknál az üzemi tanácsok működé­sét, és kapcsolatukat a szak­szervezettel. A tapasztalatokról Gégény Istvánt, az MSZOSZ megyei képviselet vezetőjét kérdez­tük. — Az osztrák szakszerve­zeti tömörülés, az ÖGB fo­gadott bennünket, amelyhez 15 szakmai szakszervezet tartozik, de mellette TlliieS másik szakszervezeti tömö­rülés. Szerintük, ha lenne, az erőket szétforgácsolnák. A General Motors Opel motn- összeszerelő üzemében, az ÖGB saját nyomdájában és az osztrák rádió, valamim tele­víziónál jártunk. Az üzemi tanácstagokat mindenütt va­lamennyi munkavállaló 4 évre választja, függetlenül attól, hogy az illető szak- szervezeti tag. vagy nem. A létszámtól függően alakítják ki a tanácstagok számát, sok helyen függetlenített az üze­mi tanács elnöke. Nincs ma­rakodás. civakodás a szak- szervezettel, szoros az együtt­működés velük. — A szakszervezeti akti­visták feladata, hogy a dol­gozóktól összegyüjtsék a vé­leményeket. a gondokat, eze­ket csoportosítva adják to­vább az üzemi tanácsnak, amely a döntéseket hozza, és tárgyal a vállalat vezetői­vel. A béralkunál nem ér­dekli az üzemi tanácsot van fedezet a bérre vagy nem, a kalkulációnál az évi ár­emelkedést és az inflációt is figyelembe veszik. A tanács a munkaidő-beosztásnál, a személyzeti kérdéseknél tár­gyal az igazgatóval, akivel partneri viszonyban áll. — Ha hazánkban vala­mennyi munkavállaló meg­érti az üzemi tanácsok cél­ját, és elfogadják a szakszer­vezetnél kisebb, de széle­sebb jogkörrel rendelkező hálózat működését, akkor a dolgozói érdekvédelem je­lentősen javulhat. Ehhez ter­mészetesen a munkaadók partneri kapcsolata is elen­gedhetetlen. TÁRCA m neszek egy kicsi kocsit. Veszek egy színes tévét. Veszek egy hűtőszekrényt. Veszek egy ker­ti traktort. .. De mindennek előtte ve­szek egy mély lélegzetet. Akkora lé­legzetet vesZeJc, hogy feszülnek tőle a herpeszeim. De miért is vennék évi kicsi kocsi!? Ha vennék? Mert azt mondja a pa­sas, hogy előleg nélkül 60 havi rész­letre. Hogy oda ne rohanjak. Tovább megyek. Miért is vennék én egy színes tévét? Ha vennék. Mert azt mondja a türkizkék szemű nő, tele mosollyal, hogy 20 százalék befizetés, 12 havi részlet, rendkívüli kedvez­mény. Hogy oda ne rohanjak. • Viszont. Miért is vennék én egy hűtőszekrényt? Ha vennék. Mert rám­szól egy eszkimó, hogy ez most az esz­kimóka, hogy a hűtőszekrényt majd­nem ingyen adják, akkor fizetek, ami­kor akarok. De húsz hónapon át rendszeresen akarjak fizetni. Szó mi szó eladó az egész világ. Én, Te, Ö, Mi, Ti, Ök, mindenki elad. És én veszek. Veszek egy mély léleg­zetet és kiszámolom. Azért az egymil­liót érő kicsi kocsiért havi törlesz­tésben 1 millió 400 ezer forintot fi­zetnék. Havonta 23 ezer 333 forintot. Fussa. De még mennyire fussa a fi­zuból hiszen havi nettóban 15 ezret keresek. Sót ebbe még a televízió is belefér, hiszen a havi részlet kama­tos kamattal csak 4622 forint. Mi több jöhet a hűtőszekrény is. az a csodála­tos kis eszkimóka. Akkor fizetek ami­Seres Ernő Mindent veszek kor akarok, de havi rendszerességgel 5 412 forint 20 fillért. Egyszóval ha veszek egy kicsi ko­csit, színes tévét és hűtőszekrényt, megterhelem a havi bevételem 32 767 forint húsz fillérrel. Ez nem gond. Fussa a fizuból. Végtére is havonta és nettóban 15 ezret keresek. Csak az a 20 fillér ne lenne. Ügy gondolom, hogy az a 20 fillér, ami a törlesztendő összeg számsorának a végén van gondot fog okozná. Honnan vegyek én 20 fillért hatvan hónap múlva? Tudomásom szerint egy két év és a fillér, mint olyan megszűnik. Nem lesznek filléres gondjaink. Csak forintosak. Az meg mit számit. Határoztam. Szilárd és eltökélt szándékom, hogy nem veszek kocsit, színes tévét és hűtőszekrényt. Ször­nyű btamás lenne, ha a törlesztésekkor a 20 fillért nem tudnám havonta és rendszeresen leperkálni. Húsz fillér miatt felszólítást, fel­szólítás követne, jörtne a végrehajtó, peregne a dob, úgy elárvereznének, hogy ingem, gatyám sem maradna. Rongyos húsz fillér miatt. 5 zóval veszek egy mély lélegzetet és már oda sem figyelek, hogy a másfél milliót érő kerti trak­tort mennyi időre és milyen feltéte­lekkel adják hitelbe. Pedig ha vennék egy kerti traktort, mondjuk ezeréves részletfizetésre. Szóval az a kerti trak­tor dekorativ lenn/e a nappaliban. Na de hol van nekem most nappalim. Momentán ami nappal az nappali az éjjel az éjjeli.. . Ettől függetlenül. És isten bizony. Élvezem a reklámokat. Televízióm sincs, de bekapcsolom, és ülök előtte. Guvad a szemem. Mi min­dent vehetnék, ha vennék. Pardon. Csörög a telefon. Halló itt a Pali Madár. Ott ki beszél? Szintén Pali Madár? Hát hányán vagyunk? Angyal Sándor 4 reggeli postabontás­kor gyakorta meg­rendítő sorok kerül- neki ki a borítékok­ból: közösségi vagy egyé­ni sérelmek, fájdalmak, szinte mindegyik egy-egy segélykiáltás. Az új­ságírók lehetőségükhöz mérten nyomába erednek az ilyen felvetéseknek, s ha tudnak, segítenek. Akad azonban olyan pa­nasz is, amelyhez nem kellene „a sajtó”, csupán emberségre, nagyobb meg­értésre volna szükség. íme: „Fáj a szívem, úgy írom levelemet, még itt Nagy- kállóban, de ma hazavisz a mentő Ibrányba, a szo­ciális otthonba. A baj ott kezdődik, hogy abban az otthonban csak hétfő reg­geltől péntek délig lehet tartózkodni, és sajnos ne­kem nincs hová menni. A fiam teljesen kiürítette a lakást, leszerelte a für­dőszobát, augusztusban már a tetőről az esővíz­csatornát is leszedte. Saj­nos engem nem fogad be senki, még a testvérem is fél a fiamtól, hogy utánam jön és balhézni fog. Jú­lius utolsó hétvégéjét a szabad ég alatt töltöttem éjjel-nappal, hol a tenge­riben, hol a fasorban. Sokszor gondoltam a ha­lálra, de nem volt annyi gyógyszerem. Egyszer ott­hon, a kerti udvaron alud­tam, még a rendőr is oda­Cipőár Nézem a cipöbolt ki­rakatában az ilyen-olyan félcipők árait. Kétezer- kilencszáz forintnál kez­dődnek és a felső határ a csillagos ég. Most, ami­kor a létminimum (szep­temberi árakon számol­va) 8018 forint, már a ki­rakatnézés is luxusnak számít, a cipővásárlásról nem is beszélve. Viszont jó hogy né­jött, beszélt velem, az­után ment tovább... Be­töltöttem a 63 évet és nem tudom elhinni, hogy a 20. század végén még ez megengedhető. Már bead­tam a kérelmem a szoci­ális otthoni elhelyezésem­re, de a kezelőorvosnak azt mondta a megyei ta­nács, 290 személy van előttem. Előre félek a pén­tektől, hova megyek éjsza­kára, mert bizony már a fasorban, a földön aludni, vagy ücsörögni is nehéz. Nem tudom, nem is értem az egészet, hogy aki eny- nyire ráutalt, azt soron kívül miért nem helyezik el. Az ügyiratszámom 1485/1991. Nagyon kérem, hogy a nevem ne legyen kiírva az újságban, mert félek a fiamtól...” # *me egy családi tragé­dia így alacsonyul- hat rideg ügyirat­számmá. Bizonyára nehéz helyzetben vannak, akik a szociális otthoni elhe­lyezéssel foglalkoznak, ke­vés a hely, kevés a pénz. Annyira , azonban nem le­het súlyos a helyzet, hogy egy beteg, kiszolgáltatott asszony kénytelen legyen átfagyoskodni a hideg éjszakákat. Először a ro­konság l'elkiismeretére kell hivatkoznunk, amely ha rideg, kegyetlen, akkor a hivatalon, a közösségen a sor. Ha átérzik felelőssé­gük súlyát embertársukért, akkor: név és cím a szer­kesztőségben. zem a kirakatot, mert eszembe jut egy régi vicc: — Édesapám — mond­ja a kölyök az apjának — vegyen már nekem egy félcipőt. — Majd ha fél lábad lesz — mordul az apa. — Akkor meg mit húz­zak fel? — nyavajog a pulya. — Egy vödör vizet a kútból, mert Hatni kell. A vicc régi, de a fél­cipő ára az már nem a régi. És holnap mégin- kább nem lesz az. (S) 4 Kommentár Helykeresés Balogh József ß ö héttel múlt egy éve, hogy az emberek urnához járultak, s megválasztották az önkor­mányzatokat. A választók az eseményről többnyire elfeledkeztek, ám az önkor­mányzatok azóta is keresik a helyüket, hiszen ha ko­rábban valami gondjuk volt, fordulhattak a megyei önkormányzathoz. Most a megyei önkormányzatnak sincs több hatásköre, sőt hatósági jogköre nincs is, így mindkét oldaról tisztá­zatlan: vajon milyenek is legyenek a kapcsolatok? Erre kerestek tulajdon­képpen a választ a megyei önkormányzat vezetői, ami­kor megkeresték a megye településeinek polgármeste­reit, hogy mondjanak véle­ményt e formálódó, alaku­ló, ellentmondásokkal teli kapcsolatról Ilyen ellentmondásosak voltak a válaszok is. hiszen néhol az önállóság megsér­tését látják abban, ha a megyei önkormányzat regi­onális érdekeket is felvál­lal, ha összekötő kapocs akar lenni a kormány és a helyi önkormányzatok kö­zött. Eközben természetes ha segítséget kapnak a pá­lyázatok elkészítéséhez, ter­mészetes amikor hiányol­ják, hogy a megyei önkor­mányzat a választott kép­viselő nem kötődik az egyes településekhez, ha nem visz folyamatosan in­formációt a megyei közgyű­lés munkájáról, vagy éppen saját tevékenységéről. Ugyanígy keresi helyét a megyei önkormányzat is, hiszen nem akar rátele­pedni az önálló önkor­mányzatokra, miközben olyan kérdések fogalma­zódnak meg: vajon helye­sen tekintik-e át az érde­keket, ha ebben nincs ben­ne a települések érdeke, helyesen élnek a lehetősé­geikkel, ha csak az önkor­mányzati törvényben meg­határozott feladatok elvég­zését látják el. m aézöpont kérdése tehát, hogy sok vagy kevés, amit a megyei önkor­mányzat felvállal, sok vagy kevés, amit a helyi önkor­mányzatok kérnek és igé­nyelnek? Ezért született meg egy olyan határozat a legutóbbi megyei közgyűlé­sen, hogy felvállalják a te­lepülési önkormányzatok igényeinek teljesítését, s megpróbálnak olyan össze- kötökapocs lenni, ahonnan gyors információkat kap­hatnak, ahová nyugodtan fordulhatnak szakmai se­gítségért. 1485/1991

Next

/
Oldalképek
Tartalom