Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

1991. október 4., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 \ nyíregyházi belváros rejtett díszei. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI IrolMso a főiskolán Nyíregyháza, (KM) — A környezetvédelem, a vizek, a talajok, az élelmiszeripar és a növénykórtan mikrobioló­giai kérdéseiről, a biohídro- metallurgia és a biotechnoló­gia területéről hangzanak el előadások, a ma 11 órakor kezdődő tudományos konfe­rencián, amelyet a nyíregy­házi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskolán rendez­nek. A sorrendben a hatodik mikrobiológiai tudományos ülésen az előadók között, a külföldiek mellett több me­gyei kutató is szerepel a leg­újabb tudományos kísérletei­nek eredményével. Névtudományi konferencia Nyíregyháza (KM) — Nem­zetközi névtudományi kon­ferenciát rendeznek Jászbe­rényben október 11—12-én. A kétnapos konferencián a helységnevekről, a vezeték­nevekről és keresztnevekről folytatnak eszmecserét. A nyelvészek találkozójának jelentőségét növeli az a tény, hogy az utóbbi időben éppen a helységnevek és a keresztnevek használatáról sok vita folyik, olykor már politikai hangsúllyal. A kon­ferencián a nyíregyházi ta­nárképző főiskola több taná­ra is részt vesz, előadást tart _Adóro Imre, Bachát László. Minya Károly, Mizsér Lajos és Németh Zoltán. Hangosításra vár a BEIIG Halvány remény Hongkongból Nyíregyháza (KM) — Szeptemberben újabb öt­venöt dolgozót bocsátottak el a BEAG Elektroakuszti­kai Gyár Nyíregyházi Gyárából. A valaha jobb napo­kat látott gyárnak ez év januárjában még 480 dolgo­zója volt, szeptember végén már csak 170. Az itt ma­radottaknak is teljesen bizonytalan a sorsuk. A gyár eladó, ezt az újságokban is meghirdették. A vevők nem tolonganak. Ám van egy halvány remény, mert egy távoli, hongkongi cég komolyan érdeklődik — tá­jékoztatta lapunkat Nagy Imre igazgató. Nábrádi Lajos A nyíregyházi gyár — izakzsargonnal élve — ápri- is óta jogutód nélküli fel- izámolás alatt áll. Nyár ele- én még volt egy esély vala- nilyen munka megszerzésé­be. A felszámoló viszont nem rnged kidolgozni semmilyen stratégiát. A döntés elhúzó- lott. A kezelhetetlennek látszó, jonyolult ügy háttere a kö­vetkező. A gyár főleg szovjet is hazai piacra termelt. A ;okat szidott, de sokak által visszasírt szovjet piac el­vesztését ez a gyár sem tud- a elviselni. A jogutód nél­küli felszámolás újabb el- éntmondást szül(het). Az itóbbi állításra a példa nem ikárhonnan való. E gyár ké- ;zítette el a rendszerváltás itán a Parlament hangositó- lerendezésél. A szavatossági libákat ki fogja kijavítani? vlég a honatyák sem tudják. V bonyolultsághoz tartozik a 'yár kedvezőtlen földrajzi íelyzete. Keleten ilyen gyár­ra nincs fizetőképes keres­let, a nyugatiak nem kacsint­gatnak ilyen messzire. (A hongkongiaknak annyi ezer km után ez a Budapesttől számított 280 km már meg se kottyan.) Bonyolulttá te­szi a helyzetet, hogy a gyár igen nagy területen fekszik, több műhely, illetve üzem­részből áll. Magyarán: az egészre nincs vevő. Az az egy biztos csupán, hogy csak részleteiben, feldarabolva tudják eladni a gyárat. Nézzük, mi van itt eladó! A gyár nem kevesebb, mint ötvenezer négyzetméter alap­területen fekszik. Van itt forgácsoló, elektromos teker­cselő- és présműhely, szo­ciális helyiség. Teljes és jó­nak mondható az infrastruk­túra. A műhelyek más pro­filra is átalakíthatok. A technikai feltételek jónak mondhatók. Ne feledkezzünk meg arról sem, megfelelőek a személyi feltételek. Az itt maradt 170 dolgozó a szélnek eresztettekkel együtt 4S0 szakembert jelent. Jól kép­zett műszakiak, műszerészek mentek kényszerpihenőre, vagy kényszerűségből vál­laltak más fizikai munkát. Ök — ha nem is valamennyien — visszaállíthatok szakmá­juk gyakorlására. A tekercselőműhely egy részére jelentkezett magyar vevő, de számára ez a mű­hely nagynak tűnik. S hogy mit akarnak a hongkongiak? Ök egy vegyes vállalatot sze­retnének létrehozni, kb. száz­húsz embernek adnának munkát. Természetesén a profiljukba illő, korszerű szórakoztató elektronikát (el­sősorban színes tévét) gyár­tanák Nyíregyházán. Többször jártak Nyíregy­házán, s többször alkudoztak a Budapesten lévő felszámo­lóval. A felszámoló állítólag kissé magas árat kér. Való igaz: az országot nem szabad olcsó áron kiárusítani, de az irreális ár szintén káros. Azért is, mert más vevő nincs. A hongkongiak is csak egyharmadát akarják meg­venni a gyárnak. Október 1-je körül teljes az év eleje óta tartó bizonyta­lanság. További idegfeszítő hetek, hónapok várnak a ma­radék 170 emberre és azok­ra is, akik titkon azt remé­lik: még visszajöhetnek ide dolgozni. A szanálást, az in­tézkedéseket — stílusosan szólva — fel kellene hango- sítani... TÁRCA ■■jem halt meg a bürokrácia IV és át sem alakult. Ebben a nagy átalakulásban és vál­tásban aki él, mozog, vadul tö­ri magát a jóra, a jobbért, eset­leg a megélhetésért. A bürokrácia — ami az állampolgár felfogásában az ügyintézés — az is él, sőt jól él, de nem törekszik a jóra, lilára lakkozott kis­ujja körmét sem mozdítja a jobbért. Viszont én a panaszmondó szenvedő alanya — mert nekem kiabált — Ko- rinfárral, Seduxennel, Andaxinnal és mindenféle nyugtatóval kínáltam em­berem. Azt mondta a kémia csoda­szerei nem oldanak meg semmit. Ak­kor számoljon tízig — javasoltam. — 3 csak háromig számolt. Ekképpen: — Kaptam egy felszólítást, miszerint i 2400 forint adótartozásomat záros ha­táridőn belül fizessem meg, külön­ben . .. Hát én bementem a hivatalba. Vittem a csekket, meg mindent és igazoltam, hogy többletfizetésem van. Még bocsánatot sem kértek. Egy hét múlva kaptam egy újabb felszólítást, fizessem meg az 1600 forint adótarto­Stertt» Ént# • mmm ■ • • • |T eiioi zásomat. Nem mentem, rohantam. Nagy balhé után volt egy kis bocsá­natkérés, hogy soha többet. Eltelt két hét, már megnyugodtam, és akkor hozza a postás az újabb felszólítást, hogy fizessem be a nyolcszáz forint adótartozásom. Nem rohantam, de robbantam. Ráborítottam a kisasz- szonyra — aki éppen a körmét lak­kozta — az íróasztalt. Mondtam hív­ja a rendőrséget, ha ez neki nem tet­szik. Nem hívta. De én nem tudok megnyugodni. Hát micsoda dolog az, hogy idáig züllesztették az intelligen­ciámat. Hát a bürokráciában semmi sem változott. Hát él még a tehó vagy tahó? Mondtam a számolásból még* nem elég. Háromig számolt, számoljon még hetet és megnyugszik. Leterem­tett. Bürokratának nevezett, hangoz­tatva, hogy én sem vagyok jobb, a Deákné vásznánál, mert ahelyett, hogy a bürokráciát ostoroznám, őt in­gerlem. Rámvágta az ajtót, elrohant. Kikelve magamból utána kiabáltam: ki hívta ide! Ha panasza van, menjen a sóhivatalba. Maga a tahó, vagy te­hó! Házi orvoslás Kovács Éva r íális válság az egész­ségügyben — ismerte el a minisztérium il­letékese egy minapi beszél­getésen, ahol végre a vál­ság okait sem hallgatták el. Mint mondta, az eddigi el­képzeléseknek megfelelően a kórházak fejlesztését, az ágyak számának szaporítá­sát tűzték célul az illetéke­sek, miközben a beteggel elsőként találkozó körzeti orvosok, az alapellátás szakemberei a szakmai ranglistán mind hátrébb és hátrébb szorultak. Nem olyan rég volt még, amikor körzeti orvosnak azok a frissen diplomázott doktorok mentek, akiket a rangos, klinikák, kórházak már nem fogadtak. Ha nem feleltek meg az intézeti kö­vetelményeknek, legfeljebb körzeti orvosok lettek ... Pedig az igazi szakembe­rek, az egészségügyért va­lójában felelősséget érzők már akkor is jól tudták, hol van a kutya elásva ... Orv osismer ősöm ma is szívesen meséli a történe­tet, amely még hallgató ko­rában esett meg vele. A professzor előadását hall­gatva sok diák mutatott érdektelenséget, fecsegett, szomszédjával beszélgetett. A tekintélyes tanár kis ideig tűrte a háttérzajt, majd így fakadt ki a hall­gatókra: Kérem önöket, legalább azok figyeljenek, akik körzeti orvosok lesz­nek, mert a legtöbbet az orvoslásból nekik kell tud­niuk! Amíg a kórházakban, kli­nikákon egy team áUítja fel a diagnózist, s van ide­je órákig, esetleg napokig töprengeni azon, addig a körzeti orvosnak sok eset­ben néhány perc alatt kell dönteni... Mostanra úgy tűnik, a kormány illetékesei is fel­ismerték ezt, s fordítani kívánnak az eddigi gyakor­laton: a fő figyelmet, s ez­zel együtt a nagyobb pénz­összegét az alapellátásra kí­vánják fordítani, s a kór­házi ágyak növelése után (illetve helyett) a körzeti rendelők munkáját könnyí­teni. A tárca illetékesei a változtatás programját is kidolgozták. Munkájukhoz végre nemcsak az elméleti szakembereket, hanem gya­korló körzeti orvosokat ás igénybe vettek. Tőlük kér­ték és várták azokat a kéz­zel fogható megoldásokat, amelyeket a házi orvoslás bevezetésével nélkülözhe­tetlennek tartanak. A szünet vége. BALÄZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár ____________ Nyigiijtopírozás Sinka Zoltán A z Állami Biztosító (ÁB) és a Vállalko­zók Országos Szö­vetsége (VOSZ) által közö­sen kidolgozott segélyezési és nyugdíjbiztosítási kon­cepcióval ismerkedtek a VOSZ elnökségi tagjai leg­utóbbi ülésükön. Kepecs Gábor, az ÁB vezérigazga­tója ismertette a rendszer lényegét, amely az állami nyugellátás mellett lehető­vé teszi a VOSZ tagjai és alkalmazottaik számára az önkéntes nyugdíjbiztosítást. A VOSZ és az Állami Biztosító 1—1 millió forint alaptőkével létrehoz egy ala­pítványt, amely a rászoru­ló V OSZ-tagoknak nyújt anyagi támogatást a jövő­ben. Emellett lehetővé te­szi a kiegészítő nyugdíj - biztosítás megkötéséi melynek lényege, hogy — a jelenlegi jogszabályok sze­rint — adómentes nyugdíj- kiegészítést biztosít, és költ­ségből finanszírozható. A minimális éves díj tízezer forint, s a konstrukció elő­nye, hogy a szerződésben meghatározott utolsó évben, a már meglévő tőkeösszeg 40 százalékáig, egyszeri be­fizetéssel növelni lehet a biztosítási alapot, így lénye­gesen megnőhet a szerződés végén felvehető pénz, vagy — ha az ügyfél azt választ­ja — a biztosított haláláig folyósított járadék összege. Az ÁB garanciát vállalt arra, hogy a jövőben a VOSZ-hoz tartozó vállalko­zókkal, vagy azok alkalma­zottaival csak az alapítvány közreműködésével létesít nyugdíjbiztosítási viszonyt. Ugyanakkor vállalta az ala­pítvány működésével kap­csolatos valamennyi ügyin­tézői, adminisztratív fela­datot, míg a VOSZ-ra az alapítvány kuratóriumá­nak az öszeállítása és mű­ködtetése hárul. A biztosító a befizetések hozadékának 85 százalékát visszaforgatja a rendszerbe, a fennmaradó 15, százalékból fedezi a költségeket, támogatja az alapítványi részt és a ké­sőbbiekben ebből származik majd a nyeresége is. Az alapítványt várhatóan még ebben a hónapban lét­rehozzák, s gyakorlatilag az első pillanattól kezdve rendeltetésszerűen működ­het. Palotás János, a VOSZ elnöke azt a reményét fejez­te ki az új biztosítási szisz­témával kapcsolatban, hogy az modell értékű lehet a hasonló jellegű állami rendszer kidolgozásakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom